Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-01-09 / 2. szám

kiszinezésnek esetleges rejtett intencióit mi nem keressük. Szeretjük hinni, hogy emberbaráti érzületből eredtek, tényleg sajnálták azokat a városi szegényeket, kiknek ezentúl nem jut fára, lakáspénzre, mert — ebédet kapnak. De nem szabad viszont elfelednünk, hogy a szegények ilyetén védelmezése valósággal szélmalomharc volt, mert a tanács, mely hivatott ez ügyben intézkedni, soha nem mondta ki, hogy a készpénzbeli heti segélyezést megszünteti. A népkonyha mindig azokra számított, akik ma tényleg igénybe veszik. Nőtlen vagy özvegy munkásokra, kiknek nincs asszonyuk, hogy számukra meleg ételt fözzön, egész családokra, ahol talán az anya betegen fekszik s nincs, aki a dermesztő hidegben egy kis meleg levest fözzön kicsinyeinek, napszámosokra, kiket az alkoholról szoktathat le a tápláló leves, átutazó vándoriparosokra, kiknek valódi istenáldás, ha 10 kr.-ért meleg ételhez juthatnak s még számos másokra, kiket szemérmes szegényeknek neveznek, kik mikor ebédfözésre nem tellett nekik, inkább száraz kenyéren tengődtek, sem mint koldulni mentek volna. Úgy amint e hirlapban a népkonyhát sürgető, becsületbeli kötelességnek mondó cikkeinkben csak az utolsó négy hó alatt is annyiszor elmondtuk, számított a népkonyha mindazokra, akiknek ekkora .nagy városban, mint Pápa, ez már régi életszükséglet volt. A népkonyha ma már teljes működésben van. Alig győzi kielégíteni a szegényeket, kik részben ott a helyszínén fogyasztják el- az egészséges jó ételt, részben hazavitetik lakásukra, hol 35 kr.-ért szülök és három gyermek leves, hús és főzelékből álló ebédet ehetnek. Kedden és pénteken pláne sokan keresték fel, úgy, hogy e napokra bizonyos korlátozást akarnak életbeléptetni. A népkonyha ugyanis nem rendelkezik olyan apparátussal, hogy az egyszerre óriásira felszökkenő keresletnek eleget tehetne, természetszerűleg nem akar direkt versenytársa lenni a vendéglöknek sem s azért a falusiak igéA fölcserélt primadonna. Irta : Lumotte R. Forradalom volt Rangisban, az idillikus fekvésű seine et garomei kis alprefekturában. Nem azért, mintha taláu többet fecsegtek volna a becsületes rangisi polgárok az utcasarkokon, vagy pedig a szerdai hetivásáron a szokottnál is többet ittak és kiabáltak volna — Isten ments ! Es mégis készült valami, még pedig a fiatalabb generáció, a rangisi aranyifjúság körében. Fiatal emberek nem igen szoktak diplomaták lenni,akiknek hivatása a titkok megőrzése, avagy látszata annak, mintha fontos titkok megőrzője volnának, noha nincs is mit titkolniok. Fiaial emberek nem diplomaták és ezért csakhamar kitudódott Rangisban, hogy a városka előkelő polgárainak fiai esténként összejöveteleket rendeznek a „Caffé de Paris" külön szobájában, mely alkalomkor izgatott vitatkozások is folynak a „Caffé de Paris" külön szobájában. Köztük volt Lecot Marcell, a maire fia, aki egyszer négy hetet töltött Párisban és azóta kartársai úgy csodálták, mint valami ekszotikus állatot; ott volt még Bergé Jean, a szolgabíró fia, Dupuy Maurice, az adófelügyelő fia, azon felül a városi főpénztárnok, két városi tanácsos, a legelőkelőbb kereskedők és előkelőségek fiai is. A „Caffé de Párig"-nak még sohasem volt ilyen jó bevétele. Lehetetlen mennyiségű sört és csere»znyepálinkát fogyasztottak. Miután már hetekig tartottak az összejövetelek, végre a hatóság is kezdett foglalkozni nyeit, kiknek otthon úgyis van meleg ételük, legfeljebb akkor elégítheti ki, ha a rendes városi szegényeit már megfelelőleg ellátta. A népkonyha — mint említettük — ma már teljes működésben van. S látván a tevékeny életet, kezdődő virágzását, látván, hogy a szegényekre valódi áldás lesz létezése, elismerésünk szava száll mindazok felé, kik a megnyitáson nem pózoltak, nem szónokoltak, nem dicsőítették önmagukat, de akik a megnyitás előtt megtették emberbaráti kötelességüket s meg fogják tenni a jövőben is, valameddig e városban szegényeket gyámolító népkonyhára szükség lesz. Gryülés az adóreform ügyében. A kormány által beterjesztett adóreformjavaslatokat a minap tárgyalta le a képviselőház pénzügyi bizottsága, mely a javaslatoknak a kereskedőkre és iparosokra sérelmes pontjait sok tekintetben enyhítette. Minthogy azonban a javaslatokat még átdolgozott alakjukban sem találják a kereskedők és az iparosok jogos igényeiknek megfelelőknek, országszerte mozgalom indult meg az adóreform ellen. A pápai kereskedők is az elmúlt vasárnap gyűlést tartottak a városháza tanácstermében, hogy kifejezésre juttassák az adóreformmal szemben való elégedetlenségüket. A gyűlést az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés pápai fiókja hivta egybe, s azon megjelent mintegy 70 pápai kereskedő, valamint többen a város intelligenciájából is, továbbá az ipartestület megbízottai. Az elnöki asztalnál Krausz József N., kereskedelmi tanácsos, az 0. M. K. E. pápai fiókjának elnöke, dr. Balkányi Kálmán központi titkár, Hanauer Zoltán és Kohn József alelnökök és dr. Fehér Dezső, a pápai fiók titkára foglaltak helyet. Krausz József N. elnök megnyitván a gyűlést, üdvözölte a megjelenteket. Előadta, hogy a pénzügyminiszter adójavaslatai az ország minden részében nagy feltűnést és kinos aggodalmakat keltettek. Ezért kiván foglalkozni azzal az 0. M. K. E. pápai fiókja is. Tájékoztatni kivánja a kereskedőket és az iparosokat, arról a helyzetről, amely rájuk az új adótörvények folytán vár. Ez okból megkeresték az 0. M. K. E. központját, hogy küldjön le szakelőadót, aki az adójavaslatokat ismertesse. Az 0. M. K. E. központja dr. Balkányi Kálmánt küldte le, akit a fiók nevében üdvözöl és felkér, hogy beszédét tartsa meg. az üggyel. Első sorban a csendőrőrmester. Soká tartott, míg ez a becsületes őre a törvényeknek oda jutott, hogy e titokzatos összejövetelek az általános rendet és biztonságot veszélyeztetik. Amikor azonban rájött erre a lehetőségre, kötelesHégtudásának ösztökélésére az alpolgármesterhez rohant. Az alpolgármester urat csak röviddel eze lőtt helyezték Rangisba és alig egy hete volt új otthonában, Amikor belépett hozzá a brigadier, éppen létrán állott és szögeket vert a falba. Meghallgatta alkalmazottjának a jelentését és azután így felelt rá : — Azt hiszem, maga fényes nappal lát kísérteteket. Abból, hogy fiatal emberek esténkint összejönnek, sört isznak és politikáról csevegnek egymással, maga már a világ végét következteti. Pedig olyan csendes, nyugodt fészek, mint Rangia, aligha találkozik még valahol. Csak nyolc napig szolgálna Párisban, tudom Istenem, másképpen vélekednék. Az őrmester sarkon fordult és hazament, de meg volt róla győződve, hogy Rangisra rövid időn belül valami szörnyű katasztrófa szakad. Az alpolgármester ellenben, — aki a legközelebbi napokban várta ide a feleségét — nyugodtan folytatta a szögbeütés hangos foglalkozását. Ezen az estén nem történt semmi különös, de másnap, amikor a fiatalok újra együtt voltak a „Caffé de Paris"-ban, Lecot Marcell sürgönyt kapott, melyet az áhítatosan figyelő gyülekezetnek fenhangon előolvasott: Ezután dr. Balkányi Kálmán titkár háromnegyed órás beszédben ismerteti az adójavaslatokat. Azzal kezdi, hogy szokatlan időben gyűlnek össze most a kereskedők. Január első hete másk'or arra való, hogy a kereskedők nyugodtan és békésen otthon állapítsák meg a lefolyt üzleti évük mérlegét. Azonban rendkívüli időket élünk, amikor a kereskedőkre súlyos megpróbáltatásokat akarnak mérni, a kereskedők kénytelenek tehát egybegyűlni, hogy együtt csinálják meg azt a másik mérleget, amely az egész magyar kereskedelem 1908. évi üzleteredményét tünteti fel. Ez az üzleti eredmény vajmi keserves a magyar kereskedőkre nézve. A passzívák oldalán a kormánynak, a törvényhozásnak, a társadalomnak temérdek kereskedelemellenes intézkedése áll. A végrehajtási novella, a homestead tervezete, az új ipartörvény-javaslat, a mostani adóreform egyaránt azt a kereskedelemellenes hangulatot tüntetik fel, amely az irányadó köröket jellemzi. Maguk ezek az adótörvények az üres jelszavak uralmát bizonyítják. A gyengébbek védelmét, adóleszállitást és adóarányositást Ígérnek, azonban lényegben épen az ellenkezőt valósítják. Dr. Balkányi sorban kimutatta, hogy a gyengébbek védelmezésének hirdetésével jól egybeférnek az általános jövedelmi adóról szóló törvénynek olyan intézkedései, melyek épen az alacsonyabb kereskedő osztályokat érintik súlyosan. így például, amikor a családfő jövedelméhez hozzászámítják a házastársa és a háztartáshoz tartozó többi tagok jövedelmét is csak azért, hogy az adókulcsot emeljék és az adómentes létminimum kedvezményét a kisebbekbektől megvonják; ez a gyengébbek védelmének magasztos elvével nem egyeztethető össze. De nem lehet komolyan beszélni az adó leszállításáról sem. Igaz, hogy az általános jövedelmi adót 20 millióval csekélyebb összegben irányozza elő a koimány, mint amennyit jelenleg általános jövedelmi pótadóban és más ezidőszerint kivetett, de a jövőben elmaradó adóban eddig bevett, azonban semmi garancia nincsen arra nézve, hogy a szigorú kivetési eljárás mellett nem fognak-e az előirányzott 46 millió koronánál, ami magában véve is rémületes adóterhet jelent, nem fognak-e ennél is sokkal többet követelni a kereskedőktől és iparosoktól. Annyival jogosabban lehet ettől félni, mert hiszen a magyar állam jelenlegi pénzügyi helyzete, amely alig-alig tud megküzdeni a deficittel, amely potom 5 millió zárszámadási felesleget mutatott fel az utolsó esztendőben, meg sem bírná az adóleszállitást. Az új adórendszer különfajta kontingenseinek egybevetése nagy aránytalanságot tüntet fel. Kontingentálni fogják a földadót 74 millió „Szeretetreméltó meghívást elfogadom. Holnap 3-49 érkezem Rangiaba. Lilli Machia." Tomboló örömrivalgással fogadták e hírt. Énekeltek, táncoltak, — lehetőleg az asztalokon •— és óriási mennyiségű sört fogyasztottak el. Amikor némileg lecsendesült a lelkesedés mámora, elhatározták, hogy proklamációt intéznek Rangis lakosaihoz. Ez a proklamáció így hangzott: „Polgárok ! Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy önökkel örömhírt közölhetünk. Önök mindannyian tudják, hogy városunknak van ugyan egy színháza, de nincsen benne örömünk, minthogy még nem jött el oly művész, aki csipkerózsaszerü álmából felkeltette volna. Ennek orvoslása céljából és azon kívánságtól eltelve, hogy polgártársainknak bemutathassuk a legújabb párisi színházi előadásokat, meghivtuí ide Lilli Machint, a „Folies Comique" hires diseüsejét és számtalan halhatatlan műremek tolmácsát, megkérve őt, hogy szenteljen Rangis részére egy estét. Nagy szeretetreméltósággal válaszolt erre a művésznő. Megígérte, hogy eleget tesz meghívásunknak, eljön egy estére körünkbe. Ez estélyre hivjuk meg egyúttal Rangis polgárait ós polgárnőit. Minthogy Lilli Machin kisasszony műsora nagyobbrészt naturalisztikus költemények, dalok, stb.-ből áll, csakis urak ós férjes hölgyek látogatását kérjük. Meglehetnek győződve azonban, hogy ezen előadás nem csupán szórakoztató és