Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-01-14 / 2. szám

Ha az egyik pont azt mondja, hogy legalább egy évre szólhat a szerződés és máskép nem lehet felmondani, mint hogy a lakás egy évig használtassék, mégis a másik pont már arról beszél, hogy évenkint kétszer lehet fölmondani a lakást, amiből meg az következik, hogy csak félévre is szólhat a szerződés. De a mai életviszonyok között ez a félévi felmondási idő sem maradhat meg. Be kell hozni a negyedévi felmondási időt, amely igen fontos szociális intézkedés volna a szegény sorsú lakókra nézve, de egyben kimondani kellene, hogy a bérbeadó negyedévenként csak akkor mondhat föl, ha a lakbért pontosan nem fizeti a bérlő. Új intézkedést kellene tenni arra nézve is, hogy a lakbérnegyedek megfeleljenek a naptári évnegyedeknek. Nem helyes a mostani szabályrendeletnek ama intézkedése, mely a 22. § ban van letéve s így szól: „Mig a bér meg nem fizettetik, a bérbeadó jogosítva van, azon ingóságok eltávolítását, amelyre öt törvényes jog illeti, szükség esetén a rendőri segély igénybe vételével megakadályozni". Ez mindenesetre módosításra szorúl. Egyrészt már az új végrehajtási törvény intenciójánál fogva is, de másrészt a modern jogszolgáltatással ellenkezik az ilyen statáriális eljárás, annál is inkább, mert éppen a törvénynél fogva bérbeadót az ingóságokra, még az esetben is megilleti a törvényes jog, ha bérlő bárhová is vinné az ingóságait. De ki kellene mondani még azt is, hogy olyan bérlő ingóságai, kinek .pénzbeli lakbér-illetménye van, amely teljes biztosítékot nyújt, egyáltalán vissza nem tarthatók, természetesen a törvényes jog itt is fenmaradván az ingókra. Egyszóval a husz év alatt majdnem nagyvárossá fejlődött és ma-holnap bizonyára önjogú városunk ebben is, mint minden intézményében, a modern kor igényeinek és követelményeinek megfelelöleg kell, hogy berendezkedjék, főleg, ha a bejelentő hivatal is meglesz, mely szoros kapcsolatban van ezzel az üggyel. Hogy van és lehet még más pontozata is a szabályrendeletnek, amely módosításra szorúl, az kétségtelen, de annyira részletesen itt nem foglalkozhatunk vele, mert az egész tanulmány lenne. A másik ügy, melyről szólani kívánunk: az 1901 évi XX t.-c. II. fejezete, a rendőri büntető bíráskodás. Természetesen nem magához a törvényhez szólunk hozzá, hanem ahhoz a tényhez, hogy városunk tanácsa eme rendőri bíráskodásban, a rendőrkapitány helyetteséül a rendőrfogalmazót nevezte ki és öt megbízta teljes hatáskörrel. Mielőtt azonban észrevételeinket erre megtennök, ki kell jelentenünk, hogy nem személyi Jsérdés, hanem az ügy fontossága késztet bennünket a felszólalásra. A rendőri bíráskodás annyi jogtudást, oly sok jogi tapasztalatot, annyi körültekintést, ítélőképességet, látkört, törvényismeretet kiván meg, hogy joggal kérdhetjük, vájjon a rendörfogalmazó úr — akinek személye ellen egyébiránt semmi kifogásunk sincs — ennek a rendkívül fontos és messze kiható törvény intecióinak megfog-e tudni felelni és vállalt feladatát megelégedésre betölteni? Nagyon kételkedünk benne. Mert hiszen tudvalevő dolog, hogy rendörfogalmazónknak jogi szakvizsgája nincs, sőt tudomásunk szerint még középiskolát sem végzett. Hogyan lesz lehetséges minden jogi előismeretek nélkül bírói funkciót betölteni, Ítéleteket hozni és kimondani, a törvényt helyesen alkalmazni, szóval úgy járni el, hogy a törvény nevetségessé ne tétessék és hogy városunk, mely az önjogú rendelkezést óhajtja magának kivívni, magát ebből a szempontból ne blamálja. Úgy tudjuk, hogy van a városnak jogi képesítésű tisztviselője, akire ez a fontos tiszt bizható volna, mert jogiképesítés nélkül sehogy sem tudjuk elképzelni, hogy ezt a tisztet bárki is betölteni és pedig helyesen betölteni tudná, még abban az esetben sem, ha a rendőrkapitány helyettesének más körre nem terjedne ki a hatásköre, mint a rendőri bíráskodásban az előzetes eljárásra. Ez bizonyára igen megfontolandó. A magyar ipar védelme. E hírlap legutóbbi számában „Meddig alszunk még ?" cimmel rövid cikk jelent meg egy érdeklődő tollából, aki az öt év előtt nálunk is megalakult Védő Egyesületet szeretné új életre kelteni. A cikkirót, mindenesetre oly szándék vezeti e kérdésben, amelyet elismerő figyelemmel kell honorálnunk. Mert bizony — mi tűrés-tagadás — az a nagy láng, amely pár év előtt országos lobbot vetett s nálunk is a lelkesedés tüzével fénylett, elaludt, máshol is, itt is. Pedig nagy kár érte. Mert, ha ez az állandó védőállás nem is teremti meg egyszerre a nagy magyar ipart, de a meglévőket megoltalmazza a jogosulatlan idegen gyártmányok betörése ellen és újabb alapokat rak le más iparágak meghonosításához. Persze nehéz ezt még Magyarországon megérteni ! Mi még most is büszkén verve mellünket hangoztatjuk: mi agrár ország vagyunk. Mintha nagy dicsőség lenne, kivált a mai világban, csak agrár országnak lenni! A régi rómaiakról tudjuk, hogy mennyire lenézték Egiptust, Giliciát stb. tartományokat, az ő éléstáraikat! Pedig innen éltek. A gabonát innen szállították az éhező Rómába. Mai napság mit jelent agrár államnak lenni ? Az eleven és éltető kultura hiányát szenvedni ; művelődésben hátra maradni és fokozatosan elszegényedni. Maga az a kiáltó tapasztalat, mely szerint a magyar középbirtokos osztály tönkrement és a módosabb kisgazdák is sorsuk oltalmát az egyke és kettöke veszedelmes rendszerében látják, mindennél ékesebben igazolja, hogy oly országban, ahol az agrárizmus mellett más nemzetgazdasági ágak nem virulnak, az agrárizmus előbb-utóbb megeszi önmagát. Az nem elég az üdvösségre, ha néhány nagy birtok tulajdonosa a helyzetében pompásan érzi magát és a cseléd és a munkásmizériák kellemetlenségétől eltekintve rózsás szinű szemüvegen nézi a hon állapotját. Különösen kevés az üdvösségre az akkor, szoba. Sokan elégedetlenkednek. Szűk lépcsőn jutni föl az emeletekre, csengő, vízvezeték nincs; a szobákban gyertyavilágítás, (sőt némelyikben csak gyertyatartó). Hol az a híres angol kénye lem ? Mister Millnél bizonyára nincs ; lehet azon ban, sőt valószínű, hogy a „Savoy"-ban, vagy a többi elegáns hotelben föltalálható. — Kissé rendbe hozzuk magunkat. Az álmatlan, fárad ságos éjszaka után fázunk, levertek vagyunk ; az első benyomás sem valami kedvező. Lemegyünk az étkező helyre. Nagy, hosszú kás világos szoba, melyben egy nagyobb s több kisebb asztal áll, leterítve fehér abrosszal. Elhelyezkedünk 4—4 egy asztalnál, s első teendőnk, hogy felírjuk egy kis cédulára nevünket, melyeket aztán a landlord szervéta-tartónkhoz erősít. Bőséges reggelit tálal elénk háziasszonyunk, egy piros arcú, kevésbbé csinos no, kinek ugyan csak pergett a nyelve. De a társaság nem értette, Ő pedig az angolon kívül más nyelvet nem ismert. Néhányan, akik valamennyit epeacholtunk english nyelven, kisegítettük azokat, akiknek valami kérdezni, vagy kérni valójuk volt Xantippétől, vagy a neki segítő csinos kiszolgáló leányoktól. Xantippénk (így neveztük el Mistress Millt) tulajdonképpen jól tartott bennünket, azaz akart jól tartani. Annyifélét felhordtak az asztalra, hogy szinte megsokalltuk, hej ! de a jó magyar gyomor nem tudott megbarátkozni a véres húsfélékkel, a sós vizben kifőtt zöld főzelékkel. De a vezető tanár úr kérésére háziasszonyunk a következő napokon jobban kisütötte a húst, s egyáltalában igyekezett kedvünkre tenni és oly bőven táplált bennünket, hogy erősen meghíztunk volna, ha a sok gyaloglás, futkosás, kocsizá8, nézés, vizsgálódás teljesen el nem fáraszt, ki nem merít. No hát, csodás ez az óriás-város ! Az az élénk forgalom, az emberek, kocsik tömege meglepő ! Vasút földön, föld és viz alatt, föld felett : a viaduktokon. S mily nagyszerűek hatalmas épületei, széles, hosszú utcái, terei, templomai ! Ezek közül először a gyönyörű monumentális St. Paul cathedralt tekintettük meg, mely a bizánci és reneszánsz stíl csodaszép vegyüléke. Óriási hajójában alacsony padsorok, minden oldalon kisebb-nagyobb oltárok és számos síremlék. Angolország sok nagy férfia alussza itt örök álmát, a többek között a nagy hősök : Wellington és Nelson, A másik, — némely tekintetben még nagy szerűbb templom a Westminster Abbey, a gyönyörű parlament mellett, az angol nemzet Pantheonja. Uralkodók, hősök, irók, művészek nyugosznak itt szebbnél-szebb síremlékek alatt. Kit ne hatna meg, mikor olvassa az Erzsébet, Stuart Mária, Dickens neveit? Maga a parlament erősen emlékeztet a mi büszkeségünkre, a dunaparti országházára. Gót stílből származott, u. n. Tudor-stílben épült óriási alkotmány ez, a Themse partján, nagy széles, magas toronnyal — melyről, mint mondják, gyönyörű kilátás nyílik a háztengerre —, s több-kisebb karcsú toronnyal Belül a termeket — sajnos — nem láthattuk, csupán az óriási Westminster-Hall t tekinthettük meg. E nagy terem mindkét oldalán királyok szobrai díszelegnek, mennyezete faragott barna fából művészi munka. Itt volt kiterítve néhány hete a hőn szeretett, népszerű VII. Eduárd, mielőtt utoljára, a windsori kastély kápolnájába szállították volna. Ha a parlamentet nem is láthattuk, de gyönyörködtünk a városházában, a Guild Hallban, nagy dísztermét alaposan megnézegetvén. Az előcsarnokban, kellemes meglepetésünkre, végignéztük, mint távozik a díszbe öltözött lordmayor kíséretével, s megy a téren álló díszes kocsihoz, mely őt hazaviszi Az úton, hol a lordIa IÍ ;Vst>erend ezé^e ket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BUTOROü állandóan raktáron! Javításokat is elfogadok:- z= bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt. DRACH ADOLF