Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-12-10 / 50. szám

Vita nélkül A napirend első pontjait vita nélkül intézték el. A kereskedelmi miniszterhez kérvényt intéznek, hogy a vasúti és kövezeti vámszedést az eddigi díjtételek mellett újabb 12 évre engedélyezze. A Batthyány-utcára megnyitandó utca céljaira nem vettek telket, sőt a város ottani utcakorcsmájának telkét is eladják. A Pápa város és vidéki takarékpénztártól a városház céljaira bérelt helyiségeket nem vették meg, hanem továbbra is bérbe veszik. A Gyimóti-úti vámház céljaira Gáncs Kálmántól 50 D-öl területet vettek 250 K-ért. Az árvaszék elhelyezése. Az áll. választmány azt javasolja, hogy a gyámi-, alapítványi és közpénztári értékek az eddigi szokás szerint 2/

3 részben a Pápai, 1/

3 részben a Pápa és vidéki takarékpénztárban helyeztessenek el. Jelentette a polgármester, hogy e tárgyban a közel napokban az Orsz. Közp. Hitelszövetkezet is adott be ajánlatot. Jűek Ferenc 100.000 K-t az új ajánlattevőnél óhajt elhelyeztetni, mert a Közp. Hitelsz. a nép jóléte érdekében sokat tett s állami törvény alapján működik, rengeteg alaptőkével rendelkezik. Dr. Kende Ádám utal arra, hogy előzetes biz. tárgyalás nélkül ily ügyben bajos határozni, a polgármester pedig a pénznek a fővárosban való elhelyezését a kezelés nehézkessége szempontjából aggályosnak tartja. Névszerinti szavazás történvén, 63 igen szóval 26 nem ellenében a pénzek elhelyezésére nézve az eddigi állapot fenntartását mondták ki. A ref. egyház kérvénye. Következett a napirend főpontja. Az ügyet Csoknyay Károly főjegyző hosszú referádája vezette be. Ennek végén felolvasta az áll. vál. javaslatát, mely a kérés teljesítését, 10 év multán a színháztéren 200 D-ölnek a ref. templom céljaira átengedését, ez időn belül új színház felépítését hozza javaslatba s ennek helyéül ez idő szerint kijelöli a város tulajdonában levő Woitha-telket, alapjául az egyház által már most lefizetendő 30.000 K-t s az állam 60.000 K segélyét. A szintén felolvasott szerződés részletesen körülírja a színháztér átadásának módozatait s megállapítván azt, hogy a térre a templomon kívül semmi néven nevezendő más épület nem jöhet, s hogy a teret az egyház szegélykővel ellátni s szépen parkírozni tartozik. Áz első felszólaló dr. Hirsch Vilmos volt, aki tudni akarta, hogy vájjon nincsenek a színháztér átadásának jogi akadályai. Erre felolvasták a jogügyi bizottság javaslatát, amely az idevágó judikatúra felhasználásával megállapította, hogy ha a város színházról gondoskodik, a tér átadása ellen a lekisebb aggály sem támasztható. Dr. Hirsch Vilmos nem találja megnyugtatónak e véleményt, mert a színház átvétele alkalmával kötött szerződés ennek a színháznak fenntartásáról szól, s bár ő ezt a színházat elsöprendőnek véli, mégis fennmaradnak a hely miatt skruplusai. Egyébbiránt a legnagyobb elismeréssel adózik a kérvényező ref. egyháznak s ha a színház fennmaradására nézve garanciát kap, megszavazza a tér átadását. Indítványozza, hogy a két kérdés együtt oldassék meg olyaténkép, hogy a színház felépítésére is legalább 200.000 K legyen biztosítva. Gyurátz Ferenc szétválasztandónak tartja a templom s a színház ügyét. A templomot illetőleg a legmesszebbmenő áldozatkészségre van kötelezve. Emlékeztet az ev. templom építkezésre, mikor katholikusok is ajánlkoztak anyaghordásra s idézi Zalaegerszeg példáját, melynek képviselőtestülete majd mind kath. tagokból áll s mégis a legszebb helyen gyönyörű telket szavazott meg az ev. templomnak. Meggyőződött arról, hogy a ref. egyház mai temploma nem felel meg a követelményeknek, az az egyház, mely a pápai főiskolát, nemcsak e város, de egész Dunántúl büszkeségét fenntartotta, méltó, hogy iránta nem szóban, de tettben