Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-08-24 / 34. szám
megnyugfatólag hathat a besorozottak kedélyére az, hogy valamennyien ugyanazon elbirálás alá esnek s nem a magas számban megnyilatkozó véletlen, hanem a méltányossági fok a döntő. A pápai tüzQltó-testület 40-éves jubileuma. Pápa, 1912 augusztus 20. A pápai önkéntes tüzoltó-testület Istvánkirály napján ünnepet ült. Fontos, nevezetes ünnepet, fennállásának 40-éves évfordulóját. A jubileumot a testülethez mért komolysággal, de azért az évforduló fontosságának kellő kifejezésre juttatásával ülték meg. Városunk minden szépért, jóért lelkesülő közönsége rokonszenvét az ünnepély-, s tiszteletét az ünneplők iránt azzal mutatta ki, hogy házait fellobogózta, külsőleg is ünnepi szint adván ezzel a városnak. Maga az ünnepély a legkisebb disszonáncia nélkül, példás rendben folyt le, ami amellett tesz tanúságot, hogy a testület vezetősége mindent a legszebben előkészített. Részletes beszámolónk a jubileumi ünnepségekről itt következik; Jubiláris előadás. A tűzoltói ünnepségek sorozata a 19-én este a színházban tartott jubiláris előadással vette kezdetét. A színházat ez alkalomra előkelő közönség töltötte meg, melynek soraiban jócskán voltak képviselve a már megérkezett tűzoltó-vendégek is. Pont 8 órakor a függöny elé lépett Benedek József komáromi ref. s.-lelkész, főiskolánk volt jeles növendéke, s lelkes hévvel elszavalta Kállay Miklós egri tüzoltótiszt lendületes prológját, mely a tüzet s a tűzoltókat dicsőítette. A költeménybe a szöveg ábrázolására két élőkép volt beállítva; egyik Vulkán műhelye, másik A tűz legyőzése. A gyönyörű élőképekkel nem győzött betelni a közönség; mindegyik kép után háromszor-négyszer fel kellett húzni a függönyt, s percekbe tellett, míg Benedek tovább folytathatta szavalatát. A kitűnő szavalat befejeztével hatalmas tapsvihar zúgott fel, mely egyként szólott a szavalónak, az élőképek ötletes tervezőjének Hercz Dávid rajztanárnak, a rendezőnek Strausz Kornélnak, valamint az élőképek bájos alakítóinak, kiknek névsorát kedves kötelességünknek tartjuk megörökíteni. Ezek voltak: Böhm Mariska, Hanély Dóra és Marianna, Prauer Inci és Lulu, Resch Irénke, Schwarcz Annus és Mariska, Szőllősy Karola és Mici, Viz Sárika és Vilma. A következő szám Kemény Béla városi jegyző hegedü-szólója volt. Kiss József diszkrét zongora-kisérete mellett Pablo de Sarasate Zigeunerweisen c. szerzeményét játszotta művészi tökéllyel, lehelet-finomsággal. A közönség elbűvölve hallgatta a remek játékot, s befejeztével tapsaival addig ostromolta a művészt, mig ráadást nem kapott. Most Kiss József, városunk kiváló zongoraművésze ült a zongorához, hogy sikereinek egyik legszebbikét arassa. Liszt Faust ábrándját adta elő a tőle megszokott bravúros technikával. Ujjai alatt hol selymes-lágyan suttogtak, hol mennydörgés-szerüen zúgtak az akkordok, szinte extázisba hozva a közönséget. Őszinte meleg ünneplésben volt a szerényen hajlongó művésznek része. A zenei hatás talán csak még jobban fokozódott a Hunyady László nagy ábrándban, melyet I. hegedűn Gáty Zoltán ref. tanítónőképző intézeti tanár, II. hegedűn Kemény Béla, zongorán Kiss József adtak elő a közönség kimondhatatlan gyönyörűségére. Három komplikált zeneszám egymásután egy kissé kifárasztja a figyelő idegeket, de a kitűnő tercetet a közönség bármeddig is szívesen hallgatta volna. A zene hivatott kultiválói zajos ováció közben hagyták el sikerük színhelyét. A magas nivón álló estét az Idegesek c. bohózat fejezte be. Noha az utolsó héten a főszereplő közbejött gyásza miatt szerepváltozás történt, a műkedvelő ensemble, melyet Dienes Sándor, Fábián Károly, Ress Margit, Moravetz György, Wolmuth Lajos és Paál Géza alkottak, pompás volt. A közönség az előadás alatt igen jól mulatott, csak a függöny-kezelő volt türelmetlen, mert be sem várva a végső jelenetben Wolmuth mondókájának befejezését, — leeresztette a függönyt. Talán ő is tudta, hogy előadás után ismerkedési estély lesz Zámolyi Dénes sörödéjében, s gondolta, hadd jusson az ismerkedésre minél több idő. Jutott is ! A nagyszámban összejött bajtársak kedélyes poharazás közben késő éjfélutánig együtt voltak, s ha rossz élcet akarnánk faragni, azt mondanánk, hogy voltak, akik ekkor már újból nem ismerték meg egymást. De ennek már Zámolyi jó borai voltak az oka . . . Ünnepi mise. Reggel 7 óra után a tűzoltó - őrtanyán gyülekeztek össze a tűzoltók, helybeliek és vidékiek egyaránt. Innen azután 8 óra tájban zászló alatt, dobszó mellett, kettős rendekbe sorakozva a plébánia-templomba vonultak hálaadó istenitiszteletre. Az ünnepi misét Kriszt Jenő esperes plébános, a Ferencz József-rend lovagja mondotta fényes segédlettel. Mise alatt Szentgyörgyi Sándor karnagy