Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-07-20 / 29. szám

mikor a város központjának emeléséről van szó. A gyomor és a tagok meséjét eleveníti fel s végül kijelenti, hogy a Külváros is csak nyer a közlekedést gátló rozoga ház lebontásával. Halász Mihály azt állítja, hogy a külső utcák érdekében nem történt semmi, ha történt valami, csak késhegyig menő harc után lehetett kivívni. Ő már 20 éve mindig a legerősebb harcokat vivta amiatt, hogy a külső városrészek nyomorúságán segítsenek, de csak' a legnagyobb küzdelemmel lehetett valamit elérni. Azok elsülyedhettek a sárban, míg az urak a szegények zsebéből osztályérdekből „gőzös utat" építettek végig a városon. S ez az osztályérdek most is akárhányszor fellép. Körös Endre szerint Halász nem jól emlékszik még a saját szereplésére sem. Mikor 15 év előtt ő „harcolt", akkor nem utcarendezési, hanem katonabeszállásolási, tűzoltó s hasonló ügyekkel foglalkozott. Hogy mi volt „régen" nem kutatja, de hogy az utolsó 10—15 évben a külső városrészek kérelmeit, mindig figyelembe vették, az bizonyos, sőt a Belvárosnak egy-egy városi közérdekű ügye, minő például a Kossuth-utca megnyitása volt, — igenis ádáz harc után ment át, mig a külső városrészek méltányos ügyeit legtöbbször teljes egyértelműséggel és jó lélekkel simán intézték el. Helyesen is volt ez így, helytelen azonban a történtek hamis beállítása. A Koritschoner-házra nézve az ügyet a megoldásra érettnek tartja. Már több izben szó volt róla, de eddig túlmagas árat kértek. Úgy forgalmi, mint esztétikai szempont egyaránt kívánja a ház demolálását. Keresztes Gyula szerint nincs nekünk arra pénzünk, hogy a szépészeti szempontnak áldozzunk. Mit ér a szép tál, ha üres. Majd ha lesz pénz, akkor ő is megszavazza. Fischer Gyula Halász beszédére reflektál, akinek állításait nem tartja igazaknak. Csak a közel múltban a külváros érdekében gyönyörűen elintézték a Vakbottyán-utca dolgát, megcsináltuk a Damjanich-utcát stb. Az aszfalt kocsiút felhánytorgatása a tények nem ismerésén alapul. Mindenki tudja, hogy annak előtte feneketlen sárban lehetett csak az állomásra jutni, tehát utat csinálni kellett s megcsinálták ezt nem a külváros zsebéből, hanem a vámbevételek terhére, amit a városba jövő idegenek fizettek. Dr. Fehér Dezső mindig amellett van, hogy takarékosan kell bánni a közjövedelmekkel, viszont azonban a város városjellegü közszükségleteinek kielégítését nem gátolhatja a városrészek versenye, esetleges boszuérzete. A legerélyesebben tiltakozik Halász azon kifejezése ellen, hogy itt bárkit is osztályérdek vezetne, viszont azonban határozottan szembe kell szállni azokkal, akik a város városjellegének megóvása ellen vannak. A Koritschoner-ház mai helyén nem állhat meg, az utcarendezési terv szerint elbontandó. 86 • -öl a területe, 25.000 K nem nagy ár érte, ha békésen megkapjuk. Ha kisajátításra kerülne a sor, adóalapon esetleg többet kellene érte adnunk. A tulajdonosok már tisztességes ajánlatát örömmel elfogadhatjuk. Miután Halász Mihály kijelenti, hogy ő nincs a tervbe vett szabályozás ellen, de viszont más utcáknak is meg kell adni, ami őket megilleti, névszerinti szavazást rendeltek el, 48 igennel 19 nem ellenében a képviselőtestület kimondta, hogy a Koritschoner házat utcarendezési érdekbőP megveszi és leromboltatja. Verbőczi , Vakbottyán-, Rohonci-utca. A cimben felsorolt utcák lakosai utcarendezést, villanyvilágítást és vízvezetéket kérnek. Az áll. választmány a kérelmek jogosságának elismerése mellett a külvárosi