Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-01-29 / 5. szám

biztosan és határozottan felfedez olyan helyet, amelyet a közvélemény nagy többsége elfogad. Gsak akarni kell! Jól ismerjük ez oldalról hatóságunkat. Többször tapasztaltuk, hogy ily kérdések dűlőre vitelénél mily nagy találékonysággal rendelkezik. Hát csak éppen a szóbanforgó szerencsétlen utca rendezésében jutna kátyúba ismert leleményessége ? Pedig akárhogyan fáznak némelyek, vagy esetleg idegenkednek e kérdés végleges és megnyugtató megoldásától, ez elöl elzárkózni nem lehet és mihamarább végre is kell hajtani. Nem fejtegetem bőven, hanem csak pár szóval mutatok rá az okokra, amelyek ezt sürgetik. Ezen utcához közel van az ág. hitv. evang. elemi iskola, annyira közel, hogy szinte csodálom, miért nem vette kezébe eddig is annak vezetősége a törvénykönyvet, hogy megszabaduljon a kellemetlen szomszédságtól. Most, hogy az áttöréssel a Majorutca egybekapcsolódik a Korona-utcával., a zárda bejáró tanulóinak, a város innenső részéből, ez az utca a természetes útvonal az iskolába. Míg a mostani állapot tart, lehet-e ezt az utcát ily célra fölhasználhatónak vélni? — Egy percig sem ! A város eme délnyugati felének leghasználhatóbb és amellett igen szép utcája is volna a kérdéses utca. Mert a Kossuth-, a Fő- és a Bástya-utcát hozná egymással, a piachoz nem messze, szinte szerves összeköttetésbe. A mai állapotában ezt nem kivánhatjuk. A város szépészeti érdekeit, amelyeket oly hatalmasan szolgálna a Majorutcának új utcavonalú rendezése és beépítése, még említeni is alig merjük. Ahol kicsinyes felfogások és szűkkeblű anyagi érdekek állnak falánkszsorba valamely üdvös cél ellenében, ott az esztétikai óhajtások kapun kívülre üldözött koldus árvák. A kétszívű ember. — Ellesett gondolatok. — Irta: Kiss Endre. 1909. október 8. Meg kell állapítanom, hogy őrülten szerelmes vagyok Ellába. Szerelmes vagyok életemben először és utoljára. Nem hittem volna, hogy az orfeumban találom fel az ideálomat, dehát az ember sohasem tudhatja, milyen alakban közeledik feléje a boldogság. Én felém egy orfeum leány alakjában közeledik. — De milyen ez az orfeumleány! A haja természetesen szőke, mint az aranykalász; - egy peroig sem tudom elhinni azt a rágalmat, hogy valaha cinóbervörös volt. A szeme bársonyos és ártatlan, mint egy gyermeké. Imádom a haját, imádom a szemét, imádom mindenét! — Amint tegnap megismerkedtem vele, azonnal tisztán állott előttem, hogy ő az egyedüli, akitől függ a jövendő boldogságom, vagy boldogtalanságom. — Azt a ripacsos professzort pedig, aki folytonosan ott lábatlankodik az angyal körül, szavamra mondom, hogy le fogom ütni a lábáról. 1909. október 25. Tegnap Katicáéknál vacsoráztam. Mégis osak itt érzem én legjobban magamat. Olyan jóleső érzés, mikor a Katiea babaarcát, kék szemét és fekete haját csókolhatom a tekintetemmel. Nem is tudnék olyan lányt szeretni, akinek nem kék szeme és fekete haja van — A hangulat ugyan egy kissé mintha hidegebb lett volna, mint máskor. — A Katica mamája felhozta, hogy azt beszélik, én erősen udvarolok valami orfeumdámának. — Nevetséges pletyka ! Szeretünk dicsekedni a dunántúli Athéné-jelzővel. Hát szolgáljunk is rá és minden alkotásunkban keressük a szépet is és áldozzunk érte. Akarjuk a csatornázást már régen. Ámde még az előzetes munkálatokhoz, a főbb utcarendezésekhez sem fogtunk hozzá. így akarni nem bölcseség. A bölcstelenség és a fukarság pedig a legrosszabb gazda még a r. t. városok igazgatásában is. (iy. Gy. Yeszprém vármegye népoktatási állapota, Papp Sándor kir. tanfelügyelőnek a vármegyei közig, bizottság elé terjesztett jelentéséből közöljük a következő kö/érdekü adatokat: „Iskolalátogatást teljesítettem december havában 8 helyen, 11 iskolában, 2l osztályban és 58 tanfolyamon. A meglátogatott iskolákkal általában megvoltam elégedve, de egyes iskolákban mégis a régebbi megelőző látogatásomkor észlelt eredményhez viszonyítva, nem találtam ez alkalommal haladást, sőt két iskolában tantárgyak kimaradását is konstatáltam; az illető tanítókat komolyan figyelmeztettem a fegyelmi következményekre. Az iskolábajárás kifogástalan. December havában elkészítettem a tankerület összes iskoláinak, tanítóinak és állami segélyének táblázatos kimutatását és felterjeszjesztettem a magyar nyelv tanításában kiváló érdemeket szerzett tanítókra vonatkozó jelentést, előterjesztettem a tandíjmentességre vonatkozó szükséges teendőket s az utoljára még a jelen tanévben az orsz. tanítói nyugdíjalapra fizetendő 30 filléres járuléki kimutatások előmunkálatait, végre eljártam a szerzetes tanítónők segélyeinek kedvezőbb előmozdításában. Nevezetesen gondjaim tárgyává lett a tanés felvételi díjaknak államsegéllyel való pótlása az elemi iskolai oktatás ingyenességéről szóló új 1908. évi XLVI. t.-cikk alapján abban az esetben, amidőn a díjak a tanítói fizetésnek egyik alkotó részét képezik ; az erre vonatkozó kérvény 8 nap alatt lesz a kir. tanfelügyelőség utján a vármegyei közig, bizottsághoz beterjesztendő, és pedig az iskolaszéki elnökök a kérvényben díjlevél, javadalmi jegyzőkönyv a az illető tanítók legutóbb rendezett nyugdijokmányai alapján állapítják meg és számjelezik azt az összeget is, amelyre a tanítóknak tan- és felvételi díj kár pótlása óimén igényük van és csatolják hiteles másolatban az imént hivatkozott 3 rendbeli okmányt, ugyanakkor igazolandó, hogy vájjon az Ha tetszik is nekem Ella, ez nem változtat a Katica iránti érzelmeim mélységén és igazságán. Szeretni egyszerre csak egyet lehet és az te vagy, édes Katicám! 1909. október 28. Két hét óta ma találkoztam először Ellával. Szerelmes ember előtt egy évezrednek tűnik fel ez a két heti távollét. No de annál édesebb, annál boldogítóbb volt a viszontlátás. — Ella elragadóbb volt, mint valaha. — És milyen kedves, milyen figyelmes volt velem szemben. Azt hiszem, nehezen állhattuk meg mindaketten, hogy a Kossuth Lajos utcai korzó kellő közepén a nyakába ne boruljuak egymásnak. — Az utálatos ripacsos, aki most is ott alkalmatlankodott az oldala mellett, majd megpukkadt dühében, mikor látta, hogy Ella milyen nyájas, milyen kitűnően figyelmes hozzám. — Hanem abban az egyben nincs igaza az istennőnek, hogy azt veti a szememre, hogy én valami bakfisnak udvarolok életre-halálra. Talán a kis Katicára gondol. Biztosította róla, hogy nem kell hallgatnia barátaim pletykáira; — az ő öntudatos szépségével nem állja ki a versenyt semmiféle bakfisnak a bájos ügyetlenkedése. 1909. november 10. Katica ma csodálatosan szép volt. Csodálatosan szép és csodálatosan hideg ! Nem tudom, mi az oka, hogy ma nem beszélt olyan kedves melegséggel hozzám, mint ezelőtt szokott. Ugy látszik, tudja ez a kis leány, hogy a férfiak annál inkább bolondulnak az ideáljuk után, minél fagyosabban bánik velük. De mintha a mamája sem lett volna ma olyan nyájas hozzám, mint ezelőtt. — Ami azt illeti, van okuk neheztelni rám ! Nem illő és nem helyes dolog, hogy iskolafentartó eleget tett-e a "nyert államsegély feltételéül szabott iskolai kibővítés, tanszer és butorzati felszerelésnek, utóbbiakhoz annak ide jén szétküldött nyomtatott jegyzékek, illetőleg az 1907. évi XXVII. t. cikkhez való utasítás ÍV. függeléke szerint. Ha pedig eddigelé fizetéskiegészítő vagy korpótléki segélyek nem adattak, akkor a tanítók fizetésének alkotó részét képező tan- és felvételi díjaknak állami segéllyel leendő pótlásáért benyújtandó kérvényekhez a vármegyei közig, bizottság L907. évi julius 30.-án 1908. sz. a. kelt köriratában említett 31 drb okmány melléklendő. Az államsegélyes népiskolák építési és tanszer, valamint butorzati hiányainak pótlási ideje 1910. évi augusztus 30.-ával lejárván, jó eleve figyelmeztettek az iskolaszékek, hogy a jelzett hiányok pótlása iránt a f. évi március havi iskolaszéki üléseikben intézkedjenek s az eredményt április hó végéig jelentsék be; mert kielégítő eredmény bejelentésének hiányában a feltételesen részesített állami segélyezésre való tekintettel a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz kötelezővé vált jelentésünket felterjesztjük ; a szükséges tanszerek költségéről az iskolafentartók 1 —2 évi szétosztásban a rendes tanévi költségvetések keretében is gondoskodhatnak. Ezek a jelzett új intézkedések ismét óriási munkahalmazzal kezdetik meg velünk az új polgári évet, már pedig az 1907. és 19J8. é/i új törvény szerinti intézkedések súlya alól még alig lihegünk szabadabban. A már felépített új osztályú devecseri, bándi, ugodi, pölöskei és pápai r. k. iskoláknál szervezendő tanító állások elmaradt államsegélyei tárgyában újból igen beható, sürgető felterjesztést tettünk a vármegyei közig, bizottságból, minek az volt az eredménye, hogy a szakminisztérium a komoly a igen fontos okokat mérle gelve, azoknak az iskoláknak a segélykérvényi iratainak a sürgős felterjesztését elrendelte, ezen intézkedés nagy örömöt keltett az érintett iskolai hatóságok körében s a jövő fejlesztésekre a reménységet jóval helyreállította. Veszprém vármegye népiskoláinak, tanítóinak, tanulóinak, államsegélyeinek, tannyelvi ós fejlesztési viszonyainak kimutatása elkészült és f. évi december hó folyamán menr fel a szakminisztériumhoz ; végeredményben meg fogja állapítani ez a kimutatás a beiskolázott, a tanerők létszámát és az államsegélyek rengeteg nagy összegét s egyúttal tájékozást fog nyújtani a jövő fejlesztésekre. Örvendetes tudomásúl szolgálhat még az a körülmény is, hogy az országom statisztikai hivatal részéről előzetesen közölt újabbi végeredmény adatai szerint Veszprém vármegye tanmár évek óta járok komoly szándékkal a házukhoz és még mindig nem nyilatkoztam. Annál inkább nem helyes ez, mert valóban őrületesen imádom a kis Katicát. Még az hiszik, nem veszem eléggé komolyan az udvarlásomat; — annál inkább gondolom ezt, mert a mama már megint emlegette, hogy én ugyan alaposan belegabalyodtam valami orfeumhölgybe. — Már miféle beszéd ez! Megmutatom még holnap, hogy alaptalanul pletykálnak rólam. -- Megkérem a Katica kezét — és ha hozzám jön — már pedig kétségtelen, hogy hozzám jön — én leszek a legboldogabb ember a világon. 1909. november 12. Hála Istennek kikosaraztak! A Katica mamája azt mondta, hogy a lánya sem menne olyan emberhez és ő sem adná olyan emberhez a lányát, akiről mindenki azt beszéli, hogy egy orfeumdámának csapja a szelet! — Miceoda kifejezései vannak a vén skatulyának I — Még per orfeumdámának meri titulálni Ellát Hallatlan szemtelenség! No hát ez az orfeumdáma százszorta kedvesebb nekem, mint a maga nyávogó leánya, kedves néni, akinek csak illendőségből kértem meg a kezét, hogy a világ szájára ne kerüljenek, ha három évi udvarlás után faképnél hagyom. Boldog vagyok, hogy kosarat kaptam — s rohanok az én imádott Ellámhoz és tudtára adom, hogy csak úgy lehetek boldog az életben, ha ő lesz a feleségem. 1909. november 12 este 8 óra. És ne pukkadjon meg az ember ? ! — Ella jegyet váltott a ripaosossal! Ezeknek az orfeumdámáknak igazán ninoa szivük I