nyilatkozzék meg a felebaráti szeretet. A város így lesz múltjához méltó. A színházra nézve csak annyit mond, hogy a mai úgyis tűzfészek, mely tovább fenn nem tartható, az újról már részben gondoskodva van, részben további gondoskodási tárgyunk lesz. Dr. Lővy László már a néhai Fenyvessy Ferenc elnöklete alatt tartott konferencián oda nyilatkozott, hogy ha az ó-kollégium átadatik szinház céljaira, akkor a szinházhelyet átadja templomnak, mely ma valóban szégyenletes eldugott állapotban van. A Woitha-telket azonban nem tartja megfelelőnek szinház céljaira s így az egyháznak hajlandó inkább 50.000 K-t megszavazni, hogy aztán az keressen a temploma számára helyet. Kellner Vilmos hajlandó a szinházhelyet átengedni s még 50.000 K-t is ad az egyháznak, de azzal a kötelezettséggel, hogy az új színházat ő építse fel. Jákói Géza örömmel látja, hogy a ref. egyház kérvénye iránt a legteljesebb jóindulat van s csak pénzügyi aggályok merültek fel. Ámde ez aggályok akkor is felmerülnének, ha a templom-ügytől függetlenül építenők az új színházat, melynek felépítését mindenki okvetlenül szükségesnek jelezte. Ne feledjük el, hogy 10 esztendei időnk van, ez bőven elegendő arra, hogy valami jó eszménk jöjjön akár a szinház helyét, akár felépítésének gyakorlatibb módját illetőleg s lehet, hogy még e terminus is az egyház óhajára valamivel kitolódhatik. Bottka Jenő figyelmeztet arra, hogy a város a vasút felé terjed, tehát az új színházat a Woithatelekre kivinni nem helyes. Ha lesz hely a színháznak, akkor megszavazza a templomhelyet is. De addig is bármely összeget megszavaz az egyháznak, ha pl. jelen helyén építkezik. Dr. Kende Ádám négy szempontból vizsgálja az ügyet. Jogügyi szempontból nincs akadály, a judikatúra teljesen fedi a jogügyi biz. álláspontját. A templom szempontjából az ügyet a ref. egyház autonom ügyének kell tekinteni, a város csak örülhet, ha oly szép helyen architektonikailag megfelelő diszes templom épül. A szinház elhelyezése szempontjából divergálok a nézetek s azért erre nézve nem kellene kötelező határozatot hozni. A legfontosabb a pénzügyi szempont s ez azért, mert színházról ma már gondoskodnunk kell. A 10 év múlva rendelkezésre álló 100.000 K nem elég, hogy tehát az új szinház biztosítva legyen, javasolja, hogy a város 10 éven át minden évben 5000 K-t helyezzen el gyümölcsözőleg a színházépítés céljaira. A város becsülete megkívánja, hogy a színházat már most megfundáljuk. Barthalos István az eddigi felszólalásokból azt a meggyőződést merítette, hogy aki látszólag az egyház kérvénye ellen szólt, az is inkább a szinház mellett beszélt. Örömmel fogadja el dr. Kende indítványát, valamint örömmel látja, hogy a közgyűlést áthatja az intenció, hogy a ref. egyház a bár megszentelt, de börtönszerű falak közül kiszabadulva szabad levegőre jusson. Hajnóczky Béla megérti, hogy a ref. egyház a legszebb és legértékesebb templomot akarja, de arra is kell gondolni, hogy egy új szinház 300.000 K-ba kerül, gondolni kell a város fizetőképességére, nagy terheinkre. Nem szivesen adná át különben sem a szinház helyét, mert igaz ugyan, hogy templomnak kérik, de hisz a szinház is templom, a magyar nóta temploma. Varga Rezső már négy év előtt is hajlandó volt a színházteret átengedni s most annál is inkább, mert a szinház ma semmikép se megfelelő, úgy hogy új színházról a ref. egyház kérvénye nélkül is gondoskodni kellene. Zalaegerszeg példája őt is lelkesíti és szivesen megszavazza a kért helyet, mert hiszi, hogy ezáltal a ref. templom iránti áldozatkészség megnyilatkozását is elősegíti. A templomot a színháznál fontosabbnak tartja, mert „imádkozzál és dolgozzál" s csak aztán szórakozzál! De a szinház építését is teljesen biztosítottnak látja. Harmos