Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-07-22 / 29. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség:: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I>«- KŐRÖS ENDKE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Magyar név. K. Gy. úr levelet irt hozzánk, amelyben azt a meglepő kijelentést teszi, hogy valaki német névvel is lehet jó magyar. Minek dédelgetjük tehát mi a névmagyarosítást? A kijelentés valósággal konsternált bennünket. Hogy mi ezt eddig nem tudtuk! Hogy mi mindeddig azt hittük, hogy akinek idegen neve van, az mind, mind hazaáruló ! És most K. Gy. úr tanít meg bennünket rá, hogy lehet ám valaki német névvel is jó magyar ! Ez igazán szinte elviselhetetlen . . . Azonban ne gúnyolódjunk. K. Gy. úr felsorol egy-két jó magyart német névvel. Mi viszonzásúl felsorolunk egy-két elég jó magyart magyarosított névvel. íme tehát: Petőfi Sándort azelőtt Petrovicsnak hivták, Munkácsy Mihályt Liebnek, Toldy Ferencet Schedelnek, Reményi Edét Hoífmannak, Helfy Ignácot Hellernek, Irányi Dánielt Helfernek, Hunfalvy Pált Humsdorfnak, Fraknói Vilmost Frankinak, Vámbéri Ármint Weinbergernek, Váradi Antalt Vébernek, Rákosi Jenőt Kremsiernek, Korányi Frigyest Kornfeldnek, Gárdonyi Gézát Zieglernek, Feszty Árpádot Rechnenbouknak, Marczali Henriket Morgensternnek, Szana Tamást Silbermannak, Újházi Edét Neuhausernek . . . Elég már ? Ha nem, alkalmilag többel is szívesen szolgálunk. Tisztviselői telep létesítése. Alig van modern város, hol a hatóság egy tisztviselői telep létesítésére ne gondolt volna s a tisztviselőket ne tömörítette volna ezen üdvös eszme köré. A tisztviselői telepnek nemcsak szociális, közegészségi, közgazdasági, hanem városfejlesztői hatása is van. Ha megnézzük a tisztviselői kar lakbérilletményét, arra a tapasztalatra jutunk, hogy állásaiknak megfelelő lakást belőle nem vehetnek bérbe, kénytelenek alacsony, nedves, szük lakásokban meghúzódni, hol maguk és családtagjaik egészsége van a legnagyobb veszélynek kitéve. Ha azonban egészséges, modern lakást akarnak megszerezni, akkor lakbérükre amúgy is szűkös fizetésükből kell ráfizetni, amikor is a fokozódó drágaságnál fogva életfentartásuk van a bizonytalanságnak kitéve, avagy adósságokba keverednek az állásukhoz fűződő tekintély rovására. Ezekből világos a tisztviselői telepek szociális és közegészségi haszna, szólni kívánok hát közgazdasági és városfejlesztői előnyéről. Egy tisztviselői telep 80—100 ház építésével a város egyetemének vagyonát 600—800 ezer koronával gyarapítaná, melyek után a községi pótadót számítva legalább 50 koronával, évente 5000 koronát hozna a városnak, amit jelenleg nélkülöz, ezenfelül a város iparosai és kereskedői nélkülözik azt a polgári hasznot is, amelyek az építésből reájuk háramlanának. Városfejlesztési szempontból is nagy előnye van a tisztviselői telepnek, amennyiben csínos, modern házakkal egész egy új városrész képződnék. A régi házak tulajdonosaira sem lenne hátrányos ez, amennyiben a város felszívó képessége folytán lakásaik mindig megkapnák a maguk lakóit. Most már az a kérdés: hol, hogyan, mi módon épülhetne fel a tisztviselői telep ? Nézetem szerint a városnak, mint erkölcsi testületnek, elő kell segíteni a fent felsorolt okoknál fogva a telep létesítését, tehát ha a tisztviselők a várostól kérnek telket, azt a beszerzési árnál drágábban nyerészkedésre nem adhatja. Tisztviselői telepre a városnak van egy alkalmas telke, a honvéd kaszárnyával átellenben, melyet annak idején 27772 koronáért vásárolt. Ezen ingatlan 12299 •-öl, tehát Ili-öle 2 korona 20 fillérbe esik. A telek magas, dombos s igy egészséges fekvésű, közel a város kellő közepéhez. Ha ezen telekből a város heti marha- és sertésvásártér céljaira el is szakit 4000 D-ölet, még mindig megmarad 8000 •-öl. Utak, járdákra, leszámítva belőle 1000 D-ölet, maradna 7000 •-öl, amely 35 ház elhelyezésére volna alkalmas, a többi 60—70 ház számára pedig a város telke mellett lehetne mintegy 15—16000 D-öl ingatlant szerezni. Amennyiben ezen környéken telek nem volna szerezhető, úgy alkalmas területnek tartanám az apáca-zárda és a Rozmaring-utca közt elterülő házak kertjeit, amely szintén van 20000 D-öl. Parallel A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Pity na allat. Irta: Szabóné Nogáll Janka. Babci férjhez ment, boldogan és megáldva, a szive választottjához. Azután nászútra indult vele, bár a nagymamája nem tanácsolta. Az ő idejében a kanári madarat ilyenkor inkább letakarták, semhogy kitették volna az ablakba. De Baboi nem nyughatott és elindult négy hét előtt. Vitt magával — természetesen az örökpárján, a hat kofferjén, a négy kézitáskáján, a kis csipkés párnáján, a nagy bokrétáján kivül — száz levélpapírt. Halványlilát, aranyszélüt, préselt virág illatától kedveset. A levél sarkában a jelmondatát : „Hűség a sirig és a siron túl

