Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-12-18 / 51. szám

Vármegyei közgyűlés. — 1909. dec. 13., 14. — Az évnegyedes rendes közgyűlés iránt a megyebizottsági tagok meglehetős érdeklődést tanúsítottak Talán nem csalódunk, ha ez érdeklődést a vasutügyeknek számlájára irjuk, melyek azonban nem nyertek elintézést. — Barthalos István indítványára a Pápa és Devecser között tervezett vasút segélyezési ügyét az első nap napirendjére tűzte ki a löispán. Az első nap azonban kifogytak az időből, kilenc pontnál többet nem végeztek (ez lett volna a tizedik), minthogy pedig másnap az érdekeltség köréből senki sem lehetett volna jelen, polgármesterünk az ügynek a tavaszi közgyűlésen leendő tárgyalását kérelmezte. — Az első napon az idő legnagyobb részét a Kolossváry volt alispán személyével és működésével kapcsolatos vizsgálatról szóló jelentés s az e körül fejlődött vita foglalta el. Amit a közgyűlés nagy többséggel ez ügyben határozott, az bizonyára a közvéleményben megnyugvást fog kelteni. S a hat éve húzódó ügy ezzel valószínűleg le is kerül a törvényhatósági tárgyalások napirendjéről. A főispán megnyitója. A közgyűlést, melyen mintegy 140 bizottsági tag volt jelen, Hunkár Dénes főispán fél 10 órakor nyitotta meg. A főispán megnyitójában célzást tett a politikai helyzetre, lehet, hogy a viszonyok úgy fejlődnek — mondá, — hogy a legközelebbi közgyűlés alkalmával már nem tölti be a főispáni széket (zajos felkiáltások : Éljen a főispán!) Ép azért talán bucsuzóul azzal a kéréssel fordul a vármegye közönségéhez,. hogy a legközelebbi képviselőválasztásnál ne küldjenek olyanokat a képviselőházba, kiket mint teljesen idegeneket megválasztanak s aztán többé a kerület ügyeivel nem törődnek, a kerületnek feléje se néznek. Válasszanak lehetőleg megyebeli embereket, kik a békés munka és nemzeti haladás hívei s a kerület érdekeiért dolgozni készek. (Helyeslés.) Interpelláció. Napirend előtt Mohácsy Lajos interpelláció alakjában kérdést intéz az alispánhoz, vájjon tanító tölthet-e be közgyámi tisztet. Az alispán kijelenti, hogy ezt a törvény kizárja, de a megye területén ilyen esetről nincs is tudomása. A múzeum-ügy. Dr. Jánossy Ágost c. püspök, dr. Óvári Ferenc, dr. Antal Géza és mások indítványt adtak be, melyben kérik, hogy mivel a belügyminiszter a muzeumi pótadó tárgyában hozott határozatot megsemmisítette, a törvényhatóság köriratban szólítsa fel a vármegye összes községeit önkéntes adományok gyűjtésére. Az indítványt általános helyesléssel elfogadták. Alispáni jelentés. Az alispáni évnegyedes jelentéshez hozzászólt Barthalos István, kifejezést adván azon óhajának, hogy a magyarosodás ügyéről részletesebb jelentés történjék. Óhajtaná, ha az istenitisztelet magyarsága is támogatná a magyar nyelv ügyét. A közgazdasági életről szóló résznél szerette volna, ha a jelentés a balatonparti vasútról is szól, melynek építésénél szerinte súlyos hibák történtek. Koller alispán a felszólalásra válaszolva kijelenti, hogy az istenitisztelet nyelvébe, az egyházi autonomiát tisztelvén, bele nem avatkozhatik, egyébként mindent megtesz a magyarosodás érdekében. A vasútépítés állítólagos hibáiról nem szólhat, mert az egyértelmű volna a felsőbbség tényeinek kritizálásával. — Az alispáni jelentést egyébként egyhangúlag tudomásul vették. Választások. Ezután választások következtek. A közigazgatási bizottságba dr. Kemény Pál, Kránitz Kálmán, dr. Magyar Károly, Szabadhegyi Kálmán és Wertheim Ármin újból megválasztattak, az