Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.
1909-05-22 / 21. szám
saságok között. Szerződésileg vállalkoznak az egyházkerületek arra, hogy egyházkerületi pénztáraik utján tömegesen biztosítják a kerület összes ingó és ingatlan vagyonát, közvetítik a kerület hatásköre alá tartozó egyházmegyék, gyülekezetek, ezek tisztviselőinek vagyon- és életbiztosítását. Ezért a kerület bizonyos százalék nyereséget kap, mely évenként a 10 — 15.000 koronát is meghaladja. Ha a város ily értelemben szerződéses viszonyba lépne valamely biztosító társasággal, a városra is szép haszon eshetnék. A város tulajdonát képező ingó és ingatlan vagyona így biztosíttathatnék, a tisztviselők és polgárok minden rendű biztosítási ügyletének közvetítését eszközölhetné — minden ú) állás kreálása, minden kockázat, felelősség-vállalás nélkül — a városi pénztár javára. Minden városi polgár szívesen biztosítana a város utján, hisz amidőn a várost juttatja bizonyos jövedelemhez, önmagát gazdagítja, — ha a városnak emelkedik jövedelme, bevétele — nincs szükség annyi pótadó kivetésére, behajtására. Baldauf Gusztáv. A tagosítás. Ez év tavaszán a tagosílási eljárás során -új rend lépett éleibe. Egyik múlt számunkban közöltük, ho^y a íöldmivelési miniszter kiket nevezeit ki vármegyénkben ;) föld osztályozását és becslését végző bizottságok elnökéül. Amint a közzétett névsorból kitűnik, a kinevezésnél gondja volt a miniszternek arra is, hogy minden vármegye területéről legalább három négy kisgazdát is felvegyen a szakértők közé, hogy e fontos birtokpolitikai eljárásban a kisember érdekei is megfelelően érvényesülhessenek.. A tagosítási eljárás legfontosabb része, amitől első sorban függ a tagosítás eredményessége, megbízhatósága, a helyesen keresztül vitt osztályozás és becslés. Az 1832. évi tagosítási törvény értelmében a Királyhágón inneni jogterületen űz osztályozás és becslés az érdekeltek jelenlétében, az uiaság és jobbágyok által szabadon és egyenlő számmal választott szeméjek hozzájárulásával történik meg. A birói gyakorlat az alkalmas szakértői bizottságot úgy állította össze, hogy az érdekeltek érdekcsoportok szerint úrbéri választmányt alakítottak, amelynek kebeléből kiküldött becsüsök végezték az osztályozást és becslést az eljáró biró vezetése alatt. Könnyen látható, hogy a szakértői bizottság eddigi összeállításában nem felelhetett meg a kívánalmaknak. Számos panasz merült fel, hogy a szakértői bizottság tagjait az osztályozás és becslés keresztülvitelénél nem tárgyilagos i idokok, hanem megbízói érdekei vezérlik. És ez érthető is, mert a szakértői bizotlság eddig csupán a különböző érdekcsoportok megbízóiból alakult és abban a helyi érdektől távol álló tárgyilagos szakértelem képviselve nem volt. Az új rendelkezések ezen a bajon gyökeresen segítenek. A tárgyilagosság abban nyeri biztosítékát, hogy a szakértői bizottság elnökét a bíróság nevezi ki és csak olyan nevezhető ki, aki a folyamatban levő birtokrendezési ügyben érdekelve nincs. A kinevezendő elnök szakértelmét pedig az biztosítja, hogy a bíróság csak azon gazdasági szakértők közül választhat elnököt, akiket a földmivelésügyi miniszter kijelölt. Erdők osztályozása és becslése esetében pedig egyenesen — a bíróság beleszólása nélkül — a földmivelésügyi miniszter jelöli ki elnökül a legalkalmasabbnak mutatkozó szakértőt. Ezért jelentősek a mostani kinevezések. A szakértő bizottság összeállításánál azonban most nem mellőzhetők a helyi különleges viszonyokat ismerő szakértők, akiknek a bizottság tagjaivá, és póttagjaivá való megválasztása továbbra is az érdekcsoportok feladata marad. A szakértő bizotlság most a határ felerészét biró nagyobb és a határ másik felét biró kisebb birtokosok érdekcsoportjai által választott két rendes és két póttagból áll, akiknek elnökét a földmivelésügyi miniszter által most kijelölt egyének közül nevezi ki ;iz eljáró biró. A választott rendes szakértő helyébe akadályoztatás esetén a választott póttag lép s ilyenkor a póttag helyét tölti be a biró kinevezéssel. így a bizottság tagja gyanánt lehetőleg mindig olyan szakértő működik, akit az érdekeltek bizalma választott be a bizottságba. Mert az eljáró biró szabadon csak akkor nevezhet ki szakértőket, ha a tárgyalasort sem a rendes, sem a póttag nem jelenik meg, vagy ha az érdekeltek sem rendes, sem póttagot nem választottak. Tehát a működő bizottság tulajdonképen csak két tagból és az elnökből áll. De ez az összeállítás nemcsak költségkiemelés szempontjából helyes, hanem azért is, mert az eddigi tapasztalatok szerint az osztályozás és becslés tényleges munkáját csak egy-két szakértő végezte, míg a többiek szerepe csak arra szorítkozott, hogy a szavazásnál szavazatukkal a tárgyilagosság rovására megbizóiknak érdekei felé billentsék a mérleget. helyen követnek, holott a helyes városi gazdálkodásnak ma már elengedhetlen föltétele. Ez a fontos és nagyhorderejű elv az, hogy a város, mint ilven. ne legyen pusztán inproduktiv fogyasztó, hanem termelő produktív, hasznothajtó tényező is. A városok helyes gazdálkodása manap nem merülhet ki abban, hogy a meglévő alapvagyont gondos takarékossággal megőrizze, — nem is csak abban, hogy minden fejlődési akciónál, újabb berendezkedésnél az adózó polgárok filléreire építsen, — hanem elsőrendű feladata gondoskodni reális alapon nyugvó hasznot hajtó vállalatok, intézmények létesítéséről. ilyen megítélési szempontból tekintve a városi takarékpénztár szervezésének, létesítésének felvetett eszméjét — azt melegen tudom pártolni. Ezzel kapcsolatosan bátor vagyok még egy másik tervet ajánlani a város ügyeit intéző körök, tényezők szives figyelmébe. Ez a vállalat még kevesebb kockázattal jár, illetve semmi kockázattal sem, hanem csak haszonnal, nyereséggel. A városi takarékpénztár állításával együtt létesíteltni gondolom és ajánlom a városi tűz-. jég-, villám-, söt még az életbiztosítás ügyét is. Tervem ide vonatkozólag ugyan nem az, hogy a város mint ilyen aiakuijon át biztosítási társulattá, — ehhez ninc^ a városnak felesleges tökéje, ehhez a vállalathoz nem igen volna, ki a felelősséget elvállalná, — meg talán inkompatibilis is volna, melyhez a felsőbb hatóság alig adná meg a szankciót. Szerintem ez a biztosítási ügy vállalkozás tulajdon kép csak közvetítési jellegű volna: a városi pénztár közvetítené valamely szerződéses biztosító társulatnál a város, a város tisztviselőinek és a város polgárainak összes ingatlan és ingó vagyonainak — illetve még a polgárok életének is'-- biztosítását. Erre analóg eset áll fenn az egyes egyházak — közelebb a dunántúli mindkét, református és ág. hitv. evangélikus egyházkerületek — és a biztosító tárpávával. Hiszen jól tudom, hogy lenéz, seramibe se vesz. Hát legalább legyen az esztendőnek négy olyan hete, amikor nem nézhet le. Idén csak oda megyek, ahova nem megy Párdyné . . . A férj. Vagyis ? Az asszony. Vagyis . . . De hiszen azt most még nem tudom hogy Párdyné hol nyaral ? A férj. Tehát várunk a döntéssel, míg őnagysága nyilatkozik. Az asszony. Jó. A férj. (Órájára néz; látja, hogy még van egy kis ideje az alvásra és boldogan fordul a fal felé.) Az asszony. (Egy pe ;cnyi szünet után) Gézuskám ! De azt már most megmondom, hogy idén csak külföldi fürdőre megyek. A férj. (Most már igazán szeretné, ha csend lenne.) Ahogy parancsolod mucuskám ... Az bizonyos, hogy én megint a Duna-uszodában nyaralok. (Vigasztalódva.) Hiszea végre ez sem utolsó dolog ! (Álom borul a szemére. Az asszony mohón olvassa az újság hirdetéseit a gyönyörű iürdőhelyekről.) II. (Három hónappal később. A józsefvárosi hivatalnok neje — Tallósné — N.-ben, Németország egyik legelőkelőbb fürdőhelyén délelőtti bétáját végzi. A máskor oly friss arcon most unottság üí. Elegáns fiatal ember jő az asszonnyal szemben, szintén budapesti, az asszonynak már hazulról ismerőse A fürdőhelyen általános ismert Don Jüanok egyike. Természetesen csatlakozik T; llósnéboz.) A Don Jüan : Csókolom a kezét Nagysá's Asszonyom. Hogy találja fel magát ezen a mesés kis helyen ? Hiszen ez valami „noch nie dagewesenes ..." T'iltósné. No, maga ugyancsak el van ragadtatva. En ezt bizony nem mondhatnám. Igaz, hogy a tenger gyönyörű, de a mi Balatonunk se kis ku'ya ám. A publikum itt ugyan elegánsabb, előkelőbb, mint Siófokon, ahol tavaly voltam, de itt nehezebb ;s kellemes társaságra szert tenni. Amellett én ezek után a germánok után igazán nem szeretek futni. Zárkózott, hi deg emberek. Magyar meg — úgy látszik — kevés jár ide. A Don Jüan. (Szellemeskedve.) Vannak kérem itt is magyarok, különösen pestiek — mint mindenütt a külföldi fürdőkön -- de elvesznek a sok nagy-német között. Az baj, hogy még mindig nem becsülnek meg bennünket eléggé. A héten is nagy lármát kellett osapnom a kávéházban, mert kértem a „Magyar Sajtó" legújabb számát s erre a pincér úgy bámult rám, mintha én volnék az a sokat emlegetett nagykapú. „Mádjár Sajtó" — válaszolta a hülye — „habén wir nicht". Dühösen hivattam a gazdáját és lehordtam, amiért kedvenc lapomat, azt a nagyszerű, érdekes ójságot nem járatja. Inkább tart mindenféle ostobaságot, „Allgemeine Rundschau"-féle szamárságokat. Alázatosan megígérte, hogy előfizet a „Magyar Sajtóra". Remélem, úgy is lesz. Higyje el, Nagysá's Asszonyom, csak erélyesen kell fellépni. Csak erélyesen. (Önérzettel.) Amennyi pénzt én itt hagyok, azért talán van jogom tisztességes kiszolgálást és figyelmet követelni. Nincs igazam ? Tallósné. Hogyne volna... (Sóhajt.) Istenem, mennyivel jobb volt tavaly Siófokon ! A Don Jüan. (Meglepődve.) De ha jól emlékszem, múltkor méltóztatott valami Párdynéról beszélni, aki . . . Tallósné. (Felsóhajtva.) Ugyan hagyja szegény Párdynét ! A világ legkedvesebb asszonya ! Ügy vágyom már utána . . . (Kis gondolkodás után.) Eh, nincs is semmi értelme a további ittmaradásnak. A jövő héten Isten segítségével már Siófokon leszek. Oda legalább a kis uram is lejöhet vasárnaponként. (Arca kipirul az izgatott örömtől.) De szép is az a Balaton ! A Don Jüan (csodálkozva néz az asszonyra, majdatengerre bámul és mosolyogva csóválja fejét). WITTMANN IUNflP 3 ózt é£ la é s tetőcserép gyára •V I I I HifiIIII I U ElflU Borsosgyőr. Közp. iroda: Pápa. Készít legjobb minőségű tetőcserepet és különféle idomtéglát. Mi ntákat kívánatra bá rhov á^ijmente sen küid.