Zoltánnak a miatt vannak aggályai, mert nem tudja mennyibe fog a szinház kerülni. Vannak ugyan terveink, de ezek nem helytállók. Addig, mig színházépítésben gyakorlott műépítésztől tervet nem szereztünk, függesszük fel a dologban való határozást. Dr. Körös Endre szerint nem volna értelme most drága áron terveket szerezni, amelyeket 10 év múltán esetleg úgy se használnánk. Hozzávetőleges tájékozást nagyon. Mert az öregek sokat tartanak magukra s nem biznak az ifjabbak tudományában. Pedig a molnári tudományoknak a kővágás a próbája. Azonban az ütések egyre lassúbbak, az öregnek redős homlokán mintha homályos felhők vonulnának át, úgy tetszik : gondolkozik. Majd földerül a komoly are s a fonnyadt ajkak körül mintha elégedett mosoly derengene. Egyszer csak megáll a csákány. — Próbáld meg öcsém, látod, nagyon kifáradtam. Öreg vagyok már hozzá, hiába . . . Az ifjú serényen kapja fel a csákányt és egyenletes ütemben csapkod vele a lyukacsos kőre szép, egyenes, párhuzamos barázdákat. Az öreg nézi és nem tudja megkülönböz tetni a fiatalember barázdáit az övéitől, oly szépek, oly egyenletesek azok. Nézi éa mosolyogva bólintgat hozzá. Végezvén a munkát az ifjú, felhengeríti a követ a helyére s felmenvén a malomfejhez, megindítja az óriás kereket. A viz locsogva ömlött alá, odabent pedig finom ÜBzt hullott a frissen vágott kő alól. Az öreg megelégedetten szemlélte a szemre való ifjút. Most is teremnek jó molnárok ! — Ej, no, jól van. látom édefl fiam — mondta. Leültek a kőpad szélére. — Hát hová is szándékozol ? — Magam sem tudom, merre vezet a csillagom ? Csak megyek utána, megyek tanulni, tapasztalni, aztán, ha valahol letelepedhetném . . . — Nem kell neked már tanulni, eleget tudsz te már. . . Hát inkább mondd : éhes vagy-e? — Tegnap este óta nem ettem. Az öreg bekiált a szomszéd házba : — Tera leányom ! hozz ennek a fiatalembernek egy kis enni valót. Hozz kettőnknek, mert én is éhes vagyok ! Szép barna leány jött be a malomba ; tányéron illatos túrót s fehér kenyeret hozott. Letette a malom-asztalkára. • Az ifjú tekintete megakadt a tüzes szemű, pozsgás arcú gyermeken, aki, mintha lopva, szemérmes pillantást is vetett volna reá, úgy tetszett neki. Köszöntötte is a leányt szerényen egy halk „aláz'szolgájáéval. — Ez a leányom — szólt az öreg s később, mikor a leány kiment, hozzátette azt is, hogy egyetlen gyermek, mód fölött szeretik, mert jó, engedékeny teremtés, amilyent a jó Isten csak keveset teremt. Hosszan hallgattak ezután. Az ifjúban édes, vágyó gondolatok támadtak. Ha ez a leány . . . ej, no ... 8 gyakrau pillantott az ajtó felé, ha vájjon nem nyilik-e meg még egyuzer ? Megnyílt. S Tera most egy üveg piros bort tett az asztalra. Lopva utána nézett a leánynak. Be takaros, be délceg a járása ! Fekete baja a szoknyája fodráig ér le, széles pántlikája utána repül. Az öreg szivesen kiuálgatta. — Még egy falatot, öcsém, még egy ital bort. Ez azonban alig evett, alig ivott, inkább gondolkozott. De mintha valami kedvét szegte volna, fölkelt csüggedten s fölvévén batyuját, búcsuzáshoz készült. Az öreg megfogta karját és szemébe nézve, kissé reszkető hangon modta : — Ne menj el, édes fiam, maradj minálunk. Lásd, ketten vagyunk a feleségemmel és öregek vagyunk már. Egy leányunk van. Majd lesegítette hátáról a batyut s azt egy padra helyezte. — Nézd ezt a malmot: itt a porfogó, ott a kerekek, belső ós külső új, nemrég csináltattam. Itt van minden szerszám, semmit se kell javítani, minden jó még. Állj be mihozzánk, maradj itt minálunk, hallod e, nincs több gyermekünk, egy leányunk van. WITTMANN IGNÁC Készít legjobb minőségű tetőcserepet és különféle idomtéglát. gőztégla és tetőcserép gyára Közp. iroda: Pápa. Mintákat kívánatra bárhová díjmentesen küld.