Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-07-23 / 30. szám

félbeszakítja tanulását, vagy kényszerítve, de hajlam és kedv nélkül képezteti magát a gimnáziumi felsőbb tudnivalókban, mert erre alkalma van. És így szaporodik, a gyakorlati szellem nagy kárára a lateinerek hemzsegő csoportja. Ha még hozzá vesszük, — amihez jogunk is van — hogy ma a három polgári leányiskolánk végzett növendékei egy részének tovább képeztetése is megkívánna valamely gyakorlati irányú felsőbb tanintézetet, akkor rámutattunk arra a kulturális hézagra, amelyet, ha tökéletes munkát akarunk, meg kell szüntetnünk mihamarabb. Hisz, ha nem lenne Pápán állami tanítóképző és nem volna két felekezeti tanítónőképzőnk, valamennyi polgári iskolai és a két gimnázium negyedik osztályát végző növendékeink elől el lenne zárva minden reális célú szakiskola. A jelenlegi állapot tovább nem maradhat. S ezen csakis gyakorlati célú tanintézet ideho* zatalával segíthetünk. Még pedig egy felsőbb kereskedelmi iskolával, amelyhez a viszonyok leginkább hozzásimulnak, annyira, hogy előrelátásunk szerint ez az új intézmény nálunk igen hamar felvirágoznék és versenyt birna az ország legnagyobb, e nemű intézeteivel. Mikor az állami tanítóképző megnyerése ügyében az illetékes tényezők az akkori kormánynál lépéseket tettek, a kétkedő főhatóság előtt erősen hangsúlyozták, hogy Pápán a tanítóképző a legjobb helyek egyikére kerül. S úgy is lőn, mert rövid pár év alatt ezen állami intézetünk a leghatalmasabb fejlődést érte el. Ily eredményre jutna az óhajtott helybeli felsőbb kereskedelmi iskola is. Természetesen a város a maga budgetje terhére nem szerezhetné meg e tanintézetet. Anyagi helyzete ezt nem engedi. Azonban, mivel a mi óhajtásunk az állami köteles célnak is a legjobban megfelel, bátran kopogtathatunk mostani kormányunk ajtaján e dologban és kérhetjük, hogy szaporítsa kulturális intézményeit egy felső kereskedelmi iskolával nálunk. S ha intézőköreink és befolyásos embereink eltökélt akarattal latba vetik kérdésben egyéni tekintélyöket, reméljük a biztos sikert. Adja Isten, úgy legyen ! Gy. Gy. — Minek? — vont vállat a lány s összébb igazította magán a ruhát. — Hát diskurálni. — Minek menjek? 'sz maga Julosához jött, nem én hozzám. — Ahá - gondolta magában Mihály — hát a másik a Julcsa. Derék lány. Elnézte ezt is. — Takaros cseléd! — goüdolta róla s megszólalt : — Én ahhoz jöttem, aki nekem tetszik. Nem Julcsához, se nem Borosához. — Haha ! . . . — kacagott fel a lány — ^n nem vagyok Borcsa. — Hát? — Majd bolond vagyok megmondani. — Hát csak mondja meg, ha nem szégyelli. — Majd. A leány felült. Restellt ilyen sokáig ott fetrengeni a legény szeme előtt. Igazán formás, gömbölyű, pirosarcú, nevető szemű lányka volt; olyan hamis nézésű volt a szeme, hogy Mihály mindig nevetett, ha belepillantott. — Na gyüjjön be, na. — Itt is jó. — Persze. Minek vóna j<5 itt, ha odabe is lehetünk. Mihály már csak azért beszélt, hogy ne hallgasson. A városi zárószámadások. A képviselőtestület legközelebbi gyűlésén fog foglalkozni az 1909. évi zárószámadással, melynek fontosabb tételeit a következőkben ismertetjük: A bevételnél a zárószámadás az előirányzathoz képest 30.736 korona emelkedést mutat. Az összeg lényegileg a fogyasztási adó több bevételéből, a házbérjövedelem s ebadó emelkedéséből állott elő. A bevételeknél jelentékeny csökkenést mutat a hely pénz jövedelem s a községi adó. A kiadásnál 13.235 korona hitelmegtakarítás mutatkozik, mely lényegileg a tisztviselői fizetéseknél, kölcsönök kamatánál, közegészségügy, tisztaságügy és katonabeszállásolás tételeinél állt elő. Emelkedést mutat az irodaköltség, a járdakészítés, a sétaterek és faiskola fenntartása. A vagyonleltár szerint a város cselekvő vagyona 2,587.496 korona, szenvedő vagyona 1,381.898 korona, tiszta vagyona tehát 1,205.596 korona. A vízvezetéki pénztár mérlege 9201 korona maradvánnyal, a kövezetvámpénztár 4002 korona maradvánnyal, a vasúti kövezetvám 3084 korona maradvánnyal, a községi közmunka 4288 korona maradvánnyal, az Erzsébetváros pénztára 4954 korona maradvánnyal, a vágóhídi pénztár 3298 korona maradvánnyal, a városi nyugdíjalap 49.114 korona maradvánnyal, az alapítványi pénztár 583.578 korona maradvánnyal zárul s csupán az ápoldai számadás mutat 306 korona túlkiadást. A zárószámadásokat a pénzügyi bizottság 1910. évi julius 11-ki üléséből a következő határozattal ajánlja a képviselőtestületnek elfogadásra : „A bizottság első sorban a házipénztár 1909. évi költségvetési előirányzatával hasonlította össze a zárószámadás összes tételeit és úgy találta, hogy a városi tanács a költségvetés korlátainak szigorú betartásával