Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-09-25 / 39. szám

egyig igyekeztek a darabot a csekély számú publikumnak élvezetessé tenni, ami legjobban sikerült Kovács Lajosnak, Biharinak, Ivánfinak, kit szép hangja és iigyes játéka szép reményekre jogosíthat. Yerö elég eleven és mozgékony volt, úgyszinte Bihari Erzsike is, de Déri sokkal komolyabb temperamentum, semhogy ilyen abszurd darabban otthon érezhette volna magát. Az előadás egyébként jól és gyorsan pörgött le. Az első drámai előadás a Nemzeti tavalyi nagy sikert aratott darabja a Liliom volt. Bámul az ember, hogy mi tetszik ma a közönségnek. Ime a tartajom: A festő szeret egy leányt, de nem veheti el, mert hites felesége van, akivel nem él együtt, de aki nem akar elválni. A leány nem tudván fékezni szerelmét s nem akarván liliomként elhervadni, mint testvér nénje, hozzácsatolja életét szerelmeséhez. Bár nincsenek törvényesen összeesküdve, boldogan indulnak nászútra. Pont, nincs tovább. Ez hát úgy-e sovány kis történet ? Miért ? Hisz a harmadik felvonás végét kivéve, hatásos jelenet is alig van benne. Szerep, az akad egykettő. Egyiket Márkus Emilia játszotta. Ez sokat megmagyaráz. A másikat, sőt a többit mind Pierre Wolf és Gaston Leroux irta. Ez még többet. A bejegyzett cégeket hódolattal kell köszönteni, ha darabjuk unalmas is. Az előadás meglehetős jó volt. A főszerep Fekete Irén kezében volt, aki tehetséges, ügyes színésznőnek bizonyult. Csak több, őszintébb érzést várnánk tőle. A másik női szerepben Verő Janka" hallatott egypár igaz szót és meggyőző erővel ecsetelte a „liliom" szenvedéseit. Déri, a régi kitűnő Déri, még ma is a régi. Ellenben egy Marosi nevü szerelmes színész kellemes orgánummal, de kellemetlen modorral rendelkezik. Ha ugyan nem az volt a baj, hogy rosszul fogta fel a szerepét. Kedden a Csókkirály ment. Tudósítónk ez alkalommal mély melankóliával konstatálta, hogy Bihari nem Kormos, de Paxyt és Ladányit is szívesen elcserélné Fábiánnal és Borbéllyal. Szerdán délután ifjúsági előadásként az Ármány és szerelem a tavalyi kitűnő szereposztással, melynek Déri, Verő és Kovács voltak ezúttal is az oszlopai. Este Herczeg Ferenc új darabja, a Kivándorló ment teljesen telt ház előtt, jeléül annak, hogy közönségünk tisztában van Herczeg drámaírói értékével. Róla való nagy véleményét a Kivándorló nem is szállította le. A váltóhamisításba keveredett gavallér történetében, akit a börtönben egy „filantróp" gyilkos reábir, hogy kivándoroljon ne Amerikába, hanem a székely hegyek közé, hol új életet kezdhet, nagy gyönyörűségünk tellett. Poétikus szép mű a Herczeg új darabja, van benne sok igazság, sok „herceg"-i mondás a társadalmi félszegségek ellen, van 4—5 igen jól megkonstruált jellem s mindezért elnézhetjük, hogy a II. felvonás egy kicsit erőszakoltan tömöríti az eseményeket és sietteti a krízist. Ez az egy gyöngéje a darabnak, mely különben a mi szemünkben magasan felette áll akár a Liliomnak, akár még akárhány felkapott francia darabnak. A darab előadása nagyon jó volt. Déri a címszerepben összes fényes kvalitásait érvényre jultatta, érdekes és emberileg igaz volt, a térítő öreg rab szerepét Kovács gyönyörűen játszotta meg, Bátori a Sima, fölényes gazságot, Marosy a megalázkodó kegyhajhászatot jól érzékítették meg. Mellékszerepében jó volt Vértes is, ellenben Gyárfást pesti háziúrnak kicsit túlhangosnak találtuk. A női főszerepet ezúttal is Fekete Irén játszotta. Játszotta egész elfogadhatóan, de úgy, hogy a lelkekben nem volt képes különösebb emóciókat kelteni. Pedig talán képes lett volna rá, ha jobban akarja. Kisebb női szerepben Kiss Cecill helyes volt. A darab a közönségnek nagyon tetszett, a szereplőket minden felvonás után kitapsolták. Pénteken este Földes Imre hatásos életképe a Hivatalnok urak ment kitűnő előadásban. Déri, Verő, Bátori, Tomborné lelkesen játszották meg hálás szerepeiket, Marosy is jól megállta helyét a léha bankfiú szerepében. A középszámu közönség sokszor hivta tapsaival a lámpák elé a főbb szereplőket. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A villamos telep felügyelő bizottsága folyó hó 24-én a polgármester elnöklésével gyűlést tartott. Az ülésen a Teleki-utcai lakosok kérvényét a villamvilágítás bevezetése iránt kiadták véleményezés végett a mérnöknek és üzemvezetőnek. Ez történt az akkumulátor-telep épületére . érkezett ajánlatokkal is. Ajánlatot ketten tettek, Fa Mihály 4700, Besenbach Károly 4100 koronával. Szente Elzát, a villamos telep könyvelőjét, eddigi kifogástalan szolgálata alapjait véglegesítették. Végül több kisebb jelentőségű ügyet intéztek el. § A jogügyi bizottság folyó hó 24-én Sült József kir. tan. elnöklete alatt ülést tartott, melyen főként a pénztári jutalék kérdésével foglalkozott. § Jóváhagyott szerződés. Pápa városának a M. Á. V. helybeli állomásával a vízvezeték tekintetében kötött szerződését a vm. törvényhatóság jóváhagyta. § Kataszter. A felmérési felügyelőség ez évben s a jövő évben Pápa város határát és belső területeit méri ki. A felügyelőség mellé a tanács városi bizottságként Ács Ferencet, Bottka Jenőt és Tálos Sándort delegálta. § Felebbezés. A pápai—sümegi vasútra megszavazott 100.000 koronás hozzájárulás ellen Krausz Samu felebbezést adott be a törvényhatósághoz. § Építési engedélyt nyertek a héten: Pápa-ugodi hitbizományi uradalom a várnak a Tirollal özemben levő falában kapu építésére, özv. Matkovich Pálné a Ligeti uton földszintes lakóházra, Kovács István a Gyimóti út és Ligeti út sarkán földszintes lakóházra, Kraramer Sándor az Árpád-utcán földszintes lakóházra. — Sulok Sándor a Somlói uton a vámház mellett sertéshizlaló telepre kért engedélyt- A telep engedélyezési tárgyalást a városi tanács október 11-ére tűzte ki. HETI ÚJDONSÁGOK. A hét halottai. Dúsan arat a halál. Válogatás nélkül visz el soraink közül fiatalokat és aggokat. Megilletődéssel álljuk körül a hosszú pályát megfutottak koporsóját s köny szökik szemünkbe azok ravatala mellett, kiket életük delén ragadott el a halál könyörtelen keze . . Városunknak egy igen régi s általános szeretetnek örvendő polgára dőlt ki ismét Perlaky Géza személyében az élők sorából és megfogyatkozott ama régi jó öregek száma, akik rendületlen hazafias érzésükkel, a közügyek terén tán torithatatlan igazságérzetükkel valóban úgy tűntek föl, mint egy a mostaninál szebb és szerencsésebb korszak képviselői. E tulajdonságait kiegészítette még szerénysége és előzékenysége. Mindezek a jellemvonások mintegy családi hagyományként szállottak reája. Olyan családból származott, melynek tagjai már több száz év óta mint az ág. hitv. ev. egyház papjai szolgálták buzgó lelkesedéssel a magyar hazát és egyházuk ügyét. Firól fira szállott náluk ez a nemes munkakör. Volt közöttük olyan is, aki mint a dunántúli evang. egyházkerület püspöke szerzett maradandó érdemeket. Családi hagyományai őt is erre a szép pályára szólították volna, ha azok a mozgalmas évek, amelyekben ifjúvá fejlődött, egészen más térre nem sodorják. Tizenkilenc éves ifjú volt, mikor elkövetkeztek a 48-as idők nagy mozgalmai, s természetesen őt is a harctérre sodorták. Helyét ott is megállotta emberül. Görgey hadseregében szolgált, s részt vett annak minden szenvedéseiben, fényes diadalaiban, valamint végromlásában. Ott volt a Branyiszkó hegyet ostromló hősök között s ott — a világosi gyászmezőn. Azután besorozták az osztrák hadseregbe, s ott teljesített kényszerszolgálatot. Szabadulása után gazdálkodással foglalkozott, majd később nőül vette Tarczy Lajos főiskolai tanár leányát, s Pápán telepedett meg. Itt gazdálkodott azóta böröllői birtokán. Mint a városi képviselőtestület tagja, lelkiismeretesen részt vett a város ügyeinek intézésében. A negyvennyolcas függetlenségi e.