Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-01-06 / 1. szám

Ennek a szomorú következménye ipari pan­gásunk és az idegenből származó árúcikkeknek hazánkba való állandóan emelkedő irányzatot mutató beözönlése ! Érthető tehát, hogy a honi ipar pártolásnak eszméjét terjesztő egyesületünk az 1902. év­től kezdődőleg valósággal percig sem szünetelő, állandó munkásságot volt kénytelen kifejteni. Számoljunk be röviden erről a munkásságról. A rendelkezésünkre álló eszközökhöz mérten kezdetben szórványos felhívásokkal hatottunk a társadalom egyes rétegeire, egyházfőkhöz, ipartestületekhez, tanítótestületekhez és más testületekhez intézvén felhívásainkat. A vidéki városokban rendezett karácsonyi és bemutató városokon ismertettük hazai gyáraink termékeit. Sőt az Ausztráliában, Melbourneban rendezett kiállításon a „State of Hungary 8 jel­zéssel ellátott kiállítási csarnokunkban, több mint 400 drb. háziipari termékünkkel kitünte­tést is szereztünk a magyar iparnak. Itthon pedig falragaszokon hivtuk fel alkalomszerűen a nagyközönség figyelmét a magyar származású iparcikkek használatára és a napilapok hasáb­jain a magyar ipartermékek vásárlására ál­landóan serkentettük a közönséget. Mikor láttuk, hogy a nagyközönség nehe­zen mozdul meg s megrögzött szokásaival nem hagy fel. az ifjúság körében igyekeztünk esz­méinknek teret hódítani és rávetettük magun­kat többek között a magyar tornaruhák, játék­szerek, Írószerek stb. terjesztésére. írószerekért a külföldnek 23,000.000 koronát adózunk. Évente ismétlődő szégyenletes adózásunk megszüntetése végett, ujabban zsebnaptár alakjában 150.000 példányban küldöttük szét a tanuló ifjúsághoz intézett szózatunkat, melyben a magyar Író­szerek és papirok védjegyeit ismertettük. Nagy örömünkre szép sikert értünk el és buzdításunkra több iskola értesítője is foglal­kozott a honi iparpártolásnak az ifjúság köré­ben való terjesztésével, sőt akadt egy derék tanár, ki még tankönyvébe is beillesztette szózatunkat. Hogy pedig a kereskedő és iparos világ­nak is hasznára legyünk, nagy anyagi áldozat­tal adtuk ki a magyar beszerzési forrásokat, valamint több éven át a honi iparcikkeket tartó kereskedők címjegyzékét. De legtöbbet dolgo­zik tudakozódó irodánk, mely díjtalanul min­denkinek felvilágosítást ad, hogy szükségletét hol szerezheti meg magyar származású ipar­cikkekből. Irtunk, felolvasásokat tartottunk, Írásban és szóval terjesztvén az eszmét. Bejárván az ország nagyobb városait, valóságos missziót végeztünk, sőt utóbb az Uránia tudományos színház részére is irtunk az iparpártolás szük­ségét magyarázó darabot. Legújabban pedig Kolozsvárt a „Magyar Hét" rendezésével hódí­tottuk meg ipartermékeinknek a magyar piac egy részét. Tagadhatatlan, hogy az iparpártolás esz­méje iránt a fogékonyságot fölébresztettük. Erre vall a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának évi jelentése is, mely az ipar­páFtolás erőtlenségéről panaszkodik. Továbbá a gyáriparosok Aradon kimondották, hogy: „Az Országos Szövetség feladata a kormányt és a társadalmat kötelességére figyelmeztetni". A kor­mánynak minden munkássága kárba vész, ugyanis és gyakorlati téren semmit sem érhet el — bárminő ipari politikát folytat — hogyha nincsen meg az iparpártolás szülte kereslet, mert csak az állandó kereslet biztosíthatja az egészséges kínálatot. Mindez pedig, mindaddig nem valósulhat meg, amíg a nagy magyar társadalom, megszokásból és kényelemszere­tetből