Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-10-30 / 44. szám

porából eszményibb világba emelkedése. Aki erre képes, ilyet müvei, annak finom a lelke, nemesen érez a szive, boldog öntudata. Követésre méltó. De ne feledjük el: „hadd temessék el a halottak az ö halottaikat" s gondoljunk a halottak napján különösen az élőkre, e napon sokkal jobban, mint más hétköznapokon. A halottak napja az ösz végét jelenti s a hideg, rideg tél kezdete. Sürü lombbal takarődzik a föld: meleg ruhára, biztos hajlékra, mindennapi kenyérre van szüksége igen sok velünk élőnek. A fogyatékos ruházat, a hiányos táplálék, a nyirkos, dohos levegő füstös lakásokban öldöklik az élőket, szaporílják a sírhantok számát. Halottak napján éledjen bennünk az elhagyatott szegény, szűkölködők iránt melegen érző szives részvét, igaz felebaráti szeretet. Egyesek, egyesületeink kart karba öltve, szövetkezve, együttes buzgósággal, közös erővel, egy lélekkel: keressék fel a ruhátlanul didergőket, nyomorogva éhezőket, elhagyottan szenvedőket s segítsenek a segítségre méltókon. Céltudatos, egyöntetű és rendszeres jótékonyság gyakorlással törekedjünk könyeket törleni, sebzett szivüeket gyógyítani, az éhezőket táplálni, a ruhátlanokat felruházni, a fázókat megmelegíteni s így sokakat megmenteni, megtartani a társadalomnak, az életnek. Halottak napján nem fakadhatna-e áldás az élők javára? Baldauf Gusztáv. A városok két milliója. Köztudomásu, hogy a törvényhozás a városok anyagi helyzetének fellendítésére két millió korona sürgős segélyt szavazott meg. A két millió szétosztása azonban mindezideig nem történt meg. A késedelmezésnek elsősorban a városi tisztviselők adták meg az árát, akik ez idő szerint Magyarország legrosszabbul dotált közhivatalnokai. Számos városban — így Pápán is — a tisztviselők fizetésének rendezése csak azért késik, mert a kétmillió koronás állami segítségben a város még nem részesedett. A rendezett tanácsú városok polgármestereinek választmánya vasárnap délelőtt Budapesten országos gyűlést tartott, amelyen a kétmilliós államsegélyre vonatkozólag a következő határozati javaslatot fogadta el: Minthogy a városok a kormánynál nem találnak arra a készségre, amit az állami életben és kulturális téren elfoglalt fontos helyzetüknél fogva megérdemelnek, sérelmeikkel egyenesen a képviselőházhoz fordulnak és ezenkívül népgyűléseken foglalkoznak a városok elhanyagolt helyzetével. Kívánják, hogy az új választói törvényjavaslat a városokat önálló választókerületekké tegye, a kisebb városokat pedig a szomszédos községekkel akként kerekítse ki, hogy a városok ponderáló szerepe biztosított legyen. A tanács elhatározta, hogy Wekerle Sándor pénzügyminiszternek hétfőn, vagy kedden emlékiratot nyújt át, amelyben nyomatékosan kérik a városoknak szánt két millió korona sürgős fölosztását. A városi tisztviselői érdekeknek, különösen a fizetésrendezésnek, a szolgálati pragmatikának és nyugdíj-viszonosságnak törvényhozási uton való rendezése végett a rendezett tanácsú városok polgármestereinek országos egyesülete csatlakozik az állami tisztviselők mozgalmához és örömmel veszi azt a tervet, hogy e célból az összes közalkalmazottak, az államiak úgy, mint a megyeiek, városiak, községiek, bírósági és ügyészségi tisztviselők közös akcióra egyesüljenek. Szükségesnek tartottuk, hogy a határozati javaslatot szószerint közöljük, mert Pápa városának elsőrangú érdeke, hogy az országos akcióban teljes energiával vegyen részt. Ha valahol szükség van az állami segítségre, akkor városunknak csaknem létkérdése az állami segélyben való részesedés. Csak az a baj, hogy a városok akció jához soha alkalmatlanabb idő nem volt, mint a mostani politikai helyzet zűrzavaros, bizonytalan napjai. Ez a körülmény azonban még szükségesebbé teszi, hogy minden éberségünk összeszedésével résen legyünk arra a pillanatra, ha a két millió kiosztása aktuálissá válik. Fehér Ipoly Gyásza van a magyar honalapítással egyidős Szent-Benedek-rendnek, gyásza a hazai közoktatásügynek 8 a magyar tudoraányosságnak. Fehér Ipoly v. b. t. t., a bencés-rend főapátja üdvös munkában töltött életének 68-ik évében meghalt. Halála súlyos vesztesége nemcsak Ja rendnek, melyet 18 éve, Vaszary Kolos főapát hercegprímássá történt kineveztetése óta, bölcs kézzel kormányzott, de vesztesége az országnak is, melyért a tudós ideálisták nemes hevületével dobogott szive, fáradott elméje. De a szív dobogása elállt, az elme munkája megszűnt és Fehér Ipoly bevégezvén földi munkáját, pihenni tér az ezredéves nrbnostor kriptájába. * Életrajza. Dr. Fehér Ipoly 1842 ben született Vis ken Hontmegyében, ahol édesatyja gazdatiszt volt. Szülei korán elhunytak s neveltetése jóval idősebb bátyjára Fehér Nándorra hárult. Közép iskoláit Komáromban és Győrött végezte, mint Király püspök díjas növendék, mivel anyai ágon Király püspökhöz rokoni kapocs fűzte. Az érettségi után belépett a szent Benedek-rendbe s Pannonhalmán lett tanár s itt működött 1874-ig mint fizika és mathematika előadója. Ez időben irta két jeles tankönyvét: a Kísérleti Természettant és a Chemiát, amelyeket szemben az akkor használt németből fordított könyvekkel, az első rendszeres, magyar tankönyveknek lehet tekintenünk. Alaposságukat és világosságukat bizonyítja az, hogy rövidesen 70—80 tanintézetben használták s természettanát ma is alkalmazzák. Amikor az orvosok és természettudósok Győrött tartották országos kongresszusukat, dr. Fehér Ipoly töltötte be a főtitkári tisztet s ekkor irta meg Győrvármegye ós Győrváros monográfiáját, amely Kruesz Krizosztom főapát áldozatkészségéből meg is jelent. Dr. Fehér Ipoly 1874-ben lett Esztergomban a főgimnázium igazgatója. Ottani tevékenységének eredménye az uj főgimnázium, mely az ő vezetése alatt épült. Ekkor tüntette ki a király a Ferenc József rend lovagkeresztjóvel. 1882-ben a szegedi tan. kerület főigazgatójává Mikszáth jelenléte felfrissítette a kedélyeket, egyik okos ember felülmúlta a másikat szellemes jó mondásokban. Vígan, jó kedvben érkeztünk Gyomára. Ott nagyszerű bevonúlást rendeztek, volt bandérium, fehér ruhás leányok virágcsokrokkal, a város díszbe öltözött, hogy oly nagyhírű embereket fogadhat falai között. Volt dísz-bankett, ünnepelték különösen az uramat és Mikszáthot, ott és mindenütt, amerre mentünk. A sok pohárköszöntéseknek vége-hossza nem volt. Délután tartották meg nagy hatássál a beszédeket, végűi Légrády tartotta meg programmbeszédjét. Este a népnek volt bankett. Pár száz ember vett részt benne valami nagy korcsmahelyiségben. A vacsora, fűszerezve jó kapadohány füsttel és a kortesek sületlen dikcióival. Az urak évődtek velem, hogy hát mindenben részesűlnem kell, ha eljöttem korteskedni. Természetesen a cigányzene sem hiányzott, a lakoma nem szűkölködött a mulatságos felköszöntőkben. Egyik atyafi komoly ábrázattal, ünnepélyesen elmondta a pohárköszöntőjében, hogy ő a nagy hazafi, Pulszky Ferenc arcképét a Borsszem Jan kóból ismerte és hogy most igen örvend, hogy személyesen is megismerkedhetik vele. No volt erre hahota. Mi a kastélyban voltunk elszállásolva s elszöktünk oda aludni. A fiatalság tovább mulatott. A kastélyban egy csúnya vén lány fogadott bennünket, afféle vénecske kisasszony, aki tetszeni akar és nem veszi észre, hogy a nyár elvonúlt fölötte, sőt hogy már az ősz dere is megcsípte. A reggilinél boldogan dicsekedett, hogy a bpesti fiatal emberek milyen kedves figyelmesek, nem olyanok, mint a vidékiek. Őneki éjjeli zenét adtak. Hamarosan megtudtam, hogy a fiatal emberek a mulatság végén nekem akartak éjjeli zenét adni, de nem tudták, hogy melyik az ablakunk és véletlenül éppen a vén kisasszony ablaka alá állították a cigányokat. A nagy szónoklatok után Mikszáth Budapestre ment, mi meg fel Erdélybe, a hegyek közé, keresztül a sík rónán, ami akkor oly csoda szép volt. Amennyire a szem látott, érett búzakalászok bólongattak napsütötte színűkkel, olyan volt a táj, mintha egy arany-hullámokat verő óceán lett volna, melyen a gémeskutak egy-egy hajó árbócainak tetszettek. Kirándúlásunk végpontja Kolozsvár volt. Az uram felolvasása sok rongyos gyermeknek juttatott új ruhát és sok éhezőnek jó ebédet. Svárdström Valborg. A fjordok és fjeldek felől erős szél zúg. Elkúszik simán a svéd tavak felett s vágtat tovább a keleti lapályok felé. A fjordok sziklái között sikítva száll s a tó felett enyelegve lépdel. Amott harsog, zajong, kiáltoz, recsegve tördeli a jégtáblákat, bömbölve járja be a sziklarészeket s zúgva hajtja le a jeges árt a mélybe. Emitt édesen dönög, mintha altató dalt súgna. Ott olyan, mint a kétségbeesett jajkiáltás, amely tele tüdővel kiáltja ki a világnak a nyomorúságot, a fájdalmat, a reménytelenséget, itt olyan, mint a csicsergő madárdal, panasz, jaj és zokogás nélkül való. A félsziget lakói pedig dolgoznak szakadatlanul. Keserűséggel, gyöt rődéssel -tele az életük. Küzdés a létük a máért, a holnapért. S e küzdés közben meséket szőnek a csüggedéstől félve. Meséket még a halál mellett is. Csodaszépeket. Végtelen vágyódásból és határtalan reménykedésből szövődnek a szál aik. Színes káp. CSERMÁK GUSZTÁV mű-ruhafestő, vegyi ruhatisztító, fehérnemüek és függönyök gőzmosó-intézete Pápán, Fő-utca, Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett. Elfogadok uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen szinben.