Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-04-06 / 14. szám

előtt állnak, impozáns fejlődésről tesznek bizonyságot. A villamos világítás leglelkesebb hivei sem reméltek ily eredményt, legfeljebb — husz év utánra. Áttérve a pénzügyi eredményre, örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a működés méreteivel arányban álló. Annak ellenére ugyanis, hogy az 1911. év folyamán a telep iroda-épülete 14.291 K költséggel emeletre emeltetett, új fogyasztók részére 3734 K értékű árammérő szereztetett s a máv. fűtőháza részére 1375 K költséggel új tápvezeték létesíttetett, a nyereség- és veszteség-számla így alakul: Bevétel .... 120.238-55 K Kiadás .... 72.912-91 „ Nyers jövedelem . 47.325-64 K hozzáadva ehhez a szerelésből eredő nyereséget, a nyers jövedelem 51.404 K-ra emelkedik, ami a befektetett töke ,9\2%>-ának felel meg. E nyers jövedelemből természetesen levonandó a befektetett töke törlesztésére fordított 17.784-40 K. Rendelkezésre így csupán 33.620*30 K maradt, amelyet 1000 K személyzeti jutalmazás levonásával idén is az értékcsökkenési tartalékalap növelésére fognak fordítani. A nyereség elszámolásnak ez a módja telepünknél évek óta szokásos és alapelvileg csak helyeselni lehet. A gépek a használat folytán kétségtelenül csökkennek értékükben s arra is kell gondolni, hogy a telep még szükségessé való bővítése esetében lehetőleg többé ne kelljen kölcsöntőkéhez fordulni. Erre való a tartalék-alap. Midőn azonban így a jövőről gondoskodunk, nem szabad megfeledkeznünk a jelenről sem. Az első lépés e téren már megtörtént az által, hogy a város 1912-ben 7000 K-val fog a telepnek kevesebbet fizetni a közvilágításért, mint amennyit eddig fizetett. Ez azonban csak az első lépés.' Tovább menve erkölcsi kötelességünk gondoskodni arról, hogy az a fogyasztó közönség, amely a telepet a maga 33.000 koronás jövedelméhez juttatta, most már évek után némi teherkönnyebbedéshez jusson. Az áram árat, mely a telep megnyílta óta következetesen 7 fillérben van megállapítva — nézetünk szerint — immár ideje leszállítani. Tévedés azt hinni, hogy ez a leszállítás a telep mérlegére kedvezőtlen hatással lesz. Talán mondjuk az első évben valamivel rosszabb lesz az eredmény, rosszabb annyiban, hogy az értékcsökkenési tartalék-alapra kevesebbet juttathatunk, de a fogyasztók számának emelkedése rövidesen pótolni fogja azt, ami az áramleszállításból jövedelemcsökkenés cimén állt be. Igy azután megfelelne villamos-telepünk minden irányban azoknak a várakozásoknak, amiket hozzá íüztünk. Önmagát fenntartaná és növelné, a közvilágítás olcsó szolgáltatása révén gyarapítaná a város közjövedelmét s a fogyasztókat is normális áron juttatná a tiszta, szép villanyfényhez. A nőkérdés. ii. Amerikában a férfi gazdasági, politikai és katonai tényező, a nő tanító és a vallási tényező, így érthető, hogy az Atlanti Óceánon túl nőkérdés már nem létezik. A nevelés és tanítás levén a fő kultúrtényező, tapasztalati tény, hogy a kultjjra egé szen átalakítja a népek gondolkozás módját, a faji jelleg bizonyos szelidülése és átszellemülése fejlődik ki a magasabb kultúra folytán ágy hogy már az arckifejezésben is megnyilvánul a tudás, értelmesség és életrevalóság. Amerikában a női tanítás más nemzedéket nevel és tény, hogy a feminizmus Amerikában a kultúrának nagy szolgálatot tett. Ezen amerikai példa nem marad hatás nélkül a nőkérdés európai fejlődésére sem. Európában a nőkérdés északról indult vándorútra; mert a tiszta és csendes megfontolásba céltudatos észmunka, az akaratszivósság a hideg, csendes klimában található, mig a képzelő tehetség a dél napsugara alatt emeli szárnyait. Nem csoda tehát, hogy a feminizmus kérdésében az északi nők a vezetők. Ennek következménye, hogy Norvégiában minden hivatal nyitva áll a nők részére. A norvég nő ki is vivta egyenjogúságát a férfival. Ezen eredményt azon nőmozgalomnak köszönhetik, mely a legintelligensebb és legerélyesebb vezetők alatt működött. Ez nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy egyetlen ország parasztsága sem áll az intelligencia oly magas fokán, mint a norvég és ha tekintjük azt, miszerint a norvég népiskola a legfélreesobb völgyekben is mintaszerű és pedig kizárólag azon befolyás alapján, melyet a norvég asszonyok egyleteik által a népre gyakoroltak. De nem is részesül a nő seholsem oly becsülésben, mint a norvég asszony hazájában. Felesleges utalnom arra, hogy mikép hódították meg a nők Európa egyes államaiban az egyes pályákat. Mindenütt óriási sikereket arattak a nők és tudvalevő, hogy rövid idő alatt a harmadik nő nyerte el a Nobel-dijat és pedig Gurie aszszony, a ki Suttner báróné békedija, Lagerlöff Zelma irodalmi dija után tudományos működéséért nyerte el a jól megérdemelt dijat. A létért való küzdelemben a fejlődő kultúra Európában sem maradt hatás nélkül a nők jogainak kiterjesztésére. Európában is érvényre jutott azon elv, hogy a személyi szabadság a legnagyobb jog e földön, melyből a nőt kizárni nem lehet. Aki a nőkérdés fejlődését figyelemm el kisérte, az tárgyilagosan bírálja a küzdelem valódi lényegét és nem engedi magát tévútra vezetni a túlzók hamis jeligéi által. Kárhoztassa el bármennyire a suffragettek harcmodorát : igazságérzetében csakis a kérdés velejét fogja szem előtt tartani és minden előítélet félretételével csak azt vizsgálja, hogy mi az igazság. Az igazság pedig az, hogy a személyi szabadság mindenkit, férfit és nőt egyaránt megillet. Ezt figyelembe véve be kell vallanunk, hogy mi magyarok a nyugati népek kultúrájához viszonyítva, kultúra tekintetében még igen hátramaradottak vagyunk. Önámítás lenne az ellenkezőt vitatni. Mert tekintsünk csak szét széles e Magyarhonban és vegyük szemügyre a kultúra teijesztés legelemibb fokozatait, a népiskolákat és szégyenkezve kell bevallanunk, hogy még mindig ijesztő az analfabéták száma, hogy 100 és 100 községben a népiskolának még nyoma sem található. Ott, hol az általános tankötelezettség eszméje még mindig megaz apjáét s mivelhogy ez is hozzátartozik a naeionáléhoz, bemutatja mind a könyvét, az irkáját, a kisebbje meg a palatáblát. Ninos itt hijja semminek, látszik jó módú nép lakja a falut, nem sajnálja a pár krajcárkát, amibe az iskola kerül. De mégis tán két kis halványképü, elhanyagolt formájú leánykának nine* semmije. Tiz éves lehet az egyik, egész pöttön a másik. Együtt jönnek ki az utolsó padból a tanító néni elé, látni a képükről : testvérek ezek. Az ok is bizony kiderül a vallatásnál : Csuti Böske meg Csuti Mari=ka. Lesütött szemmel áll a nagyobbik, ijedt képpel a pici a néni előtt. „Nézzetek csak bátran rám, gyerekeim. Otthon hagytátok úgy-e a könyveiteket?" Azok meg állnak szótlanul, a nagyobbiknak sirásformára görbül az ajka. De megszólal az egész osztály, egyszerre tizen is kiáltják: „Ninos nekik, semmijük sincs!" „Nem kérdeztelek benneteket", szólt a tanító néni. „Majd úgy-e holnap nem felejtitek el, elhozzátok biztosan." „Nincs nekünk, igazán nincs", szól a nagyobbik s olyan szomorú a hangja. „Hát kérjetek otthon a szüléitektől, mondjátok meg, hogy máskép nem lehet ám tanulni." „Mondtuk már az apánknak, de nem adott." „Kérjetek hát az édes anyátoktól." „Az meghalt a nyáron" s kicsordult a könnye, a kis Mariska meg mikor látja, hogy sir a nénje, zokogni kezd ő is keservesen. Az osztály zsivaja elnémul, a tanító néni szemét meg mintha valami nedvesség kezdené elborítani. De azért neki most vigasztalni kell. Vigasztalja is őket becézgető, gyöngéd szavakkal. Megsimogatja a pöttönkét, elbeszéli a nagyobbiknak, hogy azért a jó Isten majd osak gondot visel rájuk. Lám neki sincs édesanyja, valaha is elhagyhassa, hacsak azért ^nem, hogy másutt álljon be kisaszonynak csúfolt cselédszolgálatba s aki igazán osak azért adta be a mi niszteriumba a folyamodását, mert a medikus öccse, aki napidíjért dolgozott egy közjegyzői irodában, ingyen másolatot kapott a Janka diplomájáról, ez volt nem is annyira histórikuma, mint inkább örök fényes homályba burkolt misztériuma annak, hogy Bálint Janka Rajkára került az állami elemihez. Hogy történt, hogy nem történt, — minek is kutatta volna. Elég, hogy itt van a szép, a biztos, a független állásban, hol nem egy mű veletlen gazdag asszony szeszélyei szerint kell gyereket nevelnie, hanem ahol megvalósíthatja mindazt az okosat és nemeset, amit valaha könyvekből tanult. Tanítani, iskolában tanítani, mikor a sok figyelő kis gyermek osak úgy lesi a szavát, milyen más is ez, mint mikor a Schwarcné elkényeztetett három habijával ült az asztal mellett s beszólt nekik s azok beszéltek egymásnak s mindebbe belebeszólt a mama éleseikító hangon rendelkezve : „Kisasszony, hova rakta megint ponzsé-slafrokkomat ? . . . jöjjön, igazítsa meg oldalt a frizurámat, de egyformán buggyanjon ám, úgy mint a lapon van 1" . . . Végre taníthat, igazán taníthat, önállóan, függetlenül, szive szerint! ... O milyen öröm, milyen boldogság is volt ez, mikor először lépett a rábízott növendéksereg elé s látta, mindjárt látta, hogy ezek felett neki van hatalma, ezeket az ő szelleme fogja vezetni, olyanokká lesznek, aminőkké ő neveli őket. Mesebeli ragyogó tün dérpalota nem ért. fel előtte azzal a kissé talán nagyon lapos, kissé talán nagyon bizonytalan fehérségű falusi iskolaszobával, amely most már az ő birodalma, ahol most már ő uralkodik. Az ócska Magyarország térképén (tervezte Gönozi Pál) a mutató pálcikával felszaggatott lukacskák vidám gyermekszemekként mosolyogtak felé. De a térkép alatt lent a padokból valóságos élő szemek, nagyranyítottak, kíváncsiak néztek reá s vártáklesték ajkáról a szót. És ő beszólt nekik. Nem is nekik, — velük. Nem bántotta, csüggesztette, hogy az első napon, a másodikon némileg rakoncátlanok voltak. Egy öreg, nagyon öreg bácsi volt az elődje, arra persze rákaptak már. Tudni, tudni hiszen nem tudtak sokat, de majd pótolja, egykettőre pótol mindent. Csak megszeressék a tanító nénit, majd megy minden szépen. „Hát ismerkedjünk, kis barátaim, lépjetek elő mind Borjában." És jönnek rendbe mind egymás után, bemondja mind a nevét, a magáét, es kiváló bórlithiunios gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és #étegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz.