Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-02-20 / 8. szám

valók, már a jelölésnél elejtettek, méltán gon­dolkozásra indíthatják mindazokat, kik a város érdekeit ideális felfogással szivükön viselik. Mindenesetre felcsigázott kíváncsisággal nézhe­tünk a képviselőtestület jövendőbeli működése elé, melyet a II. s főkép a IV. kerület alaposan „ felfrissített". * A választás lefolyásáról egyébként követ­kező tudósításunk számol be : Az I. kerületben a választást, a képviselő­választás általános elnöke Jákói Géza urodalmi igazgató vezette. Bizalmi férfiak voltak Bottka Jenő, Hermann János, Bőhm Samu és Wittmann Ignác. A város részéről jelen voltak : Baranyay Zsigmond és Csoknyay Károly, a jegyzőkönyvet Wohlmut Lajos vezette. A választásban részt­vettek 206 an, köztük 68-an meghatalmazással. Élénkebb érdeklődés csak a délelőtti órákban mutatkozott. Délután már csak gyéren szállin­góztak szavazók. Megválasztattak rendes tagok­nak : Harmos Zoltán 206, Wittmann Ignác 206, Baranyay Zsigmond 205, Koréin Vilmos 204, Herz Dávid 203, Kohn József 203, Lázár Ádám 203, Krausz József N. 202, dr. Hoffner Sándor 202, Schwarz Vilmos 202 és Mátz József 198 szavazattal, kik a képviselőtestületnek eddig is tagjai voltak. Póttagok lettek: Kohn Miksa Mihály 186, dr. Fehér Dezső 147, Schlesinger Sándor 92, Braunstein Márkus 45, Danosi György, Mike Béla, Puchinger István és Németh János 10—10 szavazattal. A II. kerületben volt a legélénkebb válasz­tási harc. Elnök itt dr. Csoknyay János ügyvéd volt, mellette bizalmi férfiakként Marton Antal, Molnár István, Keresztes István és Ács Ferenc működtek. A jegyzőkönyvet Kertész József ve­zette, a város személyazonossági tanúi voltak Szeleczky Ferenc és Fábián Gyula. Kora reg­geltől egész délelőtt és délután 4 óráig, amikor a szavazást a törvény értelmében bezárni kell, folyton özönlöttek a választók. Vagy ötféle tisz­tával szavaztak, külön lisztája volt a gazdáknak, az iparosoknak, ezektől részben eltérő volt a kath. népszövetségé s mindezeken, meg a többi kisebb pártokéin is sok törlés és változtatás fordult elő. Beadtak összesen 372 szavazatot, 62-őt megbízók nevében. Az összeszámlálás fá­radságos munkája nem kevesebb, mint 7 órát vett igénybe. Megnehezítette a bizottság mun­káját némely túltemperamentumos választónak heveskedése, ami még — s ezt mint sajnálatos momentumot jegyezzük fel — a választási helyi­ség pár ablaktáblájának beverésében is meg­nyilatkozott. Az eredményt 11 órakor hirdették ki. Megválasztattak Petrovics Mihály 319, id. Polgár József 316, Rozs József 313, Keresztes Gyula 241, Somogyi József 214, id. Szalai József 213, ifj. Polgár József 179, Szalai János 178, ifj Edelényi Szabó József 173, Ungár Béla 165, Gyuk Nándor 161 szavazattal rendes ta­goknak, Pomher Mihály 246, Giczi György 235, Molnár József 232, Keresztes József 183, Simon Károly 171, Kocsis Pál 166 és Grabics Vendel 142 szavazattal póttagoknak. A III. kerületben ha nem is ily heve­sen, de szintén elég mozgalmasan ment végbe az alkotmányos küzdelem. A választást itt Né­meth István theol. tanár vezette ; bizalmi férfiak voltak: dr. Kőrös Endre, Kovács Sándor, ifj. Horváth József és Polgár Sándor. A város részé­ről Révész Arnold és Molnár Kálmán voltak jelen, a jegyzőkönyvet Pál Céza vezette. Hogy harc készül, nyilvánvalóra lett már a szavazás megnyílta előtt az által, hogy nem kevesebb mint 98 meghatalmazást adtak le. A szavazás elég jó tempóban folyt egész napon át ; lead­tak 341 szavazatot s végeredménykép átlagos 40 szavazattöbbséggel rendes tagokként a kerü­let eddigi képviselői kerültek ki győztesen. Az eredmény kihirdetése 6 órakor történt meg. Rendes városi képviselőkké megválasztattak: Lőwy Lipót 211, Jílek Ferenc 196, Szakács Dániel 195, Lamperth Ferenc 193, Kis József 192, Baráth Károly 191, dr. Kapossy Lucián 189, Szvoboda Vencel 187, Csajtai Dániel 