Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.
1909-10-23 / 43. szám
még mindig nincs messzebb a törvényhatóság zöld asztalánál. A mi fölfogásunk szerint jó akarat és eltökélt szándék mellett a kisajátítás kényszerét is elkerülhettük volna. Hisz már volt rá példa nem is egy, mikor a békés adás-vételi szerződés drágább telekspekulációknál is leikiismeretfurdalás nélkül ráigért 1000—2000 koronával többet. Ennek megokolása akkor így hangzott : A város erköcsi testület s mint ilyen az erkölcsi tekintetek előtt meghajolva cselekedett. Az igaz, hogy az ilyen erkölcsi szempontok nagyon is ruganyosak akár a gummi, de mégis elég erősek arra, hogy néha elfojtsák az ellenvetés szózatát. Azonban az erkölcsi tekinteteknek következeteseknek is kellene lenniok, mert külömben a morális máz lehámlik róluk és meztelen alakjok visszatetszést szül. A város hivatalos becsüse, a városi mérnök, 8 ezer koronára, a ház tulajdonosának szakértő becsülöje pedig, Fa Mihály, 13 ezer koronánál többre értékelte azt*a kisajátítandó házat és telket. Ha a város az ö egyedüli becsüsének segítségére — amint helyes lett volna — egy szakértő bizottságot adott volna, már réges-régen meg lett volna a tisztességes alkú a házra nézve és elmaradt volna az összes kisajátítási teketória. Azonban, ha már a kisajátítás tekervényes útjára csúszamlott le a dolog, legalább az arra illetékes hivatalos közegeink gyorsítanák a megoldását. Csakhogy ezen elemi követelésünk is megbotlott az adminisztráció feledékenységében. A közigazgatási bizottság az 1909. évi szept. 21-iki kelettel fölhivja hatóságunkat az 1881. évi XLI. t.-c. 31. §-ára vonatkozó hivatkozással több törvényes fölszerelés pótló fölterjesztésére. Oly fölterjesztések ezek mind, hogy nem is értjük, mért maradtak el. Hisz a törvény világos rendelkezése irja elő. Ily körülmények között nem csodáljuk, ha Zrinyi-utca meghosszabbítása mindig eltolódik. Az e fajta tempóval ki lehet halálig böjtölni a legüdvösebb eszmét is. Ámde minden böjtnek vége is szokott lenni. S reméljük, hogy a nevezett utca meghosszabbítása most már az utolsó próbakőnél áll s legközelebb szelni fogja vonalaival annak az elzárt varosrésznek területét. És ezt annál is inkább reméljük, mert ha az Árpád-utca kierőszakolt megteremtésén kivül már két év óta folytonosan veszünk meg drága háztelkeket még el sem határozott utcanyitások cimén, akkor ennek a városrésznek, amelynek lakói annyi évtized óta sokat áldoznak más részek utcáinak megnyitására vagy rendezésére, első joga van hangosan követelnie a Zrinyi-utca meghosszabbítását. Oly életkérdés ez rájok és a városra nézve is, hogy ha ők nem kérnék, akkor is meg kellene valósítani. Eddig ez ügyben csakis a lassan-1 tapasztalutk, végre lássuk a biztosan-1 is. Gy. Gy. Egyházkerületi közgyűlés. — 1909 okt. 17—20. — A dunántúli ref. egyházkerület a hét elején több napon át városunkban tartotta gyűléseit. A közgyűlésre az egyházkerület egyházi és világi tagjai igen nagy számban gyűltek öszsze. Megjelent és elnökölt a gyűlésen a kerület főgondnoka Tisza István gróf is, aki szokásától eltérőleg ezúttal nem tartott főgondnoki megnyitó beszédet. A kerületi közgyűlést megelőző napon a főiskola és leánynevelő-intézet ügyeiben ülésezett Czike Lajos és Molnár Béla elnöklésével a főisk. igazgató-tanács s a népiskolai ügyeket készítette elő SzeTceres Mihály elnöklésével a ker. tanügyi bizottság. Maga a kerületi gyűlés vasárnap reggel dr. Antal Gábor püspök és Kovács Sebestény Endre h. elnöklése alatt a püspök lélekemelő fohászával vette kezdetét. Ezután Thaly István egyházkerületi tanácsbiró tette le a hivatalos esküt, aki ez alkalomból a lelkész-gyámöldának 500, a pápai nőnevelő intézetnek 1000 K-t adományozott. Ugyanezen célra Szabó György ker. ügyész és dr. Szily János, a komáromi ehm. főjegyzője is adtak 1000—1000 K-t. Azután az összes tagok a ref. nek. Ágyúink azonnal megkezdték a bömbölést s mi közénk is ugyancsak hullott halált osztogatva a 24 fontos, fütyölt a röppentyű tüzes farkával s pattogott a gránát. A huszárok attakíroztak, de visszaverték őket. Sűrüu szágúldoztak a mezőn a gazdátlan tajtékzó paripák, má sok alól meg a lovaikat lőtték el. Az előttünk álló 33-ik zászlóaljból a zászlótartót a zászló nyelével együtt lőtték el. Jobbról-balról bőven volt halott és sebesült. S ezen borzasztó helyzetben különösen feltűnő volt egy gyalogos honvéd vakmerő bátorsága. Ez t. i. a két tábor közt elnyúló völgyben egykedvűen labdázott s dobálódott a heverő golyókkal s a két lábor szemközt repülő golyói feje fölött fütyörésztek el. Az ellenség több lövést egyenesen reá irányzott, meg akirván őt büntetni vakmerőségéért, de egy golyó sem találta. Végre megunta a játékot és ismét táborunkba jött. Sajnálom, de sem nevét, sem zászlóalját nem tudhattam ki. így tartott a csata majdnem alkonyatig. De ekkor már ellent nem állhatván, az erdőbe s onnét Kerecsenre vonultunk vissza. Másnap, amint itt táboroztunk s a hópelyhek kezdtek ezállinkózni, előőrseink észrevették, hogy nagyszámú ellenséges lovas csapat közelít felénk. Áz egész tábor abban a pillanatban fegyverben állott. Lovasságunk rohamra indúlt s az ellenséget megfutamította. Sőt egy egész üteg ágyút szerenesésen bekerített és lovastul tüzérestül, egyszóval mindenestül hozzánk hajtotta. Volt öröm nálunk ! S mindez alig egy negyedóra műve volt. Innen Tisza-Füredre mentünk, ahol egy hétig táboroztunk a sáncokban. Ez idő alatt nem szenvedtünk kevesebbet, mint a Kárpátok közt a legnehezebb vonulás közben. Mert ezen a helyen hosszabb idő óta már mindig tanyázott katonaság s az összeheverészett és újjal soha ki nem cserélt szalma annyira megtelt megszámlálhatatlan sokaságú ugráló és mászkáló állatocskákkal, hogy aki a lábát letette, már tetőtől talpig telve volt. Piócák gyanánt szítták a sa nyarúság miatt amúgy is megfogyott vérünket ! Még tábornokaink sem menekedhettek tőlük, noha naponként válthattak tiszta fehérneműt. Nekünk pedig éjjel-nappal felöltözve kellett itt tanyáznunk. S ha nappal melegített is egy kissé a még gyenge nap sugára, de éjjel fölrázta a dermesztő hideg az elszunnyadót. Mivel tüzelőnk nagyon szűken volt, még a gyümölcsös fák kivágására is rákerűit a sor. E súlyos helyzethez járúlt még az élelem szűke is, mert agyonlövés terhe alatt tiltva volt még a markotányosnőknek is, hogy a táborból a hidon át a városba templomba vonultak, hol papszentelés tartatott. Az egyházi beszédet a felavatandók közül Peti Sándor várpalotai lelkész mondotta. Magát a felavatás aktusát az esperesi karral együttesen Antal Gábor püspök végezte, aki ez alkalommal a modern kor eszme-áramlataival foglalkozó, mély bölcseséggel oktató gyönyörű beszéddel tárta fel az ifjú lelkészek előtt nehéz hivatásuk útját. A felavatott lelkészek névsorát.itt közöljük: Gergely Győző, Horváth Gábor, Joó András, Szűcs János, Tóth Lajos, Beke Kálmán, Sohár Kálmán, Kiss Dániel, Tóth Kálmán, Németh József, Györgydeák Dániel, Peti Sándor, Kovács Lajos, Horváth Lajos, Zergi Mihály, Medgyasszay Vince, Besse Lajos, Kecskés Dezső, Bende Gyula, Kustár Dániel, Klippel Lajos. A vasárnapi délután folyamán lelkészértekezlet tartatott, melyen Balogh Elemér pozsonyi lelkész a prágai Kálvin-ünnepélyről s a cseh egyházi viszonyokról tartott előadást, Csizmadia Lajos pedig „Kálvin és a gyakorlati keresztyénség" cimmel olvasott fel ki válólag becses dolgozatott. A rendes tanácskozások hétfőn reggel vették kezdetüket. Dr. Antal Gábor püspök egyházi elnök ez alkalommal szívélyesen üdvözölte a gyűlésen megjelent gróf Tisza István főgondnokot és a dunántúli evang. testvér egyházkerület püspökét, Gyurátz Ferencet, aki mint vendég eljött a közgyűlésre. Majd a püspöki jelentés került napirendre, melyet dr. Segesdy Ferenc adott elő. A püspöki jelentés szól a lefolyt Kálvin-ünnepélyekről, a magyaroknak a genfi Kálvin-jubileumon volt képviseletéről és ottani szép szereplésükről, továbbá az egyházkerületben az egyházi életről és munkálkodásáról. Jelzi, hogy bár az egyház az állampénztár jelentékeny támogatásában részesül, az 184: XX. t.-c. végrehajtása lassan, de fokozatosan közeledik. Szól a szomorú jelenségről, mely a klerikálizmus térfoglalásában megnyilvánul. Beszámol az iskolákról, azok előmeneteléről s a személyi megemlékezések során Thaly Kálmán haláláról. A kimerítő jelentést a kerület hálás "elismeréssel ós köszönettel vette tudomásul. A jelentés kapcsán több határozatot is hozott a közgyűlés. így felkéri a konventet, hogy a káplántartási segély mindazon káplántartó lelkészeknek és lelkészözvegyeknek adassék, akiknek fizetése az 500 korona ellátási dij levonása után az 1600 koronát meg nem haladja és pedig olyan összegben, amely a hiányt 1600 koronáig pótolja, továbbá lelkészi fizetésinek a nem kongruás lelkészeknél a lelkésznyugdijintézetnél alapul vett javadalom veendő. Ezenkívül minden segédlelkész fizetése 1000 menjenek. S így március 10-én hajnalban örömmel hagytuk el e gyászemlékű helyet s a Tiszán átkelvén, Tokaj felé haladtunk. A Tisza kiáradásain néha óraszám is gázoltuk a vizet s egy helyen éjjel ágyúink annyira elakadtak a posványban, hogy lehetetlen volt azokat kivontatni. Minden ágyút, minden szekeret ott hagytunk, s a tábor a legközelebbi faluban éjjelezett, mely jó távol volt. Másnap aztán kivontattuk a hátrahagyott ágyukat és szekereket. Ezután következett Rakamazd, Tokajjal átellenben. Itt engem sokadmagammal egy olyan házba szállásoltak, amelybe Tokaj megvételekor egy gránát repült s a szobábau szétpattanván, ajtót, ablakot, falakat összeszaggatott. Itt találkoztam Turcsányi Józsival, akivel tokaji palackok ürítése között vigan mulattunk. Rakamazdról Tokajon keresztül Kakra mentünk a itt kapta zászlóaljunk a parancsot, hogy menjünk vissza Tokajba a hid őrizetére. Ez a szolgálat zászlóaljunk rendbehozására és kipihenésére nagyon szükséges volt. Mert decembertől szüntelenül utazva, csatározva zászlóaljunk 1200 főnyi létszáma hatodfélszázra olvadt le. A többi részint elesett a csatában, részint a szenvedések miatt betegen maradt vissza a flOFDM í V flTTÜ7Wnr m ű;™ hafe sf'~ egy i™ 1! ati sf tífe h™f k I V |j K VI Ll H ItIi^/ i/lli e s gozmoso-intezete Papan, Bo-utca U ki U 11 111 £\ IV U U k)/J 111 Jl Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett Elfogadok uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen szinben.
