Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-05-14 / 20. szám

nul megindulhasson. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünkkel kegyesen hajlandók maradtunk. Kelt Bécsben, 1910. év május havának 9-ik napján. FERENC JÓZSEF s. k. Gróf Khuen-Héderváry s. k. A királyi meghivó levéllel egyidejűleg kör rendeletet intézett a belügyminiszter a törvényhatóságokhoz és az önálló képviselőküldési joggal biró városokhoz, melyben a hatóságokat a választási törvény szigorú megtartására és megtartatására hivja fel. * A központi választmány a közgyűlést követŐleg rögtön összeül s megállapítja a választás napját, megválasztja elnökét és helyettes elnökét. A választást Pápán — mint jó forrásból értesülünk — junius hó első napjára, szerdára tűzik ki. Ugyané napon lesznek a vármegye kerületeiben is a választások. Pár szó tűzbiztonságunkról. Ezelőtt vagy három hónappal hirlapirói gyűlésen voltunk Győrött. A hírlapíró társaság körében, mint ma is céhbeli megjelent, Erdély Ernő, akkor még csak a győri városi hivatásos tűzoltóság parancsnoka. (Jelenleg már az önkéntes tűzoltóság is az ő parancsnoksága alatt áll.) Ez a valóban testest ül-lelkestül hivatásának élő kollégánk meghivott bennünket, hogy a városi tűzoltóság őrtanyáját, felszerelését, berendezését tekintsük meg. Szívesen engedtünk hívásának. Hogy mit tapasztaltunk ott, azt felesleges elbeszélnem. Győr nincsen messze tőlünk. Alig van pápai ember, aki egy évben egyszer legalább meg ne fordulna ott. Nos én mást nem ajánlhatok : Ha Győrbe megy bárki, ki e sorokat olvassa, menjen el a tűzoltólaktanyára és — bámulni fog azon, amit lát. Bámulni fog és egyszersmind restelleni fogja, hogy mi pápaiak e téren mennyire el vagyunk maradva. De most nem erről akarok beszélni, csupán a mi látogatásunk egy mozzanatáról. A parancsnok próbariadót jelzett. Mi az irodában álltunk órával kezünkben. Egy perc, két perc telt el a telefonjelzés után. S a harmadik perc tizennegyedik másodpercében az A kastélyból most egy férfi cseléd lépett a verandára, lehaladt a lépusőkön s tisztesség • tudón üdvözölte a tüzért. — A méltóságos báró úr megparancsolta, hogy vegyem át lovadat, téged pedig küldjelek be. Eredj be, don káplár, azután nyiss balra — a méltóságos báró úr várakozik rád. — Valami harapni valót szeretnék. — Kapsz azt is, csak eredj. A tüzér átadta lovát a cselédnek, s bement a kastélyba. A verandáról széles, szárnyas ajtó nyilt az első szobába, melyben alig volt valami bútorféle. Egy magas, üveges szekrény bronz sarkakkal, néhány bőrszék, egy széles, lenyomkodott kerevet, csupa kopás és lyuk — s valami különös, nehéz szag a levegőben, mintha sohasem szellőztettek volna, holott a rozzant salukátereken keresztül éjjel-nappal kedvére befütyülhetett a szél. Be is hordott egy csomó hulladékot és száraz falevelet. A nehéz szagot azonban nem tudta kivinni. A káplár elfintorította orrát. — Aunye . . . Akár a Zimmerben reggeli öt órakor . . . inspekciós tüzoltóaltiszt jelezte, hogy a tűzoltóság indulásra készen áll. Kiléptünk az udvarra s a másik pillanatban kirobogtak onnan a fecskendő és szerelőkocsik, mindegyiken 6—8 teljesen felszerelt tűzoltóval. Ez a kép jutott eszembe, mikor a múlt szombaton délben a helybeli tűzoltó-parancsnok lelkes segédtisztjét feldúlt arccal láttam rohanni az utcán a tűzoltólaktanya irányában. Kétségbe volt esve, mert az őrtanyáról azt a hirt kapta, hogy a fél órával előbb jelzett tűzhöz a tűzoltóság lovak hiányában nem tud kivonulni! A mult heti tüz nem volt veszedelmes. Mindössze egy pajta égett le. De lett volna szél és szárazság, lehetett volna belőle akkora veszedelem, hogy borzalom még csak rágondolni is. És ez az eset nem az első. Az utolsó év folyamán harmadszor ismétlődik. Mind a három alkalommal csak különös szerencsés véletlen, Isten óvó keze mentett meg bennünket egy nagy tűzvész borzalmaitól. De vájjon nem Istent kisértjük-e, ha ezt az állapotot továbbra is így tartjuk fenn ? Nem önmagunk ellen követünk-e el halálos bűnt, ha haladéktalanul nem gondoskodunk arról, hogy egy lófogat éjjel-nappal mindig teljesen felszerelve álljon a tűzoltóság rendelkezésére ? Kérve kérem mindazokat, kiknek a város tűzbiztonsága, saját maguk, polgártársaik jóléte szivükön fekszik, fogjanak egybe, hogy ezt a bűnösen könnyelmű mulasztását végre-valahára hozza helyre a város, nehogy egyszer a késői bánat keserű könnyeit kelljen hullatnunk ! — ör — A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés. Gyér érdeklődés mellett tartott közgyűlést múlt szombaton a képviselőtestület. Miután a jegyzőkönyv hitelesítésére Faragó János, Borsos István, Nagy Vilmos, Nagy Pál és Bőhm Samu felkérettek, tárgyalták a napirendet. Köszönettel fogadták Máday Izidorné sz. Nagy Szabó Lidiának a szegények javára tett 1000 K-nás alapítványát. Dr. Lőwy László és Bőhm Samu felszólalása után az ipar- és keresk. iskola céljaira 54.579 K költséget újból — ezúttal harmadszor — megszavaztak. Vita Azután leverte csizmájáról a port, megigazítottá fején a sipkát, s jól kihúzva magát: bekopogtatott a baloldali ajtón. — Herei n ! Ez a kemény „herein" módfelett meghökkentette. Szinte visszariadt az ajtótól. A hang veszedelmesen hasonlított kapitányának recsegő hangjához. Ha nem volna benne egészen bizonyos, hogy az ágyúütegek most még csak valahol a „Padura mare" tölgyei alatt járhatnak — meg mert volna rá esküdni, hogy kapitányának recsegő „herein"-ja csap ki az ajtón. A terem, amelybe lépett, még tágasabb volt, mint az első; bútor azonban ebben is mentől kevesebb állott utána: régi, faragott bőrszékek, bőrdiván itt is, mint az elsőben, — a padlót azonban szőnyeg díszítette, az ablakokat függöny. A falon egy babaarcú, szép szőke asszony olajképe függött — vele szemben a másik oldalon gazdag fegyvergyűjtemény borította a falat, közte, legalul, két keresztbe fektetett lovassági kard is. A markolatokról arany portépé-k csüngtek alá. A tüzér szeme rögtön megakadt ezeken a csak a városi malom vizszerkezetének kijavítása, illetve átalakítása körül támadt. Dr. Hoffner Sándor, Hajnóczky Béla és Győri Gyula szóltak az ügyhöz, mely végül dr. Hoffner javaslatára olyatén elintézést nyert, hogy a malmon csak a legszükségesebb javításokat eszközlik, fennhagyván a bérlő jogát a felmondásra. Meghallgatnak azonban újabb szakértőket a malomnak teljes átalakítása vagy esetleg más módon értékesítése tárgyában. Végül a közgyűlés a tanács javaslatára a város egész vadászati területét Csillag Dezsőnek adta 1240 K-ért bérbe. § Az akkumulátor-telep. A képviselőtestület egy év előtt elhatározta a villamos telep akkumulátor-telepének kibővítését. E munkálatokat a Fodor-cég, mely a megbízatást nyilvános árlejtésen elnyerte, a héten befejezte s a város a kipróbált és hibátlanul üzemképesnek talált telepet már át is vette. Az átvételnél a város szakértőjeként dr. Horváth József, főiskolai tanár, v. képviselő működött közre. HETI ÚJDONSÁGOK. — Ünnepi istentiszteletek. A róm. kath. templomban a misét mindkét napon Kriszt Jenő esperes-plébános mondja. Vasárnap Krirzt Jenő tartja a szentbeszédet, hétfőn Blasutigb Sándor káplán. — A ref. templomban az ünnepnapok délelőttjein Kis József esperes, a délutánokon Gutray Mátyás segédlelkész prédikál. — Az ev. templomban pünkösd első napján Bohár László másodlelkész, másnapján Baldauf Gusztáv püsp. titkár végzi az istentiszteletet. — A főapát Pápán. Dr. Hajdú Tibor, a pannonhalmi szent-Benedek-rend új főapátja, e minőségében először e héten két napon át városunkban tartózkodott. — Csütörtökön délben a katholikus főgimnáziumi bizottság tisztelgett nála, kérve a helybeli kath. gimnázium kifejlesztésére irányuló munkájukhoz kegyes jóakaratát és támogatását. Dr. Hajdú főapát a küldöttség vezetőjének, Okolicsányi József dohánygyári igazgató, bizottsági elnöknek beszédére kedvező választ adott. — A főapát itt időzése alatt folyó hó 12-én látogatást tett városunk polgármesterénél is. — Az alispán hivatalos úton. Koller Sándor vármegyei alispán folyó hó 11-én a Pápa melletti nagyobb községekben, folyó hó 12-én pedig városunkban volt hivatalos uton, mely a törvényhatósági utak törzskönyvezésével állt kapcsolatban. Koller alispán tegnap utazott vissza a vármegyei székhelyre. portépén s kardokon. Lám, lám . . . akármi legyen, de ennek a szegény portának a gazdája valaha alighanem szinte katona volt . . . tán éppen tüzér. — Erre aztán jól szemügyre vette a kályha közelében álló, mintegy ötven-ötvenöt évesnek látszó férfiút. Ez hát a — domnu báró. Ez a vadász-zekés, magas, csontos úr, akinek torzonborz, deres szakálla olyan, mint a kóc, fésületlen. Lába magasszáru „drágóner" csizmába volt bújtatva, amely hetek óta nem látott kefét. Mindent egybevetve : olyan bizony az úr is, mint a porta. Azután szalutált és jelentkezett. — Káplár Johann Kis, a 8-ik divízió bátri ánc-tól. — Egyedül van ? — Igenis, egyedül. — Üljön le! — parancsolta rideg kézmozdulattal a báró, s egy darabig szemmellátható izgatottsággal járkált a teremben. Szakállas arca visszatükrözte a lelkében a háborgó fölgerjedést. Szigorú, szürke szemei nyugtalanúl révedeztek a fiatal katona alakján ; szája szegleteiben megjelent valami enyhe remegés, mintha • • Poralakban előállított limonádé* • • • • Egy adag 6 fillér. = Turistadoboz 12 adaggal zsebben kényelmesen hordható alakban 80 fillér. ^ Kirándulásokon, sport-turákon, hadgyakorlatokon kitünö szolgálatot tesz. = Bármely vizben oldva kitünö limonádét ad. = :: Fölerakat: KISS LAJOS úrnál PÁPÁN. :: Készíti: KERTÉSZ ERNŐ gyógyszerész krístálylimonádé-gyára SZABADKÁN. = Mindenütt kaphatói —