Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-11-20 / 47. szám

VI. évfolyam. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesziő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petöfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A letört oláhok. E helyen, ahol legszívesebben és leggyakrabban olyan dolgokat szoktunk szemlélgetni, amelyek a magyarság életével vannak összefüggésben, szó volt már egy ízben arról az ellenállásról, amelyet az oláhok a kultuszminiszternek a vallásoktatás tárgyában kiadott rendeletével szemben elfoglaltak. Egy valódi nemzeti állam szempontjából szinte szerénynek, mérsékeltnek mondható az az intenció, amely e rendeletben kifejezésre jutott. Inkább a nemzetiségi vidéken lakó magyarságnak akart némi védelmet nyújtani az által, hogy megkövetelte az állami iskolák felsőbb osztályaiban a vallástan főbb tételeinek magyarul is tanítását. És mégis a nemzetiségek, főkép a románok oly zenebonát csaptak miatta, mintha nyelvük ellen intézett brutális támadásról volna szó s a legszomorúbb a dologban, hogy akciójuk tár sáúl szegődött egy nem nemzetiségi politikai párt, mely nem csekély számban levő lapjaiban valósággal tüzet okádott Apponyi miniszter ellen. A lapok a retorzió legkülönbözőbb eszközeit emlegették a renitenskedő oláhok ellen, csak arról az egyről nem szóltak, amellyel a kultuszkormány tényleg élt. Ez pedig méltóságosabb s egyszersmind hatékonyabb volt, mint lett volna holmi kongrua-elvonás vagy más anyagi károsítás. A király egyszerűen megsemmisítette az oláh egyházi zsinatnak e tárgyban hozott határozatát s ezzel — hihetőleg — az egész ellenállást derékon kettéroppantotta, biztosítván az államhatalom feltétlen felsőségét. S amidőn ezt igaz örömmel feljegyezzük, tesszük ezt nem azért, hogy babért fonjunk a királyi döntést kieszközlő miniszter fejére. Végre is, ha egy magyar miniszter a magyar állameszmét védi, az nem érdem, az egyszerűen kötelesség. A kötelesség teljesítésének pedig nem lehet más elismerése, mint az elért eredmény. Ez jobban jutalmaz, mint száz újság ezer dicshimnusza. , Primadonna-kérdés. Jaj neked, szegény vidék, megint csak rádjár a rúd! Jaj neked, fővárosi sajtó amúgy is kedves gúnytárgya : szinügyi bizottság, mit mertél cselekedni ? Hallatlan még csak elképzelni is, abba mert beleszólni, ki legyen a társulat primadonnája ? Mi köze hozzá ?! üvöltenek rája. Kinek lehet abba másnak beleszólása, mint az igazgatónak? Senkinek . . . Hát Pesten ki intézi el a primadonnaügyeket ? Csakis az igazgató, legfeljebb néhány bizalmas barátját hallgatja meg, pár grófot és bankárt, kik esetleg a kultúra iránti nemes áldozatkészségből, a legtisztább ideálizmusból hajlandók a direktornak a tán gyöngébbecske, kis hangucska primadonna révén elmaradó hasznot kétszeresen pótolni. Ilyen tettre kész, előkelő urak beszélhetnek, sőt — parancsolhatnak is. Sőt orránál fogva vezethetnek igazgatót (de azért ennek rendesen jó orra van, tudja mért vezetteti magát) és a közönséget is, amelyet — s ez már közös vidéki és fővárosi sors — senki se kérdez meg semmiről. De mért is kérdeznék ? Örüljön, hogy élhet. A mérnöki állás államosításáról. Híve vagyok testestöl-Ielkestöl a városok autonómiájának. A független érzést és kormányzási enegia-gyüjtést, elsősorban állami érdekből is, a városok részére minden tekintetben, a községekre vonatkozólag is kellő mértékben biztosíttatni kivánom. Ez alapelvet előre kellett bocsátanunk, nehogy a címben kitett városi hivatali állásnak államosítási tervét esetleg úgy fogják föl némely oldalról, mintha az a városi autonómia épségét csorbítaná meg. Azokban a memorandumokban, amelyekkel a városok az államtól anyagi segítséget kérnek, maguk a kérvényező városok is taxatíve felsorolták mindazon tennivalókat, amelyeket ők végeznek el az állam helyett. Vagyis a közegészség, közoktatás- és a közbiztonság terheit nem tartják tulajdonképeni városi feladatnak, hanem az egész országra kiható, egységes szervezettel működő állami munkakörnek. E leszögezett adat igazolja, hogy nem minden most létező városi adminisztrációs hivatal olyan, amely joggal féltett autonómiánk belszervezeti ereivel összeköttetést követelne. Ránk maradt a múltból és még mindig cipeljük is magunkkal azokat. Eleddig a mérnöki állás kötelmeiben — tudtunkkal — egy városban sem ismerték föl az említett állami funkciók ismertető jeleit. Holott a közegészségügyi érdekekkel kapcsolatos középítkezési és városrendezési szempontok szemmelláthatólag egy rokonkörben mozognak és ha államiA „PAPAI HÍRLAP" TARCÁJA, Trente-et-quarante. Irta : Multatuli. Nézd csak azt az asszonyt a Trente-etquarantenál, súgta a társam. A férjének sürgősen, nagyon sürgősen negyvenezer frankra van szüksége, hogy üzletét be ne keljen "szüntetni. Nézd csak, hogy gyötri magát. Nem egyszer láttam ezt az asszonyt meg a férjét is, aki gondolatokba mélyedve járkált föl-alá, valahányszor az asszony veszített. Érdeklődtem irántuk, mert megnyerő külsejü egy pár volt. Örültem, ha az asszony nyert, ha pedig vesztett, akkor szomorkodtam, mintha a magam bőrére ment volna. Az asszonykának meglehetősen rosszul ment. Egyik ezer frankost a másik után váltotta, s ritkán került vissza hozzá valamelyik. Régen tisztában voltam azzal, hogy vágyai egy meghatározott összegre irányulnak, ez a vágy azonban sehogysem akart testet ölteni. Nem úgy játszott, mint aki nyerni akar, hanem, mint akinek nyerni kell. Azt a pár ezer frankot, mely egész tőkéjét képezte, a legbájosabb tárcában tartogatta, a miderjében. A férje mintha örökösen azt intette volna neki a tekintetével, hogy hagyja abba, úgy sem megy a dolog, de az asszonyka makacs, vasfejű volt. Makacs következetességgel, vagy talán valami rendszert követett, de örökösen a feketét rakta meg három aranyával, ott hagyta mig huszonnégy arany nem lett belőle, aztán hozzátett még egy darabot, hogy a tétet ötszáz frankra kiegészítse. Hol nyert, hol vesztett s ha nyert is, annyi volt, csak hogy éppen kikerekíthette elveszített tőkéjét. Három louisból lett hat louis, s hat louisból lett — semmi. Ismét tett hármat. A háromból lett hat, sőt tizenkettő, aztán ismét semmi. Egyik „intermittence" a másikat kergette. Nyert, elúszott; nyert, elúszott; nyert, elúszott. Végre! Három . . . hat . . . tizenkettő — most végre sikerülni fog — huszonnégy . . . csakugyan sikerül. Hamar hozzá egész louist, hogy ki legyen az ötszáz frank, egy egy „rouleau". — Rouge gagne ! Fuccs mind az ötszáz. — Madamenak vissza kellett volna vonulnia a rouleauval — mondá a háta mögött egy elkésett próféta. Az asszonyka azonban nem is figyel erre a hülye bölcsességre, s tovább rakja hármasával az aranyait, hátha megcsip egy jó szérieszt. Igazán nem tudnám megmondani, makacsság volt-e ez tőle, vagy bátorság. Ki lesz erősebb, ő-e, vagy a sors ? Tőkéoskéje folytonosan azzal fenyegetődzik, hogy elpárolog, mint a kámfor. Rouge ! rouge ! rouge ! Mindig az az átkozott vörös. S az én védencem — mert az lett, hiszen oly rendkívüli figyelemmel kisértem játé kát és mozdulatait — egyik bankjegyet a másik után váltotta. Már csak egyetlen ezres bankója volt. — Ezt nem adom oda — inté a férjének, aki nagyon komor volt s úgy látszott, hogy nem állja ki tovább ezt a gyötrelmet. Kiment, leült egy zsöllyébe a Casino mögé, elővett egy szivart, de nem gyújtott rá, s hozatott magának egy citromos vizet, de hozzá sem nyúlt. Mit beszélhetett önmagával, ha csak azt nem, hogy tönkre van téve? Nem azzal az ötezer frankkal, melyet a felesége szinte már egészen elveszített, hanem azzal, hogy nem nyerte meg az óhajtott negyvenezer frankot, melyre okvetlenül szüksége volt, hogy tönkre ne menjen. IJjra beléptünk a terembe s feszült figyelemmel kisértük az asszonykát, ki oly konok harcot vivott a sorssal. A fűzőjében volt még az ezrese, s azokivül két aranya. Fölemelkedett s a két aranyat a fekete szinre dobta, mely eddig oly mostoha volt hozzá. A kiosztott kártyák elBŐ sorának nagyon alacsony pointje volt. I.egszolidabb cég ! Eemek szabású férfi-ruhákat tényleg- csak Vágó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos áron. Pápa, Főtér 19. sz. Telefon 18. sz.