vétkes mulasztásait meg nem szünteti, s nem nyújt előnyt a magyar ipar termékeinek a külföldről beözönlő nagyrészt selejtes árúk­kal szemben. Önérzettel, sőt büszkeséggel tekinthetünk vissza a múltnak napjaira, mert nem tévesz­tettük szemünk elől a nagy és magasztos célt és a legmesszebbmenő önzetlenséggel — minden anyagi viszontszolgáltatás nélkül — igaz lelke­sedéssel, teljes odaadással teljesítettük hazafias kötelességünket. Vajha áldásos volna ez a munkásságunk s megértené végre nemzetünk apraja és nagyja, hogy igazán csak akkor lesz boldog Hazánk és népe, hogyha áldott földünknek nyerstermékeit magunk dolgozzuk fel és ezzel teremtjük meg a gazdának, iparosnak és kereskedőnek és így közvetve nemzetünk összeségének, munkás és jóléttől duzzadó otthonát. A YAROSHAZÁROL. § Városi közgyűlés lesz január 11-én, melynek tárgysorára a következő ügyek vannak kitűzve: 1. Horváth Sándor 300 K segélyt kér, hogy a géprepüléshez szükséges motorkezelési tanfolyamon résztvehessen. (Áll. vál. a segély megadását javasolja.) 2. Belügyminiszteri leirat 6000 K tiszt­viselői fizetési államsegély tárgyában. (Áll. vál. az ezzel kapcsolatban beterjesztett felosztási javaslatot elfogadásra ajánlja.) 3. Tanácsi javaslat, hogy a Czelli-úton négy ház előtt a háztulajdonosok az aszfalt­járda készítésére köteleztessenek, hogy ez által a kaszárnya előtti járda a városi járdával össze­köttessék. (Áll. vál. hozzájárul a javaslathoz.) . . . Amikor ezt az utolsó szót haragosan, felhevülve és kiabálva kiejtettem, akkor valami rettenetes dolog történt. Az ebédlő ajtaja kinyílott és beesett rajta Géza. Az aroa fehér volt. A homlokán verejtékcseppek látszottak és a haja izzadtságtól nedvesen lógott a homlokába. A szeme kitágulva és könyesen nézett rám és az ajka remegett, mintha nem tudna belefogni abba, amit el akar mondani. Kálmán felugrott. Ijedten néztünk rá. — Hallgattam, — mondta Géza ós osuk­lott, mintha airáeát nyelné le — hallgattam, mindent hallottam . . . Hát mondd ... hát mondd . . . Nem tudott tovább beszélni. Leült egy karosszékbe, az ajkát mozgatta, mintha sírás akarna kitörni belőle. Nem tudtam megszólalni. Álltam előtte ós a kezemet emelgettem. Fájt a szivem és rettenetesen szégyeltem magamat. Kinoztam az agyamat: mit mondjak, mit hazudjak, hogyan tagadjak le mindent, amit hallott. De hiszen lehetetlen, mondtam magamban. És a rémülettől és a szégyentől ós a fájdalomtól reszketni kezdettek a lábaim és dideregtem. * Ekkor felébredtem; A párna be volt gyűrve a fejem alá, az újság ott hevert mellettem a földön. Körülnéztem és megdobbant örömem­ben a szivem. Ohó, hiszen csak álmodtam, álmodtam, álmodtam . . . Boldogan nyújtózkodtam ki. A rémületet és a fájdalmat minden tagomban éreztem még, elállott a lélekzetem, ha arra gondoltam, ami majdnem törtónt. De most már nyugodtan ós kényelmesen ásítoztam. Azután kint csengettek. Kinyílott az ajtó ós Géza jött be sugárzó arccal, a diosőségtől mámoros szemmel, a gőgtől ós a büszkeségtől részegen. Felugrottam. Kezet fogtam vele. Nem íb vártam, míg szól; sietve, örömmel, elragad­tatva, boldogan és hálásan mondtam neki : — Most olvastam a novelládat. Elsőrangú. Pompás. Erős, értékes, finom, művészi munka. El vagyok ragadtatva tőle . . . 4. Több pápai lakos javaslata a Csatorna­utcai Moravek-féle ház megvétele tárgyában. (Minthogy a Moravek-féle ház kisajátítása folya­matban van, az áll. vál. nem javasolja, hogy a képviselőtestület a megvétel ügyével foglalkozzék.) 