Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-09-23 / 38. szám

4233-6 hektoliter vízmennyiséget tesz ki. Ha a polgárok vízpazarlását oly ha­mar észreveszi hatóságunk, viszont ezt a rengeteg vizkevesletet mért kerüli el a figyelme s mért nem adja meg a város­nak, ami a városé. S ezt annál is inkább kérdhetjük hatóságunktól, mert a városi- mérnöknek 6919/1906 aug. 27. ikt. szám alatti ira­tok között levő, sajátkezüleg irt jelentésé­ben, a vízvezetéki munkák bevégezte után, szórói-szóra ez áll: „A munkálat teljes sikerét bizonyítja azon körülmény leg­jobban, hogy telt csőnél (250 mm. át­mérővel) naponként 21'7 liternek kell a mi esésünk mellett befolyni". Ez is 2'6 literrel kevesebb a 24'3 liternél s erre semmiféle megjegyzésünk nincsen. Nekem van, még pedig az: Hogy lehet 2'3 liternyi külömbség az iparfelügyelö és a városi mérnök felmérése között. Talán 1906 óta ismét 2'3 literrel fogyott másodpercen­ként a viz? Erre a továbbiak miatt feltétlenül feleletet várunk. Gy. Gy. Városi takarékpénztár. — Dr. Molnár Imre javaslata. — — Folytatás. — Nálunk a bank, ha a kereskedő pénz- vagy egyéb gazdasági válság miatt szorult Jjelyzetbe jut, bezáratja az üzletet; a külföldi bank pedig ilyenkor nyújtja a leghathatósabb támogatást. A bankoknak ily magatartása könnyen meg­érthetővé tes^i, hogy „Németország ipari és álta­lában gazdasági nagyságának eredő oka bank­jainak kiváló fejlettségében, agilitásában és vezetőinek nagy képességeiben keresendő". „A vállalatalapítás a német bankoknak megszám­lálhatatlan milliókat hozott." Ugy itt, mint Angliában a bankoknak egyik legelterjedtebb üzletágát az áruhitelezési, az „adaP-hitelüzlet képezi, vagyis a vásárolt áru a bankra intéz­vényezett váltóval fizettetik. Kétségtelenül ez némi kockázattal jár, de a nagy verseny miatt ezt a kockázatot is el kell viselni. „Azon ban­károknak, akik félnek a kockázattól, nemsokára egyáltalán nem lesz alkalmuk a kockázattól való félelemre", mondja lord Braemvel. Magyarországon még sok új bank alapí­tásnak kell megtörténni, amig az így előálló verseny a létező bankokat valóban bankszerű tevékenységre kényszeríti. És ez a benkalapí­Mikor ez elvégezte, a városházán ütötte el az időt az óra, mély bugása egyideig gyönyörköd­tetett is, de mikor kisült, hogy ez az óra a negyedórákat is jelzi, mégis egy kissé túlzottnak találtam a dolgot. Valahányszor már-már az áiomországha értem, valami újabb és újabb zavart fel. Egyszer-másszor a takaróm is leesett rólam, úgy, hogy le kellett hajolnom ós fel­emelnem. Végre leteltem minden reményről, hogy elaludjam, beláttam, hogy kétségbeejtő éber vagyok. Lázam is volt, szomjúság is gyötört. Kis ideig még ott forgolóztam az ágyban álmat­lanul, azután egy kitűnő ötletem támadt : hogy felöltözöm, kisétálok a kertbe, talán meg is fürdöm és szivarozva várom be a reggelt. Igyekeztem úgy felöltözni a sötétben, hogy Harist fel ne riasszam álmából. A papucs is jó lesz ily nyári éjszakán, gondoltam. Csendben keltem fel, minden fehérneműt összeszedtem, csak a harisnyámat nem leltem sehol. Pedig a nélkül bajos volt kimennem. Négykézláb mászVa, tapogatózva kerestem a harisnyámat a padlón. Minden lépésnél megreccsent a padló, ha egy bútordarabba ütköztem, a zajt hatványzottabban hallottam. Ilyenkor ijedten megálltam, lélegzetet sem mertem venni, úgy lestem, nem ébred-e tási folyamat inkább emelkedőben van, mint hanyatlóban. Nem lehet ezt, nem is szabad mesterséges eszközökkel megakadályozni. A gaz­dasági ágak, főleg az ipari és kereskedelmi vállalatok igényei léptetik önálló életű agilitásba a heverő betéteket. Az 1910. évben Budapesten 9 millióval, a vidéken 25 millióval történtek új bankalaku­lások. Az 1911. évnek csupán az első negyedé­ben 