-zméknek aligha volt ő nála tántoríthatatlanabb hive városunkban. Egész a legutóbbi időkig erős és egészséges volt, s egyenesen járt, mint katona korában ; nyolcvanegy év terhe sem tudta meggörnyesz teni vállait. Koporsóját, mely fölött Brdd tuf Gusztáv ev. püspöki titkár mondott buzgó imát, nemcsak legközelebbi hozzátartozói, köztük vejei, Borsos Károly mezőtúri főgimn igazgató, s Boross Kálmán kamocsai ref. lelkész állották gyászolva körül, hanem összes ismerői tisztelettel és szerető részvéttel gondolnak reá. Mély megdöbbenést és általános igaz részvétet keltett városszerte az a kedd reggel villámgyorsan elterjedt hír, hogy Adamovich Lázár, nyug. szőlészeti és borászati felügyelő, háztulajdonos e a Közgazdasági Bank péuztárnoka férfi kora delén hirtelen meghalt. Szinte el sem akarták hinni az emberek, hogy akit még előtte való nap friss erőben láttak járni körünkben, végezni munkáját hivatalában, szórakozni a kaszinóban, a derék, szép, kedves úriembert másnap nem látják körükben, lelke elszállt az öröklét birodalmába, hült tetemét temetőbe kisérik megtört felesége, rokonai, tisztelői, barátai. Adamovich Lázárnak sok tisztelője és barátja volt. Rövid ideig tartó állami hivataloskodása alatt, melyet politikai nyomás alatt volt kénytelen félb jszakít.ur, szintén sok barátot szerzett magának, majd később, midőn az újonnan alakult P. O. E. Sz. pénztárnokává választotta, a tisztelők egész gárdáját hódította meg kellemes modorával, uri jellemével. A városi ügyekben, mint virilistaképviselő tevékeny részt vett, nem kis érdeméül tekinthető, hogy a Kossuth Lajos utcai u. n. postapalota építésével ő tette lehetővé, hogy postánk végre megfelelő helyiséghez jusson. Mint a kertészeti egyesület alelnöke is tevékenyen munkálkodott, kedveno eszméjét, hogy a várost jövedelmező faiskolához juttassa, sajnos már nem valósíthatta meg. Pedi^ mily ambícióval fogott volna hozzá ! Ám hiába ambíció, hiába lélek, a szívben egy ér felmondja a szolgálatot s azzal vége, vége ! . . . Csütörtök délután rengeteg gyászoló közönség kisérte utolsó útjára a 49-ik évében elhunyt derék férfiút. Neje sz. Eckstein Ida, kivel 17 évet töltött boldog házasságban, édes mostohafia Répássy Gyula, apósa, testvérei követték virágoktól borított koporsóját. A gyászszertartást byorgyevils pomázi gör. kel. plébános végezte a liturgikus ó-szláv nyelven, az evangélikus énekkar megható gyászdalokat énekelt. Az alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Legyen könnyű a hant porai fölött! Fiatal feleségének, szerető szüleinek, testvéreinek mérhetlen bánatára, minden résztvevő lélek megdöbbenésére ideje előtt 34-ik évében költözött el az élők birodalmából Be>'ger Aladár, a Lőwenstein J. és Fiai cég beltagja. Vakbélgyulladás miatt operálták Bécsben s az operáció, mit annyian baj nélkül kihevertek, reá végzetes lett, f. hó 19 én elhunyt. Benne egy igazán csodálatosan muukás üzlet-ember veszett el, aki rendkívüli agilitással és hozzáértéssel vezette a hat városban megtelepedett Párisi Nagy Áruház összes ügyeit. Valósággal ő volt a lelke ennek a cégnek, mely vagy 60—70 családnak ad ma kenyeret. Nagy és gyászoló közönség kisérte f. hó 21-én kora sirjába. A részvét teljes mértéke fordult neje sz. Berger Róza úrhölgy felé, kit nem egész négy évi ritka boldog házas ság után hagyott szomorú özvegységre, hasonlóképen szülei felé is, kik pár év alatt második fiukat temették el. Hült tetemét a vasúttól az izr. temetőbe vitték s ott tették örök nyugalomra, — Személyi hírek. Gyurátz Ferenc püspök, az ev. gyámintézet egyházi elnöke, a gyámintézetnek e hó 26-áu tartandó évi rendes közgyűlésére Kassára utazott. Ez alkalommal részt vesz az ugyanott tartandó Luther társulati közgyűlésen is. — Festetich Andor gróf, a vidéki színészet országos felügyelője, f. hó 23-án este városunkba érkezett és aznap végignézte a szinházi előadást; másnap reggel látogatást tett a polgármesternél és a délelőtti gyorsvonattal visszautazott Budapestre. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Geöbel Károly pápai járásbirósági díjtalan joggyakornokot, jogász ifjúságunk képzett, rokonszenves tagját, díjas joggyakornokká nevezte ki.