Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-11-04 / 44. szám

nem ajánlja a kérés teljesítését, mert a vízvezeték az utca végén nem nyer szabad cirkulációt. Hozzászóltak az ügyhöz Kerbolt Alajos, aki utal arra, hogy a Somlai-, Laki-, Temetőutcán is hasonló az eset s mégis van vízvezeték, dr. Löivy László, aki kiemeli a különbséget, ha egy utca a város végén van s ott hátban végződik a vízvezeték, dr. Steiner József, aki szerint ez a vízvezeték csak akkor épülhet ki, ha a Devecseri-utcára nyer összeköttetést, Marton Antal, aki a kérést pártolja, Barthalos István állást foglal a város külterjeszkedése ellen, ami idővel elviselhetetlen terheket ró reánk. Óhajtandónak tartaná, ha körzet állapíttatnék meg, amelyen kivül nem lehet építkezni. Gyurátz Ferenc az egyenlő elbánás elve alapján teljesítendőnek tartja a kérést s nem osztozik azon véleményben, hogy az Erzsébetváros egészségtelen fekvésű lenne. Győri Gyula nem bánja a körzet megállapítását, de tiltakozik minden oly kísérlet ellen, mely az építkezések megbénítására irányul. Révész mérnök elegendőnek tartja, ha az utca elején kutat létesítenek, ezzel az ottani lakosok is beérik egyelőre. A közgyűlés ily értelmű határozatot hozott. Új kövezetvám és helypénz díjszabás. A regále bizottság a 20 éve érvényben levő díjszabás helyett újat készíttetett. A közgyűlés a díjtételeket egyenként tárgyalta és Kerbolt Alajos, Fischer Gyula, dr. Hoffner Sándor, Hajnóczky Béla és mások hozzászólása után pár módosítással elfogadta. A díjszabás miniszteri jóváhagyás után lép érvénybe. Helyiség az építő szakiskolának. Sarudy György tanár kérelmére a felállítani szándékolt építő szakiskolának ideiglenes helyiségül az új ipariskola két termét átengedték. A választókeriiletek beosztása. A bizottsági javaslathoz Keresztes Gyula (maga is. biz. tag) szólt hozzá, bővebb meggondolás után ellenezvén az öt kerületes beosztást. Dr. Körös Endre kifejtette, hogy öt kerületre a választók száma miatt szükség van s a beosztás az ősidők óta megvolt beosztás alapján áll, érintetlenül hagyja a régi négy kerületet, az ötödik pedig az utóbbi évtizedben létesült Erzsébetvárosból s a hozzá közvetlenül csatlakozó pár felsővárosi utcából áll. A képviselőtestület a biz. javaslatot általános helyesléssel emelte határazottá. A v. orvos nyugdíjjogosultsága. Dr. Weltner Sándor v. orvos állása az új szervezeti szabályzatban rendszeresítetvén, a szabályzat szerint nyugdíjjogosultsága működése kezdetétől számít, amit a képviselőtestület az 1906. évtől kezdődőleg meg is állapított. A közgyűlés 6 óra 20 perckor ért véget. gourmand vagyok, csak finomakat eszem. Jókat. Hizlalt marhahúst, minden okos ember osak hizlalt marhahúst eszik . . . A csámcsogó disznófej irtózatósan kitátotta a száját. Nagy darab hizlalt marhahús lógott ki belőle. Mind közelebb és közelebb jött Koronghy arcához. Körülötte, fölötte, mellette mindenütt tüzesóvák, vadul száguldoztak és kígyók módjára sziszegtek . . . És megint jött a gyorsvonat. Koronghy elébe rohant, hogy feltartóztassa! A csámcsogó disznófej ott világolt a mozdony vörös lámpája helyén ós Koronghy minden erejével belecsapott. Aztán megragadta Boldizsárt ós fojtogatni kezdte. Ez segítségért kiabált s vad rémülettel igyekezett szabadulni. Nóhány pillanatig dulakodtak, végre Boldizsár kiszabadította magát a gyilkos Ölelésből. Elmenekült, de az aranygombos botját Koronghy kezében hagyta. Ez megfordult. Vérben forgó szeme egy osemegekereskedós gazdag kirakatán akadt meg. Sonkák, haiak, finom sajtok, vérbólü naranoeok, friss, óriásszemü szőlő egymás hátán, osendőletazerü összevisszaságban. Koronghy a kirakatnak rohant ós a bottal bezúzta a nagy ablakot. A támadt résen benyúlt a kirakatba és egymás után hajigálta ki a sonkákat, halakat, vérbólü narancsokat . . . Koronghy Demetert a mentők a lipótmezei tóbolydába vitték, ahonnan, miután jól lakott, elboosájtották. § A szinügyi bizottság e hó 2 án a polgármester elnöklésével ülést tartót t, melyen megbeszélés tárgyává tette Szalkay színtársulatának ez idei működését. A bizottság sajnálattal állapította meg, hogy az ig azgatóság a művészi szempontokat elhanyagolja, s hogy a darabok külső kiállítására s a rendezésre nem fordít kellő gondot. Felhívja a bizottság a színigazgatót, hogy képzettebb, fegyelmezettebb karszemélyzetről, gondoskodjék s hogy az 1912. évi tavaszi szezónra három teljes új díszletberendezést állítson be, mert ellenkező esetben a szinházat számára nem engedi át. A pótszékekre nézve kimondta a bizottság, hogy a földszintre egyáltalán nem állíthatók be, az erkélyre pedig fix székeket helyeztet el. Végül a tűzoltó-testület kérelmére elhatározták, hogy — mint az más városokban is szokásos — a tűzoltó-őrszolgálatért az igazgató előadásonként 2 K-t tartozik fizetni a tűzoltó-testület rendelkezési alapja számára. § A Kossuth-utca aszfaltozására nézve beadott árajánlatokat a v. tanács e heti ülésében bontotta fel. Minthogy a beadott ajánlatok közül a pályázat feltételeinek egyik sem felelt meg, a tanács új pályázat kiírását határozta el. § Sok az adóhátralék. A magyar nem szívesen adózik. A pápai magyar meg különöskép nem szívesen. Ez idő szerint is csekély 1/

i millió koronácskára megy az adóhátralék. A városi tanács erre való tekintettel új segédvégrehajtói állás szervezését határozta el. (Ó jaj, ó jaj, mi szörnyű kin!) EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör igazgató-tanácsa hétfőn ülést tartott, melyen elhatározták, hogy a kör szezónját november hó 19-én a közgyűléssel kapcsolatban tartandó házi-estéllyel nyitják meg. A házi-estélyt Liszt Ferenc emlékének szentelik. — Csütörtökön este a szinészeti és zene szakosztály ülésezett s ez alkalommal az egyes estélyek rendezőit jelölték ki. — Minden jel arra mutat, hogy a körnek idén is változatos és tartalmas szezónja lesz. === A leányegyesület folyó évi november hó 5-én, azaz vasárnap délután 5 órakor rendezi előadó ülését a következő műsorral : 1. Beirot: Scéne de Ballet, hegedűn előadja Szépházi Erzsike, zongorán kiséri Neumann Elza. 2. A gyermekvédelemről. Irta Inocent Meta, felolvassa Wittmann Ignácné. 3. Honfoglalók. Jakab Ödöntől. Szavalja Kohn Olga. 4. Ridley Kohne: Éljen-csárdás. Hegedűn előadja Szépházi Erzsike, zongorán kiséri Neumann Elza. — A Perutzgyári önképzőkör megnyitó ünnepét, mint mult számunkban közöltük, ma szombaton este fél 9 órakor tartja a volt Jókai kör helyiségében. A színházi hét. Még egy-két előadás s aztán hosszú, héthetes szezónunk befejezést nyer. A társulat már készülődik ís, a nagy ládák ott állnak a fojerben, az igazgató már eltávozott, a jövő héten Losonczon nyitják meg színészeink az ottani újonnan épült szinházat. A szezón végén összefoglalni szoktuk impresszióinkat, ezt azonban idén mellőzzük, annyiszor és oly határozottsággal nyilatkoztattuk a társulat hiányairól véleményünket, hogy fölösleges még egy végrekriminációba kezdeni. Magunk is a szinügyi bizottság más helyen publikált nézetén vagyunk. Ilyen szezónt többet nem szabad Pápán produkálni. Ha Szalkay tisztán az üzleti szempontokat érvényesíti a művészetiek rovására, akkor Pápán már elég üzletet csinált, nézzen másfelé. Ha azonban meggondolja a dolgot és pótolja az untig ismert hiányokat és mulasztásokat, ismerjük eléggé a pápai publikumot: örömmel bocsát meg a megtérő bűnösnek. Az újdonságok — többé nem ismeretlen számítással — végire maradtak. Szombaton Táncos huszár-okat adták, Rajna—Szirmay nem éppen új, de Pápán még nem látott operettjét. Az operett sujetje azon a megtörtént eseten épül fel, hogy a német császár előtt megjelent egyszer egy leánydeputáció, kérve, hogy a városukból elhelyezett huszárezredet rendelje vissza, mert a lányoknak azóta nincsenek táncosaik. A császárnak megtetszett a