Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-03-04 / 9. szám

Mint ezen városnak polgármestere emelek szót Méltóságod előtt nem magán-, hanem közügyben, — az uradalom és a város jól felfogott érdekében, — a pápai hitbizományi uradalom tulajdonát képező „ Griff" vendéglő sürgős megépítése ügyében. Körülbelül négy évvel ezelőtt, mikor már-már az Összeomlás veszélye előtt állott a „Griff" vendéglő, mikor azt a közigazgatási hatóság — a nagyközönség érdekében — alaposan megvizsgáltatni is szükségesnek tartotta, amikor a szakértők a kérdéses épületet csak vasgerendák aládueolásával engedték nyitva tartani, — akkor, abban az időtájban bementem özv. gróf Esterházy Móriczné úrnő Ö excellenciájáboz, mint gróf Esterházy Pál úr Őméltóságának akkori gyámjához és arra kértem, hogy építtesse meg a „Griff" szállodát, már csak azért is, mert abban az épületben egy jó ajtó, egy jó ablak nincsen, de különben is az egész vendéglő oly rozoga és szegényes, hogy annak megépítése most már kikerülhetetlen. Ő excellenciája maga is abban a nézetben volt, hogy a „Griff" vendéglőnek megépítése feltétlenül szükséges, de arra való tekintettel, hogy Pál fia néhány hó leforgása alatt nagykorú lesz, az építkezésbe belemenni nem akart, hangsúlyozván, hogy ezen munkálatokat végeztesse el majd az új hitbizományi birtokos. Mikor gróf Esterházy Pál úr őméltósága nagykorú lett, akkor a viszonyok már olyanok voltak, hogy a „Griff" megépítéséről már szó sem lehetett. Méltóságos Gróf Űr! A „Griff "-ben ma 15—16 szoba van, pedig ötvenre volna szükség. Kitűnik ez abból, hogy az utazó ügynökök Pápán nem kapnak a vendéglőkben lakást, hanem kénytelenek az esti vonatokkal Győrbe vagy Celldömölkre utazni, hogy lakószobájuk legyen. Ezen pedig nemcsak az utazó ügynökök, hanem az egész város boszankodik, de segíteni a bajon ez idő szerint másként nem lehet. Csak furcsáa dolognak, kedves Csabainé, hogy nekem nincs könyves boltom. — Nincs? Csabainé oly csalódottan nézett rám, mintha egy hiű álomból ráztam volna föl. — Pedig rajta van a neve a könyvön, — rebegte. — Az lehet. De én nem magamnak irom a könyvet. En csak szántóvető munkás vagyok, nem pedig telkes gazda. Szántok, vetek, aratok, de más hordja a csűrébe a termést. Hanem, ha már belém vetették a bizalmukat, ne menjen CBalódva haza. Majd irok egy könyvesnek, hogy küldjön egy szép imádságos könyvet. — Igazán ? Nem tréfál a nagyságos úr ? — Nem. Csabainé. Holnapután el is jöhet a könyvért. írtam a kiadómnak, hogy küldjön valami pógárasszonynak való imádságos könyvet, olyat, amilyent a nép széltében használ. Harmadnap megjött a könyv: nagy, vaskos formájú kiadás, csillogó fekete olcsó celluloid-táblával, melyen belenyomott aranykereszt sárgállott. Olyasféle könyv volt, mint amilyet a nagyobb vásárokon szoktak árulni, csak frissebb aranyozású ós szebb fényű, meg hogy ennek a képei színesek voltak. A cime ez volt : Mennyei orgonabokor. Estére megjelent Csabainé. A rendes, közömbös lépésével ment végig az udvaron, mintha nem várna mára semmit. Mint az olyan ember, aki valami nagyot, szépet sejt a szive mélyén, de nem meri napvilágra hozni, mert attól fél, hogy a kezében szétpattan, mint a színes búborék. Legalább nekem úgy tetszett. Csöndesen köszönt és elsurrant a verenda előtt, osak egy félénk, nak és nevetségesnek tűnik fel sokszor, mikor azok az utazók, akik előtte való napon dolgukat nálunk el nem végezték, másnap a reggeli vonatokkal ismét Pápára érkeznek. Méltóztassék elhinni, hogy a „Griff "nek nincs egyetlenegy vendége sem, aki egyszer-másszor már ki ne fakadt volna a rozoga épületnek silány és minden tekintetben kifogásolható helyiségei fölött. Szeles időben az étterem díszesnek nem mondható, két ablakára a vendéglős nagy pakrócokat kénytelen teríteni, mert különben az étteremben való tartózkodás lehetetlen lenne. Sokan azt is beszélik, hogy a hó a szobákba hatol és a vendégek a vendéglőst szidják érte, pedig az ugyan nem oka ezeknek az állapotoknak. Szóval a yGriff" vendéglő nálunk minden tekintetben kritikán aluli. Méltóságos Uram! Szó volt arról is, hogy ilyen körülmények között nem volna-e indokolt egy szép, modern vendéglőnek más helyen való megépítése. A helyi viszonyokkal ismerős egyének, köztük magam is, lebeszéltem a vállalkozni akarókat tervükről és figyelmeztettem őket, hogy bármily jó üzleteket nyerhetnének is az első években, vendéglőjük értéke azonnal alább szállna, mihelyt a „ Griff "-et megépítenék, mert ez a hely vendéglőnek legalkalmasabb az egész város területén. Az előadottakból láthatja Méltóságod, hogy Pápa városának egy modern, a mostaninál jóval nagyobb vendéglőre volna szükségünk, amely vendéglő nézetem szerint csakis a mostani „Griff" vendéglő helyén épülhetne fel, de ott meg is hozná a tisztességes jövedelmet. Méltóságod itt az uradalom teljhatalmú vezetője. Sok jó és hasznos dolgot tehet, — de mégis vagyok arról győződve, hogy tenni is fog, — nemcsak az uradalommal, hanem Pápa várossal is. Ezen város huszonkétezer lakosának nevében fordulok a legmélyebb tisztelettel Méltóságodhoz, hogy városunkra nézve ezen felette sürgős kérelmet közismert bölcsességével az de fényes pillantás szikrázott felém a bzeme szögletéből. — No, Csabainé, ne szaladjon olyan nagyon. Itt a könyv, — mondom. Az asszony megállt, elpirosodott. — Igazán ? — kérdezte. — Ilyen hamar ? Nem is gondoltam volna. Mindjárt megyek nagyságos úr! Hirtelen, mintha ügyet sem vetne a könyvre, besietett a rocskájával a konyhába. Ott piszmogott jó darabig. Engem bosszantott is ez a közömbösség. No, gondoltam, ugyan megbecsüli az ajándékot. Végre megjelent. Lassan hozzánk lépegetett. A könyvet a kezébe vette és szótlanul nézegette. — Hát tetszik-e Csabainé ? — Ilyen formát gondoltam, — felelt bizonytalan, gyönge hangon. Megforgatta a könyvet, megnézte minden sarkát, de föl nem nyitotta. Az egyik sarkon egy kis törődöttséget vett észre, csak alig hajszálnyit, azt simítgatta, egyengette. Ha a szeme el is kalandozott másfelé, csakhamar visszatért megint a táblának e parányi hibájához. — Nézze meg hát belül ia a könyvét, — biztattam. Kinyitotta a könyvet, megnyálazta az ujjait ós elkezdte forgatni a lapokat. Akkor láttam, hogy úgy reszket a keze, mint a nyárfalevél, amely a fejünk fölött fecsegett az esti szélben. Egyszerre megértettem, hogy a Csabainé látszólagos közömbössége osak takarója megindultságának. De mikor hazavitte a kincsét, hát olyan | tempósan lépkedett az úton, mintha nem is a uradalom és város érdekében és annak javára mielőbb megoldani szíveskedjék. Úgy tudom, hogy ez érdemben már ajánlatot is kapott Méltóságos gróf úr. Ha a kérdést már semmiféle más úton megoldani nem lehetne, miután a városnak egy modern és a mai igényeknek megfelelő vendéglőre nélkülözhetlen szüksége van, felvetem a kérdést, nem volna-e hajlandó Méltóságos gróf úr a kérdéses épületeket Pápa város közönségének eladni és ha igen, mély tisztelettel kérem, hogy a meghatározandó méltányos vételárt velem közölni kegyeskedjék. Tudomást szereztem arról, hogy Méltóságos gróf úr már több uradalomban nagy körültekintéssel és éleslátással rendezte a vagyoni kérdéseket. Méltóságos gróf úrnak ezen körültekintő éleslátásában és jóindulatában bizom én is, midőn mély tisztelettel arra kérem: hallgassa meg Pápa város kérelmét. Egyidejűleg megköszönöm Méltóságos gróf úrnak a város által vásártérnek megvenni vagy kibérelni tervezett, a vasút mellett fekvő földterületre vonatkozó szíves értesítését. Miután ezen értesítésben sem a vételár, sem a bérösszegről említés téve nincs, kérem, hogy engem erre nézve is tájékoztatni kegyeskedjék. Méltóságodnak mindenkor kész őszinte tisztelője és alázatos szolgája: Mészáros Károly polgármester. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés. A február 27-én és „következő" napjaira hirdetett közgyűlés ugyancsak hamar véget ért. Még azon napot sem töltötte ki, nem hogy a következőket. A megjelentek úgy találták, hogy építési szabályrendeletet bajos anélkül tárgyalni, hogy a szabályrend.tervezet kézben legyen s azon határozattal intézték el a ,,kővetkező" napokat, hogy nyomassék ki a tervezet, osztassék ki s majd akkor belemehetünk a tárgyalásba. A közgyűlést, melynek jegyzőkönyvi hitelesítői dr. Teli Anasztáz, könyvet, hanem arany virágeserépben magját a mennyei orgonabokrot vinné a kezében. Vagy három hét múlva azzal szólítottak ki a házból, hogy egy pógárasszony kiván velem beszélni. Kimegyek. Csinos asszonyka állt a napfénytől elárasztott veranda ezüstjében. — Mi jót hozott, menyecske ? — Könyvért gyüttem, felelt olyan hangon, mint mikor valaki nagy szívességet cselekszik a felebarátjával. — Miféle könyvért? — kérdem. — Imádságos könyvért. Mert mink is vennénk a nagyságos úrtól, ha — tette hozzá óvatosan — meg. tudnánk alkudni rája. — Csakhogy én nem árulok ám köny vet, menyecske. * Meglepetve vetette föl a fagyai bogyójánál feketébb szemét, aztán ugylátszik, gyanúba vett, hogy tagadásommal föl akarom csavarni a köny v árát, mert rábeszélő hangon szólt: • — Csak úgy megadnánk ám mink is az árát, mint más. — Hát még ki adta meg ? — Hiszen tudja a nagyságos úr. A gazdag Csabainé. — Csabainé? Talán ő mondta magának, hogy tőlem vette ? — Dehogy. Nem vagyunk mi egymással beszédesek, mert én vagyok a szegény Csabai né. Olyan reménytelenül mondta ezt a pár szót, mint ahogy a veréb érezheti magát, mikor a sólyomra gondol. Hm, hát ez a sz egény Csabai Istvánná ? No, a külsejéről nem gond olná az ember, mert jóval módosabban öltözködött a gazdag C&abainénál.