Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-05-15 / 20. szám

tanonc-otthon szabályzata belügyminiszteri jóváhagyást nyert. Egyszersmind tudatja, hogy a közoktatási miniszter, kihez a város kérvényét áttette, építési segélyt ugyan nem adhat, de hajlandónak nyilatkozott az iparos-tanonciskola segélyét fokozatosan felemelni. § Közgyűlési tanácsterem. Most, hogy az ipariskola építkezési segélye konkrét valósággá vált, aktuálissá lett az a terv, mivel nem régiben a v. tanács foglalkozott. Arról van szó, hogy az ,új ipariskolát úgy építsék, hogy benne egy nagyobb tzabáeu terem legyen, melyet gyülé sek, felolvasások céljaira lehessen felhasználni, sőt fel lehessen használni a képviselőtestületnek is közgyűlések céljaira. A jelenlegi közgyűlési terem amúgy is szűk, ha ezt hivatali helyiségekre átalakítanák, lekerülhetne napirendről a városháza kibővítési terve, viszont a képviselőtestület az ipariskola épületében akkora termet kapna, hol elfér akkor is, ha teljes számban van együtt. Az eszme ellen csa* azt a kifogást lehetne tenni, hogy akkor a közgyűléseket nem a városházán tartanák, de azt bajosan tudná bárki is bebizonyítani, hogy ebből a közügynek hátránya volna. § Hirdetmény. Pápa város 1909. évi III. oszt. ker. adó kivetési lajstrom éj vényesítve a kir. pénzügyígazgatóságtól leérkezett. Eztn adókivetési lajstrom Pápa város adóhivatalánál 1909. évi május" bó 18-tól 1909. évi májú- hó 25-ig kitéve lesznek. Miről oly hozzáadással értesíttetik az adózó közönség, hogy a közszemlére kiteendő lajstrom a hivatalos órák alatt bárki által betekinthető s a netáni felszólalások közvetlen a kir. pénzügyi^azgatóságnál a közszemlére kitételt követő 15 nap alatt irásban beadhatók. Pápác, 1909. évi május hó 13 án. A városi hatóság. § Hirdetmény. Pápa r. t. város polgármesteri hivatala közhírré teszi, hogy az utó lóosztályozás folyó évi májua 19. napján reggel 8 órakor íog az országos marhavásártéren megtar tatni, mely alkalommal mindazon lovak, amelyek a folyó bó 8 án megtartott lóosztályozá&ra elő nem vezettettek, okvetlenül és szigorú büntetés terhe mellett elővezetendők. Felhivatnak tehát mindazon lótulajdonosok, akiknek lovai a lóosztályozáson meg nem jelentek, hogy lovaikat a fent jelzett időben és helyen megtartandó utóosztályozásra vezessék elő, mert ellenkező esetben ellenük a törvény teljes szigorát kell alkal mázni. Pápa, 1909 május 11-én. Mészáros polgármester. A színházi hét. A tervezettnél egy héttel rövidebb idő alatt ért véget idei szini szezonunk. Hogy miért sietett Szalkay új állomására, Zalaegerszegre, azt bajos volna megmondani. A szinház üzleti nyelven szólva „jól ment" és még egy hétig jó műsorral lehetett volna jó látogatottságot biztosítani. Szinházkedvelő publikumunknak vigasztalásul csak az szolgálhat, hogy a nyári pauza nem olyan hosszú, mint a téli. Szeptember vége felé új erővel, új erőkkel beállít ismét hozzánk a vándor múzsa-csapat. Pénteken az Ideges nők cimű vígjáték ment meglehetősen telt ház előtt. Ezt az ötletes és szellemes francia darabot Verő Janka választotta jutalomjátékául. Bár ez a zsáner távol áll az ő szerepkörétől s nem könnyen egyeztethető össze drámai készültségével sem, Sidonie szerepében mégis oly jót produkált, hogy méltán megérdemelte azt a sok tapsot és virágot, mivel tisztelői elhalmozták. Hasonló sikert aratott Simkó Gizella is. Szalkay, mint Chapelont cukrász, minden jelenetében kitűnő volt és Kováccsal (Chamoisel), meg Dérivel (Pontgibaud) egyetemben a rogyásig kacagtatta a közönséget. Szerepét különben mindenki tudta, s az előadás úgy ment, mint a karikacsapás; ahogyan egy jó francia vígjátéknak mennie is kell. A szezon utolsó operett-újdonsága gyanánt szombaton Az elvált asszony ment. Felkapott operett, Pesten, Bécsben sokat játszák, ami sem a pestiek, sem a bécsiek Ízlésére nem vet valami kedvező fényt. Mivelhogy Az elvált aszszony szövege a jól induló, élénk I. felvonás után meglehetősen ellaposodik s végül unalomba vész, zenéje padig a maga Wagner-operás állűrjeivel egyenesen boszantó. Egyszer vagy kétszer hallunk valami kellemessebb melódiát felcsengeni, de csak azért, hogy aztán ismét zenés beszélgetések kínozzák fülünket. Az előadás sikerét alaposan megrontotta Inke hanyag, nemtörődöm játéka s énekpartijában való bizonytalansága. Ez annál nagyobb baj volt, mert a darabban két egyenlő rangú női szerep mellett, a primadonna-szerepnek férfi-kézben, az övében kellett volna lennie. így azonban a női szerep lők háttérbe szorították. Kormos Ilonkának komoly szerepet kellett játszania s meg is játi szotta azzal a mély érzéssel és előadásbeli finomsággal, ami elsőrendű drámai szereplőnek is becsületére vált volna. Ahol énekelni, táncolni kellett, ott ismét, mint mindig, gyönyörűségére volt a közönségnek. Borbély Lilinek alig volt a szezonban szerencsésebb estélye. Kellemes hangját szépen érvényesítette s játékába is iparkodott a szokottnál több elevenséget önteni. A féri-szereplők nagyobb sikert az I. felvonásbeli törvényszéki jelenetnek (ügyesen rendezett szinen) kacagtató megjátszásával arattak. Déri, Kovács itt excelláltak, később Dérinek — ó jaj! — énekelni is kellett. Bátori egy hálókocsi-kalauz szerepét a szerzőnél több komikummal tudta megtölteni. Kisebb szerepekben Szalkay, Medgyaszay és Fábián igen jót nyújtottak. Á zenekar vergődött a veszedelmes zenezátonyok között. Hétfőn búcsú volt. De milyen búcsú ! Igazi, szívből jövő, szeretettel és elismeréssel teljes búcsúzkodás. Vakot elavult népszínműjére, a Huszárcsinyre zsúfolt ház jött össze s ez a zsúfolt ház még egyszer s utoljára páratlan ünneplésben részesítette a társulat starját, a Miskolcra szerződött Kormos Ilonkát. Elhalmozta virágajándékkal, minden színpadra léptét tapssal fogadta, minden jelenését, minden dalát zúgó tapssal jutalmazta. A művésznő, ki ezúttal mint népszinmű-énekes aratott a tavalyi Próbaházasságival vetekedő nagy sikert, láthatólag meghatva köszönte meg a meg-megújuló ovációkat, mely újra és újra a lámpák elé szolította. Még az utolsó felvonás után is tombolt a taps és a lelkesedés. Az bizonyos, hogy ily közel még egy énekesnő sem férkőzött a pápai közönség szivéhez, de az is bizonyos, hogy tisztább, nemesebb művészi eszközökkel egy sem vívta még ki a közönség nagyrabecsülését, mint Kormos Ilonka. Ezért is a búcsú ebben a végakkordban csendült ki: a viszontlátásra ! A darab előadása egyébként a gyöngébbek közül való volt. Kormoson kivül egyedül Déri érdemel dicsérő felemlítést, no meg a Gyenis vezette cigánytársaság, mely a vaskosabb komikum kedvelőinek cirkuszi mulatságot rögtönzött. Kedden kisebb közönség, de szintén virággal és tapssal búcsúzott a másik, két énekesnőtől, Fábián Linkától és Borbély Lilitől. Az előadásról csak az a feljegyezni valónk, hogy Lőrenley főhadnagyot Inke helyett Medgyaszay játszotta dicséretes sikerrel. Szerdán d. u. volt az utolsó ifjúsági előadás. De bár ne lett volna! Amennyire örültünk a jól megválasztott darabnak, a régi jó, hires Piros bugyellárisnak, épen annyira boszankodtunk az előadása fölött. Nem hiába útra készültek már színészeink: ideges izgatottsággal játszottak, hogy csak ledarálhassák a darabot. Egyedül Vámos (Csillag Pál) volt az, aki mind énekével, mind játékával igyekezett az előadást valamennyire megmenteni. Oly jól beleillik ő a népszínmű keretébe, hogy nagyon találóan jegyezte meg róla valaki: neki egy negyed századdal előbb (a népszínmű virágkorában): kellett volna színésznek lennie! Medgyaszay is szépen énekelt. De mindezek nem tették jóvá az előadás, különösen a rendezés skandalózus voltát. Minden jó, ha a vége jó. Ezúttal pedig igazán elmondhatjuk, hogy szezónbezáró előadásnak irodalmi becsű darabot és művészi értékű előadást kaptunk. Földes Imre már „A Császár katonái "-ban az élet élesszemü megfigyelőjének s a színpadi hatás titkai ismerőjének mutatkozott. Űj darabja a „Hivatalnok urak" szintén erősen reálista irányban mozog. A magánhivatalnoki élet nyomorúságát, egy-egy részletet a főváros erkölcsi világából meggyőzően, igaz, megdöbbentően sötét színben mutatja be. A darab a nézőt elejétől kezdve a legnagyobb feszültségben tartja, bántja, de érdekli és izgatja. A hatás a II. felvonás egy sardou-i kézzel megkonstruált jelenetében éri el tetőpontját. Ahogyan Roth bácsit legjobb barátja kivallatja, kihallgatja, ahogyan ez a maga naiv csacskaságában apró manipulációját elmondja, mely az életben oly gyakori s melyért szorosan véve mégis csak börtön várhat, ahogy aztán az elárult szegény ember kitör és távozik az öngyilkosságba, azt jobban megírni nem lehetett volna. De, adassék meg az érdem elismerése, megjátszani is bajosan lehetett volna, mint ahogy Bátoritől láttuk, akinek alkalma nyílott a jellemszinész szerepében ismét mesternek mutatkozni. Csak kár, hogy ilyen alkalom ritkán nyilik. Művészi öntudat hatotta át alakítását, annyira emberileg igaz volt, hogy az ember szinte várja, mikor találkozik az életben a maga szegény jólelkű Roth bácsijával, kinek családja a mindene s kit a hivatalnoknyomoruság kerget a halálba. Nem ilyen egységesen megkoncipiált jellem a darab hőse, Barna Gábor. Sorsa igazságában is bajos megnyugodnunk. Nern a tragikum örök szabálya követel számára nagyobb bűnhődést, mint aminőben része van. Ámde a befejezésben mintha kissé lankadt volna a költő ereje. Barnát Déri játszotta szintén igen szépen. Tomborné az utolsó estén jutott először hatásos drámai szerephez, melyben nagy és őszinte sikert ért el. Verő Janka a könnyelmű feleséget sok természetességgel ábrázolta. A dicséretes, csak egy-két apróbb zökkenőtől zavart ensembleben dicséretesen működtek közre még Medgyaszay (Inke helyett), Gyenis, Szalkay, Simkó, Dobó és Vértes. A kitűnő darabot hihetőleg látjuk még a jövő szezonban is. Akkor esetleg bővebben szólunk róla. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hír. Antal Gábor püspök f. hó 14-én és 15 én városunkban tartózkodott és elnökölt a főgimnáziumi VIII. osztály évzáró vizsgálatán. — Az országos tornaverseny, melyre főgimnáziumunk is hónapok óta készült s melyre 56 főből álló csapattal szándékozott felvonulni, elmaradt. Az erről szóló hivatalos értesítés f. hó 13-án a helybeli főgimnáziumi igazgatósághoz is leérkezett a következő rövid szöveggel : „Van szerencsém tudatni, hogy a folyó évi május 22 — 23-ára elrendelt ifjúsági tornaverseny elmarad. Apponyi e. k. — Új ezredsegédtiszt. Veöreös Sándor főhadnagy ezredeegódtisztet Pécsre helyezték át az ottani dandárparanosnoksághoz, helyette ezredsegédtiszt Toókos Gyula főhadnagy lett. — Eljegyzés. Örömmel vettük a kedves hírt, hogy Beck Róza úrhölgyet, Beck Zsigmond helybeli tekintélyes nagykereskedő leányát, eljegyezte lederer Jenő bécsi nagykereskedő. — Kinevezés. A vallás- és közokt. minisztérium Gonda Ferenc helyébe a budapesti pedagógiumból Zala István képezdei képesített helyettes tanárt nevezte ki a helybeli állami tanítóképző-intézethez. — Az önálló törvényhatóság. Az önálló törvényhatósággá átalakulás tárgyában dr. Hirsch Vilmos ügyvéd f. hó 17-ikére hivta össze a memorandum elkészítésére közgyűlésileg felkért szerkesztőbizottságot. Az elaboratum már annyira előrehaladt, hogy néhány nap alatt befejezhető lesz. A törvényhatóság szervezetére vonatkozólag dr. Hirsch bizottsági tagnak javaslata az, hogy a törvényhatóság élén Győr sz. kir. város főispánja álljon, — tekintve, hogy a törvény megengedi, miszerint több városnak ugyanazon egy főispánja lehessen. — Tombola-estély. Ez alatt a szerény cim alatt egy valódi művészi színvonalon álló hangverseny rejtőzött, mely méltó befejezéséül szolgált a református leányegyesület nem hivalkodó, de annál eredményesebb egy esztendei működéséhez. A főiskola tágas tornaterme, hol az estélyt tartották, szorongásig megtelt érdeklődő nagy közönséggel. A XXIII. zsoltár eléneklése után remekül sikerült trióval vette kezdetét a hangverseny. Két, méltán nagyratartott hegedűművészünk, Gyémánt Miklós és Rácz Dezső a jeles teohnikai készségű Rácz Dezsőné társaságában Gáspár „Kunok" c. operájából adott elő részleteket. Szabatosabb, szebb zeneprodukciót keveset hallottunk a szezónban, sikerének kritériuma az az áhítatos csend volt, mellyel hallgatták a melyet az utolsó akkord elhangzása után frenetikus taps váltott fel. Tapsoktól üdvözöltetve lépett a pódiumra az est kedves vendége, Fröhlich Dóra, ki a budapesti Lorántffy ZsuzBánna-egyesület képviseletében jött le hozzánk. A vendég-hölgy előbb vallásos jellegű