Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-04-27 / 17. szám

nép vasárnapi nemes szórakoztatásáról, hogy ne keresse fel az italméréseket. Tegye lehetővé a kormány Munkás-Otthonok létesítését, amelyeknek egyik célja, hogy a munkásságot a korcsmázástól elvonja. Mivel a bemutatott határozati javaslat az alkohol-ellenes mozgalom céljait szolgálja, ajánlja annak egyhangú elfogadását. Dr. Weltner Sándor elnök a határozati javaslatot szavazásra bocsátván, azt a népgyűlés egyhangú helyesléssel elfogadta. Azután elnök a tanulságos gyűlést bezárta. * A népgyűlés sikerének előmozdításában egyes tanintézeteink, kultúrális egyesületeink tevékeny részt vettek. Különösen kitűntek az ebbeli tevékenységben a ref. főiskola, a földmives-iskola, a leányegyesület, a Perutz-gyári önképzőkör, stb., a református és evangélikus templomokban pedig a vasárnapi prédikáció keretében foglalkoztak korunk egyik morális _ betegségével, az iszákossággal, s ajánlották a hiveknek a népgyűlésen való megjelenést. A színházi hét. A közönség rendesen igazságtalan. Bizonyítja ezt a jelen szezon, amikor sokkal nívósabb előadásokat kapunk, mint ősszel vagy azelőtt s a szinház látogatottsága sokkal kisebb, mint egyébkor. A dolognak nem tulajdonítunk nagy jelentőséget. Lehet ez véletlen is, ami már a jövő hétre magától kiigazodik. Annyit azonban tény kép megállapíthatunk, hogy úgy a drámai, mint az operett előadások érdemesek a megtekintésre. Az ellen se lehet panasz, hogy [újdonság nincs elég. A héten két új operettet, két új drámát láttunk. Az operettek közül elsőnek az Eszemadta került színre. Rövid lélekzetü darab, jó másfélóra alatt lejátszották. Ne gondolja azonban senki, hogy mivel rövid, tehát velős. Ellenkezőleg. Kevés értéktelenebb librettóhoz csináltak még zenét. (Ez a zene pedig nem is olyan rossz!) A szerepek sem olyanok benne, hogy alkalmat nyújtanának kiemelkedőbb alakításra. Egy-két dala azonban — különösen a „talán a iunius" refrénü — tetszést keltett. Azt azonban készséggel elismerjük, hogy viszont a morál szempontjából semmi kifogásolni való nincs benne s ma már ez is érdemszámba megy. Hétfőn volt az első drámai újdonság. Földesről — A császár katonái, A hivatalnok urak, A kuruzsló szerzőjéről — azt véltük: erősebb mágnes s íme, a szinház szinte kongott. Igaz, hogy ez az új darabja, a Nincs tovább! sokkal gyöngébb, mint előző müvei. A bakkarat ellen irt iránydarab ez, amint minden eddigi darabig még eldiskurált a fiukkal, aztán vette a kalapját és ment. A dolog kezdett kialakulni. Esedékes két harmincezer koronáról szóló váltó, Bánky szökni készül, a kót aláírás tehát nyilván hamis. De, hogy lehessen ezt megtudni. Tűnődve ment föl a szerkesztőségbe, ahol egy öreg, rozsdás olló mélázott a sorsüldözte íróasztalon, de a riporter most nem bántotta az ollót. Meg kell tudni, meg kell tudni, erősködött magában és kaján mosolygás ült ki a szája szélére. Ez lesz boszu Liliom Stefiért. Itt egy pillanatra szünetett tartott a jó fiu. Hogy igy kiélte a bosszú gondolatát, elkezdte sajnálni Bánkvt. Ki is spekulálta mindjárt a bosszú nemesebb formáját: amikor megtud mindent, fölkeresi az aljegyzőt és mondja neki, hogy fusson már, mert minden kiderült. Ez lesz az ő bosszúja, gálánsán, szépen utat engedni annak, aki őt halálosan megbántotta. Hanem szép nekrológról gondoskodni fog. De a megoldás ? Nini hiszen itt a jó, öreg telefon, amely mindent ápol, legfőként pedig eltakar. Egy perc múlva már a főispáni titkárral beszélt. -- Halló, Pista? Itt Bánky! Szervusz . . . Kérlek szépen holnapután esedékesek lesznek a váltók . . . Micsoda váltók? . . . Hát persze, hogy én beszélek, Bánky Zzolt ... a húszezer koronás, meg a tizezer koronás . . . Már hogy bolondultam volna meg? Amin te vagy aláirva, meg Szalárdy