Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.
1910-10-08 / 41. szám
PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: !>«• KOROS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A szólásszabadság. Ezt a mi városunkat eddig se lehetett a szólásszabadság klasszikus hazájának mondani. A más véleményüeket itt a múltban se nagyon szivesen hallgatták meg. De belebeszélés, lehurrogatás — ha e£yegy pi a ci gyűlésen fel is ütötte fejét —^ rendszerként eddig nem jelentkezett. Es főkép nem jelentkezett a város hivatalos képviseletének gyűlésein. Ennek a gyűléseit eddig dicséretes türelmesség jellemezte. Türelmetlenség legfeljebb olyankor mutatkozott, ha valamelyik városatya rövidesen akarta letudni kötelességét s bántotta az, ha a másik érvelt, mikor ő már otthon, gyűlés előtt kész volt a maga »igen« szavazatával. A legutolsó közgyűlésen nem is egy, de két irányból támadás történt a legszentebb polgári jogok egyike, a szólásszabadság ellen. Az egyik támadás — mint az közgyűlési tudósításunkból is látható — turbulens jelenetekben nyilatkozott meg. A másik lappangva bujkált a színfalak mögött, de* intenciója azért legalább is van oly veszedelmes, mint amazé. Miben állt az egyik támadás ? Egyik képviselet, aki a maga megyőződése szerint érvelt álláspontja mellett, zűrzavaros kiabálásokkal, dühöngő fenyegetődzésekkel elhallgattatni akartak. Lehurrogni, agyonkiabálni, kis hijján : megverni szerették volna, mert — nem volt azon a véleményen, mint a többiek. Minden félreértés kikerülése végett sietek kijelenteni, hogy én se vagyok az ő véleményén. De éppen mert nem vagyok azon, kétszeres okom van rá, hogy meghallgassam. Az ügyet, amely mellett én állok s amely ellen más felszólal, úgy szolgálom igazán, becsületesen, ha meghallgatom az ellenfelet s aztán — érvekkel — (nem méregtől dagadó arccal meg felemelt ököllel) megcáfolom azt, amit az illető mondott. A felszólaló, amint a közgyülés hangulatából látható volt. nem állt egyedül véleményével. De ha 100 közül egyesegyedül állt volna, akkor 100-szoros lett volna a kötelesség megengedni neki, hogy elmondja, amit a maga igazának erősítésére alkalmasnak tart. Majd aztán következtek volna a másik oldalon álló 100-ak, vagy azok közül akár csak egy-kettő, akik megadták volna a választ úgy, ahogy a parlamenti szellem s a magyar becsületérzés diktálja. Nem mindennapi az a másik támadás sem, amit e közgyülés alkalmával — még a közgyűlést megelőzőleg — intéztek ugyancsak a képviselői szólásszabadság ellen. Egyik v. tisztviselő körlevelet küldött szét a városatyákhoz, hogy jöjjenek be okvetlenül a gyűlésre, mert egyik v. képviselő ellene bizalmatlansági indítványt akar tenui. »Ennek meggátlására — mondja a körlevél — igen kérem szives megjelenését és támogatását.« Némileg a komikum határán mozog, hogy a körlevélben aposztrofált v. képviselőnek esze-ágában sem volt semminemű bizalmatlansági indítvány megtétele. Nem is tette, pedig felszólalt. Nem is tette, pedig ha akarta volna, bizonnyal megtette volna. Múltja és jelleme garancia rá, hogy nem ijed meg bármi módon összeharangozott többeégtől sem. / Am ha ez a körlevél nem is volt egyéb, mint vaktöltéssel való üres pufogatás, intenciója csak úgy helytelen s elitélendő, mint a másik, durvább támadásé. A szabad birálatot elfojtani nem szabad s az illető tisztviselő, ki ehhez a fura módhoz folyamodott, sokkal jobban teszi, ha hagyja a dolgokat a maguk rendjén folyni s ha ügye tiszta, várja a felsőbbség igazságos döntését. A szólásszabadság ellen ne törjön sem ő, de ne 'törjenek mások sem, mert a szólásszabadság mindenha a közjó biztosítéka volt és marad. Martialis. Yáli Ferenc emlékezete.* i. Dr. Antal Gábor püspök beszéde. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Mióta a magyar református egyház, mint a magyar nemzeti közélet egy tényezője e hazában megalakult, mindig közös és válhatlan volt a sorsa a magyar nemzetnek és a magyar ref. anyaszentegyháznak, valamint annak tanintézeteinek, amelyek mindenestől az egyház testébe tartoznak. A nemzeti fellendülést nyomon követte a tanintézetek felvirágzása ; a nemzeti élet hanyatlását, a nemzeti szabadság elnyomatását a prot. iskolák válságos'helyzete, elnéptelenedése. Édes hazánk életében a legmozgalmasabb, sok tekintetben a legválságosabb kor volt az, ami az úgynevezett nemzeti ébredés korától * Múlt heti tudósításunkban tett Ígéretünkhöz képest itt közöljük a Váli Ferenc jellemrajzát nyújtó két szép beszédet. „PAPAI HIRLAP" TARCÁJA. Egy modern mindenttudó. Semmi sem jelzi jobban a mi korunkat, mint az az ellentét, amely a művelt embernek ismeretköre és a mindennapos szükségletté vált ismerete k roppant kiterjedése között van. Az embert arra hajtja a szükség, hogy többé-kevésbbé egyoldalúan képezze ki magát, ha a maga életpályája dolgaiban teljes és biztos képzettséget akar szerezni. A tudományok többi területeit kénytelen elhanyagolni, a polihisztor ma már körülbelül a lehetetlenségek sorába tartozik. Viezo nt azonban az élet minduntalan vet fel olyan problémákat, melyek megoldásához okvetlen szüksége van mindenkinek szakmájától távoleső ismeretekre. Ezt az ellenmondást a modern ember űgy egyenlíti ki, hogy tart magának a könyvespolcán egy saját külön mindenttudót, aki tud mindent, amire gazdájának szüksége lehet és gyorsan, könnyen, megbízhatóan ad meg minden felvilágosítást minden fölmerülő kérdésre. Ez a mindenttudó — mindenki kitalálhatta — a lexikon, ez a modern életet jellemző könyv, az emberi művelődés eredményeinek a mindennapi élet számára való feldolgozója. Nagy kulturáju nemzeteknél a lexikonnak különböző tipusai fejlődtek ki, a feldolgozás módja, a terjedelem stb. különbségei szerint s egy egy nagy lexikon valóban enciklopédiája szokott lenni az egész emberi művelődésnek. Nálunk azonban jóformán csakis a nagy, számos kötetre rugó lexikonok alkotása irányában haladt a fejlődés. Tudjuk, hogy az első erőfeszítések ebben az irányban még a múlt század első felében történtek, de sikerre csak a legújabb időben jutott az ügy. Csaknem teljesen el volt azonban eddig hanyagolva egy másik lexikontipus, amelynek pedig gyakorlati hasznossága talán fontosabb a nagy lexikonénál is: a kisebb terjedelmű, de ép azért könnyebben kezelhető kézi lexikon. Mindenki tapasztalhatta, hogy mikor hirtelen egy adatra, egy tényre vagy sürgős felvilágosításra van szüksége, a nagy lexikon célszerűtlennek bizonyul, mert a cimszók roppant tömkelegében idő kell, amig rábukkan a keresett címszóra s ha megtalálta is, oly bő és hosszas ismertetést talál, amely inkább tanulmányozásra való, mint a gyors, pillanatnyi tájékoztatásra. Ez adja meg leginkább a kézi lexikon szükségét. Munkám vagy olvasmányom közben fennakadok egy adaton, amelyet nem ismerek, pedig nélküle nem haladhatok tovább. Arra azonban sem időm, sem nyugalmam, hogy az illető tárgyról hosszas értekezéseket olvassak. Csak azt az egyetlen adatot keresem, amelyre szükségem van, hogy aztán tovább haladhassak. A nagy lexikon a maga tülságos bőségével nem ilyenkorra való, itt a kisebb kézi lexikon s egít, amelyben hamar megtalálom, amire szükségem Állandóan dús választék: bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. VÍOÓ DEZSŐ
