Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-08-28 / 35. szám

mind a közgyűlés lóhalálban, a törvényes időközök mellőzésével, kényszerhelyzetben hozta elhamarkodott javaslatát, illetve határozatát, aminek aztán szomorú következményét láttuk. De valamennyi között legszembetűnőbb az a befejezett tény elé szorítás, ami az Árpád-utca megnyitásánál csak legutóbb történt. Itt aztán sem törvény, sem építési szabályrendelet nem jött figyelembe és ezen felül a város anyagi érdekét meglehetős érvágás érte. Mint tudjuk, még a múlt év novemberi közgyűlése csak oly feltétel mellett engedte meg az Árpád-utca megnyitását, ha az érdekelt telektulajdonosok az utca testéhez díjmenteseit engedik át a városnak a szükséges területet. Eme határozatot a törvényhatóság is jóváhagyta és az jogerős lett. Hatóságunknak föltétlenül szigorúan ragaszkodnia kellett volna e határozathoz és az utcát nem lett volna szabad a kikötött feltétel nélkül megnyitnia annál is inkább, mert tudta, hogy az egyik telektulajdonos csakis is 13*5 koronáért volt hajlandó az utcatest részére egy-egy D-ölet eladni a városnak. Az ügynek tehát holt ponton kellett volna maradnia mindaddig, amig a közgyűlés újabb határozatot nem hoz benne. Ámde nem ezen törvényes úton oldódott meg e kérdés. H&nem akként, hogy három telektulajdonos, köztük közelről érdekelt hatósági tisztviselő is, megkezdették házaik építését és vele formálisan megnyitották azt utcát a közgyűlés tudta és beleegyezése nélkül. Eddig tart az első sérelem. De vele kapcsolatosan támadott egy másik, még erősebb jogsérelem is. Az ugyanis, hogy a három építtető, a város megkérdezése mellőzésével, a város telkén építtette föl házát anélkül, hogy a várostól azt a telket megvásárolta volna. Tehát a város saját telkén, előzetes építési engedély kikérése és megnyerése nélkül épültek fel ama házak és nyilt ez a jelese — a nap olyan hiszékeny, egy percig sem fog gyanakodni. A prágai egyetemen Keppler idejében elrettentő példaként emlegették a pfalzi gróf esetét, mert a „repülés egyszerűen lehetetlen és emberi mivoltunkkal ellenkezik". Keppler is lehetetlennek tartotta, hogy egyszer a magasba emelkedhessünk, s Newton nehézkedési törvényeinek felfedezése - után már senki sem hitt a repülés lehetőségében. Valóban a régi századok tudósai merő utópiának tartották a repülést s a XVII ik században csak egy ember hirdette ée tartotta keresztül vihetőnek, hogy „túl emelkedhetünk majdan a föld porán". Cyrano de Bergerac a maga csodálatosan élénk gall szellemességével — minden tudományos meggyőződés nélkül — tréfálkozni kezd, hogy ő föl tudna jutni az égbe, csak volna egy nagy gömbje, amelyet meleg leve gővel a magasba tudna röppenteni. Száz év múlva ez is megtörténik. A fran cia forradalom hajnalán a kis Annonay városban érdekes kísérletet végzett két testvér, Montgolfier István és József. 1783 junius 5-én vászonnal bevonnak egy papirzsákot s az ebben levő levegőt addig melegítik, amig a hő általánosan ismert törvényeinél fogva kitágult. A ballon fel is emelkedett háromszáz méternyi magasságba s a kéfc testvér sietett bejelenteni felfedemeg az új utca. Ezzel aztán megteremtették a kényszerhelyzetet s a befejezett tények taktikája ismét diadalt aratott a legutolsó közgyűlésünkön, mely szótöbbséggel elfogadta az elkésett, a már utólagosan benyújtott adás-vevési szerződést. A dolog fellebbezés alá került. Hogy mi lesz a vége, nem tudjuk előre. De