Náci . . . Hogy te nem irtál alá semmit? Ejh kikérem magamnak az ilyen otromba tréfát . . . Nézd meg a Közgazdasági Bankban . . . A riporter lecsapta a kagylót. Meg van ! darabja is iránydarab volt, de a mese, mely a társadalom ez új rákfenéjét vagdaló eszméket tartalmazza, csekély és valószinütlen. Lélektani igazságnak sem mondható, hogy azt, aki saját pénzét, felesége vagyonát, kliensei pénzét elbakkozza s végül otrombán lop is, végül futni hagyják: sőt, Övé marad az asszony, a gyerek, az otthon, minden. A lipót-városi bankigazgató a múltkor nem így végzett, de azt nem is Földes irta, hanem az Élet. A darabban Déri, Zilahi s még inkább Huzella és Alapi igen jól játszottak. Huzellában kellemesen érintett bennünket a lélektermészetesség, a szív igaz hangja. Alapi egy jólelkű ügyvédjelöltet megkapó jellemzéssel állított elénk. A darab tempója a II. felvonásban érthetetlenül lassú, a bakkszoba berendezése ugyanott kritikán aluli volt. Végtelen hahota kisérte végig a kedden, szerdán szinrekerült Lengyel menyecske jeleneteit. Mi nem tudtunk kacagni. A trágárság, sőt fajtalanság azon foka, melyen ez a városligeti fércmű áll, megdöbbentett bennünket. Egész komolyan kérdjük: szabad-e szinpadon oly stílusban beszélni, mint a legrondább lebujban szokás ? Mert itt úgy beszéltek s énekeltek kupiét, minek a refrénje ez volt: „Cunci, nyisd ki már a blúzodat!" Pfuj! . . . A darabot persze nagyon jól játszották. Sok jó szerep van benne, a muzsika is igen melódikus, szóval meg lehetne a disznóságok nélkül is. De úgy látszik, a városligeti szinház publikuma nem tud meg lenni ezek nélkül. Feljegyezzük, hogy a kitűnő Pataki Vilma mellett igen szép sikert aratott Kerényi Irén is, csengő hangon, bájosan énekelt s temperamentumosán játszott. Kár, hogy csak ebben a szezonban lesz nálunk. Őszre már Győrre szerződött. Henry Bataille új darabja, A szerelem gyermeke négy felvonásban s a mi előadásunkban 4 órán át tárgyalja a törvénytelen gyermekek régi témáját, igaz, új felfogásban. A törvénytelen gyermek sorsa az, hogy útban legyen, mig a mamának jó dolga van, viszont, mikor a mama sorsa rosszra fordúl, minden lehető és lehetetlen machinációval kényszerítse a mama kedvesét, hogy amit 17 év alatt nem tett meg, viszonyát törvényesítse; ennek végeztével persze a fiú ismét kotródhatik az útból, ezúttal pláne egyenesen — Braziliába. A jellemfestésben kitűnő, de kínosan brutális jelenetekben gazdag darabban a mama szerepét Huzella Irén nagy intelligenciával, teljes megértéssel játszotta; mellette erővel teljes alakításával imponált Kovács. Zilahi kissé fáradtnak látszott, nem csoda, napnap után robotoltatják. A kisebb szerepekben Alapi és Kerényi helyükön voltak. Bisson pompás bohózata, a Válás után tegnap este mintaszerű előadásban került szinre, ebből következőleg természetes, hogy az emberek rogyásig kacaghattak. Bouvardné anyós szeMégie úgy van, mégis neki volt igaza. Egy sikerült nyomozás boldogságában szeretett volna fölkacagni, azonban sietős útja volt. Azonnal föl kell keresni Bánkyt. Tudta, hogy hol találja, hát elloholt a városi sörházba. * * Amikor a riporter a városi sörházhoz ért, az emberek már met-sziről kiabáltak feléje : — Hamar, hamar! Szenzáció van. Nagy szenzáció 1 — No ? — kérdezte nagyot fújva a riporter. — Talán bizony az öreg Mayert a sok sör tői megütötte a guta ? — Semmi! — mondta az egyik kicsinylő gesztussal. — De Bánky, Bánky ... és itt az extázistól szinte sírásra csuklott a hangja . . . Bánky le van vitriolozva I A riporterrel keringeni kezdett a világ. Nem is hitte volna, hogy ilyen tragikus következményei lesznek a dolognak. '— Ki forrázta le ? kérdezte lelkendezve. — Ki, ki ? Hát az Ivánkovics Tera. Ilyen szenzáció, de ilyen szenzáoió . . . A riporter a kapunál