utcák teljes felszerelésére munkaprogramm megállapítását javasolja. A javaslathoz hozzá szóltak Kerbolt Alajos, Edelényi-Szabó József, dr. Lövy László, dr. Hoffner Sándor. Mindnyájan helyeselték a javaslat intencióját, de a vízvezetékre, mint legégetőbb közszükségre nézve hangsúlyozták, bogy a vízvezetéki pénztár helyzetéhez képest a bevezetést fokozatosan már idén meg kell kezdeni. Árok- és Tűzoltó-utca. Révész v. mérnök e két utca rendezésére három javaslatot terjeszt elő. Az első szerint a Tüzoltó-utca nyittatnék meg 36.000 K, a másik szerint a Bástya hosszabbíttatnék meg 30.000 K költséggel, a harmadik szerint a Városmajor parcelláztatnék s a major másho va helyeztetnék. Dr. Hoffner Sándor figyelmeztet arra, hogy a tervek mindegyike más-más házak kisajátítását teszi szükségessé, azért a kisajátításról csak akkor beszéljünk, ha a szabályozás módjával tisztában vagyunk. Megjegyzi, hogy a szabályozási vonalba eső házakért túlmagas árakat követelnek. Kerbolt Alajos a Városmajor parcellázását ajánlja. Lippert Sándor az építészeti bizottságot tartja meghallgatandónak. Dr. Fehér Dezső javasolja, hogy már most mondják ki, hogy az Árok-utca rendezését szükségesnek tartják, nyomassák ki a mérnöki hármas javaslatot s aztán új gyűlésben döntsenek a megoldás módja felöl. Baldauf Gusztáv szerint már ma lehet a megoldási módra nézve dönteni s a kisajátítási eljárást megindítani. A közgyűlés dr. Fehér indítványát fogadta el. Vita nélkül. Gyenese Pál vágóhídi felügyelőt kérelmére augusztus l-jétől nyugdíjazzák. A vágóhídi szerződéseket egyhangúlag elfogadták. A Haltéren a Lővy Lipót-féle ház mellett az aszfaltjárda létesítését közérdekből kimondták. A Korona. A Korona-vendéglő bérletének átruházása körül nagyobb vita fejlődött, melyben részt vettek dr. Hoffner Sándor, Kerbolt Alajos, dr. Fehér Dezső és mások. Zámolyi Dénest a kötött szerződés alól felmentették s egyszersmind — ámbár több ajánlattevő volt — tekintettel arra, hogy a város ingatlanai árverésen adandók ki, a nyilvános árverés tartását elrendelték. Ingatlanok átruházása. Az ingatlanok átruházása tárgyában alkotott szabályrendelethez dr. Fehér Dezső és Becsei Ferenc több módosítást tettek, többek között, hogy lemenő örökösöknél 1000 K-ig a hagyaték illetékmentes legyen, ezen felül 0'5%o

t) mig egyéb örökösödésnél 1 °/o"°t kelljen fizetni. A szabályrendeletet e módosításokkal a közgyűlés elfogadta. Zárószámadások. Az 1912. évi zárószámadásokat elfogadták a pénzügyi bizottság azon javaslatával, hogy a hátralékokat szigorúan hajtsa be a város. A jéggyár tételénél utasították a tanácsot, hogy a természetes jeget beszerzőknél a szabályrendelet betartására szigorúan ügyeljen fel. Jubileumi segély. Az önkéntes tüzoltótestületnek jubiláris célra 200 K-t szavaztak meg. Munkásházak. A munkásházak ügyét — annak megvizsgálása céljából, hogy 3500 K-ból nem fedezhető-e telek és építés költsége — kiadják véleményezésre a v. mérnöknek s az építési bizottságnak. A közgyűlés — melyen 18 városatya a rekkenő hőség ellenére végig kitartott — V^-kor ért véget. Iskolai értesítők. ii. Állami polgári leágyiskola. Az állami polgári leányiskolának értesítőjét megnyitó igazgatói jelentés első sorban az intézetben folyó gyakorlati kertészeti oktatás örvendetes eredményéről számol be. A fejlődés újabb fokán melegházat is óhajtanak létesíteni. bizonyosan tudom, hogy ilyenkor soha életében még nem ment el hazulról ... Tizenhétéves, bájos, de fölöttébb szemtelen kis perszóna volt, akin harminc lépésnyiről