Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-12-11 / 50. szám

szenvedett, kiköltekezett az úton s aztán a vége az, hogy mégegyszer meg kell tenni a sorvasztó, gyötrő utat, melynek olyan rettenetes jelenségét látja, bogy az emberek megőszülnek, megörülnek. Elszorult elmével jönnek a partra bambán, fénytelen szemekkel, amelyekből nem sóvárog már ki a kincsszerzés őrületes vágya, amely a rettenetes sorsnak ilyen fordulását, vészes romlását okozta. K. „Szemenszedett igazságok". T. laptársunkat a Pápa és Vidékét a plakát-háború ügyében felkértük, hogy „hiteles és hivatalos" adatokkal mutassa ki, ha tudja, mekkora birtok milyen vallású birtokos kezén van. T. laptársunk erre fogja magát s egy ismert antiszemita hirlapiró könyvéből kiszedett kimutatást közöl, amely kimutatás — ó csoda — valóban fedi a P. és V. álláspontját. Hogy azonban ez a kimutatás tényleg milyen értékű, mennyire „szemenszedett igazságok" lehetnek Petrichevich úr, az Alkotmány munkatársának számadatai, arra maga a P. és V. mondja a legjobb kritikát, mikor cikke végén felszólít bennünket, hogy a hivatalos és hiteles adatokat a gazdák címtárából vele együtt keressük ki. Mi természetesen ennek a barátságos kérésnek nem teszünk eleget. Nem, először, mert e felekezeti statisztikának — és ezt fenntartjuk — hiteles alakban még az anyaga sincs összehordva, nem, másodszor, mert azt a kéthárom havi munkát, amit erre fordítanánk, a köz javára jobban értékesíthetjük, mintha felekezeti izgágáskodás eszközévé alacsonyodunk, s nem, harmadszor, mert célunkat így is elértük, a P. és V. maga elismerte, hogy az a bizonyos felekezeti statisztika hiteles alakban mai napig még nem született meg. Ezt állítottuk a múltban, ezt .állítjuk ma is és ezzel az ügyet részünkről végleg befejeztük. Polgármesterek kongresszusa. A rendezett tanácsú városok polgármestereinek kongresszusa, mint a Polgármesterek Egyesületének ötödik közgyűlése, folvó hó 9-én tartatott meg Újpesten, a városháza közgyűlési termében. A kongresszuson, amelyre csaknem valamennyi rendezett tanácsú város polgármestere, sorukban Pápa város polgármestere Mészáros Károly is eljött, dr. Szentpály István miskolci polgármester elnökölt. Megnyitó beszédében azt hangoztatta, hogy a kormánynak és törvényhozásnak szakítania kell végül a vármegyéket dédelgető politikával. — A városok ügye — úgymond — ma már oly kérdés, amelyet a napirendről többé levenni nem lehet. A kongresszus eredménye volt ez és büszkén mutathatnak rá a rendezett tanácsú városok országos egyesületére, amely irányító befolyással hatott ebben a kérdésben. A politikai élet sivársága ólomsúllyal nehezedik a városokra is; az alkotmányválság és kormányválság napjaiban a városoknak kell pótolniok azt a tevékenységet, amely jelenleg hiányzik az állam életéből. A városoknak tehát elsősorban o'thon kell igyekezniök arra, hogy saját helyzetük javításával vigyék előre az ország fejlődését. Dr. Ugró Gyula újpesti polgármester Újpest város közönsége nevében üdvözli a kongresszusi tagokat. Az egyesület célja — úgymond — független és erős magyar városok szervezése. Ennek az elérése céljából gyűltek össze Újpesten. Sikert kiván a kongresszus tanácskozásaihoz. Vár hid y Lajos, az egyesület, titkára beterjesztette a tanács jelentését az egyesület folyó évi működéséről. Élénk szinekkel ecseteli, hogy az áldatlan politikai helyzet és a kormányválság milyen káros hatással van a városok ügyének fejlődésére és hátráltatják a minisztériumok reform-munkálatait, sőt megbénítják az egyesület kezdeményező