volt már, de ekkor hozták a nyöszörgő, ordítozó aljegyzőt egy rögtönzött hordágyon. Átvitték a lakására, amely a szomszédban volt. A törzsvendégek és az Utca közönsége mind utána tolultak a gyászos menetnek, de a lelkében megrendült riporter intett két rendőrnek, hogy senkit be ne eresszenek Bánky lakására. Már úgy intézkedett, mintha a saját életéről lett volna sző és kituszkolva mindenkit a Bzobából, sietve orvosért küldött. repében Miklósi Margit komika-tehetségét teljes fényében ragyogtatta, Déri az agyonkínzott vő szerepében — bocsánat az ócska kifejezésért ! — de csakugyan „önmagát múlta felül", a derűs kedvet még fokozták Nyárai, Zilahi, Kovács, Pataki. A darab Miklósi jutalomjátéka gyanánt ment, aki egész sereg virágadományt kapott. TARKA ROVAT. Jegyzetek az antialkoholista népg-yülésről. Vasárnap délelőtt három atyafi betűzgette egyik utcasarkon az alkohol-ellenes népgyűlés falragaszát. Mikor odaértek, ahol a plakát a korcsmák vasárnapi zárvatartásáról szól, az egyik magyar elkeseredetten fakadt ki: — Mégis csak huncutok az urak, hogy a szegény embert most már a kocsmától is megfosztanák . . . * Dr. Dóczi fogadtatására az előkészítő bizottság több tagja megjelent a vasútnál. A deputánsok a perronon sétálgattak fel-alá, mikor egyik vasutas tudtukra adja, hogy a gyorsvonat mozdonyát Gyömörönél valami baj érte, s e miatt a vonat jó fél órát késik. Erre a bizottság egyik tagja szőrén-szálán eltűnt a társaságból. Keresték mindenfelé, hát egyszer "csak látják, hogy a restóból oson ki. — No, maga szépen előkészül az alkoholellenes népgyűlésre — támadnak rá valamenynyien. — Csak egy pár tormást ettem — válaszolt mentegetőzve az alkohol-ellenes mozgalom buzgó harcosa. Akadt, aki elhitte neki. * Hogy dr. Dóczi előadását milyen nagy érdeklődéssel hallgatták, azt bizonyítja a következő eset: Egy fél óráig beszélhetett már az előadó az ovoda udvarán, amikor a kószáló felhőkből egyszerre csepegni kezdett az eső. — Menjünk az ovoda helyiségébe — tanácsolták többen, mire a nagy közönség sietve foglalt helyet a teremben. Igen ám, de a tömegnek talán csak negyed része fért a terembe, a többi kinnszorult, s az előadásból nem hallott semmit. Egyszer csak az elnöknek egy cédulát nyomnak a kezébe, melyen ákom-bákom betűkkel írva ez állt : „Kérjük a tisztölt elnök urat, hozza ki a gyűlést, mert hallani akarjuk a szónokot". Miután az eső közben elállt, szivö3en eleget tettek a „kérvényezők" óhajtásának. Az aljegyző nagyokat hörgött, közben egy-egy átok töredéke röppent ki csúffá tett szájából. A riporter e pillanatban nagyon megsajnálta Bánkyt. — Ilyen élet, ilyen élet! — sopánkodott. — Mi lesz már ebből? Börtönbe jut váltóhamisításért, kijön ezzel a megbélyegzett képpel, örök gyalázatára önmagának. Ha most meghalhatna . . . Lám ez volna a legjobb megoldás. És mintha minden ezt a célt, ezt az egyetlen megoldást helyeselte volna, az éjjeli szekrény márvány lapján megcsillant egy revolver osöve. Bánky tette oda, hogy azonnal kéznél legyen, amikorára szükség lesz rá. A riporter az izgalomtól rekedt hangon, dadogva megszólalt : — Aljegyző úr, aljegyző úr. Ért engem r A hörgő ember feje igenre hajlott. — Minden kiderült ... a váltóhamisítás ... istenem, börtöa . . . börtönbe fogják vinni, aljegyző úr ! Bánky teste megvonaglott az iszonyattól, a riporter pedig folytatta : — Itt a revolver, maga készítette elő. Pár pillanat ós jönnek ... ón kimegyek . . . Ideges türelmetlenséggel nyomta a revolvert Bánky kezébe, de ez hirtelen fölemelkedett fektéből ós irtózatos erővel a falhoz osapta a Browningot. — Élni akarok 1 — ordította kétségbeesetten. — Élni akarok ! . . . — A börtönben? És ilyen elcsúfított arccal? — A börtönben ós ilyeu csúfított képpel, — nyögte utána Bánky és elnyulott az ágyon.