Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-01-30 / 5. szám

VI. évfolyam. 5. szám. Pápa, 1909 január 30. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési arak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 21 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, WajcLits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Nemzetek barátsága. Hogy a nemzetek barátságában semmi állandóság nincs, arról már e mai nemzedéknek is bőséges alkalma volt meggyőződni. Hisz ez énekelte még a Himnuszhoz hasonló áhitatossággal a búsuló lengyel nótáját s ez látott a vitás tengerszem fölött olyan közönségés tülekedést a lovagias magyar- s az ugyancsak lovagias lengyel nemzet között, minő csak a járásbirósági — pereknél szokott előfordulni. Majdnem hogy ez a nemzedék vitte a diszkardot Konstantinápolyba s majdnem hogy ez a nemzedék rántotta ki kardját, amért a szultán felszisszent, mikor a számunkra oly kiválóan fontos Boszniát bekebeleztük. Hogy a szerbekkel hogy voltunk három év előtt s hogy vagyunk ma, azt mindenki tudja. De hát az is igaz, hogy velük való barátságunknak valami különösen erős történeti alapja nem volt. Már pedig a történeti alap ma mindeneknél népszerűbb. Aki olvasta, mindenkit nemcsak megkapott, de formálisan meghatott is az a gyönyörű cikk, mely egyik legelöbbkelő fővárosi lapban pár bét előtt látott napvilágot s melynél klasszikusabb módon tömör összefoglalásban még alig fejtegették a magyarolasz barátság eredetét, történetét, jelentőségét. Kezdve az olasz házbeli Nagy Lajoson, át Mátyáson, Kossuthon, Garibaldin és TŰIT Istvánon mindaz benne volt a cikkben, ami a ma-1. gyár és olasz nemzet közötti mélységes rokonszenv, szívbéli együttérzés bizonyítékául szolgálhat. Mondanunk sem kell, hogy mindez s mindaz, amit más száz magyar lap hasonlót irt, annak a jelzővel nem illusztrálható szerencsétlenségnek hatása alatt mondatott el, mely a világ összes népeit — azokat is, kiket soha semmi történeti kapocs nem fűzött az olaszokhoz — az emberszeretet versenyében sorompóba állította. Magyar és olasz! Nem is barátok, — testvérek hangzott a jelszó mindenfelé . . . Egy hónap letelt . . . Böngésszük, böngésszük magyar és külföldi lapok messzinai rovatát. Az eredményről jobb nem beszélni. Dúsgazdag főurak, főpapok országának tartják Magyarországot, de akadnak azért itt dúsgazdag bankárok is. Nos, ez a három rend, rang és mód a félzsebéből kirakhatta volna azt az egész összeget, mit az egész magyar társadalom eddig összegyűjtött. Az az összeg általában is csekély, más nemzetek gyűjtésével való aránylagos összehasonlítás pedig még csekélyebbnek tünteti fel. Lehet, hogy a még mindig folyó országos akció alaposan felszökteti, de akkora már nem lehet, hogy a magyar-olasz barátság csak szerény bizonyítékául is elfogadható legyen. Segítség pedig még csak egy lehetne. Ha a törvényhozás pótolná egy 7

2 millió koronás adománnyal azt, amit a társadalom csak félig teljesített. Hasonló adományt, törvényhozásit értünk, adtak már más nemzetek is. De más nemzetek országgyűlésén persze nem gondolkodtak azon, hogy mit szólna a dologhoz Aerenthal Lexa Leó és a külpolitikai .helyzet. A városok segítése. Kezd kialakulni a kép, ahogy a városok segítése kontemplálva van. Szó sincs róla, nem egész-cn úgy, ahogy azt türelmetlen várakozásban a hitetgetö képzelet kiszínezte. De már maga az, hogy láthatunk valamit, jó reménységet kelt bennünk. Hisz annyi ideig vak sötét terjengett szemünk előtt. Az örömnek, mit a városok minden igaz barátja s minden városi polgár a fölött érez, hogy végre csakugyan küszöbén állunk a városok háztartása rendezésének, nem szabad azonban Ítéletünket befolyásolni. Ne feledjük el, hogy a városok nem jótékonysági aktust várnak a törvényhozástól, hanem azt, mi őket kulturális és gazdasági jelentőségüknél fogva jogosan megilleti s aminek meg nem adása súlyos mulasztása volt eddig egymást követö megannyi kormánynak. Ajándék lónak — a közmondás szerint — nem nézik a fogát. De itt nem ajándékról van szó, s a városok jövendő fejlődésének szempontjából éber figyelemmel kell őrködni a felett, hogy a segélyezési akció alapelvei úgy rakassanak le, hogy reájuk távolabbi jövőben is biztosan lehessen építeni. Alant közöljük azokat az eszméket, melyekkel a képviselőház ez ügyben kiküldött bizottsága, mint megvalósítandókkal foglalkozik s melyek nagy részét a kormány magáévá tette. Bírálatukba ezúttal nem kívánunk részletesen belemenni, két megjegyzést azonban nem hallgathatunk el. Az egyik az, hogy a városok adandó segélyösszeg kiosztásának egységes elvi alapon kellene történnie. Semmi szin alatt nem szabad a mindenkori kormányra bizni az arány megállapítását, mert ez tért nyithatna politikai befolyások érvényesülésének, talán még illetéktelen kedr vezésnek is. Úgy kell megfundálni a segítést, hogy azt a városok egyszersmindenkorra vagyontételük gyanánt könyvelhessék el, a felállított mérleg nelegyen kitéve semmi néven nevezendő ingadozásnak. A „PAPAI HÍRLAP" T ARCA JA. Az óra. (Seidl.) Akárhova visz útam, Velem egy óra van, Hogy hányat ütött, az órám Megmondja pontosan. Tudós mester kezéből Került ki a szerkezet, De véle balga vágyam Olykor nem elégedett. Volt néha, hogy óhajom az volt Járása legyen szaporább, Máskor meg azért esengtem: Oh, vajha ne futna tovább! Akár öröm ragyogott rám, Akár borúit egem, Mindent, ami sorsomul jött, Ütemre kivert nekem. Ő szólt, midőn a barátom S atyám siratám el én, Szerelmem hajnalodásán, S az oltár lépcsején. Bölcsője felett a kicsinynek Ö szólt és adja az ég, Hogy jobb napok eljövetén is Halljam gyakorta még. Ha néha megállni készült S nem járt maga rendje szerint, Nagylelkű volt a mester, Rátette kezét megint. S ha egyszer eláll ütése, Ha mégis csak lejár, Romját csak aki teremté Tudná indítani már. El kellene mennem akkor Ki tudja : merre, hova ? Tán túl a föld kerekén is A mester örök hona. Ott általadom kezébe És ajkam esdve rebeg: „ Uram, nem az én hibámból, Magától álla meg". Ford. Körös Endre. A rossz ember. Irta: Zöldi Márton. Bojér Dávidot, a gazdag független birtokost, senki sem szívelhette. Ez az ötvenkét éves ember, ki nyolc évet töltött a külföldön úri passzióból, kellemetlen modornak volt tulajdonosa. A városban — kis alföldi városról van szó — alig volt ember, kinek ne mondott volne Legszolidabb cég-1 Remek szabású férfi-ruhákat tenyleg- csak ó D ezső első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szám. Telefon 18, szám.