áll. választmány új tagjai Bibó Géza és Hunkár Béla lettek, az ügyész helyetteséül 1910-re Fodor Gyula választatott meg. Megalakították a pénzügyminiszter felhívására a földadó bizottságot olyan formán, hogy tagokul a megyei nagy-, közép- és kisbirtokosságból körülbelül egyenlő számban választottak képviselőket. A vármegyei alapok. Rendkívüli érdeklődés mellett, feszült figyelem közöt tett részletes, alapos jelentést dr. Véghely Kálmán vármegyei főjegyző arról a vizsgálatról, mit a belügyminiszter a megye tulajdonát képező és kezelése alatt lévő alapokra nézve elrendelt. 1898-tól 1903-ig terjedő időre terjedt a vizsgálat, mely valósággal megdöbbentő képét tárta fel annak a gazdálkodásnak, mi a vármegyén a Kolossváry-korszakban véghez ment. Á hiányok egyrésze tudvalevőleg azóta pótoltatott, más része a belügyminiszter segélyéből fedezetet nyer, egyes szabálytalanságok okozta hiányokért perjogi alap hijján nincs kit felelősségre vonni, mégis az útadó alapnál egy 8000 koronás tételre a belügyminiszter azt mondja, hogy annak viszatérítését a megye per útján is követelheti. Az áll. vál. azonban a per mellőzését javasolja. Kenessey Pongrác ezzel szemben a 8000 koronának, minthogy itt súlyos mulasztás történt, per útján behajtását óhajtja. Mohácsy Lajos ugyanezt nem az összeg nagysága, de annak dokumentálása végett kívánja, hogy a vármegye érzése kifejezésre jusson e megbélyegzés jellegű pör által. Ha a jelenben helyes gazdálkodás is folyik, ez nem jelenti, hogy a multat ne kéne számonkérnünk. Jókuthy Albert aggodalmát fejezi ki, hogy a 8000 K-t, ha pernyertesek is leszünk, Kolossváry főispánon nem lehet behajtani, ha meg a pert elveszítjük, perköltséggel együtt kétszer annyinkba kerül. Dr. Kende Ádám: Ha a per mindhárom fórumon átmegy, akkor is legfeljebb pár 100 K költség lehet. Behajtani az összeget be lehet, mert a vármegye — sajnos — nyugdíjjal küldte el volt alispáríját s ez lefoglalható. Figyelmébe ajánlja a vm. főügyésznek, hogy a 8000 K egy vállalkozónak illetéktelenül fizettetett ki, esetleg egyidejűleg azon is lehet követelni. Nagy Ádám Mihály egyenlő igazságot kér a bűnös alispán s a bűnös községi bíróval szemben. Legyen a pör intő példa, hogy a közvagyon nem Gsáky-szalmája. Végül Koller Sándor alispán szól bővebben a tárgyhoz, hangsúlyozván, hogy az útadóból hiányzó 210.000 K-t a miniszter megtéríti s ő a vármegye régebbi intencióját vélte szolgálni azzal, ha a pör mellőztetnék, ha azonban a megsértett jogrendet kívánják a pör felvételével helyreállítani, meghajlik a törvényhatóság akarata előtt s határozatot végrehajtja. Szavazásra kerülvén a sor, 20-an álltak fel az állandó választmány javaslata mellett, több mint 100-an ellene s így a per megindítása határozattá lett. Pápa városi ügyek. A közgyűlés második napján a bizottsági tagok csekély érdeklődése mellett tárgyalták le a tárgysorozat többi pontjait, vita nélkül fogadván el az állandó választmány indokolt javaslatait. Pápa város ügyeit illetőleg jóváhagyta a vármegye törvényhatósági bizottsága, Krausz Samu fellebbezésének elutasítása mellett, a képviselőtestületnek a pápa—devecser—sümegi h. é. vasútra törzsrészvények ellenében megszavazott 100.00 korona segélyéről szóló határozatát, — a Szijjártó Gyulával kötött boltbérleti szerződést, — Sör-utcai városi bérház egyik lakásának nyilvános árverés mellőzésével történt bérbeadását, — özv. Matkovich Pálnéval aztán hirtelen, inkább gyomrába, mint agyába 8 inkább az az érzés, mintsem gondolat nyilallott, hogy ez állatok egyikét, egy marék száraz ágon megpörkölve, jó volna megenni. Arról, hogy tolvajlást készül elkövetni, sejtelme sem volt. Megragadott egy kezeügyébe eső követ, s mert ügyes volt, e'ső dobásra leterítette a hozzá legközelebb álló szárnyast. Az állat, szárnyával csapkodva, féloldalt dőlt. A többi, parányi talpán himbálózva, elfutott, s Harang a tyúkéhoz hasonló mozdulatokkal elindult zsákmányáért. Mikor odaért a kicsiny, fekete testhez, melynek fejét pirosra festette a vér, rettenetes lökés érte a hátát, minek következtében elejtette mankóit s mintegy tiz lépésnyire előre gurult. S az elkeseredett Chiquet mester, rávetvén magát a fosztogatóra, agyba-főbe kezdte verni, ütlegelvén, mint egy eszelős, mint egy meglopott paraszt szokott, s ököllel és térddel alaposan megdolgozta az erőtlen nyomorék egész testét. A tanyabeliek is csakhamar odasereglettek, hogy segítsenek a gazdának agyonütni a koldust. Azután, mikor már kifáradtak az ütlegelésbe, felszedték a föliről, elburooltátc s a zsandárok megérkeztéig bezárták a fáskamrába. Harang, aki félholt volt, vérzett és csaknem meghalt az éhségtől, elterült a padién. Eljött az este, azután az éj, majd a hajnal s ő még mindig nem evett semmit. Dél felé megjelentek a zsandárok s ellenszegüléstől tartván, nagy óvatosan kinyitották az ajtót, mert Chiquet mester úgy adta elő a dolgot, hotry a nyomorék megtámadta s ő csak üggyel-bajjal tudott védekezni. A csendőrtiszt elkiáltotta magát: — Rajta ! Gyerünk ! De Harang alig tudott mozdulni ; megkisérlette ugyan, hogy lábraálljon, de sehogysem akart sikerülni. Tettetést, ravaszságot, rejtett gonosz szándékot szimatoltak s a két fegyveres férfi rárivallt, felkapta s erőszakkal ráemelte mankóira. Iszonyú félelem fogta el, a veleszületett félelem a kardbojttól, az a félelem, melyet a vad érez a vadász, az egér a macska láttára. És emberfeletti erőfeszítéssel sikerült magát fenntartania a mankókon. — Indulj ! — kiáltott az altiszt. És megindultak. A tanya egész személyzete nézte az elvonulást. Az asszonyok öklükkel fenyegették, a férfiak gúnyosan kikacagták s szidalmakkal ilették. Két őre között távozott. Megtalálta a kétségbeesett erőt, melyre szüksége volt, hogy estig vonszolhassa magát, de agya eltompult, már azt sem tudta, hogy mi történik vele s megdöbbenésében képtelen volt megérteni bárjait is. Az emberek, kikkel útközben találkoztak, megálltak s a parasztok halkan figyelmeztették egymást : — Ni, ott tolvajt visznek ! Már éjjel volt, mikor a kerület székhelyére érkeztek. Idáig még sohasem jutott volt el a nyomorék. És most valóban nem tudta elképzelni, hogy mi történhetik vele, sem azt, hogy mi történhetik még. Mind e rettenetes, váratlan dolgok, ezek az új alakok, szokatlan külsejű házak megdöbbentették. Nem ejtett ki egyetlen szót, mert nem volt mit mondania, mert nem értett meg semmit. Különben is ama tiz év alatt, amig senkivel sem beszélt, osaknem elvesztette beszélőképességét s gondolatai is sokkal zavarosabbak voltak, hogysem azokat szavakká tudta volna önteni. Bezárták a városka börtönébe. A zsandároknak eszükbe sem jutott, hogy éhes lehetne s úgy hagyták minden nélkül másnapig. De amikor kora reggel meg akarták kezdeni a kihallgatást, halva találták a padlón. Minő meglepetés ! Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. Csakis elsőrendű száraz anyagból dolgozom. .javításokat is elfogadok. bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt. DRACH ADOLF