Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-07-31 / 31. szám

nél akarja keresztezni a Veszprém—Celldö mölki vasutat, a Somlóhegy keleti oldalán Da brony — Alásony—Doba — Borszorcsök felé vezetéssel és úgy tovább Zalába jutni, Fábián Lajos budapesti vasútépítő mérnök engedélyes pedig Pápáról akár Dabrony-Alásony, akár Salamon-Noszlop felé haj lássál ugyancsak Doba és Somlószöllös között a Somlóhegy északi és délnyugati oldalát érintve, Somlóvásarhely felé vezetéssel akarja mielőbb a VeszprémCzelldömölki vasutat elérni, egyrészről oly céllal, hogy a vasútnak úgy személyi, mint teherszállítási forgalmát jelentékenyen szolgáltatható Somlóhegy, Dobánál, Somlószöliösnél és Somlóvásárhelynél is rendes állomásokkal láttassék el. Másrészről oly célból, hogy Somlóvásárhelynél a vasút átvágná az állami vasutat és úgy haladna tovább egyenes irányban Csabrendek, Sümeg, esetleg Tűrje irányban, így ezért Devecser is mint szomszédos államvasuti állomás kedvező menetrenddel összeköttetést nyerne Pápa és Sümeggel, a zalai főirány pedig 8 kilométerrel rövidebb lenne a somlóvásárhelyi keresztezéssel, mint a Devecsernél való keresztezés. Hogyha pedig Somlóvásárhelyröl az állam vasi; t sinein futna be Devecserbe a zalai íöirány és innen menne tovább Csabrendek—Sümeg, esetleg Türjére, akkor is meg lenne ki inéi ve és takarítva 8 kilométer vasút építési költsége a "komlóvásárhelyi iránnyal. Az belátható volna tehát, hogy a Doba-Somlószöllős-Somlóvásárbelyi csatlakozás minden körülmények között rövidebb, olcsóbb és a Somló körül tervezett sok állomás miatt több forgalmat biztosítóbb, mint a Doba—Borszörcsöki irány. Már pedig ezen három szempontra a vasutat építő vállalkozók és financirozók nagy súlyt helyeznek valamely vasúti főirány létesítésénél, a vasút közbe eső pontjainál. Ha vannak engedélyesek és érdekelt városok, akik ezen nagy súllyal biró és döntő tényezőkre súlyt nem helyeznek, sőt azokat egészen figyelmen kivül hagyják, minél nagyobb pénzbeli áldozatokkal pedig nem léphetnek föl, akkor az ilyen eljárással nemcsak megakadályozzák, de úgyszólván lehetetlenné teszik a különben általuk is akart vasúti főirány kiépülését. Mert mérlegeljük, melyik álláspont a helyesebb a komoly számba vehető bírálat szerint. Megjegyzem, hogy minden ügy az adott helyzet, a fennforgó tények szerint bírálandó el, nem föltevések, bölcselkedések szerint. Ismert dolog, hogy egy vasút kiépülhessen, ahhoz első sorban is össze kell jönni a törvény rendelése szerint a minisztérium által véglegesen megállapítandó, de a gyakorlati tapasztalatok szerint előre látható kilométerenkénti százezer koronás névleges költségvetés 35%-jének, mint érdekeltségi törzsrészvény-jegyzés segélynek. Másodszor, ha ezen segély együtt van, vagy ha valami csekély összeg hiányzik is, építési-, illetve íinancirozó vállalkozó keresendő, aki a vasút várható forgalmát az egész főirányra olyannak ismeri föl és itéli im

jg már előlegesen, hogy a vasútépítési költségvetésnek a törzsrészvény segélyt képező 35% tökekészletén fölüli része, vagyis 65%-je, mint elsőbbségi részvény kibocsátásokkal fedezhető töke, a vasút forgulma által annyira biztosítottnak látszik, hogy ezen részvényekkamatját számba vehetően reménylhesse a vasút tiszta jövedelmeiből. Ennélfogva mai nap már a vasútépítő vállalkozók és financirozók nagyon ügyelnek arra, hogy helytelen irányok erőltetésével fölösleges tökepazarlás, szükségtelen tőkebefektetés, a közbenesö és kevés segélyt adó részeken vonalhosszítások ne történjenek, 35% helyi törzsrészvények pedig lehetőleg együtt legyenek, minden közbenesö részen. Mert úgy okoskodnak, hogy amely vasutvidék a reá eső törzsrészvényt se tudja összehozni, minek építsenek az oly szegény vidékre vasutat? Már most Ítéljük meg, hogyan áll a Pápa — Dabrony — Alásony —Doba— Borszorcsök—Devecser irányú Sümegi .vasút törzsrészvény-jegyzések dolgában ? Rechnitz Béla megmondotta a vasúti bizottsági ülésen, hogy Pápa—Devecser között nincs több segélyjegyzés, mint 70—80 ezer korona körüli összeg, és Devecser—Csabrendek-Sümeg között sincs együtt annyi, mint kellene. " Szakértők jól tudják, hogy miután egy kilmométer vasút átlagos névleges költségvetési összege százezer korona körüli összegben szokott megáJlapíttatni a jelen drága világban, és hogy 35% törvényszerinti helyi érdekeltségi segélyböl'miután 17—18%-ot szokott adni ,az állam, és az érdekelt vármegyék mindegyike ha meg is adja a szokásos 6%-ot, kilométerenként hatezer koronát, ebből látható, hogy tisztán a helyi érdekeltségre esik törzsrészvény-jegyzések szükséglete kilométerenként 10—12 ezer korona, vagyis 10—12%. Így tehát, nem is kutatom most, hogy a Devecser—Sümeg közötti helyi érdekeltség miként tudja összehozni a kilométerenként reá eső 10- 12%, illetve 10—12000 kor. törzsrészvényt, most csak azt vegyük számításba, hogy miként hozza össze Pápa—Doba—Borszorcsök—Devecser 36 kilométer vidéke a reá eső legkevesebb 36000 koronáját, vagy Pápa—Doba— Somlószöllös—Somlóvásárhely 26 kilométer vidéke a maga 26000 koronáját? Egy vasútra, ha az a célnak megfelelhet, s főkép ha az másként nem is létesülhet, könnyebb összehozni 260.000 koronát, mint 360.000 koronát, vagyis 100.000 koronával kevesebbet a rövidebb irányra. És még egyet ne feledjünk! Devecserben az államvasút „állomása a város északi részén van. démoni energiájával kormányozza azoknak vágyait és indulatait, akik felett uralkodni akar. Az Ördög a Molnár Ferenc darabjában szabad szerelmet hoz létre. Az ö kéjterhes ékesszólásának vulkanikus kohójában életre kelnek és vad pogány lángra gyúlnak a szunnyadó vágyak és a társadalmi erkölcs emelte korlátok mint kártyavár omlanak össze a vér hatalma, az ösztönök és érzések erejétől. Molnár Ferenc Ördöge csak szerelmi téren operál, démoni ötletessége csupán egy szép férfi és egy szép asszonyi test lihegő egybefonódása. Mint végcélért, ezért ontja „bölcseségeit", ellenben a Shaw Trefulzisa a kapitalizmus közvádlójává teszi az ötletei erejével a kapitalizmust és a nagybirtokot. Szofista ékesszólásával teljesen behálóz egy feudális arisztokratát, merész, izzó dikciójával magába bolondít két szép értékes asszonyt és végül mesteri bravúrral rázza le a fonódó érdeklődést, mint a túlérett gyümölcsöt és démoni nevetéssel köszönti a sikert és gőgös büszkeséggel áll a lenyűgözött rabszolga emberek között, mint a diadalmas győztes pogány hatalom. „Voile", szól az Ördög, midőn a festő 'és az asszony csókos nászba forrtak össze és egy akrobata hajlongásával mutatja a közönségnek a trükköt, amit a szavaival hajtott végre. Shaw ördöge szebb és értékesebb munkát végez, mint a Molnár Ferencé. Ez természetes is. Shaw egész személyi és irodalmi múltja az angol szociálizmus nagy propagandái között telt el. Molnár Ferencé pedig a gyönyörű vállú lipótvárosi asszonyok érzéki, illatos környezetében. Shaw Rernát szatírái a bőség asztalán terpeszkedő tőke ellen irányultak, Molnár Ferenc pedig a magyar főváros V. kerületének Wilde Oszkárja, annak az erősen erotikus epikúr fajtának gyermeke, aki különösképen alkalmatos a szerelemben való elmerülésre. Shaw Bernát Trefulzisa tehát szellemi fensőbbségét proletár érdekek, Molnár Ferenc Ördöge pedig egy szép és delikát házasságtörés megvalósítására fordítja és ez sikerül neki. Csodálatos a szcenírozásban .való rokonság a két műben. Molnár Ferenc Ördöge büszkén mondja: „Én mindig jelen vagyok". Trefulzis szintén ördögi raífinériával jelentkezik akkor, mikor kell, mikor az akaratot le lehet győzni a szó erejével. Csodálatos végül mind a két darabban az új romanticizmus jelentkezésének visszfénye. Amikép a daliás időkben a fizikai bátorság herkulesmunkái vonták mámorba a lelkeket, azonképen a XX. század emberét az ötletek merész ragyogtatása vonja szuggesztív erővel bilincseibe. Az új Rómeó az Ördög és Trefulzis, aki az ész és gondolat harci tornájában nyeri a pálmát és tehetetlenül vergődve hullnak lábaik elé a marionettek, a bábalakok az ellentétes szándékok és akaratok, amelyeket legyőzött. Molnár Ferenc Ördöge az ő buja vonalaival és erotikus tirádáival kétségkívül erkölcstelen darab, erkölcstelen bármely idők távlatából nézve, mert a húsnak emel oltárokat, ellenben a Bemard Shaw „Műkedvelő szocialistája" csak hihetetlenül cinkus irás, mondhatatlan pesszimizmus keserű nedvétől átjárt, mert megtagadja az emberi elhatározások és cselekvések erkölcsi rugóját és egy ügyes kortesfogás és retorikai mesterkedés hatásának rajzolja mindazokat az erkölcsös eredményeket, amik emberi akaratból és tettekből alakulnak. Nem tudom ki irta meg elébb az „Ördög" meséjét, nem ís kutatom, kétségkívül stílusos és a mai közszellemhez fonódó irás mind a kettő, az új idők nagy és kegyetlen krónikásai rögzítették meg benne fajuknak különös gyengeségét és naivitását, az erősek és gyengék romboló tusáját. CSERBAK GUSZTÁV mű-ruhafestő, vegyi ruhatisztító, fehérnemüek és függönyök gőzmosó-intézete Pápán, Fő-utca, Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett. Elfogadok uri és női ruhákat müfestésre minta után is, bármilyen szinben.