reméljük, hogy a felettes hatóságunk megtorlatlanul nem hagyja a sok törvényés szabályellenes hatósági közreműködést ebben a birtokelsajátítási ügyben. Ha már a közgyűlés határozatai nem részesülnek hatóságunknál a kellő tiszteletben, legalább a város vagyona ne legyen Csákyszalmája. Mi nem törődünk azzal, ha hatósági személyek vesznek az új utca mellett olcsó telkeket, ám boldoguljanak ők is. Azonban annak az új utcának megnyitása ne ellenkezzék se közgyűlési határozattal, se törvénnyel, se szabályrendelettel, a város telkét pedig az adás-vevési szerződés jogerőre emelkedése előtt ne bitorolja senki fia. Ez az Árpád-utca nyitása sokáig marad elijesztő emléke a befejezett tények taktikájának városunk vezetésében és sokáig marad bizonyítéka sok törvény- és szabályellenességnek is, amelyeket mind csakis a befejezett tények taktikája szült. <íy. Gy. Az idei termés. A siránkozások, a lamentációk folytonos hangoztatása szinte minden egyes újságolvasóval, no meg gazdaemberrel s egyebekkel azt hitette el, hogy az idei termésünk oly silány, annyira csekély lesz, hogy még vetni való magra sem marad, hogy kenyeret sem ehetünk s hogy feltétlenül felkopik az állunk egész álló esztendőben az éhségtől. Annál nagyobb érdeklődéssel vártuk tehát a földmívelésügyi minisztérium legutolsó aug. 15-én kiadott jelentését, mely már a learatott s a természeti viszontagságoktól tökéletesen megóvott terméseredményeket hozta, hivatalosan, tehát minden kertelés, szépítgetés nélkül. S ime legnagyobb örömünkre, egészen másként festett ez a jelentés, mint amelyet az előre a falra vetített ördög szerint remélhettünk. zését éa kísérleteinek sikerét az Institute de Francé nak. A francia akadémia eleinte szkepszissel fogadja az Annonayból jövő hírt, de azután megbízást ad a kísérletezőknek, hogy csak dolgozzanak tovább és időnként értesítsék az akadémiát az eredményről. Pár hónappal később Charles párisi fizikus megteszi az első lépést a léghajózáshoz. Ő már nem a levegő melegítésével kísérletezik, hanem hidrogéngázzal megtölt egy selyemtafotából készült és áthatlan gummiburokkal ellátott gömböt. A hidrogéngáz' éppen tizennégyszer könnyebb a levegőnél s ezt Charles onnan is tapasztalhatta, mert a drága ballonja úgy eltűnt a felhők között, hogy sohse találták meg. Franciaországot a forradalmi hangulat dacára nagyon izgatta a Charles ballonjának eltűnése. A jó öreg párisi újságok heteken keresztül találgatták, hogy mi történhetett a léghajóval s találgatásaik két véglet között mozogtuk. Egy részük azt erősítgette, hogy a ballon eltűnt a világűrben s az egyik bolygóra került, mások viszont azt hitették el nem éppen nagyszámy olvasóikkal, hogy felrepült a napba és ott a nagy hőség következtében felrobbant. Még 1803ban iö, tehát éppen husz évvel az eset után, akadtak újsághírek, amelyek a Charles-féle bal Ion feltalálásáról szóltak. Grünewaldban 1804 karácsonján egy fényfoltot láttak az égbolton s a hires Allgemeine Zeitung azt újságolta, hogy az Látjuk belőle, hogy ha a buza, szőlő s gyümölcstermés az idén a tavalyinál jóval kevesebb hozammal dicsekedhetik, viszont a többi gabonanemüek: a rozs, árpa, zab sokkal nagyobb eredményt mutat a tavalyinál. A burgonya szintén szép kilátásokkal kecsegtet, a hüvelyesek is nagyobb értéket képviselnek a tavalyinál. Ha a nyers mérleget az idei termésről összeállítjuk, abban a kellemes csalódásban lesz részünk, hogy az idei termés pénzértékben kifejezve, sokkal eredményesebb a tavalyi jó közepes termésünknél. Számadatokban, a miniszteri jelentésből kivéve, a buza 7'9 millió métermázsával kevesebb a tavalyinál s összesen 33,513.000 métermázsa. A szőlőről a jelentés azt mondja, hogy az országszerte gyenge, sok borvidéken igen gyenge és minőségileg is silány termést várhatunk. A gyümölcs, különösen a szilva, dió, alma és körte termése silány. Igen ám, de az érem másik oldala annál biztatóbb, kecsegtetőbb s a mérleg összeállításánál nálunk arra is fősúlyt kell helyeznünk, hogy a többi termés miképen áll. S így a jelentésből láthatjuk, hogy a rozs 0"2 milló métermázsával több a tavalyinál, míg az árpa 3'3 millió métermázsával, a zab 3'5 millió métermázsávaí többet hozott, mint az elmúlt esztendőben. Ehhez járul még, hogy a tengeri várható hozama 5'4 millió métermázsával, a burgonyáé pedig 8"2 millió métermázsával több, mint a múlt esztendőben. Mindezen horribilis többleteknek pénzértéke jóval felülmúlja azon termények kevesebb hozamának értékét, melyek rosszabbul fizetnek a tavalyinál, úgy hogy az idei termés-mérlegünk sokkal jobb eredménnyel zárul végeredményében, mint a tavalyi. S így tehát nincs kétségbeesésre okunk. Magának a rozsnak s burgonyának szép terméseredménye teljesen pótolja a buzakevesletet, mert ezen anyagokból éppen úgy készíthetünk kenyeret, mint a búzából. Már az idei eredményből is kiviláglik, hogy mennyire elfogult gazdaközönségünk van nekünk s hogy mennyire uralja még mindig a búzatermés az egész közvéleményt. Ha a buza rosszul hozott, végigszáguld a gazdák kétségbeesett panasz-szava, jajkiáltása az országon. Mindenki azt hiszi, hogy tényleg vége van a világnak, hogy nem lesz kenyérre valója a népnek, éhen kell pusztulnia. Mikor azután a hivatalos becslés megjelenik s tényleg látjuk, hogy a buza az idén egypár millió métermázsával kevesebbet hozott, de viszont a többi termények jóval szebben fizettek a gazda fáradságáért s hogy a termésnem lehet más, mint a husz évvel azelőtt elszabadult Charles féle gömb. Pilatre de Rozier az első, aki 1783 október elsején, szélcsendes szép őszi napon felszállt egy léggömbön s pár nap múlva d' Arlandes marquisval hosszabb légi útra indái- Ok ketten nyitják meg a légi utasok sorát s utánuk a léghajó lassan-lassan a közlekedés eszközévé válik. Nehezen hozzáférhető bár ez az eszköz s nem igen biznak ugyan benne, de azért Napoleon háborúban már hadi célokra használja s az újkor legnagyobb hadvezére hadállásokat, ellenséges telepeket kémlelt ki a felhasználásával. Magyarországba a múlt század húszas éveiben száll el legelőször a léghajó, de a hírét már előzőleg jól ismerték. 1813-ban a jánosfővételi búcsú napján sárga ós kék „luftballonokat" vesznek gyermekeiknek a pestiek. De azért a Magyar Tudóstársaság — ez volt tudnillik az Akadémia neve a megalakulás utáni években — mondjuk a Magyar Tudóstársaság folyóiratában, a Tudománytárban már 1839-ben értékes értekezés lát napvilágot a „légi hajózás problémájáról" . A levegő meghódításáról nem lehetett komolyan beszélni, amíg a technika nem tökéletesedett a Daimler-féle motorokig. Amig nem fí d H TI HIT Tf 1T fi JT fi r7mí 17 mű-ruhafestő, vegyi ruhatisztító, fehórnemiiek K VI A K Ir X/ I A 1/ é

s függönyök gőzmosó-intézete Pápáu, Fő-utca, V/ )J Ju 11 Ifi ü ll UI U iJLL l il I Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett. Elfogadok uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen szinben.