Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-11-11 / 45. szám

is, a dalszövegek pedig egyenesen a verselés mesterére vallanak. A darab zenéje, mellyel egy fiatal zeneszerző: dr. Rényi Aladár hírnevét alapozta meg, ha nem is nagy allűrökkel fellépő, de mindenesetre hangulatos, csinos muzsika. Van keringője, indúlója, kupléja, amelyek mind nagy népszerűségre számíthatnak s a színházból hamarosan az utca füttyös ajkára kerülnek. A darab címszerepét, a kis grófot Káldor Dezső játszotta, és pedig igen ügyesen. Az énekparti hangjának megfelelő volt s így egész szépen érvényesíthette. Egy énekesnő szerepében — persze ez a darab legnagyobb szerepe — Pataki Vilma ragyogtatta szubretttehetségét. Búcsuzóúl egyaránt szépen énekelt és játszott teljes sikerrel. A másik nagy női szerepet a kegyes igazgatóság végre Boriss Biankának juttatta, akit a közönség tüntető szeretettel üdvözölt s bájos alakításáért, csicsergő énekéért sokszor zajosan megtapsolt. A fő komikus szerep (a szini direktor) Szalkay direktornak jutott, akiről megállapítjuk, hogy élethűbben adta a csetneki Rótot, mint a direktort, vagyis önmagát. Alakításán persze sokat kacagtak. Ebből a zsánerből tetszett még a Miklósi színházi mamája is, ám a Szántó nevelője képtelen figura volt. Az ezredes gróf szerepében feltűnt Zilahi — gesztenyebarna hajától kiáltóan elütő koromfekete hadi bajuszával. Egy ropogós táncszámban Fekete Irént is szerepeltették s az állóhely tombolása őt és partnerét, Mátét (ballada az elűzött és visszatért színészről) halálra fáradni kényszerítette. Ugyanazon állóhelyi publikum különben az egész (egyáltalán neki nem való darab alatt) elég neveletlenül viselkedett. Nem akarunk szellemeskedni, de majdnem azt mondhatjuk, hogy a nyilvánosság kizárása mellett mondott búcsút Szalkay társulata hétfőn este a pápai publikumnak. E nyilvános kizárást pedig a publikumnak az a sajnos tapasztalata okozta, hogy az utolsó előadásért, mely rendesen elhamarkodott és elnagyolt szokott lenni, nem érdemes pénzt adni. Pedig az előadott darab megérdemelte volna. Durand és Durand, ez a jól ismert francia bohózat ment, jobban mondva csak kullogott. A gyér számú közönség sokat nevetett, jól mulatott, de ez nem a szereplők érdeme, hanem a darabé. A szereplők — kik az elutazás előtt idegesek, izgatottak voltak s szerettek volna sietni, de a szerepnemtudás boszantó akadályúl szolgált számukra —, Nyárai kivételével mindnyájan több-kevesebb kifogás alá esnek. Még Miklósi, Fekete, Déri és Szalkay tűrhetőt nyújtottak, de Szántó oly végtelen gyenge alakítást és játékot produkált, hogy az még egy középtehetségü amatőrnek sem vált volna becsületére, csak szégyenére. — Himen. Örömmel vettük a héten a következő rózsás értesítéseket: Oeöbel (Pogány) Béla, a Független Magyarország helyettes szerkesztője, a budapesti sajtó kiváló munkása, f. hó 4-én házasságot kötött Hapt Teréz úrhölggyel, a helybeli ref. leánynevelőintézet ny elvtaní tónőj ével. Klement Károly, székesfővárosi mérnök és Matus Linuska f. évi november hó 18-án d. e. 11 órakor tartják esküvőjüket a pápai róm. kath. főtemplomban. — Előléptetések. A M. Á. V. novemberi előléptetései során a helybeli állomás derék tisztikarából előléptek Malatinszky István és Hanely Oszkár ellenőrök a VII. fizetési osztály 1. fokozatába; Polgár Manó hivatalnok a VII. fiz. oszt. 3. fokozatába ellenőrnek neveztetett ki. — Pápa, Szombathely, Székesfehérvár. A három városnév három stációja és pedig gyászos stációja a magyar aviatikának. A kezdet dicsősége minket illet., itt volt az első szálló-gurulás. Nyomban következett utánunk Szombathely s bár e két guruló-kísérlet híre már messze elszállhatott volna, még Székesfehérvárott is tódultak az emberek múlt vasárnap — repülést látni. Hogy ezt nem láttak, azt mondanunk sem kell. A fehérvári lapok azt mondják, hogy az ilyen aviatikusokat szélhámosok gyanánt kellene kezelni, valamint szélhámos az a szini direktor, aki előadást hirdet, a pénzt be is szedi, de előadást nem tart, mert nincsenek díszletei, ruhái, színészei, vagy más mijei. A fehérváriaknak igazuk van, de bölcselkedésük eső utáni köpönyeg, holott ők a közönyköpönyeget — kettős tapasztalat után — már az esőben magukra ölthették volna. — Halálozások. Mély bánat súlya nehezült a héten a ref. főiskolára. Egyik legderekabb, nemcsak tanulásban, de jellemben, szivjóságban is legderekabb növendékét vesztette el Bolla Sándor III. é. theológus személyében. A 20 éves, erős szervezetű, életvidor fiatal ember a mult hét elején lett rosszul, csütörtökön Budapestre szállították s ott vakbélgyulladás miatt operálták is, de már későn, az elharapódzott hashártyagyulladás kioltotta a nemes ifjú életét. A halál hire a kollégiumban, tanárok s diákok között mély megdöbbenést és igazi részvétet keltett. Bolla Sándort, a kedves jó fiút mindenki ismerte, mindenki szerette. Nemcsak hogy tanulmányaiban volt mindig első, de a gyorsírásnak is ő volt most az iskolában mestere, a kör ifjúsági elnöke, a kisebbeknek évek óta oktatója. E mellett nyelveket tanult, a theol. önképzőkörben buzgó munkásságot fejtett ki, szóval igazi becsvággyal készült egy szép karrierrel kecsegtető pályára, melynek most örökre vége szakadt. Temetése e hó T-én ment végbe impozáns részvét mellett. A zöldfa-utcai gyászházhoz kivonult a kollégium 700 főnyi diákserege, ki az egész tanári kar s ki Mezőlakról száz meg száz ember, kik falujok nagyra hivatott fiát jöttek elkísérni utolsó útjára. A koporsó fölött Csizmadia Lajos főiskolai igazgató mondott mélyen megható gyászbeszédet, a kántus énekelt, azlán a koszorúkkal egészen elborított gyászkocsit a Jókai utcán át kisérte a hatalmas gyászoló közönség az alsóvárosi temetőbe. Itt Fodor Gyula mezőlaki ref. lelkész a mezölakiak, László Dávid szénior az ifjúság, Kiss Géza III. é. theologus az osztálytársak nevében mondtak könyekre indító búcsúztatót. Aztán elhantolták a koporsót s a friss sirra zokogva borultak az életük büszkeségétől megfosztott szegény szülők és testvérek . . . Hercz Béla órás, városi képviselőt, iparostársadalmunk köztisztelt tagját is pótolhatatlan veszteség érte. Neje, szül. Pérely Karolin életének virágában, 37 éves korában folyó hó 6-án elhunyt. Hiába volt a szerető férj minden áldó zata, hiába volt három kis gyermeke égbeszálló imája, a halált kiengesztelni nem lehetett, az élet búját-baját hűségesen megosztó kedves feleséget, a gondos édes anyát, kiragadta szerettei köréből, a boldog családi fészekből. Temetése rendkívül nagy részvét mellett csütörtökön délután volt. Ravatalát a koszorúk sokasága borította el. — Kamarai választás. A vármegyei központi választmány e hó 8-án ülést tartott, .melyen megállapították a győri kereskedelmi és iparkamarai kültagok választóinak végleges névjegyzékét. A választás határidejéül november hó 16-át tűzték ki. A választást Mészáros Károly polgármester fogja vezetni. Városunk 6 kamarai kültag választására jogosult. x Tények bizonyítanak I A Benkő Bank r.-t. eddigi nagy sikereiről mi beszélhetne világosabban, mint a rövid idő alatt kifizetett nagy nyeremények hosszú láncolata ! Csak eddig már egy 602.000, egy 200.000, két 100.000, egy 90.000, egy 80.000, egy 70.000, három 60.000, öt 50.000, négy 40.000, öt 30.000, stb. stb. nagy nyereményeket fizettek ki. Ne mulassza el tehát senki, aki nyerni akar, sorsjegyet a már folyó hó 16-án kezdődő új osztálysorsjátékra azonnal Benkő Bank r.