Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-01-29 / 5. szám

biztosan és határozottan felfedez olyan helyet, amelyet a közvélemény nagy többsége elfogad. Gsak akarni kell! Jól ismerjük ez oldalról hatóságun­kat. Többször tapasztaltuk, hogy ily kér­dések dűlőre vitelénél mily nagy talá­lékonysággal rendelkezik. Hát csak éppen a szóbanforgó szeren­csétlen utca rendezésében jutna kátyúba ismert leleményessége ? Pedig akárhogyan fáznak némelyek, vagy esetleg idegenkednek e kérdés vég­leges és megnyugtató megoldásától, ez elöl elzárkózni nem lehet és mihamarább végre is kell hajtani. Nem fejtegetem bőven, hanem csak pár szóval mutatok rá az okokra, ame­lyek ezt sürgetik. Ezen utcához közel van az ág. hitv. evang. elemi iskola, annyira közel, hogy szinte csodálom, miért nem vette kezébe eddig is annak vezetősége a törvény­könyvet, hogy megszabaduljon a kel­lemetlen szomszédságtól. Most, hogy az áttöréssel a Major­utca egybekapcsolódik a Korona-utcával., a zárda bejáró tanulóinak, a város in­nenső részéből, ez az utca a természetes útvonal az iskolába. Míg a mostani álla­pot tart, lehet-e ezt az utcát ily célra föl­használhatónak vélni? — Egy percig sem ! A város eme délnyugati felének leg­használhatóbb és amellett igen szép utcája is volna a kérdéses utca. Mert a Kossuth-, a Fő- és a Bástya-utcát hozná egymás­sal, a piachoz nem messze, szinte szer­ves összeköttetésbe. A mai állapotában ezt nem kivánhatjuk. A város szépészeti érdekeit, amelye­ket oly hatalmasan szolgálna a Major­utcának új utcavonalú rendezése és be­építése, még említeni is alig merjük. Ahol kicsinyes felfogások és szűk­keblű anyagi érdekek állnak falánkszsorba valamely üdvös cél ellenében, ott az esz­tétikai óhajtások kapun kívülre üldözött koldus árvák. A kétszívű ember. — Ellesett gondolatok. — Irta: Kiss Endre. 1909. október 8. Meg kell állapítanom, hogy őrülten szerel­mes vagyok Ellába. Szerelmes vagyok életemben először és utoljára. Nem hittem volna, hogy az orfeumban találom fel az ideálomat, dehát az ember sohasem tudhatja, milyen alakban köze­ledik feléje a boldogság. Én felém egy orfeum ­leány alakjában közeledik. — De milyen ez az orfeumleány! A haja természetesen szőke, mint az aranykalász; - egy peroig sem tudom el­hinni azt a rágalmat, hogy valaha cinóbervörös volt. A szeme bársonyos és ártatlan, mint egy gyermeké. Imádom a haját, imádom a szemét, imádom mindenét! — Amint tegnap megismer­kedtem vele, azonnal tisztán állott előttem, hogy ő az egyedüli, akitől függ a jövendő boldogsá­gom, vagy boldogtalanságom. — Azt a ripacsos professzort pedig, aki folytonosan ott lábatlan­kodik az angyal körül, szavamra mondom, hogy le fogom ütni a lábáról. 1909. október 25. Tegnap Katicáéknál vacsoráztam. Mégis osak itt érzem én legjobban magamat. Olyan jóleső érzés, mikor a Katiea babaarcát, kék szemét és fekete haját csókolhatom a tekinte­temmel. Nem is tudnék olyan lányt szeretni, akinek nem kék szeme és fekete haja van — A hangulat ugyan egy kissé mintha hidegebb lett volna, mint máskor. — A Katica mamája felhozta, hogy azt beszélik, én erősen udvarolok valami orfeumdámának. — Nevetséges pletyka ! Szeretünk dicsekedni a dunántúli Athéné-jelzővel. Hát szolgáljunk is rá és minden alkotásunkban keressük a szépet is és áldozzunk érte. Akarjuk a csatornázást már régen. Ámde még az előzetes munkálatokhoz, a főbb utcarendezésekhez sem fogtunk hozzá. így akarni nem bölcseség. A bölcs­telenség és a fukarság pedig a legrosszabb gazda még a r. t. városok igazgatásá­ban is. (iy. Gy. Yeszprém vármegye népoktatási állapota, Papp Sándor kir. tanfelügyelőnek a vár­megyei közig, bizottság elé terjesztett jelentésé­ből közöljük a következő kö/érdekü adatokat: „Iskolalátogatást teljesítettem december ha­vában 8 helyen, 11 iskolában, 2l osztályban és 58 tanfolyamon. A meglátogatott iskolákkal ál­talában megvoltam elégedve, de egyes iskolák­ban mégis a régebbi megelőző látogatásomkor észlelt eredményhez viszonyítva, nem találtam ez alkalommal haladást, sőt két iskolában tan­tárgyak kimaradását is konstatáltam; az illető tanítókat komolyan figyelmeztettem a fegyelmi következményekre. Az iskolábajárás kifogástalan. December havában elkészítettem a tan­kerület összes iskoláinak, tanítóinak és állami segélyének táblázatos kimutatását és felterjesz­jesztettem a magyar nyelv tanításában kiváló érdemeket szerzett tanítókra vonatkozó jelentést, előterjesztettem a tandíjmentességre vonatkozó szükséges teendőket s az utoljára még a jelen tanévben az orsz. tanítói nyugdíjalapra fizetendő 30 filléres járuléki kimutatások előmunkálatait, végre eljártam a szerzetes tanítónők segélyeinek kedvezőbb előmozdításában. Nevezetesen gondjaim tárgyává lett a tan­és felvételi díjaknak államsegéllyel való pótlása az elemi iskolai oktatás ingyenességéről szóló új 1908. évi XLVI. t.-cikk alapján abban az eset­ben, amidőn a díjak a tanítói fizetésnek egyik alkotó részét képezik ; az erre vonatkozó kér­vény 8 nap alatt lesz a kir. tanfelügyelőség utján a vármegyei közig, bizottsághoz beterjesztendő, és pedig az iskolaszéki elnökök a kérvényben díjlevél, javadalmi jegyzőkönyv a az illető taní­tók legutóbb rendezett nyugdijokmányai alapján állapítják meg és számjelezik azt az összeget is, amelyre a tanítóknak tan- és felvételi díj kár pótlása óimén igényük van és csatolják hiteles másolatban az imént hivatkozott 3 rendbeli ok­mányt, ugyanakkor igazolandó, hogy vájjon az Ha tetszik is nekem Ella, ez nem változtat a Katica iránti érzelmeim mélységén és igazságán. Szeretni egyszerre csak egyet lehet és az te vagy, édes Katicám! 1909. október 28. Két hét óta ma találkoztam először Ellával. Szerelmes ember előtt egy évezrednek tűnik fel ez a két heti távollét. No de annál édesebb, annál boldogítóbb volt a viszontlátás. — Ella elragadóbb volt, mint valaha. — És milyen ked­ves, milyen figyelmes volt velem szemben. Azt hiszem, nehezen állhattuk meg mindaketten, hogy a Kossuth Lajos utcai korzó kellő köze­pén a nyakába ne boruljuak egymásnak. — Az utálatos ripacsos, aki most is ott alkalmatlan­kodott az oldala mellett, majd megpukkadt dühé­ben, mikor látta, hogy Ella milyen nyájas, milyen kitűnően figyelmes hozzám. — Hanem abban az egyben nincs igaza az istennőnek, hogy azt veti a szememre, hogy én valami bak­fisnak udvarolok életre-halálra. Talán a kis Kati­cára gondol. Biztosította róla, hogy nem kell hallgatnia barátaim pletykáira; — az ő öntuda­tos szépségével nem állja ki a versenyt semmi­féle bakfisnak a bájos ügyetlenkedése. 1909. november 10. Katica ma csodálatosan szép volt. Csodá­latosan szép és csodálatosan hideg ! Nem tudom, mi az oka, hogy ma nem beszélt olyan kedves melegséggel hozzám, mint ezelőtt szokott. Ugy látszik, tudja ez a kis leány, hogy a férfiak annál inkább bolondulnak az ideáljuk után, minél fagyosabban bánik velük. De mintha a mamája sem lett volna ma olyan nyájas hozzám, mint ezelőtt. — Ami azt illeti, van okuk nehez­telni rám ! Nem illő és nem helyes dolog, hogy iskolafentartó eleget tett-e a "nyert államsegély feltételéül szabott iskolai kibővítés, tanszer és butorzati felszerelésnek, utóbbiakhoz annak ide jén szétküldött nyomtatott jegyzékek, illetőleg az 1907. évi XXVII. t. cikkhez való utasítás ÍV. függeléke szerint. Ha pedig eddigelé fizetés­kiegészítő vagy korpótléki segélyek nem adattak, akkor a tanítók fizetésének alkotó részét képező tan- és felvételi díjaknak állami segéllyel leendő pótlásáért benyújtandó kérvényekhez a vár­megyei közig, bizottság L907. évi julius 30.-án 1908. sz. a. kelt köriratában említett 31 drb okmány melléklendő. Az államsegélyes népiskolák építési és tan­szer, valamint butorzati hiányainak pótlási ideje 1910. évi augusztus 30.-ával lejárván, jó eleve figyelmeztettek az iskolaszékek, hogy a jelzett hiányok pótlása iránt a f. évi március havi iskolaszéki üléseikben intézkedjenek s az ered­ményt április hó végéig jelentsék be; mert kielégítő eredmény bejelentésének hiányában a feltételesen részesített állami segélyezésre való tekintettel a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz kötelezővé vált jelentésünket felterjesztjük ; a szükséges tanszerek költségéről az iskolafentartók 1 —2 évi szétosztásban a ren­des tanévi költségvetések keretében is gondos­kodhatnak. Ezek a jelzett új intézkedések ismét óriási munkahalmazzal kezdetik meg velünk az új pol­gári évet, már pedig az 1907. és 19J8. é/i új törvény szerinti intézkedések súlya alól még alig lihegünk szabadabban. A már felépített új osztályú devecseri, bándi, ugodi, pölöskei és pápai r. k. iskoláknál szervezendő tanító állások elmaradt államsegélyei tárgyában újból igen beható, sürgető felterjesz­tést tettünk a vármegyei közig, bizottságból, minek az volt az eredménye, hogy a szakminisz­térium a komoly a igen fontos okokat mérle gelve, azoknak az iskoláknak a segélykérvényi iratainak a sürgős felterjesztését elrendelte, ezen intézkedés nagy örömöt keltett az érintett iskolai hatóságok körében s a jövő fejlesztésekre a re­ménységet jóval helyreállította. Veszprém vármegye népiskoláinak, tanítói­nak, tanulóinak, államsegélyeinek, tannyelvi ós fejlesztési viszonyainak kimutatása elkészült és f. évi december hó folyamán menr fel a szak­minisztériumhoz ; végeredményben meg fogja állapítani ez a kimutatás a beiskolázott, a tan­erők létszámát és az államsegélyek rengeteg nagy összegét s egyúttal tájékozást fog nyújtani a jövő fejlesztésekre. Örvendetes tudomásúl szolgálhat még az a körülmény is, hogy az országom statisztikai hi­vatal részéről előzetesen közölt újabbi végered­mény adatai szerint Veszprém vármegye tan­már évek óta járok komoly szándékkal a házuk­hoz és még mindig nem nyilatkoztam. Annál inkább nem helyes ez, mert valóban őrületesen imádom a kis Katicát. Még az hiszik, nem veszem eléggé komolyan az udvarlásomat; — annál inkább gondolom ezt, mert a mama már megint emlegette, hogy én ugyan alaposan bele­gabalyodtam valami orfeumhölgybe. — Már miféle beszéd ez! Megmutatom még holnap, hogy alaptalanul pletykálnak rólam. -- Meg­kérem a Katica kezét — és ha hozzám jön — már pedig kétségtelen, hogy hozzám jön — én leszek a legboldogabb ember a világon. 1909. november 12. Hála Istennek kikosaraztak! A Katica mamája azt mondta, hogy a lánya sem menne olyan emberhez és ő sem adná olyan emberhez a lányát, akiről mindenki azt beszéli, hogy egy orfeumdámának csapja a szelet! — Miceoda ki­fejezései vannak a vén skatulyának I — Még per orfeumdámának meri titulálni Ellát Hallat­lan szemtelenség! No hát ez az orfeumdáma százszorta kedvesebb nekem, mint a maga nyá­vogó leánya, kedves néni, akinek csak illendő­ségből kértem meg a kezét, hogy a világ szájára ne kerüljenek, ha három évi udvarlás után fa­képnél hagyom. Boldog vagyok, hogy kosarat kaptam — s rohanok az én imádott Ellámhoz és tudtára adom, hogy csak úgy lehetek boldog az életben, ha ő lesz a feleségem. 1909. november 12 este 8 óra. És ne pukkadjon meg az ember ? ! — Ella jegyet váltott a ripaosossal! Ezeknek az orfeum­dámáknak igazán ninoa szivük I

Next

/
Oldalképek
Tartalom