Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-07-17 / 29. szám

a fontos feladatoknak. Eísö sorban az 1883 évi I. törvénycikkben lefektetett elvek teljes alkalmazását kell, hogy a város szem előtt tartsa, mert hivatalnokainak tudásában, intelligenciájában fogja legjobb és legbiztosabb támaszát lelni. Hogy aztán szaporitani is kell majd a személyzet létszámát, az ha másodrendű kérdés is, de annyiban szintén íontos, mert több új intézményt kell majd léte- i síteni, hogy mást ne említsünk, mint a bejeléntö hivatalt. És itt van a rendőrség! Meg kell gondolni, hogy az önállóság megteremtésével a rendörségre olyan teendők várnak, melyeknek megfelelni a mai nem lesz képes. S különösen szakítani kell a rendörségnek, a ma erősen virágzó bürokratizmussal. Egy önálló törvényhatósági város ,köz- és magánvagyon és életbiztonságát, erkölcsrendészetét csupán a legénységre bizni nem lehet és viszont a legénységet vezetni, tanítani, oktatni stb. a hivatal szobájából képtelenség. Rendőrkapitány, rendörfogalmazó és rendörbiztos nem szabad, hogy lekötve legyenek irodai munkákkal, tyukperekkel és minden aprócseprő üggyel. És ezt a követelményt nemcsak az önállósággal megváltozott élet, de a városnak tekintélye is feltétlenül parancsoióvá teszi. Meg kell oldani a városház kérdését is mielőbb, mert a városháznak mai állapota olyan, hogy a hivatalokat elhelyezni benne nem lehet most sem, annál kevésbbé lehet majd akkor, ha önálló lesz a város. Magának a levéltárnak külön helyiség kell es olyan, melyben rendezetten kell, hogy álljanak a város történelmi fontosságú aktái. ; Meg kell kezdeni a munkát abban az irányban, hogy városunk vasúti csomópont legyen. A vasúti forgalom növelése a város jólétére, virágzására rendkívül befolyással lesz, mert kereskedelmének és iparának emelkedését fogja jelenteni, az pedig a polgárság jobb anyagi boldogulását, annál inkább, mert a polgárság zöme eme két termelési ágat üzi. A város vasutügyi politikájával kapcsolatban sürgetni kell az állomás fölépítését is, amely kérdés, úgy látszik, már egészen elaludt, de most már halasztani lehetetlen. Hamarosan kell találni módot a piacrendezésre is, melynek legjobb megoldása volna a vásárcsarnok létesítése, melyet már oly sokszor sürgettünk. Lehet talán jobb megoldási mód is, csak gondolkozni kell fölötte s ha már megszabadulunk a gyámkodás alul, akkor mutassuk is meg, hogy tudunk is járni a magunk lábán s ne szoruljunk mindig más példákra. A törvényszék kérdése már folyamatban van; ezt tehát napirenden kell tartani s minden követ megmozdítani, hogy megkapja városunk. Arra is törekedni kellene, hogy katonaság, főleg gyalogság, nagyobb számban helyeztessék városunkba s szükség esetén gondoskodni kell, hogy legyen is hová helyeztessék a katonaság. Sok város köszönheti anyagi helyzetének javulását annak, hogy katonai helyörséggé lett. Cikkünk már is hosszúra terjedt s így még bővebben nem tárgyalhatjuk mindazt a feladatot, ami az önállóság megteremtésével városunkra vár s csupán bepillantást óhajtottunk tenni a jövő perspektívájába, hogy némi fogalmat alkothasson mindenki magának arról, mennyire komoly kérdése a városnak az önállóság megteremtése, mellyel, ha talán nem is magunknak, de a jövendő nemzedéknek fogjuk megvetni a boldogulás és az igazi jólét biztos alapját. m Sümeg— Csabrendek— Devecseri vasút? Barthalos István városi képviselő az utolsóelőtti közgyűlésen dr. Lővy László által elmondott interpelláció folytán beadványt intézett városunk polgármesteréhez, melyben figyelmezteti a várost arra, hogy egy Sümeg—Csabrendek — Devecseri vasút létesítése érdekében bizottság alakult, s rámutatt arra a veszedelemre, mely városunk jövőjét fenyegeti az esetben, ha mi a Pápa—Sümegi vasút ügyét bukni engedjük, s e helyett, illetve ennek ellenére kiépülne a Sümeg-Devecseri vasút. A szomorú pénzügyi viszonyok egyidöre levették a napirendről a Pápa—Sümegi vasút létesítése iránt konkurráló mindkét tervet, de ha van valami komoly alapja és magva annak a mozgalomnak, melyre Barthalos István a város figyelmét felhívja, akkor nagyhorderejű és nehéz elhatározások előtt áll városúnk képviselőtestülete. A múlt héten tartott állandó választmányi ülés már foglalkozott is e kérdéssel, s azt határozta, hogy egy földmivesek, iparosok és kereskedők bevonásával kiegészítendő nagyobb állandó választmányi ülés megfontolása alá bocsátja az ügyet. Városunk hivatott tényezői a reájuk háruló súlyos felelősség tudatában bizonyára meg fogják találni e fontos kérdésnek oly megoldását, mely számot vet egyrészről a város pénzügyi helyzetével s viszont megóv bennünket egy későbbi kornak jogos szemrehányásaitól is. Iskolai értesítők. ii. Bencés-gimnázium A pannonhalmi szent Benedek-rend pápai kath. gimnáziamáuak ez idei értesítőjébe tanulókat és nagyközönséget egyaránt érdeklő' úgy tudományos, mint gyakorlati szempontból kiválóan értékes dolgozatot irt az intézetnek őszinte sajnálatunkra tőlünk eldisponált jeles Másnap irt Domonkos Flórának s igen diplomatikus formában újból megkérte a kezét. De negyedszázados politikai pályáján hasonló meglepetés még nem érte. Nem a kosár volt, ami meglepte. Más is kapott már kosarat, ő is. Sőt éppen D.omonkos Flórától kapott. De az ő diplomatikus, szép levelére Domonkos Flóra azt azt a teljességgel érthetetlen választ irta, hogy* a főispán úr megújított kérése még sokkal gorombább sértés, miut az első volt. Sértés ? És gorombább sértés, mint az első ? Hát az első sértés volt ? A főispán még egyszer elolvasta a levelet és csóválta a fejét. # — Ha nem tudnám, hogy sohasem volt szokásom albumba rakni a leveleket, amiket néhanapján hölgyektől kapok, azt kellene hinnem, hogy esetleg megbolondultam s valamelyik neve letlen levél tiszta oldalán kértem meg a Domonkos Flóra kezét. Ez csakugyan sértés volna. De azt a pár levelet, amivel barátnőim megtiszteltek, mindenkor széttéptem, mint a chiffreirozott táviratokat. A levél kétségtelenül tiszta volt és szándékom is. Hát akkor hol van a sértés? És a gorombább sértés ? Nem értette a választ és elszánta magát, hogy újabb levélben fölvilágosítást kór Domonkos Flórától. A fölvilágosítást meg is kapta, de az még rejtélyesebb volt. Domonkos Flóra azt irta, hogy jusson csak eszébe a főispán urnák, mit mondott öt esztendővel ezelőtt. Hogy mit mondott ? ő arra sem emlékszik, mit mondott öt esztendővel ezelőtt a vármegyének, pedig arra a beszédre készült; s most jusson eszébe, hogy mit mondott valamikor régen Domonkos Flórának. Különös kívánság! Az a leány azt hiszi, hogy a főispán minden éjszaka leül és pontosan beirja a naplójába, hogy mit beszélt és mi történt vele napközben. Hát hol keresse ő most, hogy mit mondott öt esztendővel ezelőtt, ki tudja h( 1, ki tudja miről, ki tudja miért? Lassan széjjeltépte a Domonkos Flóra legújabb leveleit és úgy morogta a szürkülő szakállába : — Domonkos Flóra nagyon romantikus. Valamikor vérszomjas bestiák elé állított volna, hogy kipróbáljon. Most különös rejtélyek elé állít, amikkel szintén nem tudok boldogulni. De így mégis csak kellemesebb ós kevésbbé veszedelmes. * Úgy kell lenni, hogy a baj még sohasem tört ki rajta oly erővel, mint mostan. Jóval túl volt az ötvenen a főispán úr és a várt kitüntetés is izgatta. Éjszaka fölriadt álmából. — Hát hol keressem én, mit mondtam öt esztendővel ezelőtt ? Hová teszi az ember az elhasznált gondolatait, az elviselt mondatait ? Az ócska nyakkendőmről, kalapomról vagy ru hámról még csak tudnám, hol keressem. De amit öt esztendővel ezelőtt mondtam? Domonkos Flóra lehetetlenséget kíván tőlem. Csak nem csöngethetem be az inasomat, hogy az ócska holmim közt nem látott-e egy mondást, amivel Öt esztendővel ezelőtt megsértettem Domonkos Flórát! Azzal körülbelül tisztában volt, hogy az inasa kinevetné, ha ilyet kérdezne tőle. Még azt hinné, hogy megbolondult. De nagyon elhagyottnak érezte magát ezen az éjszakán a tépelődésévei, a megújult betegségével. Ha nappal jön rá a betegség, még csak segíthet magán valahogy. De éjjel ! És ilyen egyedül! Csöngetett az inasának. A hálóköntösébe bujt s miután meggyújtotta a lámpát, beleült a hintaszékbe. A lámpafénytől olyan volt az egész szobája, mintha kigyúlt volna. Vörös színben égtek a függönyök, a szőnyegek, a bútorok. Még a gondolatai is izzani kezdtek. — A vége az»lesz, hogy mégis megházasodom. Idegesen nézett az ajtó felé, hogy az az inas nem jön. Másodszor is csöngetett s voltaképpen tanakodni próbált, hogy mért is költi fel az inast. Mert szüksége nem volt rá. De embert szeretett volna maga mellett látni, akármilyet, akárkit, csakhogy éppen olyan egyedül ne legyen. Az jutott eszébe, hogy az ablakhoz megy és elnéz az utca fölött. Talán botorkál már néhány ember a hajnalban s az is megnyugtatja. De még sötét volt. Valami alaktalan feketeség hömpölygött odalenn s a gáziángok táncoltak a feketeségben, mintha hajómécsek volnának, amik felloí ognak, ahogy a hullámok rengetik a hajót. A főispán visszaült á hintaszékbe. CSERBAK GUSZTÁV mű-rúliafestő, vegyi ruhatisztító, tehérnemiiek és függönyök gőzmosó-intézete Pápán, Fő-utca, Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett. Elfogadok uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen szinben.