Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-03-20 / 12. szám

Az evangélikus templom, melyben a gyászlinnepély lefolyt, d. e. 9 órára egészen megtelt a kerületi gyűlés tagjaival s az Ihász Lajos emlékének kegyelettel áldozók nagy seregével. Antal Gábor püspök vezetése alatt 15 tagu küldöttséggel képviseltette magát a dunántúli ref. egyházkerület s Pápa város képviseletében megjelent Mészáros Károly polgármester. Az oltártól jobbra eső első padban foglalt helyet a család több tagjával az elhunyt kerületi felügyelő gyászba borúit hitvése Ihász Lajosné sz. Jókai Etelka. Az istenitiszteletet a Jövel Szentlélek Úr Isten dallamára szerzett gyászdal vezette be, melynek elhangzása után Bognár Endre költői hangú, szívhez szóló oltári imát mondott s a gyászalkalomhoz illő szentigét olvasott fel. A pápai áll. tanítóképezde ifjúságának szép karéneke után Hofbauer Pál esperes tartotta meg az alkalmi ünnepi egyházi beszédet. A Jelenség könyvének II. r. 14. verse alapján az igazság meggyőző erejével fejtegette, hogy Ihász Lajos miként volt hű mindhalálig családjához, hazájához és egyházához. A kiváló elokvenciával előadott beszéd mély hatást gyakorolt a hallgatóságra, melynek emlékében a gyász borongó érzése közepette ujúlt fel az ideális lelkű igaz férjnek, áldozatkész igaz hazafinak és igaz keresztyénnek őszintén tisztelt nemes alakja. Az alkalmi ének poétikus harmadik versszaka zárta be gyülekezeti énekként a megható gyászünnepélyt. * Nyomban a gyászünnepély után kezdetét vette az egyházkerületi közgyűlés. — A tanácskozást Gyurátz Ferenc püspök nyitotta meg. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg legelőbb is a kerület elhunyt, kiváló vezéréről, aki mint a haza igaz fia, az egyháznak evangéliumtól áthatott hive, hervadhatatlan érdemeket szerzett és áldott emléket hagyott hátra. A mai anyagias világnézetű időkben az egyháznak különösen szüksége van minden olyan férfiúra, akit az evangéliumi hit, a tántoríthatlan egyházhűség és a hazaszeretet teljesen betölt. Kell, hogy ezt megértsék azok, akiket állásuk, műveltségük, vagyonuk a vezetésre hivatottá tett és akik dicsőségnek tartják azt, hogy egyházukat, hazájukat teljes erővel szolgálják, akik pedig így gondolkoznak, azok között az első helyet foglalta el Ihász Lajos. Életével, munkájával példát mutatott arra, hogyan kell szolgálni a hazát és szeretni a lelki édesanyát, az egyházat. Az első sorban volt ott mindenütt, ahol a hazáért tenni kellett és áldozatkészségét nem zárta el a koporsó fedele sem. A püspök indítványozza a rendkívüli közgyűlésnek, hogy az egyházkerület jegyzőkönyvében is megörökítse az elhunyt egyházkerületi felügyelő emlékét. Javasolja továbbá a kerületnek, hogy Ihász arcképét olajban megfestesse és azt a kőszegi felső leányiskola dísztermében helyezze el. A püspök üdvözli ezután a dunántúli ref. egyházkerület képviseletét, amely Antal Gábor püspökkel az élén és Pápa város képviseletét, amely a polgármester vezetése alatt jelent meg. A közgyűlés a püspök indítványait egyhangúlag, nagy lelkesedéssel elfogadja. A felügyelői tisztség betöltése tárgyában az elnökség javaslatára az egyházkerület kimondotta, hogy a szavazatok 1909 április hó 30-ikára való beküldésére hivja fel az egyházközségeket, főiskolákat, gimnáziumokat és elrendelte, hogy a szavazatok zárt borítékban a püspöki hivatalhoz küldendők be. A szavazatok megszámlálására bizottságot választott, a közgyűlés. A tárgyalás folyamán a kerület kimondotta, hogy a horvát-szlavonországi kántortanítóknak, akik jelenleg sem a horvát-szlavon kormánytól, sem a magyar országos tanítói nyugdíjintézettől nyugdijat nem kapnak, az egyetemes egyházi nyugdíjintézetbe való felvételét fogja kérni. Azután az egyházkerületi gyámolda kérdése idézett elő hosszú vitát. A válságba került intézmény sorsa iránt nagy az érdeklődés nemcsak a dunántúli egyházkerületben, de az öszszes egyházkerületekben is. Az ügyet Hering Zsigmond, a pénzügyi bizottság kiváló elnöke ismertette kimerítő részletességgel. Jelenti, hogy a pénzügyi bizottság a legmélyrehatóbb tanúlmányozás és matematikai számítás után arra az eredményre jutott, hogy a gyámolda tovább nem tartható fenn. Gyurátz püspök a kérdés részleges tárgyalása előtt jelzi, hogy a gyámolda csak úgy volna fentartható, ha a kerület más nemes intézményeit sorvasztaná. A gyűlés többek pro és contra hozzászólása után a pénzügyi bizottság javaslatát fogadta el, vagyis a gyámoldát bezárja, a tagoknak a befizetett öszszegek visszafizetését 1914 január l-étől megkezdi és a kifizetés napjáig 4 százalékos kamatot fizet. Jausz Vilmos egyházkerületi főszámvevő referálása alapján elfogadták a pénzügyi bizottság javaslatát az egyházkerületi közigazgatási államsegély felosztására vonatkozólag. Végül dr. Rátz Ottó egyházker. ügyész ismertetett egy hagyatéki ügyet, amely a kerületre nemhogy előnyökkel, hanem hátrányokkal járna. Mivelhogy a hagyományozott összegnek semmi reális alapja nincs," lemondottak róla. Ezzel a tárgysorozat kimeríttetvén, a mindvégig nagy érdeklődés közben lefolyt közgyűlést délután fél 2 órakor Gyurátz püspök buzgó imával rekesztette be. Gyűlés után a résztvevők közül mintegy 70-en a Griff-szálló éttermében jöttek össze társas ebédre. A lakomának hivatalos jellege nem volt, így hát felköszöntők sem hangzottak el. Az ebéd ideje kedélyes társalgásban, fesztelen hangulatban telt el. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A polgármesterek kongresszusáról szóló tudósításunk kiegészítéséül a „Városok Lapja" nyomán közöljük, hogy a kongresszus figyelmét városunk polgármestere felhívta azon anomáliára, hogy a községi és körorvosok illetményeinek rendezése alkalmából a városok orvosait a törvény figyelmen kivül hagyta, holott a városok is a községi törvény hatálya alatt állnak. Indítványára a miniszterhez küldött memorandumban kérik, hogy a r. t. városok illetményeinek terhét is az állam viselje. § A vili amos-telep zárószárnadása és üzleti jelentése, melyet Major Gyula üzemvezető most bocsátott közzé, a telep örvendetes haladásáról számol be. Ámbár az üzemi anyag-árak ez évben mérsékelten emelkedtek, az önköltségek nagyobb emelkedése nélkül képes volt a telep az ujabban jelentkező fogyasztók részére áramot szolgáltatni, ami a lelkiismeretes üzemvitelen kivül a gépészeti berendezés kitűnő állapotának is tulajdonítható volt. Az 1908. év folyamán 40 új fogyasztót kapcsoltak be 1149 drb. 16 gy. f. izzólámpával, amivel a fogyasztók száma 538-ra, a bekapcsolt lámpák száma 9380-ra emelkedett. A gépi berendezés maximális munkabírása 73°/o

_a a bekapcsolt összes Kwattoknak. Legnagyobb egyidejű esti termelés a gyüjtő-sinen 1908 dec. 22-én 5 óra 45 perckor 168 Kwatt volt. Az ipari fogyasztás terén 1908-ban 63°/

0-al több áramot adtak el motorikus célokra, mint 1907ben. A telep üzleti mérlegének fontosabb adatai: cselekvő vagyon 471.250 K 36 f, szenvedő vagyon 399.454 K 58 f, tiszta vagyon, mint értékcsökkenés, illetve tartalék-alap 71.280 K 78 f. Az üzleti év 24.823 K 64 f tiszta nyereséggel zárult, amelyet az értékcsökkenési tartalék-alap növelésére leírások fejében fognak elkönyvelni. Jelenti végül az üzemvezető, hogy a közvilágítás javítása céljából az izzólámpákat fokozatosan fémszálas lámpákkal cserélték ki s a fa-oszlopokat ugyancsak fokozatosan vasoszlopokkal, illetve vasbeton-oszlopokkal helyettesítik. génységükben nem volt valamipoezis, nem volt tisztaság, béketűrés és jóleső biztonság, mint a falusi szegénységben . . . November közeledett, itt volt már a küszöbön és a különbejáratu szoba, melyből egykor a jólét forrása fakadt, két hónap óta üresen, gazdátlanul volt. — Nyisd ki osak az ajtót, Hanna. Nyisd ki csak . . . A azőke nő már felugrott, megigazította a haját, a szemöldjeit is kisimította, még a száját is megnedvesítette abból az egyszerű okból, hogy a csengettyühangok megértésére az asszonyoknak hatodik érzékük van. O már tudta, hogy most nem hiába nyitja ki az ajtót. Ez a Hanna egy olyan barnára száradt szőke asszony volt, ki lassan elhamvad, mintha titkos, benső tüzek emésztenék. A szája mindegyre keskenyebb lesz, az álla hegyesebb, a hangja mélyebb, suttogóbb, kék szemei olyan vakítóan fényesek, mint az üveg, mely mögött mesterséges világosság ég. A mozdulatai olyan bizalmasan hanyagok, fáradtak és álmosak, mintha már le akarná bontani duzzadt haját, hogy egy utolsó áeítással éjjeli nyugalomra merüljön. De akkor kinyitja a száját és csillogtatja fényes fogait. Mintha egy titkos örvény nyilt volna meg, melyhez közel menni szédítő kíváncsiság ós pusztító gyönyör. Az asszonyok azt mondják az ilyenre, hogy még csak nem is szép, de a férfiak visszakapják utána a fejüket, hacsak a szoknyája-suhogását hallják. — Hanna, még mo3t sem nyitottad ki ? A vén ember és az asszonság már türelmetlenül ment az előszoba félé, honnan Hanna most már bekisérte a vendéget. Milyen régen várták! Igazán csakugyan az a bizonyos fiatal úr, ki levelezést kezdett a hirdetés után, ki családias otthont keres ? Mennyire örülnek, hogy eljött és biztosítják, hogy ide jó helyre került. A szoba szép é« tiszta, az ellátás kitűnő, a családi élet nyugalmas, édes boldogság itten. — Hanna hozasd el a lakónk csomagjait. — Két nagy láda lenne ? És saját ágynemű ? Még ezüst evőeszköz is! — Hanna, osak hozasd el a lakónk csomagjait. Hanna fáradtan és lustán, alig mozdult, csipke kendőt vetett a fejére, lassan elindult. De vissza tért megint, csillogtatta a fogait, ránézett a lakóra és azt mondta, hogy talán nem is olyan sietős a beköltözés. — A szoba kicsiny és bizony nem fényes a berendezés. Az ellátás pedig ... Az ára havonkint negyven forint. Nem tetszik egy kicsit körültekinteni ? Tanácsolom, igazán tanácsolom. Jóformán életkérdés és okos dolog nem siettetni . . . De azért mégis kiment az utca felé és a csomagokat mégis elhozták. Az uj fia azonnal elfoglalhatta a szobát. Hanna nyitotta ki előtte az ajtót és az egyetlen székre mindjárt le is dobta gyöngyvirágillatu csipke-kendőjét A falról, kopott olajfestékes képről egy öreg tábornok nézett le rájok. A szőke nő áhítatosan nézett fel rá és bemutatta : — A papám . . . Aztán lassan és fáradtan elhagyta a szobát. Az uj fia egyedül maradt uj otthonában, melyet ezentúl nem az édes anyja fog rendben tartani. A port, igaz, nem ő fogja letörülgetni, de azért őrködni fog a szoba és lakója fölött. A fiúnak mindent, de mindent körülményesen meg kell irni. Ah, nem azért, mintha otthonn sem tartanák teljesen önálló embernek. Sőt. Az édes anyja saját szemével látta, hogy a fu Embertant tanult, de még Lélektant is. Ennélfogva ismeri az embereket, a lelkeket és biztos, hogy nem lehet becsapni. De azért csak irjon mégis, egy pár jó példázat soha meg nem árt. Este, vacsora után a fiu meg Í6 irta a levelet. Jelentette, hogy a szobája remek, az ellátás isteni. A házban van egy tiszteletreméltó öreg ur, negyvennyolcból. Budavár megvételénél ő volt az első a várfokon. Es egy édes. jóságos öreg mama, aki szülői gonddal veszi körül. Holnap ő maga tisztogatja meg az ezüst eszcájgot és gondozni fogja a fehérneműt. A drága holmi rendben van és nem veszett el még egy zsebkendő sem. Ezzel pontot tett, bevégezte az írást és lefeküdt aludni. De nem tudott ám. A jó Isten tudja mi bántotta, de csak nem birta lehunyni a szemeit. Mintha irni kellett volna még valamit. De hogy mit, nem sütötte ki egész világos reggelig. Végre reggel megint elővette a tollat és sebtiben firkált még valamit. . . . Hogy van a házban a két tiszteletreméltó öregen kivül egy nőszemély is, egy tábornoki vérből származó rokon, aki itt él, mert özvegy, mint ahogy özvegy nálunk is özvegy Kucsoráné . . . Aztán csókoltatja milliószor a Kucsoráné kezét és marad hotig hű, igaz és őszinte fiu. Szó, ami szó: a madárka elejtette a fűszálat és a lavina gurult.