Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-01-14 / 2. szám

= A Leányegyesület 1911 január 15-én, azaz vasárnap délután 5 órakor rendezi előadó ülését a következő műsorral: 1. Hendelssohn : Jagdlied. Zongorán előadja Eisler Ilonka. 2. Az oáz panasza. Reviczky Gy.-tól. Szavalja Drach Bella. 3. Felolvasás. Tartja Gutstein Pálné. 4. Chopin: As-dur valcer. Zongorán előadja Neu­mann Elza. 5. a) Imádság. Farkas Imrétől; b) Eltévedtek. Feleki Sándortól. Szavalja Heller Margit. 6. Auforderung zum Tanc. Zongorán előadják dr. Fehér Dezsőné és Havas Ernőné. = A Perutz-gyári Önképzőkör 1911 január hó 15-én, vasárnap délután 5 órakor tartja előadó ülését a volt Jókai-kör helyiségé­ben a következő műsorral: 1. A puszta télen. Petőfitől, szavalja Marton Kristóf. 2. Dalok. Énekli Goldring Gyula, zongorán kiséri Trauner Margit. 3. Rhapsodia. Gaál F.-től, zongorán elő­adja Gyurátz Linuska. 4. Monológ. Előadja Goldberg Irma. 5. Arany János című felolvasás az Uránia Magy. Tud. Egylet kölcsönképeivel. Helyárak: I. hely 40, II. hely 20 fillér. TARKA ROVAT. Sokan legyünk! Kérdés: Miért, de miért ? Válasz: Mert ha sokan vagyunk, az di­csőség. Ellenkérdés: De ha sokan vagyunk, akkor többen akarunk enni, venni, falni, halni. Drá­gább lesz a marha, birka, cukor, irka, só, pap­rika, vaj, pántlika, lepedő, temető, drágább lesz a köleskása s tisztelt úr, az ön lakása. S mit ér akkor a dicsőség, hogy ha kosztban nem lesz bőség. Ellenválasz : Ön, barátom, költ vagy legalább költeni akar s Ön mint költőjelölt, hogy nem fogja fel a dicsőség horderejét?! Ez emeli városunkat, a „sok"-aság, mi több: a több­ség. A százalékos szaporodás nagysága adja meg a tekintélyt, a hírnevet. A jelszó tehát : sokan legyünk! * Ez a beszélgetés december 1-én d. u. 4 és 5 óra között esett meg. Hogy hol, az hiva­talos titok. A fő, hogy megesett s a tények bi­zonyítják, hogy minden kísérlet megtörtént arra nézve, hogy a népszámlálás eredményeként so­kan, nagyon sokan legyünk. Megmozdult az egész hivatalos és nem hivatalos apparátus, minden törvényesen megengedett mód és esz­köz megragadtatott arra nézve, hogy a nép­számlálásból kolosszális, piramidális, fenome­nális számban kerüljünk ki. Szimat Tihamér, fürgelábú alkalmi tudósí­tónk a következőkben számol be a népszámlá­lás kedvező eredményének előkészítési munká­latairól : A város minden lakosa, akinek bármily néven nevezendő ija-fija távol volt a várostól, bizalmas felszólítást kapott, hogy Szilveszter estéjére az összes családtagokat citálják haza. (Ügyezen, mint a később felmerülő és felsorolandó költségeket a város fizette a jéggyár tiszta jö­vedelméből.) Hasonló felszólítást kaptak azok is, kiknek a városon kivül barátaik, ismerőseik voltak; ezek vendégségbe hivattak és Szilvesz­ter éjszakáján nagyokat ittak a város egész­ségére. Az összes szállodások bizalmas cirkulárét kaptak, hogy a náluk szálláson levő vigécek számára pompás, finom alsóspartiról gondos­kodjanak, merítsék bele őket esetleg a ferbli nemzeti szinű hullámaiba, hogy eszükbe ne jut­hasson a hazautazás. Szigorú parancs ment a helybeli gólya nénik­hez, hogy kötelességeiket egész december ha­vában, különösen azonban annak utolsó napján a szokottnál is nagyobb körültekintéssel és éber­séggel teljesítsék. Ikrek esetére ezüst-, trikrek esetére arany vekkeróra biztosíttatott külön ju­talomként számukra. Értesülvén, róla a hatóság, hogy Csornára 31-én nagyobb társaság rándult át, éjjel 11-kor különvonaton szállíttatta őket vissza. Hasonló kísérletet tett egy veszprémi társaság visszaté­rítésére, itt azonban a vármegye pártoskodva közbelépett s az illető 7 személyt a veszprémi dicsőség növelésére még eddig ki nem derített csalfa