5. Langráf Zsigmond és Szóld Manó be­adványa termokémiai telep felállítása iránt s tanács javaslata, hogy ez a telep városi üzem­ben létesíttessék. (Minthogy a képviselőtestület kizárólagossági jogot nem adhat, a vállalkozó­kat utasitandónak véli, hogy telepengedélyezés­ért folyamodjanak a v. tanácshoz.) 6. Földmivelésügyi miniszter leirata mun­kásházak felállítása tárgyában. (Az ál), vál. annak kimondását javasolja a képviselőtestület­nek, hogy a leiratot örömmel fogadja s elvileg kimondja, hogy 100 munkásházat a város maga megépíttet s az építés ügyének elő készítésével a v. tanácsot megbízza.) 7. ür. Molnár Imre javaslata a v. takarék­pénztár felállítása tárgyában. (Az áll. vál. a pénzügyi bizottság véleménye alapján, tekintet­tel a jelenlegi pénzügyi helyzetre s arra, hogy a pénzügyminiszter újabb v. takarékpénztárak felállítását nem engedélyezi, hanem az ügyet törvényileg akarja szabályozni, a v. takarék­pénztár felállítását nem javasolja.) 8. Tanácsi jelentés az új heti- és orszá­gos vásártér kijelölésére nézve. • § A tőkekamat- és járadékadó alá tartozó jövedelmek bevallása tárgyában a városi hatóság közli: Az 1912. évi január hó 20-ig a tőkekamat- és járadékadó alá eső jövedelmeket, az azokat élvező egyén vagy erkölcsi személy bevallani köteles. Tőkekamat- és járadékadó tárgyát képezi mindazon vagyon, mely a föld-, ház és keresetadó, valamint a nyilvános szá­madásra kötelezett vállalatok és egyletek adója által közvetve vagy közvetlenül nem érintetik. A tökekamat- és járadékadó az adóévet megelőző évben élvezett kamat- és járadékjövedelem után lévén kivetendő, az 1911. évi adóztatás alá az 1910 évben élvezett kamat (járadék) jövedelem vallandó be. A tőkekamat- és járadékadó az adóköteles fél állandó tartózkodási helyén vet­tetik ki. Mindazok az adózók, kik a tőkekamat­és járadékadó alá tartozó jövedelemforrásukat az államkincstár megrövidítésére irányzott szándék­ból, az adókötelezettek és adótárgyak összeirása alkalmával akár szóval, akár írásban valótlanul mondják be vagy eltitkolják, az adótárgynak egészben vagy részben történt eltitkolásával el­követett jövedéki kihágás miatt büntettetnek. § Képviselőtestületi tagválasztás. A v. tanács azzal a felterjesztéssel fordult az alispán­hoz, hogy a városi képviselőtestületi tagválasz­tást január 31 ére tűzze ki. E szerint a válasz­tott képviselők fele január utolsó napján kerül űj választás alá. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör, nem mint mult számunk­ban jeleztük, szombaton, hanem a rendes időben, vasárnap, január hó 7-én saját helyiségében esti 6 órakor estélyt rendez a következő mű­sorral : 1. Moskowski: Valse E-dur. Zongorázza Kis József. 2. Költ^ÜSenyek, előadja Weisz René. 3. A modern magyar irodalom bárok szelle­méről. Irta s felolvassa dr. Kaposy Lucián. 4. Kávétraccs. Humoros duett, előadják Krausz Adrienne és Szalay Irén; zongorán kiséri Kis József. = A leányegyesület 1912 január hó 7-én, azaz vasárnap d. u. 5 órakor rendezi előadó ülését a következő műsorral: 1. Szemelvények. Szavalja Wallenstein Helén. 2. Zongoraszám. Előadja Weisz Lipót. 3. Felolvasás. Tartja Sándor Pál főgimnáziumi tanár. 4. Baleset. Dialóg. Előadják Gaál Ilonka és Moravecz Gyula 5. Dalok. Zongorakísérettel énekli Tóth Annus. BMfllü i ml ' l 1 li révén lett világhírű a valódi kaucsuk-cipősarok mm A hygienikus PalmakaucsuK ágybetét minőség elsőrangú

Next

/
Oldalképek
Tartalom