Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-08-21 / 34. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre tí, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I)KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdüs Károly urak üzletében is. SZEMLE. Egynyelvű ország. István király, a térítő, a bölcs, akinek áldassék emlékezete, az egynyelvű országot nem tartotta boldognak. Hogy azonban a soknyelvű ország boldog-e, arra felelet az a harc talán, mely István király ünnepén tört ki a legnagyobb vehemenciával. Nyilt ellenszegüléssel száll szembe itt a román püspöki kar az ország közoktatási miniszterével azért, mert az államnyelv jogát tételes törvénnyel biztosítani merte s ennek a jognak érvényt is akar szerezni. S mig ekkép megindul a harc a keleti részen, lenn a déli szélen, amely bár túl a Dráván, de a Szent István koronája alá tartozik, a legnagyobb erőszakkal gátolják meg a Juliánegyesület s a magyarság-fenntartó egyházi hatóságok hazafias munkáját. Apostoli szelíd lelked angyali álmát ki alszod, István király, megjelenik-e álmodban e nemzetiségek széttagolta ország szörnyű képe ? s hiszed-e vájjon most is, nagy király, hogy a soknyelvű ország boldog, az egynyelvű nem az? Nem, ma már bizonyára Te sem hiszed s ha alászállhatnál a földre, félre vetnéd a kegyes jogart, de felragadnád a bárdot, mit királyi utódod, a másik szent, forgatott vitézi csatában. A harcot, mit az a pogány ellen vivott, Te folytatnád kíméletlenül, kegyetlenül azok ellen, kiktől a magad idején még nem féltetted bölcsen megszervezett államodat, de akik ma szennyel borítják koronádat, sirját akarják megásni hazádnak. 460.000 K. A szám, mit a vármegyei tözoltó-szövetség érdemes elnöke, mint a tavalyi tüzkár-statisztika végösszegét jelzett jelentésében, csak magában látszik nagynak. Az összehasonlítás, miből megtudjuk hogy még másfél évtized előtt, mikor a ttizoltó-szövetség áldásos működését megkezdette, több mint 1,000.000 koronára rúgott a tüz-okozta kár, lényegesen enyhíti nagyságát s egyszersmind bizonyságául szolgál annak, hogy a tűzoltó-intézmény nem csak felsőbb hivatalos támogatásra, ami miatt nincs is oka panaszkodni, hanem minden egyes ember önkéntes lelkes részvételére méltó. S csodálatos ma, mikor az embereknek vérükbe kellett volna már menni annak tudatának, hogy a tüzoltáskodás a legkomolyabban végzendő kötelesség, szebb, mert emberibb, mint a katonáskodás, akkor hallani nagy községek tüzoltótestületeiröl olyan híreket, mik nemcsak az illető községek jóhirének kompromittálására alkalmasak, de egyszersmind az emberek józan gondolkodásába vetett hitet is alkalmasak megingatni. Akik a hivatalos ellenőrző közegnek azt mondják, hogy „nekünk az isten se parancsol" és a tűzoltást gúny tárgyául használják, azoknak vagy nincs fogalmuk a tűzvész borzalmairól, vagy olyan elbizakodottan érzéketlenek, hogy közömbösségükből csak ostor suhogása verheti ki őket. Hát, ha kell, suhogjon is az az ostor ! Egyházkerületi felügyelői beiktatás, — 1909. augusztus 19. — Véssey Sándort, a dunántúli evangélikus egyházkerület új felügyelőjét folyó hó 19-én iktatták be diszes állásába, néhai Ihász Lajos örökébe. A beiktató ünnepély fényét nagy mértékben emelte a testvér református egyház és három vármegye törvényhatóságának küldőt tségi megjelenése, súlyt kölcsönöztek neki az ott elhangzott nyilatkozatok, mindenek felett pedig magának az új felügyelőnek általános tetszést és lelkesedést keltett székfoglaló beszéde. A Sopron városában lefolyt gyönyörű ünnepségről itt következő tudósításunk számol be : Sopron városa ünnepi díszt öltött a beiktatás napján. Az egyházkerületi gyűlésre a vendégek legnagyobb része a délutáni vonatokkal érkezett meg. A közgyűlést megelőző tanácskozások akkor már jórészt véget is értek. 16-án a gyámintézet tartott közgyűlést, másnap pedig az Evangéliumi Egyesület ülésezett., amely alkalommal Gyurátz Ferenc püspök nagy hatást keltő beszédet mondott a hitközöny ellen. Ugyané napon tartotta gyűlését a kerületi tanítói egyesület is Sass István elnöklete alatt. A szerda délelőtti beiktató-ünnepély a soproni egyházközség tisztes, régi templomában folyt le. A tágas templomhajó szűknek bizonyult az ünnepély résztvevőinek befogadására. A megjelent küldöttségek sorában ott volt a református egyházkerületeké, élén dr. Antal Gábor és Kenessey Béla püspökökkel, tagjai sorában Németh István egyházker. főjegyzővel, Mándy Lajos és Kis József esperesekkel, dr. Antal Géza gazd. tanácselnökkel stb. A világi deputációk közül a legnagyobb feltűnést Somogyvármegye deputációja keltette. Az új felügyelő somogymegyei nagybirtokos, a vármegye több fontos bizottságának tagja, néhai édes apja pedig vm. főjegyző volt. A vármegye azzal tisztelte meg jeles fiát, hogy Kapotsffy Jenő főispán vezetése alatt 12 tagu küldöttséget küldött, melynek tagjai között volt többek között egy-egy Széchenyi, Forgách és Somsich gróf, Makfalvay Géza ny. államtitkár, Kacskovics Lajos alispán stb. Még népesebb, 20 tagból álló volt Vasvármegye küldöttsége, élén dr. Radó Lajos vm. főjegyzővel, mig Sopronvármegyét 15 tagu küldöttség képviselte. A törvényhatósági küldöttek majd mind fényes díszmagyarban pompáztak. A beiktató ünnepélyt egyházi szertartás A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Szabadon. A zűrzavar, a lárma városából Vágyó lélekkel rohantunk ide. Itt nincsen zaj, csak csókok csattanása, Itt szép szavad az egyetlen zene. Jer ladikomba. Beevezem véled E magányos, e boldog vizeket. Itt béke száll majd remegő lelkedre — Es nem találsz irigy tekintetet. Ez a világ, hol még valóra válhat A megálmodott, nagy tündérmese; Itt lelhet kincset, üdvöt, boldogságot Az ifjú élet két szerelmese. ... A lármák gőgös városa mögöttünk. A szabad lelkek élete miénk! — Te, száz énekben eldalolt költészet Valóság lángján most ragyogj felénk! Katona Iván. Kleofás diák meg a szerb lány. Irta: Radier Iván. (Vége.) Mikor délben Kleofás hazament előadásról, a szobája padlóján egy csomó virágot talált. — Ki szórta be ezt a füvet szobámba — kérdezte Erhard nénitől, a háziasszonyától. — Lehet, hogy az a kisasszony a harmadik emeletről, mikor levitte a tízórait a mosónéjuknak a mosókonyhába. — Nem ismerem — mondta Kleofás. — Nem is szokott az erre járni, mert máskor mindig tudott a hátulsó lépcsőn is járni, ha már egyátalában le kellett neki menni, — magyarázta Erhard néni. — Igaz kérem, még valami. A vicinével beszéltem és azt kérdezte, nem vállal-e Piskacek úr tanítványt? — Ki volna az ? — A harmadik emeleten egy hivatalnoknál. A fiát kellene latinból; vagy nem tudom én, majd lejön a fiú maga és megmondja. Estefelé kopogtattak Kleofás ajtaján. Egy kis fiú és egy nagy lány jöttek. A nagy lány kezdte: — Engedelmet kérünk Piskacek ur, hogy zavarjuk a • munkájában és hozzá meg ilyen későn. (Félőt volt.) — Szó sincs zavarásról — iparkodott magát megnyugtatni Kleofás és hamar félretette az ágyra Kató emlékkönyvét, amelybe éppen pingálgatott. — De evvel a kis buksival annyi a bajunk — folytatta a nagy lány, névszerint: Manci — sehogysem veszi a feje a latint. — Hm! — mondá Kleofás és megdörzsölte a kis fiú fejetetejét. No majd kettesben többre megyünk, úgy-e Dezső ? — Nem Dezső vagyok, hanem Viktor — javította ki élénken a kis fiú és míg ezt mondotta, nem rágta a kalapja szélét. Manci ezalatt figyelmesen körülnézett a szobában és ami leginkább feltűnt neki, az egy kis könyv volt az asztalon ezzel a címmel: Bukvar sza csitankom. — Tanár úr szerb nyelvvel is foglalkozik ? — kérdezte csak azért, hogy Kleofásban felébressze a lelkiismeret szavát, amiért egy szerb cseléddel összeadja magát és annak a kedveért még szerbül is tanul. I.egszolidabb cég ! Remek szabású férfi-ruhákat tényleg- csali Váoó Dezső efső pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos áron. Pápa, Főtér 19. sz. Telefon 18. sz.