meglátszott, hogy most szabadult ki a sziniiskola padjai közül, őszi kalapot viselt — bár odakünn már hó esett — esőköpönyegének gallérja hanyagul föl volt tűrve a nyakára, s a* cipője kissé züllöttnek látszott a gyalogjárástól. — Talán be akar menni a Doktor Úrhoz ? — kérdezte gyanús szelídséggel a házvezetőnő. — Eltalálta. — Tessék, ott van az ajtó 1 A máaodik szobába menjen, de vigyázzon, hogy föl ne bukjék egy könyvrakáeban. Az impertinens kis látogató most tétovázva megállott. — Nem szükséges, hogy bejelentsen ? — Minek ? Ha bejelentem, biztos lehet benne, hogy nem fogadja, de így kénytelenkelletlen szóba áll magács kával . . . A jövendőbeli művésznő — fitos orra után Ítélve csakis az operettben teremhetett számára babér — nyájasan megbólintotta szőke fejét, aztán merész elhatározással belépett az oroszlánbarlangba. Az első helyiség a hires kritikus dolgozószobája volt, beláthatatlan ujságés könyvtenger borította az őszes bútorokat, képek, vázlatok, szobrok, pipák, ezőnyegdara bok, porcellánok hevertek az Íróasztalon és a székeken, míg a második szobában maga a Doktor Ur állott, ingújjban, felkötött bajusszal, kezében egy tengerzöld nyakkendővel, melyet épp türelmetlenül gyömöszölt a gallérja alá. Ez a munka annyira elfoglalta, hogy nem hallotta a közeledő lépéseket, s osak akkor riadt föl, amikor valaki egyszerre megszólalt a háta mögött: — Kezét csókolom! Nem tetszik haragudni, hogy ilyen váratlanul berontok ? A kövér ember fölháborodva megfordult. — Kicsoda maga ? — kérdezte majdnem megdermedve a haragtól. A kis leány összekulcsolta a kezeit. — Ne tessék ily dühösen rám nézni, mert akkor nem merem elmondani, hogy miért jöttem ! Én . Fáy Tusi vagyok, most végeztem ki a szini iskolát, s most arra akarom kérni a mestert: tessék szives lenni és protezsáljon valamelyik színháznál, mert én magamtól sehová se juthatok be. Ped ig eszem is van, tehetségem is van, kiváló bór- és lithiumos .. gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. de mit tetszik gondolni, ér az valamit, ha az embert egy nagyfejű, nem protezsálja? A kövér Doktor epésen bólintott. - És én vagyok az a nagyfejű, akit erre a megtisztelő föladatra kiszemelt ? - Óh nem, Isten ments, én a mesterhez nem mint nagyfejühöz jöttem, hanem mint egy édes, jószivü, aranyos emberhez, akinek ninos is lelke ahhoz, hogy egy védtelen és jó kis leány kérését megtagadja . . . Szemtelen kacérsággal nézett a vén kritikus szeme közé, aki azonban nem ült föl a hízelkedésnek, hanem gúnyosan fölkacagott. — Gyermekem, — mondta kegyetlenül, miközben bajuszkötőjét egy erélyes mozdulattal eltávolította, — maga eltévesztette a címet: ezzel a kéréssel nem hozzám kellett volna jönnie, hanem valami fiatal kollégámhoz, akinek meg vau még a kedve hozzá, hogy a magához hasonló kis zöldségekkel kikezdjen. Én egy rosszkedvű, utálatos, vén ember vagyok, akinek ninos időm az efféle szamárságokra, de ha volna is időm, akkor se állnék szóba ismeretlen pólyás hölgyekkel. Aki azt a tanácsot adta magának, hogy hozzám jöjjön, az megérdemli, hogy a szemét kikarmolja . . . E szavak után a kabátját is magára vette, mintegy jelezvén, hogy az audiencia véget ért, de az „ismeretlen pólyáé hölgy" nem ijedt meg az erélyes beszédtői, hanem arrogánsul közelebb jött a kövér Doktorhoz, s a kezét hízelkedve megragadta: — Hiába tetszik mondani, hogy ilyen rossz szive van, én tudom, hogy teljesíteni fogja a kérésemet ... És hiába akarja azt is elhitetni velem, hogy egy utálatos vén embernek tetszik