működését is. Halasztást szenvedett emiatt a városok legégetőbb kérdése, a tisztviselők fizetésrendezésének és nyugdíjügyének a dolga. Hogy a városok újabb mellőzésben ne részesüljenek, azt ajánlja a tanács, hogy egyenesen a képviselőházhoz forduljanak és népgyűléseken ismertessék a közönséggel a helyzetet. Elő kell mozdítani annak a közvéleménynek a kialakulását, hogy a városok reformja elsőrendű országos kérdés. Kívánják, hogy az új valasztási törvény kapcsán a nagyobb városok ön illó választókerületekké alakíttassanak, a kisebbek pedig a szomszéd községekkel együtt kerekíttessenek ki választókerületekké, hogy így a városoknak a képviselöválasz tások alkalmával praeponderáló szerepet biztosítsanak . Beszámol a jelentés arról, hogy minő lépéseket tett az egyesület a városi tisztviselők érdekében és a városok pénzügyi és háztartási ügyeinek rendezése tekintetében. Bejelenti a tanács, hogy a tisztviselők kedvezményes vasúti utazásának kérdése dűlőre jutott, azonban további lépésekre van szükség, mert a kedvezményt nem adták meg az orvosoknak, az állatorvosoknak, a közgyámoknak és a községi bíráknak. Jelentést tesz a tanács arról is, hogy dr. Bárczy Istvánnak, a székesfőváros polgármesterének előzékenység e folytán sikerült a törvényhatóságu és rendezett tanácsú városokat a városok országos kongresszusán egyesíteni. Végül beszámol a jelentés az állami tisztviselőknek arról az akciójáról, hogy azok az összes közalkalmazottakat egyesíteni kívánják a közös célok elérésére. A kolozsvári kongresszusra meghívták a Polgármesterek Egyesületét is, mint a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek érdekeit szolgáló egyesületet. Az egyesület képviseltette is magát a kongresszuson. A tanács örömmel vette tudomásul az együt tes akció eszméjét. A jelentés elmondja azt is, hogy az egyes városok érdekéb3n a kormányhatóságnál minő lépéseket tettek. Az évi jelentést többek hozzászólása után elfogadták Kludik Gyula szolnoki polgármesternek azon módosításával, hogy a népgyülésekre vonatkozó részt kihagyják belőle és hogy a két milliós állami támogatás ügyében küldöttségileg keresik fel a belügyi- és pénzügyi minisztert. A költségvetés és a számvizsgáló-bizottság jelentésének előterjesztése után a városok háztartásának kérdésére tértek rá, amelyet Várhidy Lajos, az egyesület titkára referált. Hangoztat a, hogy az állami támogatás után most már a városoknak kell gondoskodniok olyan eszközökről, amelyekkei háztartásukat megerősíthetik. Első ezek között a közérdekű üzemeknek házi kezelésbe vétele. A városokra nézve űgyszólván létérdek, hogy megváltsák a közfogyasztást szolgáló vállalatokat és házi kezelésbe vegyék. De ezek csak akkor prosperálhatnak kellőképpen, ha nem bürokratikus sablonok szerint vezetik, hanem műszakilag és kereskedelmileg képzett embereket állítanak élére. Szükséges volna ilyen képzettségű emberek instruálására egy országos tanfolyam rendezése, továbbá, hogy a belügyminisztériumban a városi osztály mellé, úgy, mint jelenleg a számvevőségnél, műszaki- és kereskedelmi képzettségű egyénekből országos üzemfelügyelőség állíttassék. Ha ezek a feltételek meg lesznek, akkor a városok nemcsak hogy nagy megtakarításokat fognak elérni az üzemeknél, de tekintélyes jövedelmeket is biztosíthatnak maguknak. Érinti a jelentés a tüzkárbiztosítás kérdését is. Az előadó nem barátja az állami kötelező tüzkárbiztosításnak, mert ebből nem haszon, hanem csak újabb teher háramolnék a városokra. A városoknak a biztosítótársaságokkal karöltve kellene közreműködni, hogy ezt a kérdést rendezzék, olvformán, hogy a biztosító társaságok bizonyos jutalékot szolgáltatnának a városoknak. A bevételből azután a tűzoltói intézményeket szerveznék mindenütt. A vitában Balta városi tanácsos, Münstermann, Ugró és Ucsnay polgármesterek vettek részt. A tanács javaslatát egyhangúlag elfogadták. A városi törvény mielőbbi megalkotása ügyében Várhidy Lajos titkár terjesztette elő a tanács javaslatát. A városi törvény elavultsága sürgősen követeli a revíziót. Ajánlja, hogy keressék meg az összes* városokat, hogy Írjanak fel ez ügyben a képviselőházhoz és a kormányhoz és egyben szólítsák fel a városi országgyűlési képviselőket, hogy szószólóik legyenek az illetékes fórumokon. A javaslatot vita nélkül elfogadták. kettővel németül társalog! — Hát járja ez, fiuk ? ! A két szittya már felugrott és dühösen verte az asztalt. — Nem járja ! A harmadik szittya, az Emil, csendes, jó fiú volt. De ő volt a legerősebb. Valóságos atléta. Akkora, mint egy jegenye, karcsú és vállas, szikár és izmos, mint a hajókötél. Elkapta a másik kettőt és leültette. — Ne ugráljatok ! Zoltán, fogd be a szádad ! Csak nem akartok belekötni két baka őrmesterbe. Elkezdtünk vitatkozni. Sokáig vitatkoztunk és nagyon hangosan. A másik asztalnál minden szót megérthettek. Figyeltem az arcukat. Úgy tettek, mintha ránk sem hederítenének és beszéltek tovább németül, i De látszott, hogy megszeppentek, csak játszák a közömböst és mindez azért történik, hogy bátraknak tűnjenek fel. Szerettem volna odaugorni és szétütni az egész bandát, de Emil annyira csitított bennünket, hogy elhatároztuk a békés eltávozást. Nem hallgatjuk tovább a vartyogásukat. Fizettünk és távoztunk. A kapu alatt Emil megkönnyebbülten lélegzett. — Na, csakhogy valami bolondot nem cselekedtetek. Amazok odabent egyszerre nagyon hangossá váltak. A szinész hangja egészen kihallatszott. — Mégis csak szép dolog a nyelvismeret ! Zoltán ekkor megállt. Mi is megálltunk. — Hát igazán elmenjünk? Én úgy éreztem magamat, mint egy vert hadvezér, aki csak arra vár, hogy visszaadhassa a kölcsönt. Valami iszonyú szégyenérzet töltött el amiatt, hogy arrazok azt gondolhatják, hogy mi nem tudunk a nyelvükön és ez bánt minket. Meg aztán az elvonúlás, a gyáva eltávozás. — Ne menjünk — mondtam és már indúltam visszafelé. Újra bementünk minden. Emil kedvetlen kullogott utánunk. — Négy liter bort — kiáltottam a pincérnek. A német asztalnál halotti csend lett. Meg voltam győződve, hogy ezek most iszonyúan beijedtek, s ez a tudat óriási, vad bátorságot öntött belém. A következő percben már felhangzott a német szó. Engem elöntött a düh, a halálos indulat. Odaugrottam eléjük. Botommal olyat vágtam az asztalra, hogy a bot pozdorjává zúzott és a faszilánk arcukba repült. — Itt pedig tovább németszót egy kukkot se halljak ! Valamennyien felugrottak. A két őrmester felcsatolta a kardját. A három szittya mögém sorakozott és veszettül kezdett ordítani. — Le a némettel ! Kutya német! — Ki vele ! A szinész, meg a mechanikus eltávolodtak az asztaltól, mintegy jelezve, hogy nem avatkoznak a vitába. Én egy őrült dikcióba kezdtem. Már nem tudom mi volt. Csak annyi bizonyos, hogy Bécs és a magyar iránt hálátlan nemzetiségek ellen szólt. — A végén pedig legazembereztem a két őrmestert. Erre az egyik kardjához kapott. CSERBAK GUSZTÁV mű-ruhafestő, vegyi ruhatisztító, íehérne miiek és függönyök gőzmosó-intézete Pápán, Fő-utca, Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett. Elfogadok uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen szinben.