Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-06-25 / 26. szám

tünet, amely szerint hol a napi sajtó terén, hol a családi és egyéb társadalmi érintkezésekben is az ifjúság lelkébe már korán akarják beleoltani a figyelmelenség csiráit. Korunk vonása általában a secessio jegyében mozog. A múlttal mindenképeu szakítani akar s e végett torz helyzetekbe jut sok felfogásával s karikatúrákra méltó érthetetlen törekvésekre ad ingert. A komolyság helyébe a bohemség lépett; a higgadt bírálatot a meggondolatlan, nyegle lekritizálás váltotta fel. Mindenütt reform-mozgalmak, de legtöbbször azért, hogy valakik feltűnjenek. Ezen rosz értelemben vett modern irányzat — sajnos — érezteti káros hatását az ifjúság oktatása és nevelése körül működő intézeteinkben is. Tudjuk, hogy minden oktató ember, tehát gyarlóságai is vannak, némelyiknek néha sok is. Ámde ez a természetes állapot még nem ok arra, hogy úgy a sajtóban, valamint a társadalmi érintkezésben és a családban bizonyos keresett gúnnyal bírálják ha igaz, ha nem igaz az oktatók tanítói eljárását, hibáit stb., mintha ezzel az illető oktatónak ártanának. Oh legkevésbbé bántja az ily rosz akaratú gyanúsítás és bírálat az illető' tanítót, tanárt, — túl teszi magát rajta könnyen, hanem inkább a keze alatt levő gyermekek kárát okozzák, akik elöljáróik és oktatóik erkölcsi figyelmeztetésére és tanításaira nem hallgatnak és így erkölcsben fegyelmezetlenek, tudásban hanyatlók lesznek. Látva a sok főhatósági rendeletet, amelyek álhumanizmusból könnyíteni iparkodnak a tanítás anyagán ok nélkül; látva a mindenfajta iskola fegyelmi szabályait, amelynek a legjobb és legnemesebb célzatú pontjait sem merik az iskolák alkalmazni adott esetekben, mert félnek a közvélemény igazságtalan szájától, — többször eszembe jutott, hát miért is van szabályzat és direktiva a tanításban és nevelésben, ha végre nem hajtható? Inkább a papírkosárba velők! Többre megyünk talán így!? Legalább nem tanítjuk az ifjúságot arra, hogy a törvények arra valók, hogy ne tartassanak meg. Ez oktató és nevelő eljárás rövid idő múlva odavezet, amitől a költő félti nemzetét: »Róma ledől s rabigába görbed«. A tanév végén nem a reakció szülte bennem e gondolatokat — hisz attól mindig távol állottam —, hanem egy erős, kötelességtudó, komoly és munkás magyar értelmiség megteremtésének akciója. • (üy. Gy. Fizetési osztályok. Ily cimü múlt heti cikkünk visszhangjakép, vettük az itt következő cikket, s bár nem minden részében egyezik nézetünkkel, a szabad véleménynyilvánítás elve alapján közreadjuk: Az 1909. évi államsegély felosztása tárgyában kibocsátott 62.000/1910. sz. belügyminiszteri rendeletben üdvös intézkedésnek minősíthető az, hogy a közigazg. tisztviselők egész komplexumára kiterjeszkedik, ami jelentőségteljes eredmény. Ez a polgármesterek állandó választmánya befolyásának tulajdonítható, azonban mint kezdetleges munka, ez sem ment minden hibától. Nevezetesen igazságosnak nem mondható, mert a rend. tan. városokat két csoportba sorozza': 10 ezer lakoson felüli és alulira. Az elsőt sorozza a VII—XI., az utóbbit a VIII—XI. fiz. osztályokba. A városok kultúrális, ipari és kereskedelmi jelentőségére a lakosság számának ha van is befolyása, de még sincs akkora, hogy e miatt a kisebb rend. tan. városokat degradálni lehetne, mert miként a vármegyéknél és a törvényhat. jogú városoknál azoknak nagysága, fejlettsége a tisztviselők fizetésére semmi befolyással sem bir, úgy a rend. tan. városok között sem szabad különbséget tenni. Ha a rend. tan. városoktól megkivántató szellemi és anyagi erővel bírnak, úgy a legkisebbik is gondoskodik megfelelő tisztikarról, s miután egyetlen város sincs, amelyik ki ne használná tisztviselői munkaerejét, kisebb városban ugyan kevesebb tisztviselő állás van, de ezek kezében a közigazg. több ága van letéve, tehát munkaerejük teljesen le van kötve ép úgy, mint a 10 ezernél nagyobb népességű városokban. Ami pedig a tisztviselőknek a fizetési táblázatba sorozását illeti, az az 1910. évre feltétlen megváltoztatandó, illetve korrigálandó, mert általános megnyugvást a tisztviselők között csakis úgy lehet teremteni, ha mindegyik a maga helyére jut kvalifikációja és munkakörének fontossága folytán. Teljesen érthetetlennek tartom a belügyminiszteri rendelet azon intézkedését, hogy a városi főjegyzőket, akiknek vállain nyugszik tulajdonképpen a városi adminisztráció és éppen olyan tanácstagok, inint a rendőrkapitányok és a polgármestert helyettesítő tanácsosok, akiknek ugyanolyan kvalifikációval kell birniok, vagyis jogvégzetteknek kell lenniök, mint az előbb nevezetteknek, mégis a IX. fizetési osztályba sorozták s csak úgy juthatnak bele a VIII. fizetési osztályba, ha a képviselőtestület őket oda sorozza. Minthogy pedig a képviselőtestületek