vezetésével ez alkalomra szervezett énekkar emelte az áhítatosságot szép énekével. A szent-beszédet Varjas Endre szatmári főgimn. tanár tartotta, az első magyar királlyal, szent Istvánnal kapcsolatban a tűzoltói hivatást méltató gyönyörű fejtegetésével s kiváló szónoki előadásával magával ragadván a tágas templomot teljesen megtöltő közönséget. A várm. tűzoltó-szövetség gyűlése. A jubiláris ünnepség keretébe beillesztve, a Veszprém vármegyei Tűzoltószövetség kedden délelőtt í/ 4 11 órakor tartotta közgyűlését a városház tanácstermében. A gyűlésen Óvári Ferenc, az országos népszerüségü tüzoltóvezérféríiu elnökölt, aki a megjelentek s a jubiláló pápai tüzoltó-testület szivélyes üdvözlése után bejelentette, hogy a jubileumra való tekintetből hivta össze a gyűlést Devecser helyett Pápára, hogy az ünneplő testület iránt érzett tiszteletüknek ezzel is kifejezést adjanak. Miután jegyzőkönyv-hitelesítésre felkérte Szabady Gézát és Molnár Lajost, a gyűlést megnyitotta. Ezután Blázy Imre vármegyei tűzrendészed felügyelő tette meg jelentését a vármegye tüzrendészeti állapotáról, s terjesztett elő többrendbeli indítványokat. A jelentést tudomásul vették, s az előterjesztett indítvány értelmében kimondották, hogy jövő évben Veszprémben szaktanfolyamot rendeznek, a többi, a tűzoltószerelvények módosítására s kezelésére vonatkozó indítványokat pedig az igazgató-válásztmány elé utalták. A számvizsgáló bizottság jelentése kapcsán az 1911. évi számadásokat tudomásul vették, s a felmentvényt egyhangúlag megadták, úgyszintén tudomásul vették az 1913. évi költségvetést is. Berkes Ágost, Molnár Lajos, Fodor Gusztáv, Gácser Lőrinc, Gombás Sándor járási tüzfelügyelők szóval-, és Kránitz József, Matkovich Jenő járási tüzfelügyelők Írásban előterjesztett jelentéseit tudomásul vették, s intézkedést igénylő pontjaikat áttették az igazgató-választmányhoz. A jelentések általában felsőbbsége első tekintetre meglátszott a többiek fölött. — Mindig belekontárkodnak a dolgunkba. Nemsokára ismerős léptek kopogtak a folyosóról. — Itthon van a szakácsné? — ^kérdezte kívülről egy női hang. Ez volt a jelszó a beboosájtásra. Kinyitották az ajtót ós Olga lépett be, a bizottság legkülömb vizslája. Kissé izgatottan dobta le magaról nagy gyapotkendőjét, amelyikbe be volt burkolózva : — Sándor levegőbe röpítette a cárt. Most. öt perccel előbb. Az emberek mintha villamos ütést éreztek volna testükön : — Vladimírt ? — Nem, az újat. Pétert. A pályaudvar előtt. Most érkezett Moszkvából, hogy proklamálja magát. Cafatokba repült. Őrült pánik. Sándort elfogták. A bizottság tagjai — csupa halálra szánt arc, — összenéztek. — Ügyes dilettáns, — dünnyögte magában valaki. Egy őszbecsavarodott úr, aki az imént még az új proklamációt szövegezte, ceruzájával huzigálni kezdett valamit a forgalmazványban : „Vladimír cár megőrült ! Zsarnoki hajlamairól ösmert utódját, Pétert utolérte a népszabadság bosszúálló angyala, tehát az új cár . . Az öreg úr a körülállókra tekintett: — Ki is most az új cár ? — Cirill, mondta valyamelyikük. — Tehát Cirill ... ós papirosa fölé hajolva folytatta a szövegezést. Merinoff, aki fagyos mosolyával még mindig ott állt az asztal végén, cinikusan szólott : — Reggel Valdimir, délben Péter, este Cirill. Ez oly gyors torlódása az eseményeknek, hogy ezt az alkalmat meg kell ragadnunk. Szólt és odalépvén az öreghez, elvette előle az asztalról a már kész kiálltványt és ketté hasította. — Az éjjel — mondta felvillanó szemmel — proklamáljuk a kaszárnyákban a forradalmat. Aztán, mialatt a többiek a meglepetés lelkesedő tüzében pillantottak reá, egy gondol atnyi ideig sötéten, a mérhetetlen nagyra vágyás rideg számításával tekintett maga elé. — Itt az ideje — beszélte hangtalanul ez a tekintet — itt az ideje, hogy magamhoz ragadjam a fő hatalmat. Odalent valahol a szomszéd utcában sortűz hallatszott. A nép — ez a bolond ágyutöltelék, lövette rakásra magát — a szabadságért. A halál angyala pedig, amely ott suhogott a tűzkeresztségben kavargó tömeg között, gúnyos szánalommal sziszegett a sebekből vérző halottak és sebesültek fólé hajolva. — Azért a népszabadságért estek el úgy-e, mámoros fajankók, hogy a Vladimirek, Póterek és Cirilek helyett holnap Merinoff, vagy holnapután egy másik mindenható demagóg lába előtt heverjetek a porban ? Szólt és puskaropogás, halálordítás között vijjongó kacagással suhant tova, hogy más ele setteknek a fülébe súgja a silány históriai igazságot, amelyet a szabadság fantomát kergető eleven ágyutöltelék évezredeken át nem volt és talán nem is lesz képes megérteni soha. Inté7etek-fehérnemüek, kabátok, ruhakelmék liliVIi VIVll legjobb minőség-ben é,s legolcsóbb áron kaphatók]: KRAUSZ ÉS KORÉIN dívatnagyáruházában, PÁPA.