u. Vitt néhány megrögzött kifejezést, néhány regényfrázist, kaparókést, sok álmot, nagy várakozást, szent elhatározást, de mint afféle kis tapasztalatlan, nem hagyta itthon a fogékonyságát. Ezt a ritka, de veszedelmes asszonyi tulajdonságot, mely a legteljesebb szerelmi vakságban is megérzi az igazi férfi eljövetelét. Ment, mendegélt és négy hét múlva ezt irta haza a nagyanyjának : — Kedves levelét megkaptuk, melynek igen megörültünk. Mi, hála Istennek, egészségesek vagyunk és nagyon boldogok, melyhez hasonlót neked is kívánunk, édes nagymamuci. Miután megnyílt előttünk a mennyország és mi, Gyurka meg én, Isten és ember előtt mint férj és feleség járunk a szent házasság rózsás utain, azon óhaj dagasztá keblemet: — Bár egyszer már az történne, amit én akarok. Igaz, hogy te, drága nagymamuci, azt tanácsoltad nekem: eleinte mindig engedni kell, mert nagyon lényeges, hogy a férj azt képzelje : ő az úr. Ilyenkor lehet ezen felemelő tudatot a lelkébe kitörölhetetlenül belevésni, mert az, amit ő az első hetekben a fejébe vesz, továbbra is megmaradt és később, változott körülmények között is fennáll. De mi már úgy-e túl vagyunk az elején ? Eddig mindig csak a Gyurka kívánsága létesült. És ez bizony nem volt mindig olyan jó és tökéletes, mint a férfiak hiszik. 'Például ő ragaszkodott a Villa Victoriához és a harmadik számú szobához, holott annak nem volt kék kárpitja arany csillagokkal, ahogy én a mi első szobánkat elképzeltem. A szomszédban pedig egy fogorvos működött, holott én azt gondoltam, hogy a világ minden zugában egy egy szerelmes pár hallgatja egymás édes suttogását. Később ugyan kiderült, hogy a szomszédban nem fogorvos volt, hanem szintén egy fiatal pár, de másnap azok is felmondtak és én is nagyon szomorú voltam, hogy nem láthattam a kék eget és a csillagokat. Az élet oly nagy csaló, édes nagymamuci. Később már jobban megszoktam ezt a szobát, a vörös falakat, sárga függönyöket, de azért mégis csak szeretnék egyszer olyan szobában, másfélében felébredni és megkötöttem magamat, hogy költözzünk el innen mi is máshová. Ezzel kezdődött a dolog, mert akkor mi megismerkedtünk egy idegen úrral és ez ajánlotta nekünk a Villa Timeát. Gyurka kezdte és úgy ismerkedett meg vele, hogy tüzet kért tőle, mert már régen künn ültünk a villózó tenger partján, kéjesen szíttuk a babérlevelek észbontó illatát, fogtuk az egymás kezét, elmerültünk az egymás mámoros tekintetében és Gyurka .nagyon mérge s volt, mert a gyufát otthon felejtette és most nem szivarozhatott. Az idegen a Villa Timea felől jött le a partra. Ruganyos léptei alatt zizegett a homok, széles válla büszke, nemes vágású fejet hordozott és egészen tiszta, nagyon jó szabású fehér flanellruhája volt. A harmadik padon ült, kényelmesen, de mégis elegánsan. Sötét pillájú szemeit félig lecsukta és nézte vastag, fekete szivarját, melynek végén hófehér csomóba gyűlt a hamu. Gyurka odament hozzá, megemelte a kalapját és tüzet kért. Az idegen fölrezzent, a szeme megcsillant és átnézett rám. De úgy, hogy én majd elszaladtam, mert nem az Árvay-ruhám volt rajtam és hozzá még nem volt megkötve a cipőszalagom. (Gyurka sohase vállalja a megkötést ebéd után.) Ilyen öltözetben pedig az ember nagyon érzi azt, hogy nem imponál. Gyurka azt hitte, hogy az idegen nem tud németül, azért nem mozdul. Hát franciául kért tőle újra is tüzet. — Hogyan ? — szólt amaz végre, és most már magyarul. Én nem tudom miért, nagymama, de idegen helyen mindjárt kisül felőlünk, hogy magyarok vagyunk. Néha összetévesztenek az oroszokkal, de franoiának nem nézett még bennünket soha senki. — Hogyan ? Ön szivarozni akart itt, úgy, ilyen társaságban ? Én azt hittem, csak az ilyeu bús, elhagyott bolyongónak való, amilyen magam vagyok. De azért szívesen adott mindent s mialatt