-t. Budapest, Andrássy-út 60. rendelni, mert Benkő sorsjegye bankó! — Visszaterelt kivándorló. Brunner Péter nagygannai lakos 73 éves ember Amerikába kívánkozott. Útlevelet azonban nem szerzett. A határszéli rendőrség elcsípte, 30 korona pénzbírságra és 2 napi elzárásra Ítélte. A szegény öreg a pénzbírságot azonnal le is fizette, két napját pedig Pápán fogja leülni. — Eljegyzés. Neubart Sándor eljegyezte Olück Arankát, Benedek Oszkár helybeli ékszerész húgát, — Budapestről. — Mégegyszer az a bizonyos óra. Becses lapjuk egyik utolsó számában már mint a tengeri óra vagy micsoda van bemutatva s csakugyan én is gondolkodóba estem, hogy vájjon tényleg nem lesz-e addig boldog a pápai magyar, amig (már mint az ily kultúrvároshoz illik) elektromos áram nem mutatja, hogy hányat ütött az óra. Azaz talán itt a bökkenő, hogy a város egész tekintélye súlyával elektromos órát kiván az üzletvezetőségtől, holott az indítványozó csupán egy villamos lámpával megvilágított órát gondolt. Pedig a kettő között némi különbség van, mert elektromos óra alatt az értetődik, ha egy bizonyos központon felállított óra villamos áram segélyével egy, vagy több távolfekvő számlapon mutatja az időt. Persze, az ilyen óra sokba kerül, ellenben egy közönséges kivilágítható óra 100 —200 koronáért felállítható, amit ha tényleg olyan lényeges, a város is megreszkírozhat. Ugyan azt hisszük, hogy az a pasas, aki már láthatja az órát, vagy jókor jött, vagy nem, mert az óra a lekésés ellen nem védi meg se a Jókai-, se a Koronautcai lakosokat, hacsak villamos ébresztővel nem lenne kombinálva. Különben ez az eset eszembe juttatja azt a boldog időt, hogy midőn az első vasutat építették Pápán, a bölcs tanács elhatározta, hogy: nehogy valaki a vonatról lekéssen, elrendeltetik, hogy a toronyóra tiz perccel előbbre járjon, mint a vasúti, minélfogva az, aki a toronyóra szerint lekésett volna, még elég jókor érkezhetett. Ez pedig nem vicc, hanem történelmi tény s csak akkor helyezték hatályon kivül, midőn boldogult Baross a zónaidőt behozta. x Érdekes megfigyelni, hogy a közönség mily bizalommal van az osztálysorsjegyek iránt. Ez magyarázatot talál abban, hogy a sorsjegyek húzásánál a kormány gyakorolja az ellenőrzést. Oly sok ember jutott már osztálysorsjegy által vagyonhoz, hogy jó szolgálatot vélünk tenni, amidőn t. olvasóinknak ajánljuk, hogy a nove mber 16-án kezdődő játékra rendeljenek sorsjegyet Kiss Károly és Társa bankházában, Budapest, Kossuth Lajos utca 13., mert köztudomású, hogy* „Kiss szerencséje Nagy — A munkás-gimnázium megnyitása. A munkás-gimnázium ünnepélyes megnyitása vasárnap délután folyt le az új iparostanonciskola nagytermében. Az ünnepélyen a szép számú hallgatókon kivül jelenvolt dr. Anta Géza városunk orsz. képviselője, Németh István, a gimn. bizottság elnöke, az iskola tanári kara, vezetősége s több érdeklődő. Németh István lendületes elnöki megnyitó-beszédében az önképzésnek az iparra kiható fontosságát vázolván, buzdította a hallgatókat az előadások pontos és szorgalmas látogatására, majd felkérte dr. Kapossy Lucián igazgatót jelentése megtételére. Dr. Kapossy részletes jelentésében beszámolt az iskola mult évi működéséről, a nehézségekről, amelyekkel meg kellett küzdenie, végül a folyó tanévre történt beiratkozások eredményét ismertette. Az igazgató jelentésének tudomásul vétele után dr. Antal Géza szólott. Utalással arra, hogy Magyarországból évente 700 millió korona vándorol ki külföldre ipari árucikkekért, azt a sajnálatos következtetést vonta le, hogy a magyar ipar még nem áll azon a fokon, hogy produktumainak mennyisége és minősége tekintetében kielégíthetné a közszükségletet. Fontos érdekünk tehát, hogy az ipari munkásság tudását, ismertkörét bővítsük, mert ugyanakkor emeljük iparunk színvonalát, s édes hazánk gazdasági jóllétét. Sikert kívánt a munkásgimnázium működéséhez. Képviselőnk tanulságos beszédét a jelenvoltak nagy érdeklődéssel hallgatták. Végül az iparosok nevében Trauner Lipót lakatosmester mondott talpraesett beszédben köszönetet mindazoknak, akik a munkásgimnázium felállításában közremunkáltak. Lelkére kötötte az ifjúságnak, hogy a saját jól felfogott érdekében is minél nagyobb számban éljen a tanulhatás alkalmával. Ezek után a a megnyitó-ünnepet Németh István elnök néhány buzdító szóval bezárta. — Itt említjük meg, hogy a munkás-gimnázium I. és II. évfolyamára beiratkoztak összesen 60-an, s a tanítás kedden este már kezdetét vette. Előadások kedden, szerdán és pénteken este tartatnak 8 órátál 10-ig.