Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-05-11 / 19. szám

s a mérnök szóltak hozzá, majd dr. Kende Ádám rámutatott arra, hogy az ügy első részének jogi természete nincs tisztázva, nem tudjuk ugyanis, hogy a vízlevezető árkok magánvagy városi tulajdont képeznek-e s azért javaslatára oly értelmű határozatot hoztak, hogy a város D-ölenként 10 K-ért megveszi a ligetbővítéshez még szükséges területet, a terület nagyságának megállapítását a tanácsra bízván. A közvágóhíd építése. A közvágóhíd építésére és berendezésére érkezett ajánlatokat Révész v. mérnök kellő részletességgel világosan ismertette. Az építési munkálatokra öten pályáztak, köztük legolcsóbb Geiringer Károly budapesti vállalkozó 126.003 K árajánlattal, a gépészeti berendezésre pályáztak négyen, köztük legolcsóbb a Schlick-cég 34.129 K-val. Az áll. választmány ajánlja, hogy a mun kák a legolcsóbb ajánlattevőknek adassanak ki, összköltségül (a jéggyárnál teljesített munkák, a teleprendezés és villamos felszerelés számbavételével összesen) 183.000 K mondassék ki s vétessék fel 5 ®/

4 % al a Pápai Takarékpénztárnál, ajánlja továbbá, hogy tekintettel az ügy sürgősségére, mondassék ki a birtokon kivüli fellebbezés. Referádájában tudatta még a mérnök, hogy a Ganz-cég az esetre, ha a munkát nem kapja meg, 30C0 K-t kér a tervek elkészítéséért, de a szakbizottságok szerint ez nem illeti meg, mert az akkori megállapodáshoz képest a közvágóhíd kiegészítő részét képező jéggyárra e cég kapott megbízatást. Ugyancsak a Ganz-cég utólag egy beadványt intézett a városhoz, melybén azt vitatja, hogy a Schlick-cég által ajánlott vastartók az ajánlataikban jelzett nagyságban egyáltalán nem is szállíthatók. A polgármester a referáda végén pótlólag azt is elrendelni kéri, hogy, tekintettel a munkálat nagy fontosságára, ellenőrzésre a város hivatalos közegén kívül a veszprémi államépítészeti hivatal is felkéressék. Az ügyhöz elsőnek ifj. Horváth József szólt hozzá, aki, tekintettel arra, hogy az építési részre pályázók között pápai vállalkozó is van, Fa Mihály, akinek ajánlata csak 35C0 K-val olcsóbb, ajánlja, hogy a megbízás neki adassék, mint ismert megbízható jégnek, aki 600 K egyenes állami adót fizet Pápán. Dr. Kende Ádám a gépberendezési részben nem látja az ügyet tisztázottnak s ezért erre vonatkozólag az iparfelügyelőség szakvéleményét tartaná kikérendőnek. Az építészeti rész világos s bár teljes elismeréssel van Fa Mihály szoliditása iránt, a város, szerinte, nem fizethet privát emberek módján külön a bizalomért. Viszont a legolcsóbb ajánlattevő ellen sem tud megbízhatóság szempontjából senki kifogást tenni, kéri tehát, hogy az ügyet ne az egyéni szimpátiák szerint kezeljük. Ha ezt tennők, akkor a város pályázatainak komolyságát tennők kockára. Révész mérnök a gépészeti berendezésre nézve tudatja, hogy a gépészeti berendezés dolga teljesen tisztázott, csupán a súlyokról van szó, ezt pedig számok alapján a nem szakértő is eldöntheti. Ha a Ganz-cég utólagos beadványát figyelembe vesszük, akkor a többi cégek is meghallgatandók volnának, amire azonban szükség egyáltalán nincs. Dr. Fehér Dezső a Ganz-cég ajánlatát nem tartja tárgyalásra alkalmasnak, különben is a beadványból azt vette ki, hogy Schlickék 1619 kilogrammal többet Ígérnek s 800 K-val olcsóbbak. Az építészeti részre nézve egyetért dr. Kendével. A megbízhatóság kérdése nem is jöhet szóba ott, ahol minisztériumtól jött részlettervek vannak s ahol háromszoros ellenőrzés van. A kérdés csak az, hogy az árkülönbség mekkora a két cég között, mert a közszállítási szabályzat szerint tényleg előnyben részesíthető a helybeli cég, ha nincs lényeges árajánlati eltérés. Megállapítja, hogy a különbség összege akkora, hogy a város egy évi pótadóját 1%-al emelné s ő nem érzi jogosítva magát arra, hogy a város pótadóját emelje csak azért, hogy egy pápai adófizető terhei könnyebbedjenek. A birtokon kivüli fellebbezés kimondását szükségesnek nem tartja, még ha fellebbeznének is, őszre az ügy minden fórumot megjárhat. Keresztes Gyula nem tartja nagynak a 3500 K árkülönbséget, azonkívül, ha Fa Mihály kapja a munkát (az biztos), nem fog külön munkákat felszámítani. A v. mérnök erre tudatja, hogy pótmunka semmi esetre sem lesz szükséges. Muli József szerint Geiringer ellen nem lehet felhozni, hogy idegen, hisz az ipar és kereskedelem szabad. És ha a fővállalkozó nem is helybeli, kisiparosokat csak pápaiakat fog alkalmazni. A most nyerendő 35C0 K-ból a Cinca-árok egyrésze beboltozható lesz. Még Németh János, Rechnitz Béla és dr. Körös Endre szóllak röviden az ügyhöz s aztán a polgármester — a szavazás módja körül kifejlődött vita lezárásával — ötrendbeli szavazást rendelt el. Névszerint szavaztak arra, hogy az építészeti munkával ki bizassék meg s 47 szóval 13 ellen Geiringer Károlynak adták a megbízást. Dr. Kende azon indítványát, hogy a gépészeti berendezés pályázatai felülvizsgáltassanak, 31 szóval 28 ellen nem fogadták el. Erre a gépészeti berendezést egyhangúlag a Schlick-cégnek ítélték oda. A sürgősséget — illetve birtokon kivüli fellebbezést — 35 igen szóval 18 nem ellen elfogadták. A pénz felvételét illetőleg egyhangúlag a Pápai Takarékpénztár ajánlata mellett döntöttek. Miután a Kemenczky-féle építkezés ügyét az állandó választmány javaslatára a napirendről levették, a közgyűlés 5 óra után véget ért. gépiesen foglalkoztak, de ö nem ébredt tudatára annak, amit olvasott ! Feleszmélt. — Bizonyára aludtam ! — suttogta szomorú mosollyal. Az ablak nyitva volt és hűvös esti szellő surrant be rajta. Künn egyhangú zajjal esőosöppek hulltak le az udvar aszfaltjára. Az Íróasztalon, vele szemben, Magda arcképe állott. Ránézett ős a gondolatai messze elkalandoztak. Félálomba merült, hirtelenül, — mintha messze távolból jönne — halk zenét hallott! Honnan jöhet ? ! Nem tudta, hogy a zene osak a lelkében osendült meg! Mégegyszer átélte azt a gyönyörű nyári estét, amely eddigi életébtn legboldogabb estélye volt. Kirándulásról jöttek haza Magdával, amikor a hirtelenül támadt záporeső elől egy nyaraló előtt álló terebélyes fa alá menekültek. A szemben lévő nyaraló nyitott ablakán beláttak egy pazarul bútorozott és fényesen kivilágított szalónba. A zongoránál érdekes fejű férfi ült és egy mellette álló karosu, fehérruhás leány énekét kisérte, aki csodásan, mélységes érzéssel énekelt egy szomorú dalt és megremegtette a künnállók szivét . . . Miklós erősen, szenvedélyesen magához ölelte halkan zokogó menyasszonyát és hízelegve, Bimogatva nyugtatta meg a már akkor is beteg leányt. - Ne félj, egyetlen szerelmem, meggyógyítlak ! Szentül igórem, hogy egészséges leszel l Heves szélroham kerekedett és erősen az íróasztalhoz osapta a nyitott ablak szárnyát, dr. Bende ijedten eszmélt fól félálmából. Odakünn még mindig zuhogott az eső. Értelmetlenül bámult Magda arcképére ! Hogyan lehet az ? hiszen e percben még karjaiban tartotta Magdát és most egyszerre eltűnt! Igyekezett összeszedni a gondolatait! Miért nem tud emlékezni ? ! Két kezével erősen szorította a halántékát. Borzalmas félelmet érzett. — Istenem! Istenem! — suttogta. — Elszállt! Eltűnt! — Felugrott. Futkosott a szobában. Újra megállt az Íróasztala előtt. Sápadt arcán gyötrelmes lelki fájdalom tükröződött és szemei mereven bámultak az űrbe. — Csak tudnám, — de hiszen tisztán hallottam! — Ideges remegés futott végig a testén. Most megint hallotta a dalt! De ki énekelt ?! Szemei a képre meredtek, — gondolkozott l — Ki volt? — suttogta. — Ki volt? Egy szélroham eltujta a lámpát, de ő nem vette észre, nem is bánta, hogy teljes sötétség volt körülötte. Nem tudott már tisztán gondolkozni, elmosódott, zavart képek vonultak végig az agyán. Hirtelenül nagyot sikoltott. — Magda l — és kitárt karokkal ugrott fel a helyéből, mintha ott állana előtte a leány és ő magához akarná ölelni. Azután hangosan elkezdett énekelni. Ekkor úgy érezte, hogy a leány eltűnt karjai közül. Őrült félelemmel kapott utána, magához akarta szorítani a menyországnak tovalibbenő alakját. De az mindig messzebbre tünt el előle, azután elhomályosult, végleg eltűnt emlékezetéből . . . Irtózatos kacajjal végigvágódot t a szőnye • gen . . . Másnap, verőfényes tavaszi napaütésben, a tébolydába vitték dr. Bende Miklóst. A szinházi hét. A hét mérsékelt sikerrel zajlott le. Egyes estéiről a következőket jegyeztük fel: Szombaton Szép Helenát játszották a klasszikus zeneműhöz nem túlságosan méltó előadásban. Egyedül Pataki Vilma volt a címszerepben valahogy elfogadható, Juhos képtelen Páris volt, a királyok mind, mind csapnivaló rosszak. A komikum terén egyedül Nyárai produkált Kalchas pap szerepében élvezeteset. Kedden este premier volt, mely egyúttal jutalomjátékszámba is ment. A Frankfurtiak c. vígjátékot játszták, melyet Déri Béla, választott jutalomjátékáúl. Hogy miért éppen ezt ? Ő tudná megmondani. Ha csak nem azért, hogy alig néhány mondatnyi szerepe elmondása mellett nyugodtan szemlélhesse a szép számban megjelent publikumot, mely tiszteletét meleg tapsokkal fejezte ki az ünnepelt iránt. A darabról sok mondani valónk nincs. Annak idején sokat Írtak róla a fővárosi lapok. Meséje sovány, cselekménye jóformán semmi. De néhány erős megfigyeléssel megrajzolt alakja a darabot mindenesetre érdekessé teszi. Az előadás kissé vontatott menetű volt; csak néhány tipikus alak és jó (bár megszokott) kiszólás tartotta fönn mindvégig az érdeklődést és fakasztott kacajt a hálás publikumból. Legjobban sikerült Miklósi Margit alakítása, ki a zsidó zsargon mellett is meg tudta őrizni szerepével járó méltóságát. Kitűnő volt mellette Ardai és Szántó, nemkülönben Zilahi is mint főherceg. Gyengébbek voltak Nyárai és Káldor. Szerdán a Szulamith bánatos dallamai csendültek fel színpadunkon. Hogy a sokszor lejátszott darab a felújításban még mindig hatott s állandóan lekötötte a közönség — sajnos, csak kis számú közönség — érdeklődését, abban fő érdeme van színtársulatunk két kiváló énekes tagjának: Juhos Margitnak és Érczkövi Károlynak. Előbbi a címszerepben, utóbbi Absolon szerepében csillogtatta fényes énektudását, a bús melódiákat hatásos drámai színezéssel látván el. Fekete Irén (Abigail) nagy hatást ért el fantasztikus keleti táncával, de ez estén is bebizonyította, hogy az énekes szerepekben számára nem terem babér. Abigailt nem is neki, hanem inkább Patakinak kellett volna játszania. A Kol nidre-ben idén szintén nem sok gyönyüségünk tellett. Ámde jó Zilahi nem tehet róla, hogy minduntalan énekes szerepekre kényszerítik. A zenekar kitett magáért, igazán megérdemli a tegteljesebb dicséretet. A karról azonban ne szóljon énekünk. Az a csekély számú közönség, mely csütörtökön este az Éva boszorkány premierjére megjelent, előadás után némi csalódással távozott a színházból. Maga az előadás ugyan a jobbak közül való volt, de a darab, mely olvasva igazán élvezetes és gyönyörködtető, előadva nem érvényesíti eléggé az író kiváló kvalitásait. Hozzá vagyunk szokva, hogy Herczeg Ferenctől erővel teljes darabot kapjunk. E darabból pedig meglehetős mértékben hiányzik az erő úgy a jellemekben, mint a kompozíció tekintetében. Mese, romantika, realitás bőven vari benne csaknem a képtelenségig, de elevenség, lüktető élet minél kevesebb. Nyelve az egyedül elvitathatatlan érdeme, mely felségesen szép. A címszerepet Fekete Irén játszta művészettel. Ügyesen eltalálta a szerelem, a gúny, a fenyegetés hangjait s azokat boszorkányos csudasággal tudta alkalmazni. Mellette Miklósi Margit emelkedett ki az ensembléből mint Orsola néne és Zilahi mint deák. Déri (a gróf) az első felvonásban hatalmas alakítás igért, de később ellaposodott játéka. Szántó rosszul fogta fel Anzelmus szerepét. KWWWWWWW^^ Jfspirin vásárolunk eredeti TABLETTÁKBAN = 20 drb. K 1,20 Mindan Tablettára » ASPIR1N «zó van rábélyegezve. Farbenfabriken vorm. Friedr. Bayer & Co., Elberfeld und Leverkusen b. MOlheim a. Rhein.