Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-09-16 / 37. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELEIIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és feioiös szerkesztő: I) h. KŐ R O S ENDRE. Kiadóhivatal: Petöfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Végrendelet — és magyar név. Esztergomban a múlt héten elhunyt egy főpap, ki a magyar nemzet legjobbjai közé tartozott. Pór Antal kanonokról szólunk, a kiváló történettudósról, ki nemcsak az Anjouk korának ismertetésével, a régi magyar dicsőség feltárásával tette nevét feledhetetlenné, nemcsak színtiszta -liberalizmusának emlékét hagyta hátra példaképen a nemzetre, hanem az emberbaráti szeretet héroszai közé is ragyogó betűkkel irta be nevét. Félmillió koronát hagyott egy árvaházra, melynek gondnokai mindig derék polgár emberele lesznek, szám szerint négyen, egy kanonok elnöklésével. A demokrata gondolkodás és az igazi krisztusi szellem üli diadalát a nemes főpap ez utolsó írásában, melynek itt még csak egy különös, de különösségében szép pontját akarjuk kiemelni. Rokonairól is megemlékezett az elköltözött, hagyván nekik 25.000 K-t azzal a feltétellel, ha nevüket a végrendelet kihirdetésétől számított hat hónapon belül megmagyarosítják. íme egy nagy magyar intelme : nem elég az érzés, a sziv magyarsága, ennek dokumentumaként magyar legyen a név is! Bölcs intelem, követésre méltó. Vármegyei közgyűlés. y — 1191. szept. 11. 12. — Veszprémvármegye az obstrukció ellen. A vármegye termében hétfőn politikai vita volt, mely a törvényhatósági közgyűlés egész első napját igénybe vette. A vitáról, melynek szinvonalat magasra emelte lokép Szász Károlynak, az enyingi kerület országgyűlési képviselőjének elokvens felszólalása, részletes és tárgyilagos referádát hozunk. S ámbár mint nempolitikai lapnak tartózkodnunk kell a felszólalások bírálatától, mégis sajnálatunknak kell kifejezést adnunk, hogy a vita során olyan hangot is hallottunk, mely a demagógia vészes irányába csapott át, hisszük, hogy csak a tárgy hevétől elragadtatva, akaratlanul, ezúttal először — és utoljára. Végtelen kár volna, ha bármely politikai nézeteltérés vármegyénk eddigi szép békéjét megbontaná. Első nap. A közgyűlést, melyre a törvényhatósági bizottsági tagok ha nem is túlsokan, de mindenesetre elégszép számban gyűltek össze, Hunkár Dénes főispán 1J

2 10-kor nyitotta meg. Napirend előtt bejelentette Vajda Ödön zirczi apátnak és Jánossy Ágost c. püspöknek halálát s méltatta előbbinek az iskola, egyház és közügyek, utóbbinak az irodalom, művészet és jótékonyság terén szerzett érdemeit. Emléküket kegyeletesen jegyzőkönyvébe iktatta a közgyűlés. Bejelentette ezután a főispán Oyurátz Ferenc püspöknek a vaskorona rend II. osztályával történt kitüntetését s indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvében adott szerencsekivánatainak kifejezést. Következett volna a napirend szerint az alispáni jelentés tárgyalása. Mielőtt azoffban belekaptak volna, Szász Károly orsz. képviselő javasolta, hogy Mindenekelőtt a tárgysor 12. (Versecz város átirata) és 44. pontja (fellebezés a veszprémi rendőrkapitányi kinevezés ügyében) vétessenek tárgyalás alá. Dr. övári Ferenc orsz. képviselő szokatlannak találná, ha a rendes adók megszavazása előtt más ügy vétetnék elő, báró Fiáth Pál viszont utalt arra, hogy az adó megszavazás sablonos ügy. A napirend megálapi tására felállással szavaztak s az erőpróba már ekkor megtörtént, amennyiben Szász Károly javaslatát 105 szóval 63 elten elfogadták. Mielőtt a verseci átirat tárgyalására áttértek" volna" Koller Sándor alispán jelentette, hogy két indítvány érkezett be. Egyiket Óvári Ferenc orsz. képviselő adta be, javasolva, hogy a vármegye a véderőjavaslatok napirendről leendő levétele tárgyában irjon fel az országgyűléshez. A másodikat Pósa Endre nyújtotta be s ebben a most folyó obstrukció jogosúltságának elismerését javasolta. Elhatározták, hogy a két indítványt a verseczi átirattal együtt tárgyalják. Az ügyhöz elsőnek Pósa Endre szólott. Hosszú beszédben foglalkozott a most folyó parlamenti küzdelemmel, mely szerinte a magyar nyelv érdekében folyik. Az obstrukció igaz gyilkos fegyver, de háborúban a gyilkolás szabad, mig máskor büntetik. A véderőjavaslat nagy terheit a nemzet nem birja el. Kéri a megyegyülés tagjait, hogy ne mint pártemberek, de mint magyar emberek szóljanak az ügyhöz. Jákói Géza kijelenti, hogy ő is mint magyar ember s nem mint pártember kiván az ügyhöz szólni. A véderőfejlesztés már 10 éve kisért s most végre aktuális lett, mint a fejlődés természetes következménye. De a parlament előtt levő javaslat nemcsak terhet, de könnyebbedést is jelent a kétévi szolgálat behozatalával s az önkéntességi jog kiterjesztésével. E javaslatok nem a mostani kormányéi, ha az ellenzék lenne kormányon, az is magáévá, tenné. Politikai egoizmus az ellene való küzdelem. A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A szurok-ember. Irta: Báródi Géza. I. Ác Nem volt bizony szurokból való, hanem amolyan peehvogel. Egész életében egyebet se tett, mint másokért dolgozott. Futott, fáradott, törte a fejét s soha ő maga nem látta a hasznát. Már az iskolában kezdte így az életet. Megcsinálta sok tanúlótársának a számtani feladványait, szépen kicirkalmozta a mások mértani rajzait és megirta a nyelvtani dolgozatokat másoknak, amellett, hogy a magáét is elkészítette, aztán amikor az év végén az érdemsorozatot kiosztották, neki mindig rosszabb volt a kalkulusa, mint azoknak, akiknek "ő segített, sőt megtörtént, hogy csak egy hajszálnyira volt a bukástól. Osak a jó Isteu tudja miosoda szerenesés véletlen mentette meg attól. Az is megesett vele egyszer a felső osztályokban, hogy egy nehéz irodalmi pályatételt olyan fényesen oldott meg, oly klasszikus nyelvezettel irt meg, hogy a tanárai egyszerűen kijelentették : nem az ő munkája és idegen pávatollakkal kérkedik és az osztály első eminensét gyanúsították, hogy az ő munkája. Pedig ennek a magoló fráternek soha életében sem sikerült volna azt úgy megirni. Szóval, ennek a szegény Feldmann Jakabnak — aki később Földesi Jákóvá vedlett át — semmiben sem volt szerencséje és a sors valóságos kedvteléssel válogatta ki a különösebbnél különösebb boszantásokat, amikkel üldözőbe vehette. Hiába változtatta meg a nevét, hiába vedlette le a régi nevét, mint a kigyó a bőrét ós igyekezett így a Feldmann Jakabot láthatatlanná tenni, a sors csak annál inkább kikacagta, mert reá talált mindenütt és annál jobban megboszantotta. . Jakab, vagy mondjuk Jákó, künn járt már valahol az Élet útján, de semmire sem tudta még vinni. Többen, korlátolt eszű pályatársai közül, fényes állásokban díszelegtek és szedték az élet gyümölcsfájáról az élvezetek egész tömegét. Ő pedig örült, ha a közönséges emberek mindennapi életviszonyai között tengődhetett, bölosen úgy gondolkozván, hogy sok ezren vannak olyanok, akiknek még ez sem jut ki. Egyszer azonban, amikor a fővárosban, amolyam címirodában, délutáni mellékkeresetként, egy nagy könyvből Írogatta ki a címeket a levéiborítékokra, ím* szemébe ötlött egy név: Gáldos Béni kereskedelmi tanácsos, a Ferenc József-rend lovagja, fővárosi bizottsági tag stb. — Hm ! — mondogatta magában Jákó — hisz' ez Benja, ahogy ők nevezték egykor, amikor még az iskola padjai között szurkoltak, valósággal a Benjámin kell, hogy legyen az ő osztálytársa. Nb, Jákó, itt a szerencséd — mondogatta tovább, még mindig magában — ehhez el fogsz menni, hogy valami jó állásba besegítsen, hiszen te Jákó, elégszer kisegítetted a csávából, amikor valamely algebrai, vagy irodalmi tétellel sehogysem tudott megbirkózni. Most te vagy épp az élettel ily helyzetben, illő, hogy most ő oldja meg a feladatot. Egész éjjel nem tudott aludni. Beszédeket JEgvgss^ rrrérMsoK/ főzelék stb. kítünő, erőteljes ízt kapnak, ha azok elkészítéséhez MAGGI húslsves-KöcKából, előállított húslevest használunk. Darabja 5 f.