10 millió koronát tettek ki az új alakulási alaptőkék. És amig 1910-ben a vidéken az alap­töke-emelés 90 milliót tett ki, az 1911. év első negyedében már 57 millió koronát. A gazdaság-forgalmi élet természetes fej­lődési törvényei érvényesülésükben nem tartóz­tathatok fel. Az erre irányuló kísérlet meddő marad. Ismét a külföldre, Németországra hivat­kozom a szövetkezeti intézmény fejlődése tekin­tetében. Kezdetben az egyéni vállalatok a leg­elkeseredettebb hajszát indították meg a szövet­kezeti gondolat elnyomására. A küzdelem hiába­való volt. Ma Németországban az 1909 i adatok szerint 28.173 szövetkezet van, és ebben a számban 16.655 hitelszövetkezet. Csupán egy évben, az 1908-iban 1709 szövetkezet alakult. Ennek dacára nemcsak, hogy nem mentek tönkre a már létezett bankintézmények, de sőt soha nem vélt erőhöz jutottak. Az új bank­alapítások úgy Berlinben, mint a vidéken 1895-től 1900-ig, tehát 5 év alatt 40%-ot tettek ki. Magyarországon az 1911. év március havában 2301 szövetkezet, legnagyobb részben hitelszövetkezet állott fenn. A fiatal intézmény fejlődése folyton növekvő. Mégis a bankok és takarékpénztárak mérlegeiben semmi nyoma nincs a szövetkezetek terhére imputált káro­sodásnak. És az új hitelintézeti alapítások száma is 1890-től 1900-ig 1318-ról 2865-re szökött fel. Ezek mellett a postatakarékpénztár szintén nem régi intézménye is virágzik, és ma már 108 millió korona betétet tart lekötve. Tagadhatatlan, hogy hitelintézményeink már érzik a verseny nyomását, azonban amily zavarólag hat ez a hitelintézetek megszokott kényelmére, épp oly üdvösnek bizonyul általá­nos közgazdasági szempontból. Ennek a ver­senynek lehet csak tulajdonítani, hogy az 1910. évben nem kevesebb, mint 150 millió korona tőke lett ipari vállalatokba fektetve, csupán 54 millió koronával kevesebb, mint a sokkal fej­lettebb gazdasági viszonyoknak örvendő Ausztriá­ban. Budapesti bankjaink közül már többen vall­hatják magukat virágzó belföldi, valamint déli és keletkülföldi iparvállalatok alapítójának. c) Igazán csak a szüklátkörüség kockáz­tathatná meg azt az állítást, hogy Pápán az összes hiteligények kielégítést találnak a három takarékpénztár hitelnyújtásai által. Bizonyára a két évvel ezelőtt alakult „Pápai közgazda­sági bank" is felesleges kezdeményezésnek tünt fel némelyek előtt, pedig anélkül, hogy fel Haris. Csak azután folytattam a kutatást, de hiába kúsztam ide-oda, a harisnya nem volt sehol. Mindenfelé csak bútor darabok akadta k a kezembe, mikor este lefeküdtem, nem is képzeltem volna, hogy ennyi bútor legyen a szobában. Hisz tulajdonkópen nem az volt a furcsa, hogy megleltem a székeket, de az, hogy mindig, állandóan a fejemmel találtam meg. Érthető harag vett erőt rajtam, keresés közben illetlen kifakadások törtek utat ajkamra. Végül elhatároztam magamat, hogy egy harisnyával is beérem, ugy megyek sétálni. Föltápászkodtam helyemről, képzeletben elindultam az ajtó felé, de ahelyett saját életnagyságú képemet pillan­tottam meg egy nagy tükör sima lapján és egy pillanatra megijesztett. A tükörkép határozottan az bizonyította, hogy eltévedtem a szobában, most már azt sem tudtam, mily részében vagyok a szobának ? Elkeseredésemben leültem a pad­lóra. Ha osak az az egy tükör lett volna a szobában, talán még eligazodtam volna benne? És ez úgy sokszorosított, mintha ezer lenne, mert a szemközti falakon voltak elhelyezve. Az ablakon ugyan beszűrődött némi világosság, de ide-oda csúszásomban a padlón elvesztettem az irányt és most úgy tetszett nekem, mintha minden ablak ott lett volna, ahol nem kellene a másik két takarékpénztár forgalma apadt volna, ez az új takarékpénztár az 1909. évben 1,332.900 korona' forgalmat mutatott ki, és 21.331 korona nyereséggel zárta le üzleti évét. Hogy mennyire nem lehet egy újabb takarékpénztár feleslegességéről beszélni, az is mutatja, hogy más városokban a bankok sókkal nagyobb arányszámmal szerepelnek. Igy a 33 ezer lakóju Szombathelyen 9, a 15 ezer lakóju Nyitrán 10, a 11 ezer lakóju Fehértemplomban 9, a 23 ezer lakóju Gyöngyösön 8, a 13 ezer lakóju Beszterczén 7, a 8 ezer lakóju Déván 5 bank van. És ha betekintünk helyi pénzintézeteink üzleti rendszerébe, azt találjuk, hogy abban még csak a csirái vannak meg a fentebb jel­zett banküzleti kereskedelmi tevékenységnek. A gyökeres változást a kényszerhelyzet, a még keletkező helyi bankalakulások, és a községek­ben megizmosodó hitelszövetkezetek feltartóz­tathatlan versenye fogja előidézni. Nincs messze az idő, amidőn a mai bankok üzletkörét, az egyszerű kikölcsönzési és betétüzletet a községi takarékpénztárak és hitel­szövetkezetek fogják úgy, mint a külföldön le­foglalni. d) Nem lehet azt sem alaposan állítani, hogy a községi jellegű takarékpénztárnak ott van létjogosultsága, ahol a hitelgazdasági teret a magán- vagy részvénytársulati vállalkozás még nem foglalta le. Hazai példákra hivatkozva, pl. a karczagi városi takarékpénztár 1904-ben alakult. Pedig ezt megelőzőleg fennállott a karczagi közgaz­dasági bank 1870, a karczagi népbank 1889 és a karczagi mezőgazdasági bank 1893 óta és még a karczagi takarék- és hitelszövetkezet. A kisújszállási városi takarékpénztár 1893­ban alakult. Mellette virágzik az 1870-ben léte­sült nagykunsági takarékpénztár, a kisújszállási népbank és még négy hitelszövetkezet. A kiskundorozsmai községi takarékpénz­tár 1909-ben alakult; megelőzte 1898-ban a kiskundorozsmai takarékpénztár részvénytár­saság. A 12 ezer lakossal biró Nagybányán a városin kivül még 3 takarékpénztár és két szövetkezet van. Magyarországon az 1910. évig 14 köz­ségi takarékpénztár létesült. Szombathelyen és Temesvárott most van alakulóban. Az adott példák által felmentve érezhetjük magunkat annak a szüksége alól, hogy a községi jellegű takarékpénztárnak a községi, illetve városható­sági kormányzatba való beleilleszkedési jog­alapját kutassuk. Amint általában megengedi a törvény a községeknek a magángazdálkodást, épúgy nem korlátozza őket abban, hogy pénz­üzleti vállalatot alapítsanak. És ez természetes is. Ha a város kormányzó testülete elég garan­ciát nyújt 5—10 milliónyi városi vagyon keze­lésére, nem lehet aggodalmaskodni a 100, vagy 200 ezer korona városi vagyont képező takarék­lennie. És így teljesen elvesztettem a fejemet, nem birtam többé eligazodni. Felkeltem, véletlenül feldöntöttem egy esernyőt. Ugy esett végig a földön, olyan zajt csapva, mint egy revolverlövés. Mérgemben ajkamba haraptam, megint nem mertem lólek­zeni, de Haris meg sem moccant. Óvatosan, félve felvettem az esernyőt a padlóról, a falhoz támasztottam. De alig bocsátottam el fogóját, mikor az megcsúszott és még nagyobb robajjal esett a földre, mint az előbb. Harisnak furcsa mély álma lehet! A leg­nagyob gondossággal, szinte remegve az izga­lomtól, emeltem fel most ismét az ernyőt, újra vigyázva, óvatosan a falnak támasztottam. De mihelyt eleresztettem, újra lezuhant, mindannyi­szor nagyobb robajt ütött a megelőzőnél. Kü­lönben az ernyő útbaigazítással nem szolgálha­tott, mert ezenkívül még négy darab volt a szobában. Most a falat akartam követni kezem­mel, így biztosan eljutok az ajtóig. Megkezdtem az utazást ezen a módon és az első eredmény az volt, hogy egy képet levertem a kezemmel. Nem volt valami nagy kép, de ahogy a földre zuhant, nagyobb lármát csapott, mint egy ágyu. Haris nem mozdult, de ón józan ember vagyok, megértettem, hogy még egy ilyen művészi ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom