Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-12-18 / 51. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KOROS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Muzsika a haldoklónak. Elgondolkozhatik az ember azon a békés időben talán még soha se tapasztalt jelenségen, hogy Lipót belga királynak, mialatt haldoklik, mialatt az utolsó erőlködő kísérletet teszik meg kiélt élete megmentésére, víg muzsikaszóval vonul el népe az ablaka előtt. Hiszen ha más közönséges ember nagybeteg, még annak is lábujjhegyen járunk a háza táján s amit megkap a legegyszerűbb polgár, azt ime nem adják meg a királynak! És mi vétke volt vájjon e királynak, hogy népe ily közönyösen nézi szenvedéseit? Nem jól bánt családjának tagjaival ? A családi élet tisztaságában nem adott példát? A nép java helyett a börzével s a saját zsebével törődött ? . . . Hisz ezt megtette már előtte nem egy királytársa s a nép, a jámbor nép, elnézte neki, tudomásul véve, hogy a törvény csak a szegényeket kötelezi, a gazdagokat nem. De azt, hogy ez a haldokló nagyúr állandóan hazáján kívül élt távol, a gyönyörök fővárosában s csak éppen akkor jött haza, ha a nyomorult népen kellett eret vágni, azt úgy látszik nem tudják elfelejteni. Aki idegen lesz saját vérei között, az még a részvét olyan nyilvánulását sem tapasztalhatja, ami igen sokszor kijut idegennek az idegenek között. Ez a szomorú igazság teljesedik be a belga királyon. S ő talán busulni is tudna rajta, ha az utolsó, legutolsó percben nem hoznának valami egészen kedvező börzejelentést. Ez azonban fénysugárként világít be az előtte megnyiló gyönyörtelen -sötétségbe. (Lipót király az éjjel meghalt. Talán most már még sem muzsikálnak Bruxellesben!) A helyzet kulcsa. A városok kínos vergődésének, a polgármesterek országos szövetsége és a városok kongresszusának eredménytelen könyörgéseinek a magas kormány részéről való semmibe vevésének okát a városok önkormányzati testületeinek nemtörődömségében látom. Ha akad is egyegy város, mint a mienk is, mely szavát erélyesen felemeli a városok helyzetének javítása érdekében, az elvész nyomtalanul mint a pusztában a hang, de ha valamennyi város egyszerre és egy időben közgyűlést tartana a városok állami segélyének megállapítása s ezen összegeknek az állam költségvetésébe való felvétele, — nemkülönben a mai felvett összegnek azonnali felosztása érdemében, amely közgyűlésekben az illető város országgyűlési képviselője is felkéretnék a város jogos követeléseinek támogatására, de úgy, hogy a kérelem elöl annélkül ki ne térhessen, hogy annak konzekvenciáját le ne vonná, a kivánt hatás el nem maradhatna. Az országgyűlési képviselőknek a városok közgyűléseivel parallel kell működni, mert a városok helyzete napról-napra súlyosbodik, tekintve, hogy a kormány megdrágította már is az árú- és személyforgalmat s az új adó-törvény a városok lakosságának vállaira nagyobb adóterheket ró. A városok extenzív fejlődése folytán a közbiztonság, a közforgalom és közegészségügy kiadásai oly rohamosan emelkednek, hogy ezeknek súlya alatt össze kell roskadniok, hacsak az átutalt állami teendők ellátásáért teljes kárpótlást nem nyernek. Van-e az államnak fontosabb és sürgősebb teendője, mint a kultúrát, az ipart, kereskedelmet egyedül szolgáló városokat az éveken keresztül tartó sorvasztó haláltól, végromlástól megmenteni! Bizonyosan nincs 1 I)e ez közgazdasági politika, ma pedig a közgazdasági előnyök után való törekvésért, azok kivívásáért csak a hazaárulás bélyege járhat, éppen ezért nem is érhetik el a városok terheiknek könynyítését mindaddig, míg képviselőjükkel meg nem tudják értetni, hogy nemzetünknek a szolgaság jármából való kivezetésére csak egy út áll: közgazdaságunk fokozása, anyagi függetlenségünk biztosítása, ennek gerincét pedig a virágzó városok képezik. Ne tartsa őket tehát vissza a hatalom kényelme, hanem álljanak sorompóba, ha kell a kormánnyal szemben se riadjanak vissza jogos kívánalmaik teljesítésének követelésétől. Hittem, hogy a városok polgármestereinek közgyűlése számon fogja kérni országgyűlési képviselőiktől azt, hogy mit tettek a városaik érdekében, felléptek-e közösen azok terheinek apasztására, s ha A „PAPAI HIRLAP" TARCAJl A nyomorék* Irta: Guy de Maupassant. Földhöz ragadt szegénysége ós nyomorék volta ellenére is szebb napokat látott valaha. Tizenötéves korában a varvillei országúton egy szekér eltiporta s összezúzta mind a két lábaszárát. Ez idő óta koldúlt s végigvonszolta testét az utak mentén, tanyáról tanyára döcögve két mankója közt, melyek a füle magasságáig feltolták a két vállát. A feje két hegy között a völgyben látszott állni. Talált gyermek volt, akire a billettesi plébános akadt rá halottak napjának reggelén az árokban, miért is a Nicolas Toussaint (Mindszentek) névre keresztelte. Úgy nevelték föl könyörületességből, iskolába sohasem járatták u nagyokat nevettek rajta, ha a falu pékje néhány pohár pálinkával holtrészegre itatta. D' Avary bárónő valamikor, hogy éjjeli szállása legyen, átengedett neki egy szalmával * A Magyar Könyvtár 570. füzetéből. telt zugot a tyúkól mellett, a kastéllyal szomszédos majorságban. Akkor, még a nagy éhinség napjaiban is bizonyos lehetett felőle, hogy kap egy falat kenyeret s egy pohár almabort a konyhában. Ámde a bárónő már rég a föld alatt pihent. A falvakban úgyszólván semmit sem adtak neki, mert már unos-untig ismerték p megelégel ték negyvfn éven keresztül látni, amint kunyhóról kunyhóra vándorol, fatalpain vonszolva rongyos és alaktalan testét. Mindazonáltal semmi áron sem akart elköltözni, mert nem ismert egyebet a földön, mint ezt a zugot, ezt a háromnégy parányi falut, melyekben nyomorúságos életét tengette. Nem tudta, hogy a fákon túl, melyek a látóhatárt szegélyezték, van-e még világ; de erre nem is volt kíváncsi. És mikor a parasztok, akiket boszantott, hogy napoűkint ott találkoznak vele a földjeik szélén, vagy árkaik mentén, rákiáltottak : — Miért nem mégy más faluba is, ahelyett, hogy örökké itt ődöngenél ? — nem felelt s igyekezett eltűnni, szivében a szegény ember rette gésével, ^ kit megmagyarázhatatlan módon ezernyi dolog is rémít: új arcok, szidalmak, azoknak az embereknek gyanakvó tekintete, akik őt nem ismerik, a zsandárok, akik párosával végig mérik az utakat s kiknek láttára ösztönszerűleg elbujt a bokrok közt, vagy a kőrakások mögé. Ha csak megpillantotta őket a távolban, amint fegyverük megvillant a napfényben, nyomban különös mozgékonyság költözött tagjaiba, a szörny mozgékonysága, aki minden áron rejtekhelyet keres. Ilyenkor lebukfencezett mankóiról, rongydarab módjára földre ejtette magát, gömbbé göngyölődött, egész kiosinyre, osaknem láthatatlanná vált, meglapult, mint a nyúl a fészkében. Mindazonáltal soha sem volt velük semmi dolga. De a félelem már benne volt a vérében, mintha e rettegést, e ravaszságot szüleitől örökölte volna, kiket sohasem ismert. Nem volt tanyája, mely védelmet nyújtott volna neki, nem volt kunyhója, nem volt éjjeli menedéke. Mindenütt aludt, télen s nyáron egyaránt belopózott a pajtákba vagy az istállókba s ilyenkor bámulatos ügyességet tanúsított. Mihelyt valaki észrevette jelenlétét, nyomban nagyügyesen elillant. A mankóval való bánás következtében karjai rendkívüli módon megerősödtek. Csupán keze erejével fel tudott mászni a szénapadlásokra, ahol, ha elegendő élelmet bírt össze I.egszolidabb cég"1 Remek szabású férfi-ruhákat gSST tényleg- csak V áíi ó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet Kapni jutányos áron. Pápa, Főtér 19. sz. Telefon 18. sz.