Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-04-29 / 17. szám

helyiségét béreljük ki 1914-ig s tegyük meg már most a szükséges lépéseket, hogy 1914-re az iskola igazi helyére legyen áthelyezhető. Ez indítványt a közgyűlés elfogadta s utasította a v. iskolaszéket, hogy az államsegély kieszközlésére tegye meg a szükséges lépéseket. Az üzemvezető lakása. A vili. felügyelő bizottság javasolja, hogy a villamos telep előépülete fölé — az üzemvezető lakásául — 13470 K költséggel emelet építtessék. Az áll. választmány az építkezés keresztülvitelét úgy javasolja, hogy az emeleten két lakás legyen. Minthogy ennek költsége 20.000 K körül lenne s a második lakás megfelelő értékesítése kétségessé válnék, a közgyűlés dr. Kende Ádám ellenző és Varga Rezső, dr. Körös Endre és dr. Horváth József pártoló felszólalása után a vili. biz. javaslatát fogadta el azzal, hogy az üzemvezető köteles az építendő lakásban lakni s az építési tőke 5%-a fizetéséből havi részletekben levonandó lesz. Szabályrendelet a kocsmákról. A kocsmákról alkotott szabályzatot a belügyminiszter apróbb módosítások keresztülvitele céljából visszaküldte. A kivánt módosításokat, köztük azt is, hogy 15 éven aluli gyermek elhozhat szülői részére a kocsmából bort, de ott fogyasztani nem szabad, elfogadták. Miután a menhelybizottságba 24 urat és 24 hölgyet megválasztottak, a közgyűlés legfontosabb pontjára tértek át. Az Esterházy-út szabályozása. Az Esterházy-uradalom átírt a városhoz, hogy az Esterházy-út megfelelő szabályozásához (a város felé eső részének kiszélesítéséhez) szükséges területet hajlandó a városnak átengedni, ha a város a mély részeket feltölteti s ugyanolyan kerítést készíttet, mint aminőt az uradalom a keleti oldal nagy részén már készíttetett. A tanács az ajánlat elfogadását ajánlja s a szükséges költségek fedezésére a vasúti vámpénztár jövedelmének három évre leendő lekötését javasolja. E jövedelem különben sem fordítható másra, mint a vasúti út jókarban tartására. A közgyűlés, áthatva attól a tudattól, hogy az út kiszélesítése úgy szépészeti, mint közlekedési szempontból fontos érdeke a városnak, a tanácsi javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezzel a közgyűlés V26 órakor véget ért. A színházi hét. Az utolsó színházi hét. Még három előadás és az egész társulat (a fele már úgyis Losonczon van) felszedi sátorfáját és egy (főleg a kezdetét tekintve) némileg kínos szezón emlékével távozik tőlünk. A tanulság pedig, amit fénnyel ragyogott ki a gyűrűből a brilliánskő. — Hát — folytatta Margit — a herceg megbolondult. Az egész társulat az 0 pezsgőjét itta. Az én kedvemért tette és minden üveg után ötven kopeket kaptam az igazgatótól. Mezítláb kellett táncolnom az asztalon, a pezsgős üvegek között. És inni kellett, borzasztó sokat inni. Csak csárdást táncoltam, csak csárdást. Künn a kertben. Akkor már szeptember volt, hűvös este. Akkor hűltem meg. Nagyon meghűltem, óh, ha meg nem betegedtem volna, tán el is vett volna a herceg. Olyan bolond volt és engem igazán szeretett. Kedves fiú, csak olyan bolond ! Négyezer parasztja volt . . . Margit mereven nézett maga elé. Lajos, a gimnázista bámulva nézett az arcába. Ida lesütötte a szemét, a tanító kínos zavarában az állát vakargatta. Salzer-mama a kezébe temette arcát. Csak az öreg hordár maradt a helyzet magaslatán. Kezébe vette Margit sovány, száradt kezét ós szeretetteljesen simogatta. Szomorú csöndességben gördült a gummikerekü, egyszerre Margit, aki egyideig a családot figyelte, kifakadt. — Milyen különösek vagytok hozzám. Pedig én minden pénzt hazaküldtem. Mindent. Nincs egyebem, csak a ruháim, meg ez a gyűrű a kezemen, meg ez a buton a fülemben, meg egy diadém, amit Moszkvában kaptam. Meg a bajom, az én bajom. Én meghalni jöttem haza. Ráborult az apja vállára és csendesen, zokogott. elvisznek tőlünk az, hogy télben Pápán nem lehet szinjátszani, s hogy ma már tiszta hazafiságból senki sem pártolja a színészetet, hanem csak akkor, ha művészileg értékeset nyújt. Ebben pedig idén aránylag ritkán volt részünk. Reméljük, hogy a jövő szezónban — mikor teljesen újjászervezett társulattal jő Szalkay — minden máskép lesz. Szombaton este premier volt. A Babuska ment, a legújabb Fali-féle operett. Muzsikája ugyan nem éri el az Elvált asszony-ét, de azért sok tetszetős dallam van benne. Szövegéhez egyszer már volt szerencsénk, mikor „A kis trafikoslány" cimen bohózatnak szenvedtük végig. Amiből következik, hogy operettszövegnek se sokkal különb, bár azért zenei lével leontve így még inkább elszivelhető. A címszerepben Boriss Bianka — mint mindig — igen helyes volt s ezúttal énekszámai is szépen sikerültek. A főszerepet, egy spanyol táncosnőt Lónyai Piroskának kellett adni. Mindig is mondtuk, hogy nehéz kenyér a szinészség, de ha olyat követelnek egy nőtől, amit szegény Lónyainak kellett végigugrálnia és végigverekednie, na, akkor inkább kapálni, mint művészkedni! Az erőkifej téses első jelenés után valamivel csendesebb vizekre evezett a spanyol sajka és sok örömünk tellett ekkor a Lónyai gyönyörű hangjában, táncában és — toalettjeiben. A férfiak közül Érezkövi, Bátori, Ivánfi játszottak, mindhárman jól. A közönség főkép a II. felvonásban sokat tapsolt és tpbb énekszámot megújráztatott. Hétfőn a társulat kedvelt komikusának Bátory Bélának jutalomjátékát hirdette a színlap Herczeg Ferenc jóizü bohózatával: A három testőr-rel. Azonban sem a „jutalmazandó", sem a szerző ismert neve nem tudott telt házat vonzani. Pedig kár! Bátory, aki annyi derűs estét szerzett a közönségnek, egy kis elismerést megérdemelt volna — aprópénzben is. Ám azért Bátory ez estén is a régi jó volt. Polacsek borkereskedője csillogott a humortól, az ötletektől. Sok-sok tapsot kapott érte. Vértes, a jubiláló üzletvezető, kedvesen pipogya, Déry karakterisztikus ellenzéki lapszerkesztő volt, Sándor Júlia ellenben színtelen és fásult. Radnay feltűnt Hortovay szerepében. A rettegett párbajhőst, majd pedig a meghunyászkodó gyávát igen találóan mutatta be. Borisst, Ivánfyt szintén a dicséret szava illeti meg. Kedden Lónyai Piroskát jutalmaztuk. Kapott virágajándékot, sok meleg tapsot, s ahhoz képest, hogy az Elvált asszonyt meglehetősen lejátszották már, elég szépszámú hallgató közönséget is, mely a jeles szubrettprimadonna teljes hanggal előadott énekszámait, temperamentumos játékát és táncát sok meleg tapssal (persze hogy:) „jutalmaz"-ta. Lónyai Gondát játszotta, Janát meg Fábián Linka. Ha ezt Déri is ilyen jól tudta volna, mint mi, akkor nem cserélte volna el egyre-másra a két kedves hölgy nevét. Őket azonban ez cseppet sem alterálta s Fábián Linka is csak oly jól énekelt, sőt koloratúrázott is, mintha nem „gondáz"-ták volna le úton útfélen. De hát, istenem, így szezón vége felé nem is volna szabad ilyen skrupulózusnak lenni s még abban is abszolút nembánomsággal megnyugodhatnánk, hogy a biró szavára három nőből és egy = 1 férfiből álló hallgatóságtól (ez az u. n. „kar") ürült ki a karzat. Az est sikerét Lónyain kívül főkép Bátori javára írjuk, az ő hálókocsi kalauza egyike a legjobb figuráknak, amit operettszinpadon látni lehet. Irigyeljük a miskolcziakat, hogy ősztől már ők élvezhetik a Pápán igazán közkedvelt színész pompás komikumát. A szezon utolsó ifjúsági előadásai rendszerint sok kívánni valót szoktak fenhagyni. Ezt tapasztaltuk tavaly is, ezt az idén is. A szerdai ifjúsági előadás (Shakespeare Julius Caesar-ja ment) nemcsak hogy teljesen sikertelen volt, hanem szánalmas profanizálása a nagy tragoediairónak s keresü csalódása a lelkes, fiatal publikumnak. E sikertelenséget ez egyszer nem az elhamarkodottság, nem is az ambíció hiánya okozta, hanem a tudatlanság, a szánalmas kiállítás és főleg a szerepek rossz kiosztása. Ha pl. Caesart Kovács L. (nem Nyikos!), Brutust Érckövy (nem Vértes!), Cascát Nyikos (nem Bátory) játszotta volna, talán nem csináltak volna a darabból tragikomédiát, jobban mondva komikotragediát. Mert a publikum (apraja-nagyja) végig nevetett! őszinte s megérdemlett tapsot csak Déry kapott, aki, midőn Caesar fölött gyászbeszédet tartott, rövid időre vissza tudta fojtatni afölötti kacagásunkat, hogy a beszédet csak négy (mondd: négy!) hős római férfi hallgatta ! Este folytatódott a jutalomjátékok sorozata. Ezúttal Déry volt az ünnepelt, akit tisztelői babérkoszorúval, a közönség pedig sok lelkes tapssal tüntette ki. A Nik Carter detektiv-történet, melynek címszerepét igazi detektivhez méltó ügyességgel, kitűnő alakításokkal játszotta meg, izgalmas jeleneteivel, hajmeresztő s mégis bolondos ötleteivel s közismert alakjaival sok derűs percet szerzett. Déry mellett különösen kitűnt Nyikos (Melvit) és Vértes (Bobby). Kivülök jó volt még Sándor Júlia (Carmen), Bátori és Kun Dezső. Mivelhogy a héten mindennapra esett egy „jutalomjáték", csütörtökön Ivánfy jött sorra a Postásfiu és huga c. énekes bohózattal. Közönség szép számmal volt jelen, de az előadásban nem nagy gyönyörűsége telhetett, mert a színészek mintha csak beleuntak volna a sok „jutalomjátékba", az előadás kedvetlenül, vontatottan ment. A rossz példával Bátory járt elől. Olyan fanyar volt, mintha csak vadkörtébe harapott volna. Alig ismertünk rá a mindig jókedvű komikusra. Ivánfy is nehezen találta bele magát szerepébe ; nálánál jobb postásfiut akárhányat láttunk már színpadunkon. A huga (Boriss) temperamentumosán játszott, kecsesen táncolt, de gyenge hangja a zene lármájában szinte elmosódott. Még Vértes állotta meg legjobban a helyét, aki Pityke szerepében kifogástalan alakítást nyújtott; de elég jó volt Déry (dr. Csipkés) is. Tegnap — pénteken — este Ripp van Winkle. És bár a kar ismét négytagú, bár Érczkövi — idén talán először — indiszponált, mégis megállapíthatjuk, hogy az öreg Ripp többet ér 100 új Babuskánál, s egyszersmind fájó hangon kérdezzük: Mért nem írnak ma már a franciák operettet, mért engedik át a teret egészen az osztrák sógornak ? . . . Az előadás fénypontja Lónyay gyönyürü éneke volt, a „jutalmazott" Kovács Hanna szerepe jelentéktelen. A YAROSHAZÁROL. § Megint közgyűlés lesz, nem is egy, de mindjárt kettő egymásután. Az elsőnek, melyet május 10-én tartanak meg, fontosabb tárgyai lesznek a Zárda-utca szabályozásának s vele kapcsolatban a cinca beboltozásának ügye, továbbá a tanács javaslata a Wittmann-major mellett vásártér céljaira vásárlandó telekről. A 11-ki közgyűlésen részleges tisztújítás lesz, melyen az üresedésben levő v. főorvosi állást fogják betölteni. § A v. iskolaszék f. hó 27-én Kis Ernő elnöklésével ülést tartott. Az ülésen mindenekelőtt elhatározták, hogy a községi iskolai tanítói állás véglegesítésére nézve az előirt felterjesztést a közig, bizottság útján megteszik a minisztériumhoz. Az iparostanonc-iskola záró vizsgáját junius 15—17. napjaira tiizték ki és vizsgabiztosokul dr. Lőwy Lászlót, Lázár Ádámot, dr. Kőrös Endrét és Bőhm Samut kérték fel. A községi elemi-iskola vizsgája, minthogy a növendékek jórésze cseléd-gyermek, már junius 1-én lesz. Egresits János és Gergely Ferenc folyamodványát iparisk. szaktanfolyamra segélyért, pártolólag terjesztik a tanács elé. A 28000 K-ra felemelt államsegélyből Herz Dávid iparisk. igazgató számára az eddigi 400 K helyett 600 K igazgatói tiszteletdíj megadását javasolták. Végül az elnök és Mátz József biz. tag. tettek igen elismerő jelentést a községi elemi-iskolában tett látogatásukról. Mátz biz. tag. az ovodában is tett látogatást s az itt tapasztaltakról szintén elismeréssel szólt. § A hordóhitelesités ügye sok huza-vona után sem akar rendbe jönni. Ujabban a keresk. miniszter irt le a városhoz, hogy találjon ez módot a hordóhitelesítés ügyének elintézésére. Virág nyelven ez azt jelenti, hogy mi fizessünk érte. De mikor ez a törvényhatóság kötelessége, mért vállalja a város ezt a terhet is ?