lányok bátorsága és teljesítette kérésüket. Ezt az ötletet összekeverte a szerző a köpenicki kapitány esetével, no meg a császár zeneszerzői hiúsága kitréfálásával s kész volt az egész kellemes kis szöveg, melynek egyik legfőbb erénye, hogy — ártatlan leányok is pirulás nélkül megnézhetik. A zene is ritmusos, hangulatos, egy-két melódia, így pl. a Dal a zefirhez (értsd: Sang an Aegir, irta II. Vilmos) megkapja a hallgatót, a kuplészerü részek se rosszak, szóval többet ér ez a magyar operett, mint 10 ártatlan zsuzsis külföldi trágárság. Azonban eme darabhoz kiállítás is kellene, amit e téren Szalkay elkövetett, az koronája volt minden eddiginek. Miután az erkélyes szobában (mely egyetlen kulissza változtatása nélkül teljes lilás mivoltában ugyanúgy előzőleg tanácsterem volt Monna-Vanna és fényes szalón a Theodor és társában) egybegyűlt a városi társaság, megjelennek a herceg és tisztjei mindahány más egyenruhában. Német ulánus, francia huszár és osztrák tábornoki kabátok békés egyvelegben környezik a herceget, akit egy csöppet se bántja, hogy némelyik dicsérője magasabb katonai ranggal ékeskedik, mint ő maga. Az se volt utolsó, ahogy a II. felvonásbeli ebéd festett ott a ligetben! Na de jobb ne beszéljünk ezekről. A Táncos huszárok csak az első két estén át 1000 K-t hozott az igazgató kasszájába, ha ez összeg felét rászánja, tisztességesen kiállíthatja a darabot, s amit beszerzett, felhasználhatja máskor is! ... A darabban igen kedvesen játszott s főkép gyönyörűen énekelt Pataki Vilma; annál gyöngébb volt Juhos Margit, akinek úgylátszik öröme telik a hamis hangokban. Felvethetjük egyébként a kérdést, nem terheli-e részben a karmestert is némi felelősség ? Katonás kifejezéssel élve, „snájdigul" játszta s egész elfogadhatóan énekelte Zilahi a herceget; eleven és pajzán volt a suszterfiú szerepében Rónai, de a méltatlanul" mellőzött Boriss kétségtelenül még jobb, főkép még operettibb lett volna; ha énekelnie nem kellett volna, kitűnő lett volna Nyárai, aki egyébként a köpenicki babérra vágyó szabó szerepében sokszor és jóízűen megkacagtatta a közönséget. A többi szerepek kisebbek voltak. róluk nem érdemes szólni, még kevésbbé a kórusról, mely ismét gyengélkedett. A társulat két komikusa : Szántó és Nyárai jutalmáúl hétfőn reprizül előadott Zsidó honvéd azok közé a darabok közé tartozik, amelyeket jobb ha beföd a feledés pora. Mondvacsinált mese, hajuknál fogva előráncigált jelenetek — beleerőszakolva a 48-as események keretébe csupán azért, hogy a hazafias érzelmek felkeltésével .színpadi hatás éressék el. A gyatra darabhoz stílszerűen alkalmazkodott az előadás is. Készületlenebbül, gyengébben ritkán játszottak színészeink, mint ez estén. A szereposztás meg egyenesen botrányos volt. Nyárai, a paraszti komikus pl. — örök rejtély gyanánt — drámai apa (Steinberger bankár) szerepét játszotta, agyon is csapta úgy, hogy jobban már nem is lehetett volna. Huzella Irén betegsége miatt Eszter szerepébe Harmos Ilonka ugrott be, s habár megjelenése szimpatikus volt, színtelen játéka nem tudott a szivekhez férkőzni. Dérit — Blind — csak sajnálni tudtuk tehetetlen szerepében. Zilahi, Fekete, Benes tőlük telhetőleg iparkodtak jót produkálni, de némi sikert — elfogadható szerepeikben — csak Szántó (a zsidó honvéd) és Boriss (Marcsa) értek el. — Még egyet! Egyszer már megmondottuk, s most megismételjük, hogy szurtos inasgyerekeket nem kívánunk a kulisszák előterében látni. Nagy fegyelmetlenségre mutat, ha a rendező még ezt a mucsai anomáliát sem tudja megszüntetni. Nem tagadjuk, bizonyos félelmek között mentünk a Hit és Haza előadására. A darab oly természetű, hogy minden szerep igazi, becsületes színészi munkát kiván, amihez mi kevéssé vagyunk hozzászokva. Féltünk, hogy a szerepeket sem fogják fel kellőképpen s túlzással rontják e magában is erővel teljes darab hatását. Örömmel állapítjuk meg, hogy