gazdálkodott. Az előirányzattal szemben mutatkozó túlkiadások egyetlen tételnél sem tesznek figyelemreméltó összeget, mindenütt elfogadható indokokból történtek, s bőséges fedezetet találnak Elkapta a lány kezét a húzta. De ez nem hagyta magát. — Körmére ütök. — De visszaütöm. — Majd elő is veszem a seprűt. — De összetöröm. — Haggya mán a kezem, mert olyat kiáltok ! . . . — De be is tapasztom a száját! — Beleharapok. — Na! . . . — és odatartotta nagy barna öklét, amelyben elveszett a lány gyermekkeze, annak az arca felé. A lány a dulakodásban lefordult az ágyról s egyszerre csak ott volt a legény ölében, a két karja közt. Most már igazán nem volt menekülés. A Mihály fejét megcsapta valami hőség s hirtelen úgy átölelte a lányt, majd összetörte. Ebben a percben pattant a kilincs. Mire kinyílt az ajtó, már kibontakoztak. Julcsa jött ki. Az összeszorított szájú nagy lánynak villogott a szeme. - Hívom, osztán nem gyün — szólt Mihály, mentegetőzve. — Mér nem jösz ! Egy-kettő. Tessék ! — szólt rá a bugára Julcsa. Az lesütötte a fejét, hogy eltakarja az égő arcát. más tételeknél történt s háromszorta nagyobb összegű megtakarításokban. Az irodai költségek nagyságát a bizottság már más alkalommal is szóvá tette, s ezúttal is felhívja erre a városi tanács figyelmét azzal, hogy az irodai átalányrendszer behozatalának kérdését tegye megfontolás tárgyává, s egyébként is iparkodjék a nagy összegű irodai- költségeket lehetőleg apasztani. A bevételek lényeges emelkedést mutatnak az előirányzattal szemben, s ennek legnagyobb része a fogyasztási adó természetű jövedelmekre esik, viszont azonban apadás állott be a helypénz- és vámjövedelmeknél. Annál kedvezőtlenebb jelenség ez, mert e jövedelmek piacunk idegen-forgalmának fokmérői s e tételeknél az apadás 10 év óta következetesen évről-évre jelentkezik. A számadás egyes tételeit az alapul szolgáló iratokkal is egybevetettük, s minthogy az összes tételek megfelelő okmányokkal igazolva vannak, a bizottság azt a javaslatot terjeszti a közgyülés elé, hogy az 1909. évi -zárószámadásokat fogadja el s a számadásokért felelős városi tanács részére a szokásos fentartással a felmentvényt adja meg. A város kezelése alatt álló különféle alapok és alapítványok számadásait szintén megvizsgáltuk és teljesen rendben találtuk. Az alapítványi pénztár adósainak kamathátralékai már lényegesen kisebbek, mint az előző években voltak, de mivel még mindig vannak másfél évet meghaladó kamathátralékok, ezeknek erélyes behajtására a városi tanácsot utasítani kérjük. Az elhagyott gyermekek segélyalapjára vonatkozólag a bizottság javasolja, hogy az ismeretlen tartózkodásu egyének 17496 K 38 f-t tevő s a 24073/VIII. 1902. sz. belügyminiszteri leirattal ezen alap javára átengedett lététéiből a város az 1/1903. B. M. sz. rendelet 60. §. 2. pontjának megfelelő alapítványt létesítsen, ezen alapítványt elkülönítve kezelje és kamatait évenkint az elhagyott gyermekek tartási költségeire használja fel. Minthogy azonban az 1909. évben a 17496 K 38 f tőkének jelentékeny része: 8691 K 31 f felhasználtatott, ezen összeg a létesítendő alapítvány részére megtérítendő lesz s addig is e 8691 K 31 f, mint az alap követelése, annak vagyoni állagába felveendő. Utasíttassék a városi tanács, hogy az esetre, ha ezen alapítvány kamatai és a gyámtári tartalékalapnak ugyanezen célt szolgáló jövedelem-feleslege az elhagyott gyermekek tartási költségeire elégségesek nem volnának, úgy a hiánynak államsegély utján leendő pótlása iránt tegyen lépéseket. " — Én nem vagyok úgy kicsípve, mint te — mondta. — Mer lusta vagy. — Nem is vagyok olyan friss az őtözésre . . . — Nem ! Épen te nem vagy ! Egyebet ee szeret, csak a cifrálkodást. Mihály közbeszólt : — Jó magának így is. Igy is elég szép. Rögtön megbánta, amit mondott. — Elég szép ő. Kivált mikor felhúz za az orrát, mint a pulyka. Olyankor kell látni. A kisebbik lány csipőre tette a kezét és visszanyelvelt. — Tessék innen bemenni, hagy szedem rendbe magam. Olyan vagyok, mint egy izé. — Egy borzaskati — szólt Mihály. A két lány elnevette magát. A nagyobb epésen, a kisebbik vidáman. — Katinak hijják ? — eszmélt íel Mihály. — Ugy hát! — mondta Julcsa. — De bizony nem úgy, hanem Ka ticának 1 — felelt a kisebbik. — Katica ! — pittyesztette el száját Julcsa. Azzal kinyitotta az ajtót s előre eresztette Mihályt. A legény elfojtotta a mosolygását s az asztalhoz ment; mindenki a helyére ült. A két férfi a vasút mentén való tehénLakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BtJTOROIi állandóan raktáron! ' "J;wít:isok:it is elfogadok. 1 bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt. DRACH ADOLF