Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-07-09 / 28. szám

Ennek az évnek a tavaszán a földmivelésügyi minisztérium gazdasági tudósítói a magyar föld várható gabonahozadékáról nagyszerű képeket irtak össze. Az volt ezekben a jelentésekben, hogy ha a természet haragja tönkre nem veri a májusi gabonaállományt, hát akkor Magyarországon az idén mintegy 55 millió métermázsa búzát fogunk aratni. Sőt a rajongók már arról is beszéltek, hogy a föld, jó időjárás esetében, 60 millió mázsát is ki fog adni. Ez tagadhatatlanul olyan termés lehetett volna, amelyhez hasonló 1873 óta nem volt nálunk. Ám a természet az idén is elébe vágott a reménykedő számításoknak s a gyors egymásutánban reánk lecsapott viharok, a sok jégverés és eső sok millió koronával megcsappantotta az ország ezidei termését. És még szerencsénk a szerencsétlenségben, hogy az az óriási felhőszakadás, amely Krassószörény vármegyét tette koldussá, nem a nagy magyar gabonavidékeken csapott le ránk, hanem erdős, sziklás, hegyes vidéken, mert akkor a kár mérhetetlen nagy lett volna. Az aratásba, a kasza pengésébe, az arató leányok nevető danájába ennek az egész országnak öröme, vagy bánatának hangja csendül bele. Az ország lakosságának egy-egy évi jobb vagy mostohább anyagi sorsa a magyar mezőgazdasági élet bázisán nyugszik. A kiadós, jól értékesíthető termés kihat a dolgozó magyar társadalomnak minden szervébe s közvetlen vagy közvetett utakon megérezzük valamennyien annak áldását. De ugyanúgy megérezzük a mostoha termés átkát is mindnyájan. Bizony gyenge, süppedékes annak a nemzetnek gazdaságéleti alapja, amelyiknek egy-egy évi jóléte a szeszélyes természet normális időjárásától, a termő föld hozadékától függ. Ebben az évben talán nem sok okunk lesz a panaszra, ha csak a már megindult aratás és betakarítás közben valami nagyobb elemi csapás meg nem látogat minket, mert a várható gabonatermésünk így is, a viharok után 54 és fél millió métermázsa búzát kinál, mig az árpában és a zabban is 15—25%-al jobb termés várható a tavalyinál, csupán a rozsban van mintegy 2 millió métermázsával kevesebbre kilátás, mint tavaly volt. A mi mezőgazdaságunk kétségtelenül ma is első biztosítéka az ország anyagi életének, de a föld hozadéka már nem elég, a természetes szaporodással s a közszükségleti cikkek árainak folytonos emelkedésével szemben, a lakosság nyugodt életének és továbbfejlődésének biztosítására. Ezért országos érdekű szükséglet, hogy éppen a magyar birtokok mellett mennél több egészséges üzemü gyárvállalat létesüljön, lehetőleg maguknak a birtokosoknak kezeiben. Ezek a gyárvállalatok szakavatott vezetés mellett feltétlenül a birtokállományt, a birtokosok s az alkalmazottak anyagi helyzetét fogják megerősíteni, mert ott, ahol a föld nyert hozadékát mindjárt fel is dolgozzák, a fogyasztó piac, a közönség számára, ott a vagyonosodásnak kettős biztosítéka van meg. Ezért szükséges, hogy az aratás csendes munkáját egy folyton fejlődő erejű, egészséges lármáju gyáripari élet folytassa, amely ismételjük, megértéssel s becsületes üzleti elvvel sohasem a földbirtok kárára, hanem annak és az egész ország lakosságának javára fog működni. Az idei népszámlálás. A kereskedelemügyi miniszter már beterjesztette az 1910. évi népszámlálás elrendeléséről szóló törvényjavaslatot. Ha törvényerőre emelkedik, megtörténnek a sokféle és hosszadalmas előkészületek, hogy az 1910. évi december 31-iki állapotot feltüntető adatok 1911 január 1—10-ike közt pontosan és akadálytalanéi összegyűjthetők legyenek. Talán nem lesz érdektelen felemlíteni, hogy a mostani népszámlálás Magyarországon az ötödik, általános, alkotmányos formák közt történő népszámlálás. Voltak ugyan népszámlálások előbb is, de úgy az 1715-ben megtartott első népszámlálás, mint az 1720. és az 1805. évi népszámlálások nem vették számba a nemességet. Az első általános népszámlálás, mely 1785-ben történt, nemkülönben az 1850. és az 1857. évi népszámlálások törvényes rendelkezés nélkül és így nagyon csekély eredménnyel foganatosíttattak. ilyenformán az első általános népszámlálásnak tulajdonképpen az 1869. évit tekinthetjük, amelyet tíz évenként 1886-ban, 1800 ban és 1900-ban követtek a népszámlálások. A .törvényhatóságok első tisztviselőjének felügyelete alatt, a községi elöljáróságok és a számláló-biztosok közreműködése mellett az állam által ingyen szolgáltatott nyomtatványokon történik a népszámlálás, a számláló-biztosok díjait azonban és a végrehajtásnál felmerülő egyéb költségeket a községek fizetik. A törvényhatóság első tisztviselője felügyel a népszámlálást végző tisztviselők munkájára. A magyar kir. központi statisztikai hivatal már elkészítette a különféle számláló lapokat (mintegy huszonötmillió lapra van szükség) és ezeket a javaslat törvényerőre való emelkedése után, a kereskedelmi miniszternek a törvényhatóságokhoz intézendő részletes utasításával együtt szétküldi az egyes városokba és községekbe. Oszszel a statisztikai hivatal kiküldött tisztviselői kiszállanak az egyes törvényhatóságok székhelyeire a népszámlálás körüli teendők megbeszélése és a helyi végrehajtásban résztvevő közegek beoktatása végett. Január 10-ig tartoznak a biztosok összeírni körzetük valamennyi lakóját, munkájokat felülvizsgálják a községi jegyzők, ezek január 31-ig beküldik az anyagot a főszolgabíróhoz, aki legkésőbb február 15-ig köteles járása anyagát a központi statisztikai hivatalhoz juttatni. Az adatokat a statisztikai hivatal dolgozza fel és körülbelül másfél esztendőbe kerül, míg megjelenhet a népességi viszonyokat ismert ető első általános jelentés. Az 1897. 35. törvény kötelez mindenkit, hogy igaz adat okat valljon be számláló-lapján, másrészt az ad atok földolgozóit kemény büntetéssel sújtja a törvény, ha az adatokat bármily privát célra is kiszolgáltatják, mivel a népszámlálási adatok ugyancsak e törvény büntető határozatai értelmében még a megadóztatás alapjául sem használhatók föl. Felemlítendő, hogy a központi statisztikai hivatal máris előkészületeket tesz e rendkívül nagy munkával járó népszámlálás megejtésére. Miután az anyag földolgozásához a hivatal rendes létszámán kívül még százon fölül ideiglenes alkalmazottakat is kell foglalkoztatni, akiket a hivatal mostani épületében már nem lehet elhelyezni, a statisztikai hivatal egy most épülő magánházban már bérbe vette a megfelő helyiségeket. A népszámlálás központi vezetője és irányitója dr. Vízaknai Antal min. tanácsos, a központi statisztikai hivatal aligazgatója lesz. Városi közgyülés. — 1910, jul. 2. — Nagy érdeklődés mutatkozott a mult szombaton tartott városi közgyülés iránt. Hire járt, hogy a képviselőválasztással összefüggő interpelláció lesz s hogy a tisztviselők fizetési beosztása körül erős harc készül. Mindebből azonban nem lett semmi. Interpelláció helyett a polgárnek, mint a nagy halnak, aki jó és rossz kedvében egyaránt a saját vériből, a hatalomba nszükölködő apró halakból csap magának fölöetökömöt is, vacsorát is. És ez ideig még egynek a szálkája sem maradt a torkán, mert nyeli őket habzsolva. Voltak és nincsenek! Könyörület nélkül való, rossz szívvel verte meg az Isten ; akinél az ember oeakjaz egészhelyes gazdánál kezdődött. A többi nem számított előtte semmit, azt bolond, dacos dölyfében lenézve, oda kívánta a föld mélyébe, ahonnét vétetett. Eme áldatlan természete tette kiállhatatannál a födémesi plébános előtt is, aki hiába mondott neki szép beszédet a keresztényi szeretetről ! Egyideig a métát kezelték a gyerekek, de Barna Rácz Gyurka indítványára hamarosan másba fogtak. Az ő szilaj vérének kissé száraz mulatság volt a métázás. Valami lobogósat, szikrázót akart s így történt, hogy a plébános száradó sarjú rendje egyszerre csak égni kezdett mindkét oldalon. Megnyújtotta azt maga Barna Ráoz Gyurka s mikor a lángok, mint valami hirtelen kigyön • gyölített vörös pántlika, — végigszaladtak a a keskeny renden, a háttérből a fülénél fogva húzta előre Gyurka a cigány-kovács fiát, öklözve a gyereket jobbról is, balról ia. — Ugord át ! No még egyszer ! A gyerek sírt. kiabált. A lángok megperzselték a meztelen lábszárait, belekaptak a rongyos ingébe, a kócos hajába s tehetetlen vergődését látva nevetett Barna Rácz József fia, mert a többiek már megelégelték a kegyetlen tréfát s szép csendesen hátrább húzódtak. Ekkor jött arra a plébános ; az ezüstös hajú, szelid képű aggastyán. A többi gyerek tisztességtudóan megemelte előtte a kalapját s szinte törte magát, hogy odaérhessen hozzá kézcsókolásra. Barna Ráoz Gyurka úgy tett, mintha észre sem vette volna a közeledőt; inkább még erősebben tartotta a cigánykovács fiának a gallérját, hogy el ne menekülhessen. A plébános arca lángba borult; erős, érces hangja úgy szólott, mint a harangkongás. — Ereszd el azt a gyereket; tüstént ereszd el! Barna Rácz Gyurka úgy félig-meddig hátrafordult a kiáltásra s a fiu kezét még fogva végtelen pökhendiséggel válaszolt : — Nem kár érte, — hiszen csak — cigány ! A plébános aroazine a lángvörösből egyszerre a halotthalaványba csapott át; hatalmas, nagy alakja kiegyenesedett; a hirtelen harag felemeltette vele a kezében tartott fényes diófa botot, mely végig csapott a Barna Rícz Gyurka hátán. Csak ez történt. És az történt még, hogy Barna Rácz József tört, zúzott mindent, ami csak a keze ügyébe került, mikor meghallotta ezt az esetet. Rettenetes dolognak tiint fel előtte az, hogy a plébános megbotozta az ő fiát azzal a kézzel, amelyikben a feszületet szokta tartani. És kiért? Jobban mondva miért.? Egy rongyos cigánypurdéért, akiért, ha a vizbe esik, s felvetik a hullámok, az se kár, ha valamelyik láb nagyot lök rajta, hogy még mélyebbre merüljön. Az első nagy felháborodásra az villant meg a fejében, hogy feladja a plébánost a megyénél, de felmegy a püspökig, ha kell a királyi g is, hanem a szenvedett sérelemért megtorlást kiván minden áron. És hogy aztán lecsendesült a vére, mást gondolt. Nem fordul a megyéhez, nem megy a püspökhöz, se a királyhoz, a plébáLa I* sberendezéseket DRACH ADOLF u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BUTOROü állandóan raktáron! Javítássokat is elfogadok. — bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt.