Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-08-19 / 33. szám

sági javaslatok ismét, mint sok más városu építkezéseknél már, fejcsóváló kritikát váltottak ki belőlem. A boszantásig szembetűnő tény, nagy fokú hanyagság annak megállapítása, hogy az építkezés alatt építési naplót egyáltalán nem vezettek, noha a szerződés 4. pontjának má­sodik kikezdése határozottan kiköti, hogy e napló két példányban legyen meg sav. mér­nök ellenőrzése alá tartozik. De ha a szerződés erről nem is intéz­kednék külön szavakban, magától értetődő do­log és követelmény ez minden építkezésnél, kivált középítkezésnél, ahol a felszámolást ki­fogástalanul megejteni e nélkül nem lehet. Példa rá éppen ez az új iskolai épület is, amelynek kollaudálásánál kijelenti a felkért bizottság előterjesztése, hogy az alapozási munkák esetleges hiányát megállapítani a ma­guk egészében nem birja, mert az építési napló hiányzik. Ugyancsak a bizottság javaslata a köve­telendő kötbér elengedését véleményezi azon az okon, mert építési napló hiányában meg­állapítani nem lehetett, hogy melyik vállalkozó miatt késett az épület befejezése 15 napot. Mi ugyan ezt az okoskodást nem tesszük magunkévá, mert amelyik vállalkozónak és ellenőrző hatósági hivatalnoknak kellett volna az építési naplót vezetni, az kutassa ki, hogy ki miatt késett az építkezés, addig pedig ők a felelősek, anyagilag is. Addig, amig kellő és jogos eréllyel nem járunk el, az építési napló kötelezettsége csak a szerződésekben található fel, de a valóság­ban soha és ennélfogva kifogás nélküli köz­építkezésünk nem lesz sohasem, kárunk pedig mindig. Nem fogadhatjuk el a bizottsági javaslat azon pontját sem, mely szerint a fundamentum alacsonyabb volta miatt kárpótlás ne követel­tessék. Ugyanis a szerződés értelmében 1*83 m. mély alapozást kellett volna teljesíteni, de a kollaudáció szerint 1*56 m, vagyis 27 centi­méterrel kisebb fundamentumot raktak, ennek következtében a nem teljesített munkát a város joggal visszatarthatja, feltéve, hogy a kisebb — Bevezetésül megjegyzem — mondta Veródy, mialatt cigarettre gyújtott — hogy ezt a levelet Tisza -Vadasról való menekülésem utáni reggelen kaptam Adelinetól. — Józsi! — olvasta Veródy s igyekezett hangját színtelenné tenni. — Láttam, mikor a függönyöket széjjelvonta s láttam, amint a kert en át sietve távozott, de ha maga kinézett volna a kupé ablakából, meglátott volna engem nevetsé­gesen kihevülve, amint kétségbeesve integettem, hogy elérjem a lehetetlent, más szóval, hogy megállítsak egy elindult gyorsvonatot! Ha tudná, mennyire egészen hozzám illő jelenet volt ez, mennyire illusztrálta életemet, ma talán nem átkozna olyan nagyon. — Merthogy átkoz, azt érzem, tudom s végtelen szerencsétlen vagyok miatta . . . Szeretném magával megértetni, hogy mi ment végbe tegnap reggel óta a lelkemben, de félek, nem fog megérteni, legalább egyelőre nem. Ezért osak azt kérdem magától, mi az, ha valaki­nek mindig minden későn érkezik ? Lássa, en­gem azzal az átokkal vertek meg az istenek, mert én mindig mindent elkésve kaptam. Az eszemet — miután életemet bolond módra le­kötöttem. A szépségemet —, amikor fiatalságom már múló félben volt — mert kérdezzen meg bárkit s meg fogja tudni, hogy én harmino éves koromig számba sem jöttem mint „szép asszony", — annyira nem, hogy addig senki rám se nézett — azután pedig már észre se vettem, ha reám néztek . . . S a szerelem? . . . Lássa, az késett leg­tovább és az boszulja meg magát rajtam legke­gyetlenebbül. fundamentum ellenére az épület szilárdsága és biztonsága kétségtelen. A bizottság az épületet e tekintetben el­fogadhatónak találta. Nincs ellenvetésünk. Ő vállalja magára a felelősséget. Ámde, hogy a nem teljesített munkák árát kifizessük, az ellen tiltakozunk. A várostól, noha a szerződésekben min­dig határozottan ki volt kötve, hogy semmiféle néven nevezendő pótmunkát nem fizet, különféle ürügyekkel és fogásokkal mindig kicsikarták a pótmunkák diját, — most, mikor a munka­hiány igazolva van, a város szerződés-adta jogán sem foghatná le a nem teljesített munka árát? Ezt lehetetlennek tartjuk. Csak az eset­ben udtnánk belenyugodni ebbe a megoldásba, ha úgy ez az alapozási munkakevesblet, vala­mint a helyette esetleg ellenértékként teljesített más munkálatok a szerződés parancsa szerint mint változtatások előre bejelentettek a városi tanácsnak és ha az ezekhez előzetesen hozzá­járult. Az épitési napló hiányában utólagosan hozzá nem járulhat. Ámde ily hivatalos és kötelességszerű el­járásnak nyomát sem lelhetni az iratok között, de még a tanácsülések végzéseiben sem. És mindezek ellenére a város fizessen ? Nem hisszük, hogy kapható volna rá. Végül az ezen iskolába járó tanulók és a tanárok érdekében fűzök figyelmeztetést az ille­tékes hatósághoz. Mint az iratokból látom, a vasbeton bol­tozat teherpróbája még mindezideig nem volt meg. Ugy értesülünk, hogy a teherpróbát ké­sőbb tartják meg és hogy e falépítmények felülvizsgálatára a m. kir. állami építési felügyelő az illetékes minisztériumból kór szakértőt. Nagyon helyesen van, ha így van. De kérjük, hogy e miniszteri felülvizsgálat mielébb történjék meg, mert addig, amíg ezen túl nem leszünk, az iskolai évet ott megnyitnunk nem szabad. Tanulság az egész ügyből, pedig az: A város az ő építkezéseire jobban ügyeljen ! Gy. Gy. Természetesen, amikor férjhez mentem, meg voltam arról győződve, hogy szerelmes vagyok az uramba. Sőt ez a hit annyira mély gyökeret vert a szivemben, hogy életem tiz leg­szebb évét az ő utána való bánkódással, sóvár­gással töltöttem. Ezalatt tünt, futott mellőlem az élet, minden örömével, minden kárpótlásával és én meg se láttam. De egyszer, úgy öt év előtt, mikor férjem nevét egy kártya-üggyel össze­köttetésben nagyon is hangosan emlegették, fel­nyíltak szemeim ós végtelen ürt konstatáltam magamban ós magam körül. Abban az időben kezdtem is azon gondolkozni, hogy részt kérek magamnak azokból az örömökből, melyek — úgy hallottam — oly könnyen elérhetők. — De a nevelés, a szokás s az olyan asszony bizony­talansága, aki megvénült anélkül, hogy valaki szerelmet vallott volna neki, mind, mind utamat állták : s ezért én azután is, osak úgy mint azelőtt, folytattam elhagyott napjaim egyhangú pörgetését. Ekkor jött maga az életembe. Először csak mint egy pelyhes állu, ártatlan kacagású, lelke­sült túlzással beszélő, titkolt vagy talán: öntu­datlan szerelemmel, imádattal, csodálattal eltelt édes gyermek. Az „Adeline grófné szerelmes apródja", akiben én anyai szeretettel vegyes művészi kedvteléssel gyönyörködtem. így men­tek az évek anélkül, hogy észrevettük volna a maga fejlődésében s az én hervadásomban a változást. És ekkor, — emlékszik? — három hónap előtt törtónt . . . Gramszi már betegeskedni kez­dett s a házban maradt, mi pedig ketten a ny iló májusfa alá ültünk s maga Henry Esmonde-ot | A VÁROSHÁZÁRÓL. § A költségvetés. A város 1912-ik évi költségvetésével lapunk egyik legközelebbi szá­mában foglalkozni fogunk. Egyelőre csak azt a szomorú tényt szögezzük le, hogy a városi pót­adónak jelentékeny (mintegy 6%-nyi) emelke­désére van kilátás. . § Felső építőipari szakiskola létesítése tárgyában nyújtott be tervezetet a