Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-06-18 / 25. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEK SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D*- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Az aviatika Széchenyije. Mire e sorok napvilágot látnak, addigra lezajlanak, avagy célszerűbben : elsuhannak a budapesti repűlőgépversenyek. A versenyek elsuhannak és Budapest és Magyarország gazdagabb lesz felemelő, felhőkön túl emelő látványossággal s egy lesújtó, a szörnyen lenézett vén földhöz sújtó tapasztalattal. A látványosságról csak győzzenek beszélni, akik megnézték, a tapasztalatról beszámolhatunk mi, szegény itthonmaradottak is. Szomorú a tapasztalat. A mi aviatikánknak — annak, ami nincs — nincsen Széchenyije s aviatikánk ezért is — nincs. Rettentő, képzeletet felülmúló pénz elfogyott ezen a két héten át, míg a rákosi repülőtér felett száguldtak a francia, német, osztrák és német aviatikusok. De csak ezek. A magyarok — mint azt mindenki igen jól tudja — nem voltak sehol. Az az egyetlenegy, akitől vártak valamit, akiről remélték, hogy a nemzeti becsületnek icurka-picurka biborfoszlányát megmenti, félig eszméletlenül feküdt a szanatóriumban. És elfolyt, elfogyott a rengeteg pénz, amelynek ötvened része is elegendő lett volna arra, hogy a magyar aviatika új Széchenyije (ha többen egyesültek volna e célra, az se lett vón' szégyen) a magyar aviatikát megteremthette volna. Nem kellett volna semmi egyéb, csak fél év előtt vettek volna meg egy Bleriotgépet s adták volna annak a Kutassynak, Székelynek, vagy akármelyik másnak (vannak már vagy húszan hozzáértők) a kezébe. Pénz, pénz kellett volna, pénz nem népcsödítésre, nem repülőgépen felszállás személyes élvezetére, hanem a magyar aviatika megteremtésére. De hát teremteni csak Széchenyi tudott. Széchenyi pedig csak egy volt. Fizetési osztályok. Az állandó választmány tegnap tartott ülésében, szokatlanul szenvedélyes hangú vita után elnöki döntéssel elhatározta, hogy a f. hó 18-ra kitűzött városi közgyüle'st két héttel elhalasztja. Elhalasztotta ezzel a városi tisztviselők fizetésének kiegészítésére érkezett államsegély felosztását is, amire nézve még a reá tényleg illetékes jogügyi bizottság is meg fogja a maga javaslatát tenni. Ámbár a halasztás indító okaival nem vagyunk egészen megbékélve, az ügy érdeme szempontjából mégis szívesen látjuk, hogy a képviselőtestület tagjainak módjuk és alkalmuk nyilik reá — részben a bizottság elkészítendő véleményes javaslata alapján is — oly nagy fontosságú kérdéssel, mint a tisztviselők fizetésének rendezése, alaposabban foglalkozhatni. Részünkről legjobban szeretnők, ha ez a két hét annyira megérlelné az ügyet, hogy a közgyűlés már most véglegesen határozhatna nemcsak a jelenleg rendelkezésre álló összeg felosztására, de egyszersmind a tisztviselőknek az egyes fizetési osztályokba való beosztására nézve is. Nem kívánatos ugyanis, hogy a képviselőtestület két izben foglalkozzék a dologgal. Ma már tudott dolog nemcsak az, hogy mekkora összeget utalványoztak ki tisztviselőink számára az 1909-ik évre, valamint az is, hogy mekkora lesz az a teljes összeg, amit 1910-re s ezután állandóan megkapuok. S ha az 1909-iki segélynél szabatosan körül is van írva, hogy mely állások fizetése egészítendő okvetlenül ki, ez nem lehet akadálya annak megállapításának, hogy melyik állást minő fizetés illeti meg a végleges rendezés esetére. Mert ha ma egyes állásokban levő tisztviselők nem is juthatnak semmi segélyhez, egy pillanatra sem szabad őket abban a kellemetlenül bántó hitben hagyni, hogy a végleges fizetésrendezés nem lesz teljesen egyező azzal a skálával, amelyet a tisztviselői állásokra nézve e város évtizedek óta megállapított s jelenleg is érvénybeu tart. Ezt a skálát most majd az egyes fizetési osztályok fogják alkotni. A VII. osztálytól, melyben a polgármesternek lesz helye, lefelé a XI. osztályig kell beosztani tisztviselőinket. Öt fizetési osztály áll tehát rendelkezésünkre, éppen elegendő arra, hogy minden tisztviselőnek azt a fizetést adhassuk meg, amelyet előképzettsége, hivatali hatásköre és szolgálati évei alapján méltán megérdemel. Az előképzettséget — bár a hivatali rátermettség ezt. sok esetben szerencsésen pótolhatja — mindenesetre rigorózusabban kell venni, mint eddig történt. Igy kívánja ezt tőlünk a segélyt adó kormány is, de így követeli a józan ész. LehetetA „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Emlékezés a hősre. Irta: Bársony István, A grófné kocsija a fasor közt állott az úton, ahol a vén akácok a legtöbb árnyékot adták. Maga a grófné a rét szélén, egy terebélyes akác alól nézte az árkolást, amire az öreg béresgazda ügyelt fel. Hűségesen vén cseléd volt a béresgazda, akiben tökéletesen meg lehetett bízni. Már a nagyapja is ezen a pusztán szolgált a gróféknál. A grófné negyven év körül volt. Kissé hízásnak indult, ami meglehetősen hasonlóvá tette azokhoz a vidéki polgár-asszonyokhoz, akiken a jómód és a gond nélkül való élet a a gömbölyüségekben nyilvánul. Valamikor kedves, fitos arcocskája lehetett; de már gyönge tokát eresztett s az orra környéke megszélesedett; azonfölül jól meg is sütötte a nap. Életmódja inkább is volt való az egészség fentartására, mint a szépségek biztosítására. A gróf, aki mindössze két vagy három esztendővel volt idősebb, javíthatatlan vidám életet élt s ha nincs valaki, aki a pazarlását ellensúlyozza: régen bajba került volna a kárászszögi szép uradalom. Az életmentő a grófné volt, aki ledér férjéből húszéves házasságuk alatt végkép kiábrándulva, visszavonult a közös birtokra és magamagának élt. Dolgozott férfi módra. Első gazdatisztje volt az uradalomnak. Most is főtiszti foglalkozását végezte, körútra indulván. A kopolyás legelőn tavasszal sok szokott lenni a föld árja s ha eső bőven esik, akkor mocsaras laposok maradnak rajta, amik melegágyai a mételynek. Ezt a legelőt árkolták most körül, hogy levezető csatornája legyen a vadviznek. Az árok egyik könyöke éppen a nagy akácfaaorhoz szögellett ki. Játékos fczellö lengedezett s a grófné, napernyőjét összehúzva, elnézett a messze tájékon, amelynek barátságos, szinte mosolygó Bikja mindenütt az ő kitartó szorgalmának és gondozásának a nyomát viselte. Pacsirta énekelt a magasban s az akácfák lombjai közt is madarak osipogtak, dalolgattak. A fenséges langyos levegőben pille szálldosott itt is, ott is. A grófné, ábrándozás helyett, mindenféle kalkulusokat csinált magában, hogy mennyibe kerülhet egyik-másik terve, amivel állandóan főni szokott a feje. Kötött félkesztyübe bujtatott kezét nekitámasztotta a vén akácnak, amely mellett éppen szemlét tartott. Mindenre inkább gondolt ebben a pillanatban, mint olyas valamire,, amit idillnek lehetne nevezni. Tűnődésében egy alázatos hang zavarta meg. — Csókolom a kézit méltóságos grófné, valami láncocskát találtunk az imént, valami finom láncot. A grófné odafordult. Az öreg béres állott előtte s egy sáros, fakó láncocskát nyújtott neki. A grófné elvette és megforgatta. Közönyösen nézte egy darabig s éppen vissza akarta adni, amikor megakadt a szeme valamin. Egy kis érem volt az óraláncocska végén s amint az éremről lehullott a hozzátapadt megszáradt fold : grófi cimert lehetett rajta sejteni. A cimer láttára a grófné összerezzent. Szeme merőn tapadt a láncocskára, de a lélekbúvár rögtön észrevette volna, hogy semmit sem lát belőle. Lelki szemével nézett vissza a múltba. Kis vártatva magához tért s nyugodtan mondta az öreg béresnek : — Jól van; jöjjön be este a kastélyba, kap érte valamit. A vén ember visszaballagott az árkolókhoz, a grófné pedig megint azt a kis láncot Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelmék í I Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékbes, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. TÁCÍÓ DEZSŐ szabászati akadémiát -végzett szabómester, oki. szaktanító, Pápán, Fő-tér 19-ik szám alatt.