Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-03-25 / 12. szám

PAPAI HÍRLAP. 1911 március 25. latában áll, a vagyon önmagára való tekintettel és nem az erkölcsi célok szolgálatára való képességéért bir értékkel. Az egyéni gazdaságok többlettermelése az erősnek a gyenge feletti kíméletlen uralma által és nem az anyagban rejlő gazdasági erőknek minél belterjesebb kihasználásában érvényesül ; innen van a bizalmatlanság, elzárkózottság és általában annak a felfogásnak az elterjedése, hogy a gazdasági célkörbe nem illeszthetők bele a hit, az emberszeretet, a családi élet, a hazaszeretet ápolásának erkölcsi feladatai. Pedig végzetes tévedés azt hinni, hogy a vallás az egyházi tekintély alászállásával, a nő tisztelete a lovagi kor megszűntével, a hazaszeretet a vagyongyűjtésre való törekvéssel feleslegessé vált. Ellenkezőleg, a gazdasági érdekeknek az lesz a legnagyobb erőssége, az lesz az igazi gazdasági közszellem, ha gazdasági törekvéseinket a letűnt századok szűrőmedencéjében megtisztult erkölcsi igazságok gyakorlati alkalmazására építjük fel; ha követni tudjuk Angliát, Amerikát, a nagy vagyonnal ölelkező mélységes valláserkölcsnek, komoly hazaszeretetnek klasszikus földjét; és tanulunk Franciaország pusztulásából, ahol szintén kezdik belátni, hogy a menekülés útjára a „régi, jó erkölcsök" visszaállításában kell keresni. A gazdasági közszellemnek a közjogpolitikai közszellem feletti térnyeréséből korántsem az következik, hogy a társadalomban a haza sorsa iránti érdeklődést a közöny, vagy a rideg anyagiasság váltsa fel, hanem csak az, hogy a hazaszeretet erkölcsi kötelességét más módon, a gazdasági téren kell teljesíteni. A legragyogóbb közjogi fejtegetések nem lennének képesek ma megakdályozni, hogy vagyonunk a külföldre át ne szivárogjon, nyelvünk, szépirodalmunk fejlettsége nem biztosít bennünket az iránt, hogy ingatlan birtokaink, gyáraink, emberanyagunk az idegen hatalom, idegen szellem uralma alá ne jussanak. A hazaszeretetnek, a nemRobog s fölér, de jaj, minő balul! A hegyperemről újra visszahull. Tenger kacaja hahotára válik, Csak az Ég arca viharos, borús ; Őrjítő kinja benn vadul csatázik, És fel-felordít szegény Sziszifusz : Ti, istenek ... ti emberek ... te átok, Nagy gyötrelemmel, vággyal telt világok! Emésztő tűzben égek s vértől ázom, Kevély, kaján istenekkel csatázom. Leszáll megint szegény titán a partra, Dult arcán izzó szégyen tüze ül. Elmúl a nyár . . . jobb lesz tán: abba hagyja ? Nem, nem lehet ... és kezdi hát elül. S robog a kő, miként az Ég morajja, Szatir, meg nimfa bámul, nézi hallja, Sziszifusz mert felhág a bérc fölé S onnan harsogja: győztem, evőé! Köveskuti Jenő. A gglegények. Irta: Pálffy István. Nem sokan voltak, csak öten. De azért alapítottak magukból egy társaságot. A szabálynak első pontja arról szólt, hogy : a tagnak nem szabad megnősülni soha ; a második, hogy a saját körükben tartozik minden tag jól érezni magát, ha van kedve, ha nincs. Egyiknek a másikért jókedvűnek kell lenni. Aki az első pont ellen vét, az megszűnik tag lenni; aki a második pont ellen vét, annak olyan erősre csinálják a teáját, hogy ha akarja, ha nem, jó kedvének kell lenni. zetvédelemnek mértékét nem a győzelem kilátása nélküli lelkesedés, hanem az erkölcsi alapokon nyugvó gazdasági megerősödésre való komoly törekvés adja meg. Nem egyedül a múlt emlékei felett való merengésben, nem a közjogi törvények feletti vitában, nem a nyilvánosság előtt, hanem a mezőgazda földjében, az iparos műhelyében, a kereskedő üzletében és a munkás munkájában kell a hazafiságnak megnyilatkozni. A társadalom vezető tényezőire, a társadalmi egyesületekre talán soha sem hárult szebb kötelesség, mint most, amikor a gazdasági közszellemnek egyéni, általános emberi és nemzeti szempontból egyaránt fontos gyökérzetét kell a társadalom minden rétegébe elvezetni; meggyőzni mindenkit arról, hogy a hazai föld tulajdonának, a hazai ipartermékeknek védelme erösebb százezer szuronynál. Tudni kell, hogy amig volt idő, amikor a nemzeti szellem a nemzeti nyelvnek, irodalomnak a társadalmi egyesületekben végzett ápolásában húzódott meg, ma már ez a kizárólagos szellem-kultúrái irány sem az egyéni, sem a nemzeti érdekeket nem elégíti ki. Az ország minden részében rendezni szokott „műkedvelői előadások "-on a zongora mellett minden egyes alkalommal helyet kell adni a gazdasági kultúra sok égető kérdésének is. A vagyoni célú munka is époly szép, époly szórakoztató, épannyira nemesítő, mint a legszebb Wagner-ária. Demokratikus is, a Krisztus szocializmusának is leginkább megfelelő, mert a társadalom minden osztályának javára érvényesül az osztálykülönbségek ellensúlyozására, a nyomor enyhítésére. Dr. Molnár Imre. fflnG&ínrii c

s- és ki

r- udmri szállító £y U&&IUI IJ virágkereskedése Budapest, VIII., Rákóczi-út 3. = Képes árjegyzéket kívánatra díjtalanúl küld. = Ha ez sem használna, akkor Hugó tartozik elhegedülni öt darab saját szerzeményű melódiát, amihez a kapitány énekel szöveget. Ezek voltak a szabályok. És megfogadták szent fogadással, hogy betartják azokat, ha ég-föld összeszakad is. Mert, először, ha megnősül az ember, hogy csak alulról kezdjük, két pár cipő kell (ha kell) és felülről két kalap. Azonfelül későbben az idők folyamán kell még . . . no, de arról hallgassunk. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy megdönthetetlen igazuk volt. És ők tudták ezt. Hogyne tudták volna. Hiszen azért alapították meg az agglegények egyesületét. Elég szépen is vitték diadalra a zászlót, amely alá esküdtek. Csak az a Zauf Jani ne nyitott volna be hozzájuk eme szavakkal : — Tudjátok-e fiuk, mi újság? — Halló ! — kiáltották mindnyájan kórusban, osupán Kari hangja visított bele erősen, mint valami sakálé. Halló ! halló ! — Pszt . . . csönd ... a leányok nem hallgatóznak ? — kérdezte óvatosan Gyuszi. Miután meggyőződtek, hogy a leányok nem hallgatóznak sem a kuloslyukon át, sem az ablak alatt, a fiuk összebújtak ós nagy örömmel jelentette ki Jani, hogy hoinaputánra meghívták őket egy kis kedélyes estére, ahol friss cigánypeosenyén, kolbászon stb.-in és saját termésűn kivül, leányok is lesznek. Leányok, eladó leányok, szép leányok, számszerint kettő. Természetesen, a fiúk örültek ennek, hiába voltak agglegények, még pedig annyira, hogy Gyuszi azonnal a gyorsforraló alá gyújtott és pillanat alatt rögtönözött valami öt teát- A többi gyerekek ezalatt faggatták Janit, hogy hát, tuA VÁROSHÁZIRÓL Városi közgyűlés. — 1911 március 20. — A városi képviselőtestület folyó hó 20-án közgyűlést tartott. A gyűlésen, melyen mintegy 60 városatya volt jelen, nagyobb érdeklődést csak a felső- és alsóvárosi ovodák ügye s a tanács-javasolta gőzhengermegrendelés keltettek. Tudósításunk itt következik : Megnyitás, interpellációk. Mészáros polgármester a gyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Kis Ernő, dr. Herczog Manó, Ács Ferenc, Gyenese János és Böhm Samu v. képviselőket kérte fel. Napirend előtt Billitz Ferenc a miatt interpellált, hogy a városi ipariskola körül a járda mélyítése miatt a múlt közgyűlésen megtett interpellációjával kapcsolatban a lapokban az a hir jelent meg, hogy a kiküldött bizottság mindent rendben talált. Kéri a polgármestert annak konstatálására, hogy az általa említett mélyítés tényleg megtörtént, de mire a bizottság megjelent, a kiásott részeket újra feltöltötték. A polgármester kijelentette, hogy az interpellálónak igaza van, tény, hogy a mélyedések feltöltettek, noha a tervezett alakban is helyes lett volna a járdakészítés. Somogyi József a Kisfaludy-utcán járda készítését s ennek folytatásakép a Tapolcán át gyalogjáró létesítését kéri. A kérelmet napirendre fogják tűzni. Nagy Sándor két ügyben interpellált : a kisgazdák részére a takarodás idejére a vásártéren kér helyet és sürgeti — a marhavész elmúltával — a vásár megtartását. Az első ügyet napirendre tűzik, az utóbbira nézve a tanács az alispánnál a zár sürgős feloldását fogja kérni. Ezután következett a napirend. A felsővárosi ovoda. Ennyi interpelláció után végre áttértek a napirendre, dr. Löwy László indítványára a VII. pontot, mint az I.-vel kapcsolatosat, előre csapván. Arról szól e pont, hogy a közoktatási miniszter a felsővárosi állami ovoda épületére nézve az örök használati jog kimondását s erről nyilatkozatot kér, amit dr. Lőwy csak azzal a megtoldással hajlandó adni, hogy a város — más ovodai épület emelése esetén — az épületet más célra is felhasználhatja. Somogyi lajdonképpen hogy is áll a dolog. Miért hivták meg őket ? Még hozzá mind az ötöt. Csak egyedül Kari hallgatott. — Nekem nem tetszik az egész dolog — mondta. Meglássátok, még baj lesz belőle. Mi Öten vagyunk, a leányok ketten, mi az istencsudáját csinál az a három, aki elől elkapják a leányokat ? . . . Mondom, baj lesz belőle. Azzal sorra vizsgálta a gyerekek arcát, hogy esetleg meglássa, melyiknek arcán látja véleményének helyeslését. A gyerekek pedig a megdönthetetlen érv fölött elmerültek néma hallgatásba; még Hugó is letette hegedűjét s várta, ki szólal meg előbb ; mire Gyuszi látható örömmel megszólalt : — Fiuk! Tudjátok, hogy én soha semmit nem harácsolok el előletek, de engedjétek meg, most az egyszer én fogom csapni a szelet valamelyik leánynak. Hugó is megszólalt: — Én sem bánom, gyerekek, akárhogyan egyezünk meg, de most nem engedhetem meg, hogy engemet szamárnak nevezzenek a leányok. Az egyik körül ón settenkedem. De már itt a kapitány is megszólalt: — Igazán nagylelkűek vagytok vala menynyien, hogy elintézitek magatok között az egész dolgot, mintha én csak úgy, se tüled, se hozzád volnék. Ha ti úgy, én is úgy. Ezennel hivatalos komolysággal kijelentem, hogy én nem engedek. Én lefoglalom mind a két leányt. — Hohó! — kiáltották valamenyien a kapitánynak. Hohó ! — Jó is volna. Hm. Nem rossz. Már engedj meg kapitány uram, minekünk egy is elég — mondta Gyuszi; — megelégedhetnél, ha neked is egy — jutna. E fölött aztán elvitatkoztak még egy ideig.