rendesen idegenkednek a nagyobb fizetéstől, így alig van reményük a főjegyzőknek, hogy bejussanak a VIII. fizetési osztályba. A városi főjegyzőkre amily bántó ez az intézkedés, ép oly lealázó is, mert munkájuk fontosságától s annak nagy mérvétől vonatik meg a kellő elismerés és méltatás. Hiszem, hogy a polgármesterek méltányolni is tudják a főjegyzők munkásságát s mindent el fognak köve tni, hogy a rajtuk esett sérelem helyre hozassék s éppen abba a fizetési fokozatba osztassanak be, mint a rendőrkapitányok és polgármester helyettesek. A városi főjegyzők degradálása kétségtetelenül az egész fizetési fokozaton érezteti elkeserítő hatását. A városi jegyzők, illetve árv. jegyzők, akiknek szintén jogvégzetteknek kell lenniök, be vannak osztva a X. fiz. fokozatba, oda, hova a kezelőszemélyzet: iktató, kiadó, irrattáros s még mód sincs nyújtva arra, hogy a IX. fiz. osztályba besorozhatók lehessenek. De helytelen a pénztári tiszteknek a beosztása is, kik a XI. fizetési osztályba vétettek fel s csak a képviselőtestület emelheti őket a X. fiz. osztályba, tekintve, hogy ezeknek mégis csak sokkal felelősebbteljes munkájuk van, mint az iktató, kiadó és irattárosnak. A vár. mérnök, t. főügyész és ügyvezető orvosoknak beosztása sem megfelelő, mert ezeknek jelenleg megélhetési alapjukat magán gyakorlatok képezik. Ha tehát magán gyakorlattal a IX. fiz. osztályba jutnak, oly jövedelemmel lesznek ellátva, ami semmi körülmények között sem áll arányban, ha magán gyakorlat nélkül a VIII. fiz. osztályba soroztatnának. Ez csak úgy volna arányosítható, ha magán gyakorlattal a XI., magán gyakorlat nélkül a VIII. fizetési osztályba soroztatnának be. — Tisztelt uraság, mit keres itt este a Duna partján ? Nem akartam rossz nevelésünek látszani, tehát nem ugyan brekegve, hanem magas emberi beszédben, - ezt feleltem neki : — Béka barátom, én festő vagyok és Hangulatot keresek itt este a Duna vize partján. — Hangulatot? brekkentvissza csodálkozva a zöld jószág. És olyan furán ugrott szava mellé, mintha csak azt akarta volna jelezni ezzel az ugrással, hogy nevet rajtam. Hangulatot ? tisztelt uraság ? Boszusan pillantottam a konfidens állatra és nagyot toppantottam a lábammal. — Ej, hát még csúfolódni akarsz velem? Az eleven zöldség megszeppent. — Dehogy akarok én veled csúfolódni jó uraság, osupán egy titkot akarok elárulni neked, ha meghallgatod. A titok az, hogy itt a nádas szélén a hinárba (s e szónál kissé balra ugrott a viz partja felé) már a nyár eleje óta fekszik egy sárga hajú leány. — Mit beszélsz ? szóltam közbe izgatottan. De a zöld béka nyugodtan folytatta : — Igen, sárga haju. Vagyis tulajdonképpen már zöld haju, mert odalent minálunk mindent zöldre festenek. Amikor lekerült hozzánk az a leány, hát én emlékszem rá, szép volt és fiatal, hanem azóta megrútult, felpufíadt, szétmállott és megöregedett. Erről a leányról tudok én egy hangulatos dolgot. — Meghallgatod, jó uraság ? — Kíváncsian pislogott rám, mialatt én botomra támaszkodva, merengő gondolattal tekintettem a nádas felé. A zöld béka pediglen tovább brekegte: Hát, uraság, az a szép sárga haju leány tavaly még itt sétált minden alkonyatkor egy barna fiatalemberrel. Egymás kezét fogták, vagy karonfogva mentek és suttogó hangon beszélgettek. Szerelmes pár volt. Egyszer azután, bíboros naplementekor, a barna fiatal ember átunszolta a leányt a fahidon és akkor átmentek a szigetre. A leány ellenkezett, azt láttam, tétován lépett rá a hid padlójára, de végre mégis engedelmeskedett a férfinak, átment vele a szigetre. Mire visszatértek, már rég. fent volt a hold és én amonnan a vizből csupán azt láttam, hogy a férfi hevesen átkarolja a leány derekát és a leány piheg, ajka remeg. Attól fogva minden alkonyatkor az lett a vége a sétának, hogy a szerelmes pár átrándult a szigetre és késő holdvilágnál tért viss-a a hidon. Meg nem foghattam, tisztelt uraság, hogy mit kereshettek a szigeten. Mert ilyesmi nálunk békádnál nem szokás. Később elmondta nekem egy tücsök, hogy a szigeten sűrű lombok közt rejtőzködik egy ház és abban a házban minden alkonyat után minden este meggyulladt egy gyertya és a gyertya-világnál, bent a szobában, ölelkeznek a szerelmesek és ettől az öleléstől a nyápic gyertya elalszik. — Ostoba ! — dünnyögtem önkénytelenül — hogy-lehet olyankor neki elaludni ? -- Na igen, szőtte tovább a különös történetet a béka, eajátszerüleg brekegve, én is ezt mondtam a tücsöknek. A tücsök pedig elszégyelte magát és hatalmasat szökkenve távozott. Ősszel, hűvös estéken elmaradozott a viz partjáról a pár s azóta egész télen át nem láttam. Most a melegedő tavasszal azonban újra Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! z==zz=z JTavítá^oliat is elfogadok:. : bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt, DRACH ADOLF