Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-08-10 / 32. szám

élelmezésről a cselédotthonban is önmaguk kívánnának gondoskodni, a szállásért napi 14 fillért tartoznak fizetni. Amennyiben előzetes értesítést kap az intézet vezetősége, gondoskodik arról is, hogy a vasúton érkező leányokat az intézet megbízottja várja, aki őket az intézetbe vezeti, esetleg az útiköltség megtérítéséről is gondoskodás történik. Kiemeljük ennél különösen azt, hogy a jelzett körülmények között minden szülő teljes nyugodtsággal küldheti leányát a jelzett intézethez, mert annak erkölcsi és testi épségéről és részére alkalmas hely biztosításáról a hatósági intézmény gondoskodik. Bármily irányú felvilágosítással azonnal és készséggel szolgál az intézet vezetősége. Pápán is volt erről már szó. A rendőrkapitányság valamelyes szabályrendeletet és tervezetet készített is. Vegyék már elő az asztalfiókból, mivel hogy az nálunk is helyén volna. Szociális kötelessége a városnak minél előbb, minél sürgősebben létesíteni a hatósági cselédelhelyezőt, mert ez az egyik legcélirányosabb módja, hogy úgy a cseléd helyzetén, mint a cselédmizériákon végre javítson. Iskolai értesítők. V. A róm. kath. hitközség iskolái. Az ily cimen megjelent értesítő a róm. kath. polgári és elemi leányiskola ós az elemi fiúiskola múlt tanévéről közöl beszámolót. A leányiskola tantestülete elvesztette Rujp Ladiszla irg. nővért. Új tanerőkként működtek Hindler Erzsébet, Dely Berta és Káuzli Gyula. A vallásos nevelés c. fejezetben megemlíti az értesítő, hogy a növendékekre nem rónak több vallási gyakorlatot, mint amennyit az életbe kilépve is megtarthatnak. Az elemi iskolában a tantestület 16 tagból állt, kik 13 osztályban tanítottak. Volt három első, második és harmadik s két negyedik osztály. A létszám 64-nél sehol sem volt több. A tanulók összes száma 651, kik közül kitűnő eredményt ért el 155, jeleset 118, jót 154, elégségest 129, elégtelent 95, ami 14'7°/o-nak felel meg. A polgári leányiskolában 13 tanerő működött. A növendékek összes száma volt az óv végén 115. A tanulók közül 114 volt róm. hath. a férfiakat, mint az- uram, meg a többi atyafiak. Alig hogy ideszokott egyik másik, alighogy megmelegedett a szive szegény, mindenkitől elhagyott özvegyasszony iránt, már jött éjnekéjszakán az uram, láncokat csörgetett, a bútorokat taszigálta, a padlásról a pincébe szaladt, csapkodta az ajtókat és felborította a vizeskancsót, Akármilyen puha ágyat vetettem, abba mindig vasszöget dugott, akárhogyan igyekeztem a vőlegényem kedvébe járni, jöttek éjnekéjBzakán a többi- atyafiak, és a lábánál fogva húzták ki a meleg ágyából a vendéget, aki itt megszállt. Veszett hire kerekedett a háznak, a parasztok keresztet vetnek a kapum előtt, a fuvaros gyorsabb haladásra ösztökéli a lovát és ha megyei urak szállnak ki a faluba, szívesebben szállnak meg a bírónál, mint nálam. Itt, mondják, nem tudnak aludni. Vince ősatya felcsóválva hallgatta az özvegy panaszait. Hümmögött, dörmögött, már éppen az özvegynek akart igazat adni, amikor bizonyosan valami jelt kapott a túlvilágról, mert a homlokát összeráncolta és haragosan pattogott: •— Hallgattam idáig haszontalan feosegésedet, leányom, de most már elég légyen. Majd én megmondom neked, hogy mi baj van ennél a háznál. Igaz, hogy sokszor nézel a tükörbe, de azért mégsem látod meg magad. Az arcod fe8tékes, a szemed a láztól osillog, nem az ifjúságtól. A nyakadon ránook vannak, amelyeket a ruhával el kell takarni. A hajadban maholnap több lesz a fehér szál, mint a fekete. Csak a derekad karcsú, mert hisz fűzőben alszol. Mit akarsz még mindig a férfiaktól ? Sohasem tanuljátok meg ti asszonyok, hogy jön idő, amikor minden kendőzés hiába való. A férfiak megfuta1 ref. vallású, anyanyelvre 112 magyar, 2 német. 1 tót; helybeli 66, vidéki 49. Kitűnő tanulók voltak az I. o.-ban : Berki Mária, Nagy Teréz ; II. o. : Kurics Anna ; III. o. : Halmann Katica, Kapácsi Erzsébet, Okolicsányi Aranka, Szatlmayer Hermina ; IV. o. : Baán Erzsébet, Füstös Ilona, Kókay Margit, Kovács Jolán, Kristóffy Ella, Mészáros Irén, Polgár Margit, Szente Mária. Az elemi fiúiskola tantestületében csupán a hitoktatók személyében történt változás. Üj hitoktatókként Gzigány Gyula és Szentgyörgyi Ignác működtek. Az egészségi viszonyok jók voltak. A tanítói könyvtár számára 17, az ifj. könyvtár számára 60 drb. könyvet vásároltak. A fiúiskola 13 osztályában 13 tanító 665 növendéket oktatott. Zsúfoltság csupán az V. osztályban volt, hol 88 növendék tanult. A növendékek közt előmenetelre volt 52 kitűnő, 109 jeles, 206 jó, 212 elégséges, 76 elégtelen. Az elégtelenek százaléka: 11*4% kedvezőnek mondható. Az ismétlő fiúiskola I. osztályába 43, a II. és III. osztályba 37 tanuló járt. VI. Állami tanítóképző-intézet. Állami tanítóképző-intézetünk értesítőjét Pethes János igazgató kiváló gonddal és szakszerűséggel állította össze. Az év története c. fejezetben az igazgató aránylag sok személyi változásról számol be. Legnagyobb változás az internátusi nevelők között volt, az év nagy részében nevelő nélkül volt az intézet. Jelenleg Sipos János és Zavatzky Antal töltik be a nevelői állásokat. „Fejlődés" c. fejezetében beszámol az értesítő, hogy pszichológiai laboratóriumot létesítettek s megszerezték a dunántúli jeles férfiak arcképeinek első sorozatát. Az év folyamán 4200 K-ért orgonát szereztek be, ami a zenei oktatás hathatós segédeszköze lesz. A földmivelési miniszter az intézeti méhészetet igen értékes adományokkal gazdagította. Kirándulásokat tettek Pozsonyba, Sárvárra és Komáromba, hol a tornaversenyen becsülettel állta meg helyét az intézet. A tanári testület hitoktatókkal együtt 18 tagból állott. A tanári könyvtár gyarapítására 1186 K-t fordítottak. A szertárakra pedig 6849 K-t, ami a múlthoz képest jelentékeny haladást mutat, miben főrésze van a minisztérium képzőügyosztálya vezetőjének dr. Neményi Imre min. tanácsosnak. Az ifjúsági segítő egyesület ós önképzőkör szép sikerrel működtek. Az intézetben 116 tanuló tanult s tett vizsgát. Ezek közt magyar anyanyelvű volt 103, módnak az elvirult nőtől, mint valami rossz szagtól. A bélpoklos az országúton hamarább kap alamizsnát, mint szeretőt az öregasszony. Sohasem voltam a jónak elrontója, de most mégis csak azt kell mondanom, leányom, hogy széptevő udvarlóid nem a házi kisértetek lánccsörgetése elől menekültek el innen, hanem elmentek, amikor nyakadon megbontottad a ruhát és hervadt kebleid kibontakoztak. A szép szavak, kezeknek ügyeskedő simogatása és a lábaknak titkos játéka osak rövid ideig pótolja a vállak, keblek és egyebek hiányát. A kéz és a láb él legtovább. A legvénebb asszonynak is tud puha lenni a keze, de mit ér már az? A női kéz ügyességére már osak a nagyon öreg emberek számítanak. Azokat kell dörzsölgetni, ápolgatni, mint a virágszálat, dédelgetni. Edes leányom, Katalin, hagyj te már békét a férfiaknak. A dédanyád ebben a korban már osak az unokájával táncolt, mert annak muszáj volt vele. Kár, hogy neked ninosen unokád. Az özvegy gúnyosan nevetgélt, mig a másvilági vendég így beszélt, végül egészen közel hajolt az ősapához: — Igaz, hogy a kegyelmed köntösének sirboltszaga van, de leküzdöttem undorodásomat. Kérem, ha már megszidott, most csókoljon meg amúgy atyafiságosan, ne váljunk el egymástól haraggal. A messziről jött férfiú a kérésen először megütközött, de nem sok ideje maradt a gondolkozásra, mert az özvegy gyorsan átkarolta a nyakát. — Mondtam, hogy mindig tetszett nekem kegyelmed. Bégen, egész életemben vártam erre a percre, hogy kegyelmedet a karjaimba zárnémet 13. Vallásra 71 róm. hath., 35 ref., 4 ág. hitv. ev. és 6 izr. Illetőségre veszprémmegyei 24, vasmegyei 23, soproumegyei 12, a többi még 8 más vármegyéből. A tanulók előmenetelről az értesítő csak tantárgyakkénti statisztikát, közöl. Legtöbb kitűnő volt a hittanból 51, slöjdből 29, tornából 25, egyházi énekből 16, neveléstanból és természetrajzból 15—15, földrajzból 13, legtöbb elégtelen a magyarból 10, a neveléstanból és földrajzból 8—8, a mennyiségtanból 7. Az elégtelen tanulók összes száma 13, ami ll% n

ak felel meg. A két felsőbb osztályban senki nem kapott elégtelen tanjegyet. Az intézettel kapcsolatos gyakorló iskola hat osztályában összesen 55 növendék tanult, akik közt 40 róm. kath., 8 ref., 7 ág. hitv. ev. vallású volt. Előmenetelre nézve 12 kitűnő, 21 jeles, 12 jó, 7 elégséges, 3 elégtelen. A gazdasági irányú ismétlő iskola három osztályában 15-en tanultak. A tanítóképzővel kapcsolatos internátusban 108 növendék (8 hijján mind) kapott teljes ellátást. Az ellátás átalánya 26 K volt, amit a jövő évtől kezdve a miniszter 30-ra emelt. A yírosházáról. § Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete folyó évi augusztus hó 14-én d. u. 3 órakor a városháza nagy termében közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: I. Bizottság küldendő ki, hogy a legtöbb állami adót fizető városi képviselőknek 1913-iki évi névjegyzékét állítsa össze. II. Gsáky-utcai lakosok aszfalt gyalogjárót kérnek. III. Hajnóczky Béla pápai lakos kéri, hogy a „Vojta*-féle házra kötött bérszerződését a városi képviselőtestület újabbi három évre hosszabbítsa meg. IV. Városi tanács javasolja, hogy a városi női kórház udvarán melegház létesíttessék. Indítványozza egyúttal, hogy e célra az állandó pénztári készlet kamataiból 3054 korona 57 fillér a v. tanács rendelkezésére bocsáttassék. V. Városi tisztviselők kérelme a hivatalos óráknak reggel 8 órától délutáni 2 óráig leendő megállapítása iránt. Kérik továbbá, hogy vasárnapokon hivatalos órák ne tartassanak. § Új tanácsosi állás. Az új városi törvény a nagyobb rendezett tanácsú városoknak kötelességévé teszi, hogy két tanácsosi állást szervezzenek, egy árvaszékit s egy közigazgatásit. A tanács legutóbbi ülésében foglalkozván a törvény kivitelével, javasolja a képviselőtestületnek, hogy a v. jegyzői állást — az államhassam, mert még azt is szerettem kegyelmedben, hogy hamispénzverő volt. — Mi tagadás benne, — felelt nevetve az ősatya — biz én megcsináltam a tallért, mert tudtam. — Aztán meg — folytatta az özvegy — a családban a férfiak mind nyolcvanesctendős korukban jöttek a világra. Százesztendővel házasodtak. Én meg fiatal, tüzes leány voltam* Egész életemben egyebet sem tettem, mint a tüzet oltogattam a véremben. Jeges dézsa állott az ágyam mellett, abba nyújtogattam a lábamat éjnek-éjBzakáján. Ha lóháton jött egy szép dalia, osak akkor mertem ráemelni a szemem, amikor már tovanyargalt. Csak vén baráthoz jártam gyónni és a doktornak sohasem mutattam meg a térdemet. Jó voltam, derék voltam, pedig az uram kétszázesztendős volt mellettem. Már most mondja meg kegyelmed: özvegyasszony koromban se éljem világomat? Erősen megszorította a másvilági férfi nyakát és nagy, fekete szemével csábosán nézett a hideg, kihűlt szemekbe. — Kegyelmed a pénzhamisítás mellett is igazságos ember volt, nemde ? — Az voltam, leányom, mindig igazságos ember voltam. De moBt már érzem, hogy közeleg az időm, amikor menni kell innen, mert nem kapok szállást odaát. — Ellakhatik nálam nagyuram, tágas az én házam, puha az én ágyam, meleg az én két karom. — De a kötelesség, lányom . . . -- A kötelesség az, hogy itt maradjon vigasztalására egy szegény özvegyasszonynak, a nagy család utolsó sarjadékának. A férfiak mind