v. tanácshoz Sarudy György főgimn. tanár. A tervezet sze­rint a felső építőipari szakiskolát a tervező magánvállalat gyanánt létesítené nők és férfiak számára. A szakiskola, melybe négy középiskola után lehet belépni, négy évfolyamra van ter­vezve 20—20, összesen 80 növendékkel és nők számára internátussal lenne kapcsolatos. Célja, hogy nőknek és férfiaknak az építőmesteri ok­levél megszerzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtsa. A várostól a tervező, ki az iskolát saját Jókai-u. 96. sz. a. levő s a szomszédos telken óhajtja felépíteni, a következő segítséget kéri: 1. Á Jókai-u. 96. és 98. sz. telkek előtt az új szabályozási vo­nalig eső területet. 2. A Tapolcától a Ligeti­utig levő 1400 •-öles terület feltöltését, kőfallal elkerítését. 3. 200 vaggon építőanyagot: követ, téglát, fát, meszet stb. 4. A viz és villany in­gyen bevezetését és ingyen szogáltatását és ingyen fűtőanyagot. 5. 15 évre az összes köz­ségi terhek elengedését. 6. Minden osztály után évi 2000, összesen évi 8000 korona szubven­ciót. A tervező az államtól 100.000 korona építkezési államsegélyt vár, a ref. egyházkerü­lettől pedig annak megengedését, hogy az iskola tanítványai a konviktuson, illetve az internátus­ban étkezhessenek. A fenntartási költségek leg­nagyobb része a növ endékek által fizetendő tandíjból folyik be, mely évi 200—300 korona volna. — A tanács ezzel a valóban nem közön­séges tervezettel legközelebb fog foglalkozni. § Cinca-boltozás. A Cinca-árok egy ré­szének beboltozását a közgyűlés kimondván, a munkálatok végrehajtására a tanács árlejtést hirdetett. Ennek eredményeként a munkálatok elvégzésével, mint legelőnyösebb ajánlattevőt, Kohn József helybeli cementgyárost bizták meg. § Az atlétikai klub segélye. A helybeli „atlétikai klub" — a városhoz segélyért fordult. Á tanács, mielőtt a kérést érdemileg tárgyalta volna, megkérdezte a főiskolát, hogy a klub annak kebelében áll-e fenn, mert belügyminisz­terileg jóváhagyott alapszabályai nincsenek. A főiskola tagadó választ küldött s ennek utána az „atlétikai klub" segélyt nem kapott. olvasta fel nekem. Egy szó sem volt közöttünk. Egy pillantást se váltottunk s mégis, amikor abbahagyta az olvasást, éreztem, hogy maga másképp szeret, mint eddig . . . s hogy én . . . Emlékszik? Másnap elutaztam. Azt mond­tam, az anyámhoz megyek. Hát nem volt igaz, mert osak saját magam elől menekültem. De mi­kor megírták, hogy maga elutazott, hazasiettem újra, hogy legalább ott lehessek, ahol maga is járt, ahol visszavarázsolhattam emlékét, ahol minden magáról beszél. És mégse irtam magának és mégse hívtam vissza ós mégis gyáva maradtam. Pedig vágya­koztam maga után! De vártam és reméltem, mert sejtelmem azt súgta, hogy valami fog tör­ténni, ami összes bilincseimet megoldja. Ésvalóban egyszer osak arra ébredek, hogy hűséges, de zsarnok őrzőm meghalt: férjem pedig ... De hiszen tudja, hogy ő mit tett. Más asszony talán sírt volna, megszégyenült volna. Én osak azt éreztem, hogy szabad vagyok. S mégis — hiszi-e? — napokig küzdöttem magammal, amíg végre elküldtem magához hivó levelemet. Újra : későn ! De azért ne átkozzon, ha­nem nevessen, nevessen, mint ahogy én nevetek, mert ami ezután következett, az olyan nevet­séges, hogy szinte kiapasztotta könnyeimet mind­örökre. Hisz amíg én a peroeket számolgatva vártam magára, íme kinyílott az ajtóm s be­lépett rajta a férj! Igen. Az évekig siratott, évek óta megvetett férj. S hogy tért meg, uramfia, hogy tért meg. Megundorodva, bűn­tudatosan, bűnbánóan, vagyonilag tönkreménve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom