Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-04-29 / 17. szám

helyiségét béreljük ki 1914-ig s tegyük meg már most a szükséges lépéseket, hogy 1914-re az iskola igazi helyére legyen áthelyezhető. Ez indítványt a közgyűlés elfogadta s utasította a v. iskolaszéket, hogy az államsegély kieszközlé­sére tegye meg a szükséges lépéseket. Az üzemvezető lakása. A vili. felügyelő bizottság javasolja, hogy a villamos telep előépülete fölé — az üzemvezető lakásául — 13470 K költséggel emelet építtessék. Az áll. választmány az építkezés keresztülvitelét úgy javasolja, hogy az emeleten két lakás le­gyen. Minthogy ennek költsége 20.000 K körül lenne s a második lakás megfelelő értékesítése kétségessé válnék, a közgyűlés dr. Kende Ádám ellenző és Varga Rezső, dr. Körös Endre és dr. Horváth József pártoló felszólalása után a vili. biz. javaslatát fogadta el azzal, hogy az üzemvezető köteles az építendő lakásban lakni s az építési tőke 5%-a fizetéséből havi részle­tekben levonandó lesz. Szabályrendelet a kocsmákról. A kocsmákról alkotott szabályzatot a belügy­miniszter apróbb módosítások keresztülvitele céljából visszaküldte. A kivánt módosításokat, köztük azt is, hogy 15 éven aluli gyermek elhozhat szülői részére a kocsmából bort, de ott fogyasztani nem szabad, elfogadták. Miután a menhelybizottságba 24 urat és 24 hölgyet megválasztottak, a közgyűlés leg­fontosabb pontjára tértek át. Az Esterházy-út szabályozása. Az Esterházy-uradalom átírt a városhoz, hogy az Esterházy-út megfelelő szabályozásához (a város felé eső részének kiszélesítéséhez) szükséges területet hajlandó a városnak áten­gedni, ha a város a mély részeket feltölteti s ugyanolyan kerítést készíttet, mint aminőt az uradalom a keleti oldal nagy részén már készít­tetett. A tanács az ajánlat elfogadását ajánlja s a szükséges költségek fedezésére a vasúti vámpénztár jövedelmének három évre leendő lekötését javasolja. E jövedelem különben sem fordítható másra, mint a vasúti út jókarban tartá­sára. A közgyűlés, áthatva attól a tudattól, hogy az út kiszélesítése úgy szépészeti, mint közleke­dési szempontból fontos érdeke a városnak, a tanácsi javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezzel a közgyűlés V26 órakor véget ért. A színházi hét. Az utolsó színházi hét. Még három elő­adás és az egész társulat (a fele már úgyis Losonczon van) felszedi sátorfáját és egy (főleg a kezdetét tekintve) némileg kínos szezón emlé­kével távozik tőlünk. A tanulság pedig, amit fénnyel ragyogott ki a gyűrűből a brilliánskő. — Hát — folytatta Margit — a herceg megbolondult. Az egész társulat az 0 pezsgőjét itta. Az én kedvemért tette és minden üveg után ötven kopeket kaptam az igazgatótól. Mezítláb kellett táncolnom az asztalon, a pezs­gős üvegek között. És inni kellett, borzasztó sokat inni. Csak csárdást táncoltam, csak csár­dást. Künn a kertben. Akkor már szeptember volt, hűvös este. Akkor hűltem meg. Nagyon meghűltem, óh, ha meg nem betegedtem volna, tán el is vett volna a herceg. Olyan bolond volt és engem igazán szeretett. Kedves fiú, csak olyan bolond ! Négyezer parasztja volt . . . Margit mereven nézett maga elé. Lajos, a gimnázista bámulva nézett az arcába. Ida le­sütötte a szemét, a tanító kínos zavarában az állát vakargatta. Salzer-mama a kezébe temette arcát. Csak az öreg hordár maradt a helyzet magaslatán. Kezébe vette Margit sovány, száradt kezét ós szeretetteljesen simogatta. Szomorú csöndességben gördült a gummi­kerekü, egyszerre Margit, aki egyideig a csa­ládot figyelte, kifakadt. — Milyen különösek vagytok hozzám. Pe­dig én minden pénzt hazaküldtem. Mindent. Nincs egyebem, csak a ruháim, meg ez a gyűrű a kezemen, meg ez a buton a fülemben, meg egy diadém, amit Moszkvában kaptam. Meg a bajom, az én bajom. Én meghalni jöttem haza. Ráborult az apja vállára és csendesen, zokogott. elvisznek tőlünk az, hogy télben Pápán nem lehet szinjátszani, s hogy ma már tiszta haza­fiságból senki sem pártolja a