Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-05-11 / 19. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Ródosz szigetén. Öreg Homérosz, ha felébredné], a héyt szigetek egyikével, amelyeken születtél, meg lennél elégedve. Ma ugyan nem azok lakják s főkép nem azok bírják, akik a te idődben; a te csudaszép verseidet se olvasták soha azok, akik a hét elején ott harcoltak, de bátraknak, rettenhetetleneknek ép olyanok a ródoszi török katonák, aminők az általad magasztalt görög hősök voltak. Öreg Homérosz, meg lennél elégedve a szigeteddel. De meg vagyunk vele elégedve mi is. Ismét példáját láttuk annak, hogy a túlerő még nem föltétlen biztosítéka a sikernek s hogy a gyöngébbeket, a méltatlanul megtámadottakat segíti igazságuknak, öntudatuknak istene. Még sok ilyen Ródösz és az olasz elmondhatja: „Fogtam törököt, de visz". A siófoki országos gazdagyülés. Egy pár hét választ el bennünket mindössze a Magyar Gazdaszövetség által Siófokra junius hó 19-re összehívott gazdagyüléstől, ezért talán nem érdektelen már most ráterelni a magyar gazdák figyelmét azokra az aktuális kérdésekre, amelyek Siófokon megvitatásra kerülhetnek. Nem valami rózsás körülmények között hangzik el a Gazdaszövetségnek Siófokra hivó szózata sem. Az immár állandósult politikai zavarok miatt nem jut idö semmiféle jelentős társadalmi és gazdasági kérdés megoldására. Szerencse, hogy a nemzet életösztöne annyira-mennyire le tudja nyűgözni az immár állandósult zavarok folytán előidézett zsibbadtságot s a dolgok azért látszólag mennek a régi kerékvágásában. Uj ösvényeket azonban a nemzet haladásának nem tudtunk nyitni, nem tudtuk különösen a nemzetfenntartó elemnek, a földmivelö népnek jogos és méltányos kívánságait kielégíteni, régi sérelmeit orvosolni, csak különös véletlen nek köszönhető, hogy a mostoha helyzet dacára, amikor a kivándorlás, a destruktív törekvések romboló munkája állandóan tizedeli, állandóan gyöngíti a földmívelöosztályt, ez az osztály mégis annyiramennyire meg tudta őrizni erős, egységes voltának a látszatát. Sokáig azonban nem tarthat ez a dolog így. A földmivelö nép teherbíró képessége kimerülöben van s ennek dacára folyton újabb terheket raknak rá. Éppen azért, hogy a nagyobb katasztrófát kikerülhessük, sürgős szükség van alkalmazásba venni mindazokat az eszközöket, amelyek segítségével talpra lehet állítani, meg lehet erősíteni a magyar gazdaközönséget. Hogy mik legyenek ezek az eszközök, azt már évekkel ezelőtt megállapították. Első sorban is nemzeti jellegűvé kell tenni a magyar birtokpolitikát. Ehhez természetesen törvényhozási intézkedések szükségesek, a törvényhozásnak messzemenő anyagi áldozatkészsége. Ha ezt az első lépést megtettük, akkor meg kell állapítani mindazokat a célszerű módokat, amelyekkel a földbirtok jövedelmezőségét gyarapíthatjuk, a földmivelö nép megélhetését könynyebbé tehetjük. A birtokpolitikát nemzetivé tenni nem is volna túlságosan nehéz. Vegyünk példát a nemzetiségektől, amelyek mai hatalmas pénzintézeteik révén sorba vásárolják Össze a magyar földbirtokot, de csak azért, hogy azokba a nemzetiségi eszmék hiveit ültessék. Itt tehát az a teendő, hogy a telepítési és parcellázási üzletet vegye kezébe, vagy legalább is helyezze teljes mértékben felügyelete alá a magyar állameszme legfőbb őre: a kormány. Meg kell alkotni mielőbb a telepítési és parcellázási törvényt, mégpedig olyan irányelvek szerint, amilyenek a Darányi-féle törvényjavaslatban vannak lefektetve. Ennek a segítségével valóságos szigeteket ékelhetünk a nemzetiségi tengeráradat közepébe. Nagyon természetes azonban, hogy a földbirtokpolitikának demokratikusnak is kell lenni, a mindinkább erősbödő földéhséget le kell csillapítania, úgy azonban, hogy ebből ne származzék egészségtelen birtokmegoszlás. Elő kell tehát az eddiginél is nagyobb mértékben segíteni a bérlöszövetkezetek alakulását. Erről mindről gondoskodhatik az új telepítési és parcellázási törvény, A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCAJA, Feltámadás. Felkelnek sírjokból a holtak, Nem úgy, amint közöttünk voltak, De mint egy szó, egy szín, egy dallam, Felismerjük, benn ez vagy az van . . . Kisérteni így visszajárnak A múltból mind a síri árnyak. Hiába mondod, elfeledvék, Mert élnek ök, mind csendes emlék, Csupán egy perc, míg érzed őket, A halkkal titkon érkezőket S habár nem látszik senki, semmi, Hogy „itt van'' könnyed megjelenti. Ne félj azért, ha léted árva, Ha nem vagy földi szívbe zárva, Ha lelked ellen törni látod A hűtlenné vált jó barátod . . . Ne félj, bár mindent elraboltak: Felkelnek sírjokból a holtak! Antal Iván. R ö g e s z m e. ' i Irta: Dóra. i A szanatórium folyosóján szívszorongva várta az ápolónőt dr. Beüke Miklós. Ott, szemben vele, a betegszoba ajtaja választotta őt el attól, aki neki legdrágább volt a világon. Megengedik-e végre, hogy viszontláthassa ? Hónapokig gyötrelmeB bizonytalanságban remegett Magda életéért. Erős karbolszag és különféle orvosságok illatának keveréke émelyítővé tették a levegőt. A halál jéghideg fuvallata surrant végig e esőn • des, bánatos helyen . . . Halkan felnyílt egy ajtó. Az ápolónő jött ki a betegszobából. Miklós idegesen megrázkódott. Alszik, kár volna felkelteni — mondta az ápolónő. Nem lenne szíves várakozni ? — Engedjen be, kérem. Leülök melléje csendesen, nem keltem fel. Az ápolónő rövid gondolkodás után bevezette őt a betegszobába. A teljesen dísztelen kis szobában eaak egy ágy volt. Mögötte, a magas ablakon hófehér csipkefüggönyök tompították a beszűrődő világosságot. A fehér takaró alatt mozdulatlanul feküdt Magda. Az ápolónő zajtalanul hagyta el a szobát. A bánat ós az öröm érzése egyenlően remegtették meg Miklós szivét. Öröm fogta el, hogy viszontláthatta, melléje ülhetett, egyben kétségbeesett bánat fojtogatta, mert Magda szépsége oly végtelenül szomorú volt. Egy mártír szépBÓge, meghatóan édes arc, amelyre a halál lehelte reá sápadt bélyegét. De hiszen már nem is lélekzik ? ! Ugy érezte hirtelenül, hogy eláll a szive verése. Vad fájdalom szorította össze a torkát. Magda fölé hajolt és arca érintette a leány sápadt ajkait. Borzalmas félelme ekkor megszűnt, érezte Magda gyönge leheletét. Újra leült melléje ós nézte, folyton rendületlenül. — Magda ! — sóhajtotta. Lágy, hízelgő hangja felkeltette a beteget. Egy gyönyörű mosoly az egészség pírját varázsolta arcára, amint meglátta a férfit, akiuek hűséges pillantásai szerelmesen ölelték, simogatták és amikor most lehajolt hozzá és forrón megcsókolta, Magda a fülébe súgta : — Nagyon szeretlek, Miklós, imádlak! Óh, be nehéz lesz meghalni! — Keskeny, átlátszó keze megremegett a férfi meleg kezében. __ Egészségre vágyódom Miklós — élni szeretnék — veled maradni. A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít I V JF W WW teclinolo^iát végzett szabómester, vago Uezso^^, Pá P a, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. "lf 7T 1 t* kiváló minőség és csínos kiállításukért iVIUnKaim több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.