módon a székvárosban marasztották. * Miután így az összes előkészületek befeje­zést nyertek, megtörtént a népszámlálás és pe­dig a legnagyobb pontossággal és körültekintés­sel. Akiknek félszemük volt azokat féllapra, akiknek kettő volt, azokat két lapra irták. Fel­vettek mindenkit s hogy a 20.000-nek minél nagyobb föle legyen, felírták városunk legöre­gebb lakosát, Szent Flóriánt is, kinek hivatása lészen vigyázni reánk, hogy a „sok"-aság di­csőségének örömtüzében el ne égjünk. Robin pajtás. HETI ÚJDONSÁGOK. — Az üzletvezető Pápán. Kussevich Tivadar, szombathelyi máv. üzletvezető f. hó 12-én városunkban időzött és Mészáros Károly polgármestert hivatalában felkeresvén, vele a vasúti állomás fölött létesítendő gyalogátjáró ügyében tárgyalt. A gyalogátjárót közvetlenül az új állomási felvételi épület mellett készítik és pedig már ez év tavaszán, amikor az új állomás építéséhez is teljes erővel hozzáfognak. — Dr. Eöttevényi Nagy Olivér előadása. A Jókai-kör folyó évi január hó 21-én délután 5 órakor rendkívül érdekesnek ígérkező előadást rendez a főiskola tornatermében. Dr. Eöttevényi Nagy Olivér egyetemi magántanár, a kassai kir. jogakadémia rendes tanára, aki az elmúlt év nyarát az annektált tartományokban töltötte s ott a közös pénzügyminiszternek, mint Bosz nia főkormányhatóságának az előzékenységéből az ottani állami hivatalok s hatóságok részéről a legmesszebbmenő erkölcsi támogatásban része­sült a végből, hogy a bosnyák viszonyokat alaposan megismerhesse, számtalan vetített képpel kisért szabad előadást fog tartani Bosz nia és Hercegovina politikai, társadalmi, felekezeti, turisztikai és közgazdasági viszonyairól. Eöttevé­nyi Nagy a mult hónapban több előkelő német­országi városban (Berlin, Frankfurt, Lipcse) tartott ugyancsak a bosnyák kérdésről tudomá­nyos jellegű előadásokat, melyeknek főleg az volt a céljuk, hogy a Boszniára vonatkozó magyar álláspontot a külfölddel megismertessék, most pedig Magyarország nagyobb városait keresi fel, hogy a bosnyák viszonyokról alaposan tájékoztassa azok közönségét, s úgy az ottani természeti szépségeket ismertesse, mint esetleg azoknak, kik az ipari, kereskedelmi, vagy hivatal­noki életben ott óhajtanak érvényesülni, az ott leendő letelepülésre nézve felvilágosítást nyújt­son. Előadásának bevezetésében vázolni fogja a keleti kérdést, az okkupáció előzményeit, a berlini kongresszust s azon id. Andrássy Gyula gróf külügyminiszter jelentős szerepét. Azután áttér Bosznia történetének rövid megbeszélésére, majd ismerteti annak alkotmányos életét, tör­vényhozását, közigazgatását és bíráskodását; megemlékezve ehelyütt úgy a mohamedánok speciális jogának az u. n. seriát bíráskodásnak a lényegéről, mint a napjainkban aktuális bos­nyák jobbágy felszabadításról, vagyis a kmettek­ről is. Aztán áttér Bosznia szertetagolt vallási és politikai viszonyainak a tárgyalására és itt megrajzolja a triálisztikus irányzat erős mozgal­mát, is, majd az annektált tartományok dús termé­szeti szépségeinek a feltárása után azok köz­gazdasági helyzetével foglalkozik s rámutat végül arra is, hogy mi volna a mi teendőnk oly célból, hogy Bosznia valósággal is a mienk legyen. Előadása befejeztével számos vetített képen fogja bemutatni az előadó a két tarto­mány legszebb vidékeit, népviseletét, városait stb. A képeket a sarajevói tartományi kormány idegenforgalmi osztálya bocsátotta az előadó Európa, és tanuld meg, hogy minket is komo­lyan kell venni ! írhatnék még a valódi japán kávéházakról, melyekben az imitált gésák mellett hamisítatlan valódiak is sürögnek-forognak; az exotikus japán zenekarról, az apró, európai ruhába bujta­tott s angolul beszélő sárga emberkékről, akik a teremben itt-ott a felügyeletet teljesítik. De nem lehet; mert még egyéb mondani valóm is van London városáról. Pl. nem hagyhatom emlí­tés nélkül, a Tbemee alatt épített alagutat sem, mely tiszta, fehér porcellán kőből van kirakva, 100 meg 100 villamlánggal tündériesen kivilá­gítva. Csodálatot, de félelmet is ébreszt az ember­ben, ha elgondolja, hogy most a hullámok alatt jár. Kocsik és automobilok is közlekednek erre. Ezen az uton ki lehet jutni a London közelében levő Grenwichbe is, ha valaki meg akarja szem­lélni a csinos városkában a hires osillagvizgálót, b a még hiresebb első délkört, melyet itt csaku­gyan meg is jelöltek széles vonallal, a látogatók nem csekély örömére, mert hisz büszkén el lehet mondani : egyik lábom a keleti-, a másik a nyugati félgömbön volt! Egyik érdekessége Londonnak a forgalmas kikötő, a széies, de nem szép Themsén. Nem olyan ám Temse, mint a mi Dunapartunk Buda­pestnél 1 Szürke, füstös part; osak a nagyszámú, óriási hidak, s az árboo- és kéményerdők látsza­nak ki a szürke vizből, a parton álló nagy épüle­tek is színtelenek, sőt a fák sem oly üdék, lombosak, mint a mi gyönyörű fővárosunk korzó­ján. Nem. Londont szépnek mondani nem lehet; de szédítően nagy, hatalmas, imponáló, gazdag és forgalmas. Hidjai közül legérdekesebb a Tower Bridge, melynek egy alsó és egy felső hidja van. Ha t. i. magas kéményü hajó megy el alatta, kétfelé nyilik az alsó hid, s azalatt a közlekedést a felsőn bonyolítják le, melyre az alsóról ilyenkor lift segítségével szállítják a járó­kelőket. Rengeteg ember megy egyik partról a a másikra és mindenki siet. A kikötőkben, az u. n. dookokban ia seré­nyen folyik a munka. Óceánjáró nagy hajók érkeznek, indulnak. A hajó tülkölése, a kémé­nyek füstje, a Biető emberek, az árukkal meg­rakott kocsik robaja, a búcsúzó emberek a par­ton, kik távozó szeretteiknek intenek utolsó istenhozrád ot: tarka, zsibongó kép gyanánt elevenedik meg emlékezetemben Megnéztük egyik hajó belsejét, mely Elő-Indiáhól érkezett s nem­sokára oda szándékozott visszatérni. Több eme letnyi magasságú nagy teher- és személyszállító hajó volt ez. Az alsó mély részekben vannak felhalmozva az áruk, szállítják fel-le, ki-be a barna arou hinduk, kitt fehér fogukat mutogatva, mosolyogva nézik csodálkozó arcunkat. Bennün­ket persze szörnyen érdekelt a hamisítatlan hindu, jól megnéztük hát őket. Ott, a dookok felé terül el London szegé­nyes, koldus városrésze: a legsötétebb London, a nyomor 8 gyakran a bűn tanyája. Szők siká­torok, rozoga házak, az utcák porában piszkos, beteges külsejű gyermekek, kiknek szeméből kirí az éhség és a durva bánásmód, Oh mily szomorú, mUy kinos kép ! Fellélegzünk, midőn koosink kijut innen. S ki tudja, hány ilyen utcája van a gazdag Londonnak ! Mennyi árny lehet a fény mellett! Hogy csak Londont valamennyire is meg­ismertük, nem nagyon kevés az az 5 x/ 2 nap, amit ott töltöttünk, de tanulmányozni, bele­mélyedni a város-óriás rejtelmeibe : arra legalább is fél esztendő kellene ós természetesen vala­micske pénz is. „Time and monay" mondja az angol. Ámbár hogy London nem drága város, ezt nemcsak a vezető tanár mondta, magunk is tapasztaltuk apró bevásárlásaink közben. Gyorsan eltelt a mi pár napunk. Sóhajtva vettem buosut a nagy, érdekes várostól. Julius 15-én délután már újra ott ültünk vidám beszél­getés között a kényelmes szalonkocsiban, s pár óra múlva már előttünk csillogott a smaragd szinü tenger, s hajónk gyorsan siklott tova az öreg Európa felé. A t. közönség kívánatára üzletemben naponta ===== friss ===== Teiefon-számi: i. i-KOKJEMí VDLMOS fűszer kereskedő, Pápa. győri vírstlí kapható. Telefon-szám: 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom