Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-10-23 / 43. szám

§ Virilisták névsora. A legtöbb állami adót fizető városi képviselők 1910. évi névjegyzékét a legutóbbi v. közgyűlésen a következőleg állapították meg: Rendes tagok: Gróf Esterházy Pál, Pápai Takarékpénztár, Pápa városi és vidéki takarékpénztár, dr. Kende Ádám, dr. Kluge Endre, Wittmann Mihály, gróf Esterházy Sándor, Pápai közgazdasági bank, gróf Esterházy Móricné, dr. Antal Géza, Hanauer Zoltán, Steinberger Lipót, Wittmann Ignác, Mádai Izidorné, Gyurátz Ferenc, Szente Gábor, Saáry Lajos, Gaál Gyula, dr. Domonkos Géza, Galamb József, Jákói Géza, Wallenstein Dániel, Lippert Sándor, Kluge Károly, Mikovinyi Ödön, Barthalos István, Kis József, dr. Lőwy László, Beck Zsigmond, özv. Blau Adolfné, dr. Koritschoner Lipót, Hanauer Béláné, Sült József, Református egyház, Iglauer János, Lángráf Zsigmond, Baranyay Zsigmond, Kriszt Jenő, Krausz J. M. fia és társa, Billitz Ferenc, dr. Grosz Lajos, Piatsek Gyula, ifjú Schlesinger Mór, Németh István, dr. Gottlieb Sándor, Braun Ignác, Karlovitz Adolf, dr. Adorján Gyula, özv. Kreisler Józsefné, Körmendy Béla, Szikvizgyár szövetkezet, Bánóczy István, Matus György, dr. Hirsch Vilmos, Néhman Gábor, Ritter Műszer Margit, Stein Vilmos, Obermayer Józsefné, Horváth Lajos, Kellner Vilmos, Weisz Adolfné, Sebestyén Dávid, Pollák Ferenc, Pápa és vidéke ker. fogyasztási szövetkezet, Vallás-alapítványi uradalom, Krausz Mór, Zarka Dénesné, Barcsi József, Fischer Gyula, Koritschoner Adolf, dr. Rechnitz Ede, Stankovánszky Imre, Szvoboda Vencel, Kellner Sándor, Krausz Gyula, Faragó János, dr. Horváth József, Sós Dánielné, Nagy Vilmos, Lőwenstein J. fiai, Schwartz Márton, Gál János söröd., Rechnitz Béla, Református főiskola, Ev. egyház, Csernusak Andrásné, Berger Zsigmond. Póttagok : Dr. Hoffner Elek, Vári Szabó Elemér, özv. Blum Mórné, Bőhm Samu, Kis Ernő, dr. Csehszombathy László, Kohn Mór fiai, Fleischner Simon és társa, Csillag Károly, Bottka Jenő, Weisz Jónás, Deutsch Dávid, Nagy István, Róm. kath. hitközség, özv. Koczka Lászlóné, Karcsay István, Csajtay Dániel, Kobera Károly, Szijjártó Gyula, Pap Amália, Kellner Dávid, Berger József, Csizmadia Lajos, Tóth József, Horváth Kálmán, Klein Mór, Schnattner Géza, Ref. egyházkerület, Zsilinszky Lajos, lic. Rácz Kálmán, Berger I. S. A színházi hét. „Hej, milyen rút is ez a földi élet, hogy rózsa mellett mindig tüske van" s ha egyik héten az igazi költészet verőfényében sütkérezhetett lelkünk, másik héten lerántják a pornográfia iszapjába. A „Sasfiók" után bántó reakció gyanánt „Vera Violetta" és „A Nők kedvence" következtek. Hogy azonban ennek okvetlenül így kellene lenni, hogy a „Vera Violetta" ép oly elengedhetlen járuléka a „Sasfiók "-nak, mint a tövis a rózsának, azt senki sem fogja nekünk bebizonyítani. Csak több kritikát kellene gyakorolnia a színigazgatóknak s nem felszedni minden orfeumi deszkákon elhullatott cafrangot. Szombat—vasárnap (épen nem épületes szórakozására a kerületi közgyűlésre egybegyülekezetteknek sem) két alszegi operett ment. Azaz az egyik közülök a Cigányország még csak istenes, ha frivól is, de néha felcsillan benne némi humor s egy-két szép ária is van benne. Ezek előadásában Ivánfi Jenő érte el a legnagyobb sikert. Gyárfás, Bátori, Bihari szintén jók voltak, az utóbbinak hangja azonban még egyszer sem tünt fel oly kicsinek, mint ezen este, Ladányi hangja erősebb, viszont azonban játéka merev, de hogy Kiss Cecillel mért énekeltetnek, arra valószínűleg ő maga is kíváncsi. Következett Vera Violetta, egy szellem és tartalomnélküli buta tákolmány. Jó lehet orfeumi közönségnek, amely mohón szívja magába a kéj dicsőítését, de színházban előadni ilyesmit, valósággal merénylet a jó erkölcs ellen. Közönségünk undorral utasította vissza az operettnek csúfolt disznóságot. A darab előadásáról csak annyit jegyzünk fel, hogy első jelenetébe egy jássz-táncot toldták be, amelyet Fekete Irén és Ivánfi Jenő valódi bravúrral jártak és játszottak meg. Zúgó tapsokra meg is kellett ismételniök. Hétfő este, majd ismét szerda délután megismételték a Sasfiók-ot, a szezón legnagyobb sikerű újdonságát. Verő hatalmas alakítása mindkét alkalommal megértő, hálás közönségre talált, mely méltó ünneplésben részesítette a kitűnő művésznőt. A szini szezón leggyöngébb operett-előadásai közé számítható az Elvált asszony keddi előadása. Nemcsak azért, mert a címszereplő Ladányi Mariska sehogysem tudott beleilleszkedni — az övénél több temperamentumot, több rutint kivánó — szerepébe, hanem azért is, mert a Lisseweghe Karéit személyesíteni hivatott Ivánfi rekedtsége miatt több személy változás történt, amelyek éppen nem szolgáltak az előadás előnyére. Az ő szerepébe Marosyt (miért nem inkább Gyárfást?) ugratták be, akitől nem is kívánhatjuk, hogy jól énekeljen operett-áriákat. Az meg igazán visszatetsző volt, hogy Ladányival egy egyszerű keringőt nem tudtak -eltáncolni. Van der Loo Gonda, „a szabad szerelem apostola" szerepe Bihary . Erzsikénél jó kezekben volt, sikkesen, elegánsan játszott, Bátorival együtt énekeit esernyő-kupléját meg is kellett ismételnie. Szalkay a kikapós vezérigazgató, Kovács az ügyész, Déri a törvényszéki elnök, Bátori a hálókocsi kalauza szerepében a régi jók voltak, s ők kárpótolták a szép számú közönséget a többiek gyöngeségeért. Szerdán este a Biborost újították fel. A szereplők a régiek voltak, közülök a legnagyobb feladat Kovácsnak jut, aki az egyéniségének megfelelő alakban, művészileg igazat és megkapót nyújt. Mellette Déri és Verő vették ki részüket a sikerből, míg Alapi a biboros öccsének szerepében nem találta mindig el a megfelelő hangot. A hatásos darab tetszett idén is, de visszatetszést keltett, mikor a legdrámaibb jelenetben egyik kóristanő kedélyesen nevetgélt. Ha volna rendező (már aminő kell) ilyesmi nem fordulhatna elő. Csütörtök este egy ócska motívumokból Összetákolt kínkeserves és persze trágár bohózat ment „A nők kedvence". Jobb ügyhöz méltó buzgalommal játszottak benne Marosy, Fekete, Déri, Tomborné, Bátory; a legnagyobb sikere azonban nem ezeknek, még kevésbbé a darabnak, hanem a Kiss Cecil remek szőke parókájának volt. Ezt érdemes volt megnézni, a darabot nem. HETI ÚJDONSÁGOK. | KATONA IVÁN Októberi fények — ti kacérkodhattok; Szánandók mi vagyunk gyönge emberek, Kiknek összesebzett, siránkozó lelke Októberi fénytől kér enyhületet . . . . . . Kérte, várta az enyhületet, remélt, remélt, pihegő kebellel, elfúló lélekzettel még mindig remélt enyhületet, jobbulást, virulást, tavaszt a mi szivünkhöz forrt kedves barátunk, édes szavú poétatársunk: Katona Iván. Jaj ! hogy hiába remélt, jaj, hogy bekövetkezett, amit váteszi lélekkel látott másfél hét előtt már, mikor utolsó gyönyörű versét, melybe minden érzését, minden vágyódását beleöntötte, hozzánk beküldötte. Bekövetkezett a napfény végső elmúlása, az enyészet. Hatnis sugaratok nem lángolt sokáig, Jött helyette sötét, téli éjszaka .. . Azok közül, akik vagy négy év óta lapunk tárcarovatában Katona Iván neve alatt megjelenő igazi mély hangulatról, tiszta érzésről tanúskodó poémákat olvasták, azok közül aránylag csak kevesen tudták, hogy ez a név álnév s hogy ki rejtőzik az«>-álnév alatt. Nem egyszer kérték olvasóink, hogy lebbentsük fel az álnév fátyolát, de a költő szerénysége mindig tiltakozott ellene. Ma már nem emelheti fel többé tiltakozó szelíd szavát, ma már elmondhatjuk fájdalmas büszkeséggel, hogy az a derék ifjú, kinek 23 éves korában történt elhunytáról dr. Koritschoner Lipót ügyvéd köztisztelt családja bocsátotta ki a mélyen megindító gyászjelentést, Koritschoner Iván ügyvédjelölt volt a mi édesszavú poétánk, Katona Iván. Hat éve volt beteg, hat éve volt költő. Beteg testtel dolgozott, írt és tanúit. Aki tudta róla, hogy már évek óta el volt jegyezve a halállal, bámulta az akaraterőt, amellyel vizsgát vizsga után rakott le, csodálta a lelkierőt, amely lantját zengésre birta. És szép dalok keltek szárnyra a lantról. És o meg mennyi melódia zsongott a nemes lélek mélyén, melódiák, melyeket a költő hűlt tetemével együtt eltakart a föld. Eltakarta a föld, kegyetlenül eltakarta a költőt és el a jó fiút, a szerető testvért, akinél gyöngédebbet, ragaszkodóbbat képzelni sem lehetett. Szülők, testvérek, rokonok, jóbarátok sírva állták körül a frissen ásott sírt, mely mellett Schor Ármin igazgató adott hangot a mély gyásznak, mely mindenek szivét eltöltötte. A gyászból mi is kivesszük fájdalmas jussunkat. Á Pápai Hirlap, melyhez az ideálisták rajongó szeretetével ragaszkodott a mi kedves Ivánunk, érzi, tudja, hogy kit veszített el benne. És érezvén, tudván ezt, emlékét a hű barátnak, emlékét a nemes lelkű lantosnak kegyeletes érzéssel őrzi meg minden időkre . . . — Előkelő vendégei voltak a héten lefolyt kerületi közgyűlés alkalmából városunknak. Gróf Tisza István főgondnok vasárnap este érkezett Pápára s másnap este elutazott. Dr. Antal Gábor püspök s az esperesi kar tagjai : Czike Lajos, Medgyasszay Vince, Nagy Lajos, Segesdy Miklós, Somogyi Gyula, Tóth Kálmán, Oroszi Jenő f. hó 20-áig tartózkodtak városunkban. A kerület világi notabilitásai közül a gyűlés alkalmából városunkban időztek: Kovács Sebestény Endre, Kálmán Rudolf főispán, Sárközy Aurél ny. főispán, Kenessey Miklós, Szabó Kálmán, Konkoly Thege Lajos egyházmegyei gondnokok, Szabó György ker. ügyész, Molnár Béla, dr. Vadnay Szilárd, Kenessey Gyula, Kulin Sándor, Konkoly Thege Béla, Katz Lajos, Thaly István s még számosan. — Új honvédkerületi parancsnok. A király Rónai-Horváth Jenő altábornagynak, a székesfehérvári- és Lóskay Gábor altábornagynak, a kassai honvédkerület parancsnokának kölcsönös áthelyezését elrendelte. Pápa város kiváló katonafia, Lóskay tábornok, ekként ama honvédkerület élére került, melybe maga Pápa városa is tartozik. — Halálozás. Pápa város kereskedői testületének egy nagyrabecsült, veterán tagja dölt ki f. hó 18-án az élők sorából Reguly Nándor személyében. Reguly Nándor 83 évet élt s e hosszú élet alatt megszerezte szorgalmával, régi szabású üzleti modorával, feltétlen tisztességével mindenkinek tiszteletét, aki vele valaha érintkezett. A „Pápai Takarékpénztár"-nak, városunk első pénzintézetének részt vett alapításában s azóta mint igazgatósági, felügyelő-bizottsági tag, legutóbb, mint felügyelő-bizottsági elnök működött közre az intézet felvirágoztatásán. Reguly Nándor temetése f. hó 20-án ment végbe. Gyászbaborult feleségén sz. Baumgarten Borbálán kivül, kivel 41 évet élt boldog házasságban, rokonai: Pápa város több előkelő családjának tagjai, a Pápai Takarékpénztár igazgatósága, felügyelő bizottsága és tisztikara teljes számban s rajtuk kivül még az ismerősök nagy sokasága kísérte el utolsó útján. A Kálvária temetőben helyezték örök nyugalomra. Béke hamvaira. — Új tanár. A főiskolai igazgatótanács f. hó 16-iki gyűlésén a Kunszentmiklósra távozott Szarvas Lajos helyébe öt pályázó közül Fehér Sándor, mennyiségtan- természettan- szakra képesített okleveles tanárjelöltet választotta meg helyettes tanárnak. — Színházi heti műsor. A jövő hét műsora több érdekesnek ígérkező premiert és reprízt, köztük Heyermuanus hires darabjának, a Remény-nek, első előadását hozza. A műsort itt közöljük : vasárnap d. u.: Iglói diákok, este : Mozgópóstásné, hétfő: Elvált asszony (leszállított helyárakkal), kedd: Remény (szinmű újdonság), szerda: d. u. Peleskei nótárius (népszínmű, ifjúsági előadás), este: Gésák (operett), csütörtök : Gésák (operett), péntek: Arany kakas (énekes bohózat), szombat: Buridán szamara (vígjáték, újdonság). — Magyar név. Schlesinger Vilmos pápai illetőségű budapesti tanárjelölt és Schlesinger Mihály pápai kereskedősegéd, nevüket belügyminiszteri engedéllyel „Székely"-ve változtatták.