Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-06-26 / 26. szám

PÁPAI HÍRLAP SIEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: E>R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kolm Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Csak Hunci volt. Ribár András megunta a dolgát szép Magyarországon, s kivándorolt Amerikába és sok koplalás után a Gray városban, mely acélgyártásáról nevezetes, kapott munkát. A magyar kivándorlókat Hunciknak (a Hungerynek, magyarnak csúfos rövidítése) hivják. Ez a Hunci egy Gray-i szalonban (korcsmában) a minapi szombaton felhajtott a garatra és énekszóval igyekezett haza. A rendőr megszólította. — Lassabban. Nincs Magyarországon. Itt ne daloljon. Ribár, vesztére, feleselni kezdett. A rendőr pedig előrántotta revolverét és lelőtte Ribárt. Ribár szíven találva holtan borult az utca kövezetére. Ugy kellett neki! Minek nótázott. Amerikában a nóta ára: halál. Ez eddig rendben volna. De a gyilkos rendőrt a bíróság perbe fogta. És most kezdődik a hadd el. hadd. Ezek után átadjuk a szót a Pittsburgban megjelenő Szabadság cimű lapnak. íme ezt irja: „Százával hajtják a gázos, ezer veszedelmet rejtő bányába a tudatlan, idegen munkást — és egy sem jön közülök vissza. Vájjon fellázad-e a közvélemény a kapzsi tömeggyilkosság hallatára ? Dehogy! Ki törődik egy pár száz összeégett holttesttel . . . Gombház, hiszen csak huncik voltak. Ribár András is csak hunci volt, és csak egy hunci volt, hát agyonlőtte a rendőr. Mit is csinálhatott volna egyebet egy közönséges hunéival, aki elég vakmerő volt és jókedvében elénekelte magát Gray utcáján. Természetesen mindenki a rendőrnek adott igazat, mártirt akartak belőle csinálni, a gyűlölet mártírját, aki csak kötelességét teljesítette, amikor egy ártatlan emberbe háromszor belelőtt a revolverével. A bíróság a rendőrt gyilkosság miatt vád alá helyezte. De Gray városának polgármestere égbekiáltó megtorlást követő igazságtalanságot lát a bíróság kötelességszerű eljárásában, mert hisz az agyonlőtt Ribár János nem ember volt, hanem csak hunci. És ezt Gray városának a polgármestere mondja. Jól tette. Senki sem forrasztotta torkára a szót. A sok millió bevándorló, akiknek pedig ez a köztársaság gazdagságát, hatalmát köszönheti, némán tűri a vakmerő arculcsapást. Tovább húzza az igát, tovább görnyed a járom alatt, vérével termékenyíti meg a földet — mert nincs más választása, mert élni akar." Eddig a „Szabadság" és már most mi vesszük át a szót. Biztosra vesszük, hogy a gyilkos rendőr a „közvélemény nyomása alatt" ép bőrrel menekül. És a nótázó magyar halálát az Ur Isten igazságos keze boszulja meg. Nem hiányzik azonban a tanulság ebből a véres esetből. Szeretnők tudni, hogy mit szólnának hozzá, ha idehaza történt volna az eset. Hiszen nálnnk is gyakorta megtörténik, hogy ebben a földi gondokkal terhes világban rágyújt a jókedv egy kis utcai nótára. De ki hallotta valaha, hogy egy kis rendre való figyelmeztetésen a sarki rendőr tovább menjen, vagy a tovább kapcálkodót legföljebb ha bekísérik, míg a mámorát átalussza. De hogy lelőjjék, mint a veszett kutyát, az csak Amerikában járja. És ezért a „szabad földért" veszkődnek a magyarok. Százával iparkodnak ki és százával pusztulnak el. Mert az új kivándorlók, ahogy a Szabadság megírja, százával hajtják a gázos, ezer veszedelmet rejtő bányába a tudatlan, az idegen munkást. És ha aztán ott a lelkét ki nem leheli, ha tán egy kis nótára szottyanna a kedve, akkor a sarki rendőr lelövi, mint a veszett kutyát. A rendőrnek pedig, nehogy a hajszála is meggörbüljön. Hiszen csak Hunci volt a megvetett, a nyomorult pária. Hát ezért menjen ki a magyar ember Amerikába. Az önálló törvényhatóság. Pápa városának az országgyűlés képviselőházához intézendő memorandumát, melyben az önálló törvényhatósághoz való jussunkat bizonyító érvek meggyőző erővel csoportosítva vannak, mai és következő számunkban egész terjedelmében közre adjuk. A memorandum első része itt következik: M. t. Képviselőház ! Mély tisztelettel alulírott Pápa r. t. város közönsége nevében azzal a kéréssel járulok a m. t. képviselőház elé, hogy Pápa r. t. városnak önálló törvényhatóságu várossá való alakulását megengedni méltóztassék ; kérelmem támogatására bátor vagyok fölsorolni mindazokat az okokat, amelyek annak előterjesztésére indítottak. Az 1886. XXII. t.-c. 150. §-a kimondja, hogy a r. t. tanácsú városoknak külön törvényhatósággá leendő átalakulását a törvényhozás engedi meg, ugyanez a §. kimondja, hogy „kisközségeknek nagyközségekké, nagyközségeknek r. tanácsú városokká alakulását s viszont a belügyminiszter engedi meg a 151. §. korlátai között. A magasabb kormányzati állapotba való jutásánál a 151. §. szerint be kell bizonyítani, a) hogy azt az átalakulást a községi lakosok és birtokosok azon része kívánja, mely együtt a A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA TÜNO IFJÚSÁG. Borongva bejárom a rengeteget . . . Itt egykor elém egy tündér lebegett. Hol ember alig járt s madár se jár, Csak minket csalt ide akkor a nyár. Egymást sohse láttuk mi azelőtt Ugy rémlett, mégis ösmerem öt. 0, álmaim álma, vadon közepén . . . Úgy jött im a legszebb asszony elém. S csak néztük egymást, — se szó, se beszéd. Megfogtam s kezemben hagyta kezét. Ajkunk csupa láng volt, szívünk csupa vágy S a rengeteg mélye a nászi ágy. Itt súgta: Oly ifjú vagy, oly daliás! Még így nem ölelt, csókolt soha más. És súgta: maradnom mégse szabad Titkolnom kell a csókjaidat. És súgta: Ha többé tán sohse látsz, Epesszen utánam örökre e láz. S eltűnt . . . Hova, merre ? Nem tudom én, Csak keresem újra a vadon ölén . . . Ugy elfáradtam ezernyi tusán . . . Mily üdvöm volna annyi bánat után! S úgy rémlik im, ott jön ... Oly lopva suhan Rám néz, de ah oly bánatosan. S távól dal zendül, epedve, buján . . . S már rám se tekint, megy a dal után. Es elnyeli őket a rengeteg . . . Ifjúság, ábránd, — Isten veletek ! Telckes Béla. A bölcs. Irta : 31. M. Sok évszázad előtt élt egy hatalmas fejedelem, aki nagy birodalomnak volt az urakodója, királyi koronát viselt és a neve Fülöp volt. Egv nanon spanvol lökprAakpdök érkeztek udvarára és gyönyörű esatalovakat ajánlottak megvételre ő felségének. A királynak nagyon tetszett a paripa. De mielőtt megkötötte volna az alkut, néhány szakértő véleményét akarta meghallani. A főistállóme^ter üzleti ügyben a birodalmi határszélen tartózkodott, és ezért zavarban volt a király. Ekkor azt jelentették neki, hogy börtöneiben egy g^rög ember van bezárva, akinek bölcsessége még a csillagoknál is nagyobb. A király megparancsolta, hogy vezessék elő a bölcset. Két börtönőr kisért be egy hajlott derekú aggastyánt, hófehér volt a haja és nehéz láncot cipelt. A király elé érve, mélyen meghajolt és a nehéz láncok csörögve verték a márv;íny padlót. És mondta a király : Azt állítják rólad, hogy nagy a te bölcsességed. Mondd meg hát, hogyan tetszik-e neked csataló ? A bölcs mélyen elgondolkozva simogatta ősz szakállát, jól megtekintette a lovat és megszólalt : — Herkulesre mondom I E paripa azép ! Ijeg-szolidabt* cég-! Kernek szabású férfi-ruhákat tényleg- csak Ó 13 e Z első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szám Telefon 18. szám