187, Kardos Károly 182, Besenbach Károly 166 szavazattal. Póttagok lettek: Borsos István 187, ifj. Horváth József 153, Lócsi István, ifj. Pol­gár József, Keskeny Pál, Szabó Imre 151—151, Babják Ferenc, Német Mihály 150—150 szava­zattal. A IV. kerület, hol a választás dr. Hirsch Vilmos ügyvéd elnöklésével ment végbe, idén is, mint három éve, a legcsöndesebben viselke­dett. Bizalrniférfiak voltak : Bodó Ignác, Böröczky Ferenc, Nemes János, ifj. Németh János. Á város személyazonossági tanúi Kemény Béla, Reidl József, jegyzőkönyvvezető Thury Lajos. Leszavazott 168 választó, közülök 59 meghatal­mazással. A beadott liszták mind egyformák voltak, s így az eredmény már 1/ 2b órakor kihirdethető volt. Megválasztattak: Böröczky Ferenc 168, Bodó Ignác 168, Kunt Mihály, Kőszegi József, Kovács József, Kertész István, Nagy Sándor, Remmer Ferenc, Tálos Sándor és Baldauf Gusztáv 167—167 és Nemes János 165 szavazattal rendes tagoknak, Kovács István, Varga József, Horváth Károly, Varga János, Kósa Károly 168—168, Keszei Ferenc 167, Becsei Ferenc és Varga Lajos 165 szavazattal póttagoknak. Pénzintézeteink az 1908, évben. ii. A Pápai Takarékpénztár. A Pápai Takarékpénztár majdnem tél szá­zados fennállásának utolsó lustrumába lépett a múlt évben s már csak négy év van hátra, hogy e régi kipróbált intézetünk megülje fél­százados jubileumát, melynek hozzá méltó meg­ünneplésére eg)ébként már évek óta gyűjti a jubileumi alapot. A lefolyt üzleti óv méltán sorakozik az előző eredményes üzleti évek mellé. A tiszta jövedelem, bár ez évben is tetemes leírásokat kellett értékpapír árfolyam cimén eszközölni, úgy hogy az intézet működésének eredménye ennek folytán a ténylegesnél kisebbnek mutat­kozik, mégis meghaladja a 100000 K-t. Ezt az eredményt a Pápai Tnkarékpénztár a rendes üzleti ágak nagymérvű fejlődésével érte el Minden üzletág lényegesen magasabb összeggel záródott az év végén, mint amily összeggel az óv első napján szerepelt. A betét összeg 970000 K-val emelkedett, a folyó számlái adósoknál az emelkedés 632000 K, az ingatla­nokkal biztosított kölcsönöknél 374000 K, a kézi zálognál 10000 K, a folyószámlái hitele­zőknél 78000 IC s csak a váltó tárca állaga kisebb az év végén 9000 K-val. Az összforga­lom majdnem 30 000.000 K ra emelkedett. Az igazgatóság nyereségfelo'sztási javaslata szerint, melyet a felügyelő bizottság i-t elfoga­dásra ajánl, a szabályszerű jutalékok kifizetése után osztalékra fordíttatnék részvényenként 150 K, összesen 45000 K, a különtartalékalapra 14000 K, a nyugdíjalapra 4000 K, a jubileumi alapra 1000 K, az intézeti tisztviselők jutalma­zására 5000 K. jótékony célra 2000 K, a jövő év számlájára vitetnék át 2792-94 K. Ha ezt a javaslatot, ami bizonyosra vehető, a folyó hó 25-én tartandó közgyűlés elfogadja, a részvényesek vagyona lesz a 300000 K rész­vénytőkén kivfíl tartaléktőkében 193849-80 K, különleges tartaléktőkében 208000 K, nyugdíj­alaptőkében 90000 K, intézeti jubileum alap­tőkében 9000 K, vagyis összesen 800849 80 K. Ezek a tekintélyes számok, különösen a tartalékalapoknak nagymérvű növekedése szóló bizonysága az intézet vezetésében uralkodó szo­lid szellemnek, de dicsérik az intézet igazgató­ságát, s elsősorban annak elnökségét, mint szintén az intézet kipróbált hűségű tisz»viselői karát. A közgyűlés, mint fentebb is jeleztük, e hó 25-én lesz, délelőtt 9 órakor az intézet dísz termében. hogy lázbeteg. Barna szén e nyugtalanul égett s ajka vonaglott, mint a hideglelősöké. Pedig megszerezte a pénzt s kifizette a bárónak, aki nyugodtan zsebelte be. Még hozzá is tette: — Ráért volna barátom, csak egy szavába került volna, s én adtam volna haladékot. — Köszönöm — mondotta Kartoe nyugodt komorsággal — jobb az ilyesmin túlesni. A báró helybenhagyólatí intett a fejével: — Igaza van, így gavallérosabb. Nos, Kartos Imrének ez a gavallérosság a becsületébe került. Váltóra vette fel a pénzt, 8 a váltóra kénytelen volt nejének 8 anyai nagy­bátyjának, Kelemen Gerzsonnak a nevét hamisí­tani. Ez az egyébként ép erkölcsű ember abban a rettenetes izgalomban alig érezte tettének alávalóságát Valami érthetetlen lelki zavar ra­gadta hatalmába. Csaknem azt érezte, hogy a jogos önvédelem határán belül cselekszik. Meg­menti az életét, a becsületét — a hamis váltóval. Csak hetek múlva ocsúdott fel. Az önvád oly rohammal lepte meg, hogy betegje lett. Hivatalnoktárnai komolyan féltek, hogy meg­tébolyodik. Főnöke néhány heti szabadságot erőszakolt reá A boldogtalan ember ezalatt az idő alatt alig mozdult ki a szobájából, órákig feküdt az ágyban s bámult meredten maga elé. Valami kegyetlen zsibbadás nehezedett gondola­taira s felesége gyeugéd, becéző szava oly kino­Ban h&tott reá, hogy az arca is eltorzult. Meit bármilyen kusza is volt a gondolko­zása, az az egy tisztán állott előtte, hogy fele­sége ezt a gazságot sohasem fogja neki meg­bocsátani. Ez a szelíd, dolgos kezű asszony, ez a derék, önfeláldozó hitves a becsület kérdésében kérlelhetetlenebb, szigorúbb, mint az inkvizítor. A harmadik hét végén ismét visszament a hivatalba dolgozni. Ez mintha könnyített volna rajta. Bízni kezdtek hozzá s mindenki gyöngé­den beszólt vele, ami egyre idegesebbé tette. A hamis váltó három hónapos lejáratra volt kiállítva s Kartos Imre nap-nap után köze ledni látta az összeomlást, az erkölcsi ós anyagi megsemmisülést. Számítgatta a napokat . . . még negyvenöt nap van, még negyven, még harminc . . . Ah, ha meg lehetne állítani a napokat, ha ez a harminc nap sohasem telne el. Őrültség, mondotta magá­ban, le fog telni s akkor vége. Mert minden energia cserben hagyta . . . nem tudta, nem merte helyzetét föltárni azok előtt, akik esetleg segíteni tudtak volna rajta. Félt, hogy azok révén megtudja a felesége s ez a gondolat elrémítette. Pedig tenni kell valamit. Ezt ismételte magában ezerszer és ezerszer minden órában, min­den percben. Egy napon, amikor délben a hivatalból hazajött, felesége, az energikus asszony sirva fogadta. — Imre, a kis gyermek beteg. Most volt. itt az orvos, sarlakot konstatált . . . Nézd meg szegényt, mostanában alig foglalkozol vele. Kartos betámolygott a gyermekszobába s negyedóra múlva kijött. Mintha egész más ember lett volna belőle. Megölelte feleségét s távozott. Másnap este a szlavóniai faluban volt nagybáty jánál, Kelemen Gerzsonnál. Elmondott neki mindent őszintén, töredelmesen. Kelemen Gerzson gazdag fakereskedő volt, aki néhány rengeteg erdejében több száz mun­kás embert foglalkoztatott. Az öreg úr szótlanul hallgatta végig Öccsét, akinek arcáról végtelen szomorúság áradt felé. Sokáig gondolkozott, aztán megszólalt: — Tehát kártyáztál s váltót hamisítottál. Nem értek hozzá, ntm tudom, melyik súlyosabb. Mindegy . . . Én nemcsak a rossz embert látom benned, hanem a jót is . . . Én nem tudok ebben a dologban igazságos bíró lenni. Tudom, hogy egy időben mennyi gyöngédséggel ápoltad és segélyezted anyádat, az én szegény húgomat. Mit tegyek ? Gonosz lennék, gonoszabb, mint akármelyik kártyás vagy váltóhamisító, ha el­kergetnélek, ha nem segítenék rajtad . . . Erről szó sincsen. — Köszönöm, Gerzson bácsi . . . — Megállj, még ráérsz . . . ezzel a dolog nincs elintézve. A váltót beváltom, ez egyszerű, de mit érsz vele? Elkövettél egy bűnt s azzal a tudattal kell élned, hogy meg sem bűnhődtél érte. Értesz ! Ertem. Az öreg folytatta: — Én visszaadlak a társadalomnak, de nem adhatlak vissza önmagadnak. A pénzt leszámol­hatom a kezedbe, de nem adhatom vissza önbecsülé­sedet. E .szavakat hosszú csönd követte. Az öreg -fakereskedő többször végigsimította hófehér.sza­kállát, de homlokát egy harántos mély barázda egyre komorabbá tette. Látod, Imre öosém — mondotta, miután fölkelt, s néhányszor föl s alájárta szobájában —

Next

/
Oldalképek
Tartalom