színészetet, ha­nem csak akkor, ha művészileg értékeset nyújt. Ebben pedig idén aránylag ritkán volt részünk. Reméljük, hogy a jövő szezónban — mikor teljesen újjászervezett társulattal jő Szalkay — minden máskép lesz. Szombaton este premier volt. A Babuska ment, a legújabb Fali-féle operett. Muzsikája ugyan nem éri el az Elvált asszony-ét, de azért sok tetszetős dallam van benne. Szövegéhez egyszer már volt szerencsénk, mikor „A kis trafikoslány" cimen bohózatnak szenvedtük vé­gig. Amiből következik, hogy operettszövegnek se sokkal különb, bár azért zenei lével leontve így még inkább elszivelhető. A címszerepben Boriss Bianka — mint mindig — igen helyes volt s ezúttal énekszámai is szépen sikerültek. A főszerepet, egy spanyol táncosnőt Lónyai Piroskának kellett adni. Mindig is mondtuk, hogy nehéz kenyér a szinészség, de ha olyat követelnek egy nőtől, amit szegény Lónyainak kellett végigugrálnia és végigverekednie, na, akkor inkább kapálni, mint művészkedni! Az erőkifej ­téses első jelenés után valamivel csendesebb vizekre evezett a spanyol sajka és sok örömünk tellett ekkor a Lónyai gyönyörű hangjában, tán­cában és — toalettjeiben. A férfiak közül Érez­kövi, Bátori, Ivánfi játszottak, mindhárman jól. A közönség főkép a II. felvonásban sokat tap­solt és tpbb énekszámot megújráztatott. Hétfőn a társulat kedvelt komikusának Bátory Bélának jutalomjátékát hirdette a szín­lap Herczeg Ferenc jóizü bohózatával: A há­rom testőr-rel. Azonban sem a „jutalmazandó", sem a szerző ismert neve nem tudott telt házat vonzani. Pedig kár! Bátory, aki annyi derűs estét szerzett a közönségnek, egy kis elismerést megérdemelt volna — aprópénzben is. Ám azért Bátory ez estén is a régi jó volt. Polacsek borkereskedője csillogott a humortól, az ötletek­től. Sok-sok tapsot kapott érte. Vértes, a jubiláló üzletvezető, kedvesen pipogya, Déry karakteriszti­kus ellenzéki lapszerkesztő volt, Sándor Júlia ellenben színtelen és fásult. Radnay feltűnt Hortovay szerepében. A rettegett párbajhőst, majd pedig a meghunyászkodó gyávát igen találóan mutatta be. Borisst, Ivánfyt szintén a dicséret szava illeti meg. Kedden Lónyai Piroskát jutalmaztuk. Ka­pott virágajándékot, sok meleg tapsot, s ahhoz képest, hogy az Elvált asszonyt meglehetősen lejátszották már, elég szépszámú hallgató közön­séget is, mely a jeles szubrettprimadonna tel­jes hanggal előadott énekszámait, temperamen­tumos játékát és táncát sok meleg tapssal (persze hogy:) „jutalmaz"-ta. Lónyai Gondát játszotta, Janát meg Fábián Linka. Ha ezt Déri is ilyen jól tudta volna, mint mi, akkor nem cserélte volna el egyre-másra a két kedves hölgy nevét. Őket azonban ez cseppet sem alterálta s Fábián Linka is csak oly jól énekelt, sőt koloratúrázott is, mintha nem „gondáz"-ták volna le úton útfélen. De hát, istenem, így szezón vége felé nem is volna szabad ilyen skrupulózusnak lenni s még abban is abszolút nembánomsággal megnyugodhatnánk, hogy a biró szavára három nőből és egy = 1 férfiből álló hallgatóságtól (ez az u. n. „kar") ürült ki a karzat. Az est sikerét Lónyain kívül főkép Bátori javára írjuk, az ő hálókocsi kalauza egyike a legjobb figuráknak, amit operettszin­padon látni lehet. Irigyeljük a miskolcziakat, hogy ősztől már ők élvezhetik a Pápán igazán közkedvelt színész pompás komikumát. A szezon utolsó ifjúsági előadásai rend­szerint sok kívánni valót szoktak fenhagyni. Ezt tapasztaltuk tavaly is, ezt az idén is. A szerdai ifjúsági előadás (Shakespeare Julius Caesar-ja ment) nemcsak hogy teljesen sikertelen volt, hanem szánalmas profanizálása a nagy tragoedia­irónak s keresü csalódása a lelkes, fiatal pub­likumnak. E sikertelenséget ez egyszer nem az elhamarkodottság, nem is az ambíció hiánya okozta, hanem a tudatlanság, a szánalmas ki­állítás és főleg a szerepek rossz kiosztása. Ha pl. Caesart Kovács L. (nem Nyikos!), Brutust Érckövy (nem Vértes!), Cascát Nyikos (nem Bátory) játszotta volna, talán nem csináltak volna a darabból tragikomédiát, jobban mondva komikotragediát. Mert a publikum (apraja-nagyja) végig nevetett! őszinte s megérdemlett tapsot csak Déry kapott, aki, midőn Caesar fölött gyászbeszédet tartott, rövid időre vissza tudta fojtatni afölötti kacagásunkat, hogy a beszédet csak négy (mondd: négy!) hős római férfi hallgatta ! Este folytatódott a jutalomjátékok sorozata. Ezúttal Déry volt az ünnepelt, akit tisztelői babérkoszorúval, a közönség pedig sok lelkes tapssal tüntette ki. A Nik Carter detektiv-törté­net, melynek címszerepét igazi detektivhez méltó ügyességgel, kitűnő alakításokkal játszotta meg, izgalmas jeleneteivel, hajmeresztő s mégis bolon­dos ötleteivel s közismert alakjaival sok derűs percet szerzett. Déry mellett különösen kitűnt Nyikos (Melvit) és Vértes (Bobby). Kivülök jó volt még Sándor Júlia (Carmen), Bátori és Kun Dezső. Mivelhogy a héten mindennapra esett egy „jutalomjáték", csütörtökön Ivánfy jött sorra a Postásfiu és huga c. énekes bohózattal. Közön­ség szép számmal volt jelen, de az előadásban nem nagy gyönyörűsége telhetett, mert a szí­nészek mintha csak beleuntak volna a sok „jutalomjátékba", az előadás kedvetlenül, vonta­tottan ment. A rossz példával Bátory járt elől. Olyan fanyar volt, mintha csak vadkörtébe harapott volna. Alig ismertünk rá a mindig jó­kedvű komikusra. Ivánfy is nehezen találta bele magát szerepébe ; nálánál jobb postásfiut akárhányat láttunk már színpadunkon. A huga (Boriss) temperamentumosán játszott, kecsesen táncolt, de gyenge hangja a zene lármájában szinte elmosódott. Még Vértes állotta meg leg­jobban a helyét, aki Pityke szerepében kifogás­talan alakítást nyújtott; de elég jó volt Déry (dr. Csipkés) is. Tegnap — pénteken — este Ripp van Winkle. És bár a kar ismét négytagú, bár Érczkövi — idén talán először — indiszponált, mégis megállapíthatjuk, hogy az öreg Ripp többet ér 100 új Babuskánál, s egyszersmind fájó hangon kérdezzük: Mért nem írnak ma már a franciák operettet, mért engedik át a teret egészen az osztrák sógornak ? . . . Az előadás fénypontja Lónyay gyönyürü éneke volt, a „jutalmazott" Kovács Hanna szerepe jelen­téktelen. A YAROSHAZÁROL. § Megint közgyűlés lesz, nem is egy, de mindjárt kettő egymásután. Az elsőnek, melyet május 10-én tartanak meg, fontosabb tárgyai lesznek a Zárda-utca szabályozásának s vele kapcsolatban a cinca beboltozásának ügye, to­vábbá a tanács javaslata a Wittmann-major mellett vásártér céljaira vásárlandó telekről. A 11-ki közgyűlésen részleges tisztújítás lesz, me­lyen az üresedésben levő v. főorvosi állást fog­ják betölteni. § A v. iskolaszék f. hó 27-én Kis Ernő elnöklésével ülést tartott. Az ülésen mindeneke­lőtt elhatározták, hogy a községi iskolai tanítói állás véglegesítésére nézve az előirt felterjesz­tést a közig, bizottság útján megteszik a minisz­tériumhoz. Az iparostanonc-iskola záró vizsgáját junius 15—17. napjaira tiizték ki és vizsgabizto­sokul dr. Lőwy Lászlót, Lázár Ádámot, dr. Kőrös Endrét és Bőhm Samut kérték fel. A községi elemi-iskola vizsgája, minthogy a növen­dékek jórésze cseléd-gyermek, már junius 1-én lesz. Egresits János és Gergely Ferenc folyamod­ványát iparisk. szaktanfolyamra segélyért, pártoló­lag terjesztik a tanács elé. A 28000 K-ra fele­melt államsegélyből Herz Dávid iparisk. igazgató számára az eddigi 400 K helyett 600 K igazgatói tiszteletdíj megadását javasolták. Végül az elnök és Mátz József biz. tag. tettek igen elismerő jelentést a községi elemi-iskolában tett látogatá­sukról. Mátz biz. tag. az ovodában is tett láto­gatást s az itt tapasztaltakról szintén elismerés­sel szólt. § A hordóhitelesités ügye sok huza-vona után sem akar rendbe jönni. Ujabban a keresk. miniszter irt le a városhoz, hogy találjon ez módot a hordóhitelesítés ügyének elintézésére. Virág nyelven ez azt jelenti, hogy mi fizessünk érte. De mikor ez a törvényhatóság kötelessége, mért vállalja a város ezt a terhet is ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom