Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-12-02 / 48. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: !)«• KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Munkásházak. Országyülési képviselőnknek a nép érdekeit szivén viselő buzgósága párosulva a kormányhatóság jóindulatával egy nagy szociális eszme megvalósulását hivja életre városunkban. Alant egész terjedelmében közöljük a földmivelésügyi miniszternek vármegyénk alispánjához intézett rendeletét. A rendelet alig szorul bővebb kommentárra. Mindenki egyszerre megértheti belőle, hogy módot nyújt a minisztérium a zsellér sorban élő gazdaembereknek, hogy egészségi szempontból kifogástalan lakásokban élhessenek ezután. Minthogy az építésre kerülő házak amortizációjából 2%-ot a kormány fedez, legfeljebb 3'5

ü/

0 hárul a munkásokra, ami azt jelenti, hogy legfeljebb évi 80—100 K-ért saját házuk lesz nekik. Amidőn erről a rendeletről e helyen örömmel emlékezünk meg, sajnálatunkat fejezzük ki egyszersmind, hogy amit a földmíves-munkásoknak ekképen sikerült elérni, ugyanazt nem lehetett az ipari munkások részére biztosítani. Nem az illetékes kereskedelmi minisztérium szükkeblüségén fordult meg itt a dolog, hanem azon, hogy a kereskedelmi minisztériumnak nem áll a szükséges alap rendelkezésére ipari munkásházak amortizációjának részbeni fedezésére. Az egyenlő elbánás elve alapján égetően szükségesnek tartjuk, hogy ezen a dolgon változtatás történjék. Az országgyűlésnek kötelessége gondoskodni ártól, hogy az ipari munkás se tartsa magát e haza mostohább fiának, mint mezőgazdasági munkástársa. A törvényhatóságoknak kellene ez ügyben megmozdulni s a döntésre hivatott országgyűlést a jó célra megmozdítani. A kezdeményezés jöhetne a mi vármegyénkből, a mi városunktól. A szóban levő rendelet itt következik: Magyar királyi földmivelésügyi miniszter 107795/11. 2. sz. Veszprémvármegye alispánjának, Veszprém. A Pápán építendő gazdasági munkásházak ügyében 41958/911. sz. a. alispán úrhoz intézett rendeletem kapcsán helyszínére kiküldött megbizottaimnak jelentése alapján megfelelő további eljárás végett értesítem alispán urat, hogy amennyiben Pápa város közönsége az 1907. évi XLVI. t.-c. rendelkezéseinek megfelelő 100 gazdasági munkásház építése végett kiküldöttem közbejöttével a helyszínén megtartott értekezleten tett előzetes számítás szerint szükséges mintegy 350000, azaz háromszázötven ezer kor. törlesztéses kölcsönt venne fel, úgy hajlandó lennék az 1907. évi XLVI. t.-c. értelmében ezen törlesztéses kölcsön után esedékes tőkeés kamattörlesztési részletek részbeni fedezésére évenként 2°J

Q-ot, azaz 7000, azaz hétezer koronát a tÖrlesztézi idő tartamára legfeljebb 50 évre tárcám terhére elvállalni. — Megjegyzem, hogy ezen államsegély folyosítása iránt a kölcsön felvétele után csak akkor fogok intézkedni, ha az egyes épületek terve és költségvetése, ra munkásokkal kötendő szerződések tervezete előzőleg bemutattatnak, az épületek az államépítészi hivatal útján felülvizsgáltatnak, a felülvizsgálati bizonylat ide beterjesztetett és az épületek a munkások részére hiány nélkül átadattak. — Felkérem alispán urat, hogy ezen intézkedésemről Pápa város tánácsát azzal szíveskedjék értesíteni, hogy a jövőben teendő intézkedéseiről hozzám esetről-esetre jelentést tegyen. Budapest, 1911 nov. 6. Bartóky s. k., államtitkár. A családért. Van-e köze az államnak ahhoz, ha a tisztviselői megnősülnek és ezen gyakran meggondolatlan lépés következményekép két-három, sőt hat és nyolc gyerekes családapákká lesznek ? A régi konzervatív felfogás szerint nincs. Az állam és minden más munkaadó a munkát, annak minőségét, értékét és hasznát fizeti meg. Erre a munkára pedig irreveláns, hogy garzon ember végzi-e, vagy családapa. Még inkább szűkkeblű nézőpont szerint: a tisztviselő tudja, amikor megnősül, hogy milyen jövedelme van, számot vethet a megszaporodás anyagi következményeivel : csak akkor vágjon hát neki, ha ezeket a konzekvenciákat elbírja. Lukács László pénzügyminiszter túltette' magát ezen az öreg felfogáson. A képviselőház ülésén bejelentette, hogy törvényjavaslatot készít a tisztviselők családi pótlékáról. Uj fogalom ez, amelyet a közönség naA „PAPAI HÍRLAP" TÁRCAJA. A becsüietről. Irta: Baldauf Gusztáv. A becsület az embernek egyik legideálisabb erkölcsi java, egyik legdrágább kincse. Hogy ezen állítás mennyire igaz, semmi sem bizonyítja erőteljesebben, mint az, ha valakiről azt mondjuk, hogy ninos becsülete: kész minden módon és minden eszközzel becsületének, ezen legféltettebb kincsének védelmére. Mert ninos megbélyegzőbb, mint ha valakit becsület nélkül valónak mondunk, nincsen sértőbb, mint ha valakitől ezt a legsajátlagosabb egyéni talajdont elvitatni akarjuk. Mert mi az élet becsület nélkül ? Végtelenül szomorú, szánalmas élet-állapot. Akinek nincs becsülete, számkivetett az emberek társadalmából, mint az ókori bélpoklos, kinek nem volt szabad embertársához még közelednie sem. Akire azt mondják, hogy „nincs becsülete", az ilyen le van tárgyalva, el van felejtve, mint hitvány salakja az emberi nemnek, el van temetve. Élni becsület nélkül — szörnyű még gondolatnak is. A becsület nélkül való élet nem is élet. Az ilyen élet egyenlő a halállal. Azért mondják az ilyenekről, bogy erkölcsi halott. Innen van az, hogy oly sok erkölcsi halott, becsületét vesztett ember a halált választja, s lesz öngyilkossá A becsületet minden népnél minden időben a legelsőbb rendű erkölcsi jónak tartották ; áll ez a mohamedánusokról, a zsidókról és megannyi keresztyén vallások követőiről. /Hogy mily nagy erkölcsi értékűnek tartja az emberiség a becsületet, nyilvánvaló abból is, bogy némely állítások bizonyítgatásánál, mikor annak igazságát elfogadni vonakodnak az emberek, utolsó döntő bizonyításkép a becsületre történik hivatkozás. Igaz, sokan nagyon is sűrűn, minden szére szóra hivatkoznak reá, de épp ezért az ilyeneknek beosülete nagyon kétes értékűvé is válik ós az ilyenek becsületére természetszerűleg nem is adhatunk sokat. Nem az ilyenek, hanem az igazi becsületről tartja a köz mondás: „Többet ér egy latnyi becsület, mint száz véka arany". Ilyen drágának, értékesnek tartotta a becsületet a haza bölcse, Deák Ferenc is. Gr. Andrássy Gyula mindenképpen szerette volna rábirni, hogy valami kitüntetést, ajándékot, emléket fogadjon el a királytól. Deák hajthatatlan volt. S mikor gr. Andrássy sürgetően faggatta: „Hát magadra nézve semmi, a legkisebb óhajtásod sinoa a király részéről ?" A haza bölcse ekképen szólt: jVan, igenis, mert óhajtom, hogyha meghalok, Őfelsége azt mondja el rólam: becsületes ember volt". Ha elismerjük is, hogy drága kinos a becsület —- felmerülhet a kérdés: melyik az igazi becsület, hisz oly sokféle más becsület van. Külön becsületről beszól a katona, az orvos. a pap, a hivatalnok s így tovább, a nőknek is külön becsületük van, a „női becsület", s még a kártyásoknak is. Melyik hát az igazi beosület, hisz nem egyszer összeütközik egyik nek becsülete a másikéval. Hogy ezt megmondhassuk, tisztában kell lennünk azzal, mit értsünk a beosület fogalma alatt. E kérdésre nem egyöntetű a felelet. Bölcsészek, moralisták nem egyformán állapítják meg a beosület fogalmát. Sokan, s pedig tekintélyes gondolkodók úgy állapítják meg a becsület fogalmát, hogy az az ember egyéni értékének, személyes méltóságának tudata s ennek másoktól való elismerése, vagy így fejezik ki : „A beosület a külső lelkiismeret ós a lelkiismeret a belső becsület". Ez a meghatározás azonban aligha felel meg a magyar „becsület"-szó igazi jelentésének. Nyelvórzékünket a becsületszó fogalmának az ily meghatározás aligha elégíti ki. Vájjon feltétlen szükséges e az, bogy a mi erkölcsi értékünket mások is elismerjék ? Erre azt mondjuk, hogy ez az elismerés jó, előnyös lehet reánk nézve a társadalmi életben való szereplésünkben, de nem föltétlen kelléke annak, hogy csakugyan becsületesek vagyunk e, vagy sem. A mások, vagy mondjuk : a közvéleménynek rólunk alkotott nézete nem közönyös előttünk, de nem is feltótlenül irányító ós nem mérvadó. És pedig annál kevésbbé, mert a „mások", a közvélemény akárhányszor tévedt és téved. Carlyle, a hires gondolkodó is azt mondja: ;,A közvéleményt úgy tekintjük és becsüljük, mint nélkülözhetetlenül hasznos, de semmikép sem mint elhatározó és isteni erőt. Kérdezhetnénk, micsoda isteni, igazán hatalmas dolog vitetett végbe ezen hatalom által ? A közvélemény ereje volt e az, mely Kolumbust Amerika felfedezésére késztette? vagy a közvélemény ereje volt-e az, amely Keppler Jánost arra birta, hogy ne Rudolf császár csillagászai körében pompásan éljen, hanem hogy — bár inség ós nyomor között, de feladatának megoldásán hűségesen fáradjon ós — megállapítsa az égitestek rendszerét". Életünk berendezésénél, a beosület kérdésénél a mérvadó az

y hogy^mit tartok én magam-