Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-04-17 / 16. szám

nak 8200 K-ért a kieajátitás mellőzetével megvételét javasolják. Ugyancsak ajánlják 703 K ért V. Horváth Gábor Bercsényi-utcai házának megvételét. A.-Tevel község telekkönyvi általános helyesbítő eljárás iránti kérvényének, tudomásul vételét ajánlják azzal, hogy a kiigazítást a hatóság annak idején figyelemmel kisérje. Szutter Dániel kérvényét, melyben ipariskolai segélyt kér, saját hatáskörében leendő elintézés végett a tanácsnak visszaadni javasolják. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör igazgató-tanácsa f. hó 15-én dr. Kapossy Lucián elnöklete alatt ülést tartott, melyen több hivatalos átirat elintézése után, az uj helyiségbe történő átköltözésnek részleteit beszélték meg. Az uj helyiség tudvalevőleg a Griff Főtéri részén (a régi Bermüller féle házban) lesz. Az uj terembe uj dobogót rendelnek s a kisebb műkedvelői előadások céljaira házi színpadot rendeznek be. Az uj helyiség ünnepélyes megnyitása november közepe táján lesz nagyobbszabásu estély keretében. = A Leányegyesület a múlt vasárnap ismét fényes sikerű estélyt tartott. Este 8 órára már zsúfolva volt az egyesület terme. Bevezetésül egy kis revü került szinre, melyben Kohn Olga a nagymama jól megjátszott szerepében folyton derültségben tartotta a publikumot. Igen otthonosan érezte magát a pódiumon Koréin Adi (Ella) és kitűnő volt a nevelő szerepében Drach Jolán, aki ugyan úgy látszik beugrott, de rutinos játékából következtetve erre senki se gondolhatott. Ezután Gyémánt Miklós játszott hegedűn. A pápai közönség előtt a művészi heged üjátékosok egész sora került a pódiumra s valóban nagyon nehéz feladat jutott arra, aki az immár elkényeztetett publikum előtt hatást akar elérni. S Gyémánt Miklósnak sikerült ezt a hatást kivivni, mert nem mindennapi művészettel és bámulatos technikával tudott a hallgatóság lelkére hatni. Nagy sikerében méltán osztozott Iltqtky Ida pompás zongora kíséretével. Utóbbinak még egy magán zongoraszáma is volt, melyben ékesen csillogtatta tudását és művészetét, mely különösen a piánóknak bravúros interpretálásában nyert kifejezést. Legutoljára hagytuk az estély egyik legkiemelkedőbb pontját Koritschoner Margit szavalatát. A hires boszorkány-dal, Wildenbruch hatalmas költeménye rezegtette meg a sziveket a szavaló nagy rutinra valló, szines előadásában. A hatalmas költeménynek már csak betanulása is nagy munkát rótt a kiváló szavalóra, hát még az elszavalása és mászott és nyaka köré fonta karjait: „menjünk papa." „Szegény gyermekem, én nem tehetek, nekem velük kell menni." A gyermek leugrott, a tiszthez futott és lábával toppantva felháborodva kiáltott fel: „Én azt mondtam, hogy mama beteg, hallgasson rám. Engedje el a papát, én akarom." Abby, mint a villám, elhagyta a szobát, de rögtön visszatért, kézen vezetve Cromvell tábornokot. E rettenetes látványra mindenki felállt, a tisztek tisztelegtek, a katonák fegyverbe álltak. „Fogassa el őt uram. Mama beteg, én papáért jöttem és őt el akarják vezetni." A lord felkiáltott: Ez a te atyád, gyermekem ?" „Persze, hogy a papám, azért adtam neki ezt a legszebb kis golyót, a vöröset, hisz anynyira szeretem őt." „Mit tegyünk, Istenem mit tegyünk ?" kiáltott fel Cromvell. Abby kétségbeesetten és türelmetlenül megszorította J a lord kezét és így szólt: „El kell őt velem engednie, Ön azt mondta az imént, hogy parancsolhatok ós most, hogy elŐ8ször kérek valamit, már megtagadja ?" Cromvell rátette kezét a gyermek fejére és derült arccal mondá : „Adjunk hálát Istennek, ki ezen ígéretet sugallta nekem. És hála neked gyermekem, hogy erre emlékeztettél." „Tiszt úr", tette még hozzá, „engedelmeskedjen e gyermeknek, ő az én nevemben beszél. A fogoly kegyelmet kap, helyezzék szabadlábra." Ford.: Kiss Vilma, ennek ellenére a hangulat festésében a legkisebb részlet sem kerülte el a figyelmét. A zajos tapsot úgy ő, mint minden szereplő valóban kiérdemelte. A leányegylet holnap vasárnap 5 órakor tartja rendes heti ülését a következő műsorral: 1. „Felelt a költő". Irta Ábrányi Emil, szavalja Heller Margit. 2. H. Lichner : „Egy téli mese". Zongorán négykézre előadják Beck Ilonka és Eisler Ilonka. 3. Felolvasás. Tartja dr. Kóródi Simon. 4. „Gara Mária". Irta Jörgné Draskóczy I., szavalja Szüsz Olga. A színházi hét. Kissé későbben, mint ahogy pár éve megszoktuk, húsvét vasárnap kezdődött meg tavaszi színi szezónunk. A késedelem ellen nem teszünk kifogást. Amíg színházunkat rendesen fűteni nem lehet, addig nem kívánhatjuk, hogy a melegebb idő beállta előtt vonuljanak be hideg otthonba színészeink. De meg most a húsvéti kezdettől sem keli tartanunk. A szinészváltozások immár nem virágvasárnap, de őszszel történnek, amolyan összetanulatlan, összerendezetlen előadásoktól nem kell félnünk, mint aminőket egykor láttunk a húsvéti szezón-kezdet napjaiban. És mégis . . . mégis. Ez az első hét bizony a kapkodás, a bizonytalanságok hete volt. Már maga a műsorváltozás, előre ki nem tűzött darabok előráncigálása sem valami kedvező jelenség, ha ezenkívül még szerepnemtudás, rendezésbeli gyarlóságokat (mindjárt az első este az a kínos zavar a keserves várakozás után felvarázsolt asztallal stb.), kedélyeskedő hanyagságot látunk, akkor azt kell hinnünk, hogy még mindig a régi világban vagyunk, mikor újonnan összetoborzott tagokkal kezdődött meg tavaszi szezónunk. A zenekar sem volt olyan még, amilyennek kellene lennie. A honvédzenekarra vonatkozó szerződés aláírását a kerületi parancsnokság az utolsó percben megtagadta, a civilzenészek álláshoz jutottak s ezen való örömükben a legmeghatóbb piánó éneket is túlcsinadrattázni akarják, amiről a Pillangókisasszony altató dalánál volt alkalmunk meggyőződni. Hisszük azonban, hogy ezek az állapotok csak ideiglenesek s reméljük, hogy a jövő hétre a direktor erélyes keze az egész vonalon (még a saját maga megállapította műsorban is) rendet teremt. A hét különben az operett s az operettensemblc élén Kormos Ilonka diadalmas jegyében folyt le. Megnyitó előadásul Sztojanovits legújabb operettje, a Csókkirály került szinre egy fülbemászó, dallamokban gazdag „regényes daljáték", melyet utolért annyi jó operett fátumja, nem akadt a zenéhez méltó szövegírója. Pedig a szöveg alapötlete (ami azonban nem a szerző uré) elég ügyes (n. b. elég frivól is), de a kidolgozásban nem bővült az idegenből kölcsön jött anyag, nem lett elég élénkké, változatossá. Hálás, szép szerep magáé a csókkirályé s ebben a szerepben Kormos Ilonkának kitűnő alkalma nyílott rá, hogy pápai, éppen nem csekély számú rajongóit valósággal bámulatra ragadja, mivelhogy hangja, ez a minden modulációra képes, üde, csengő hang még erősebb, mint volt, játéka, még kifejezőbb, még művészibb, humora még csillogóbb, alakító képessége még egységesebb, mint akár csak az utolsó szezonban is. Nem habozunk kimondani, hogy őt ma az ifjabb primadonnák sorában az első hely illeti meg, mindeneire sokkal elsőbb, mint akikket pld. a pesti színház se nagy divák gyanánt ünnepelnek. A közönség „haza* jött kedvencét virágesővel fogadta s egész este lelkes szeretettel ünnepelte. A II. felvonásbeli nehéz zene és tánc-száma után majd felvetette a taps a házat. A többi szereplők közül kiemeljük Fábián Linkát, aki egy-két énekszámát igen Ízlésesen adta elő és Borbély Lilit, ki igen kedvesen játszott s helyesen is énekelt. Csak egy kicsit több temperamentunm elkelne nála. A férfi szereplőkről ig } n mostohán gondoskodtak a szerzők. Egyedül talán Kovácsé volt az, amiből lehetett valamit csinálni s Kovács csinált is kacagtató operettpapát. Jó Bátorinknak, egy kisbirónak igen jelentéktelen szerepe jutott s ő, amit lehetett, ebből is kihozott humort, Inke többet volt a színpadon, de megjátszani valója neki is alig akadt. Vámos szintén csak mellékes alakként hallathatta olykor mély baritonját. A darab még kétszer ment a héten. A hét egyetlen drámai előadása gyanánt a Forradalmi nász került szinre, kedden igen szép számú közönség előtt. A darabban vannak hatásos jelenetek. A francia forradalom, melyben a darab játszik, inkább csak keretűi szolgál a meséhez. A mese főalakjai: A halálra ítélt gyáva arisztokrata, a halálfélelemtől didergő férfi, aki a nászéji gyönyörökről sem akar semmit sem tudni az erőszakos halál ijesztő képe előtt; a hős, a forradalmár, aki szánalomból megmenti, önzetlenül, ruhát cserélvén vele, hős, aki nyugodtan várja, a most reá várakozó halált. A nő, akit a hős nyugalma egészen elkábít s megvetve a gyávát, a hites férjet, önként dobja magát a másik karjai közé. A többi a darabban mind csak epizódszerű, de jellemző és szines rajzban. A női főszerepet Verő Janka játszotta. Tehetségéről már tavaly nagy véleménnyel voltunk s e véleményünket ma se változtatjuk meg, de Alaine szerepében nem mindenütt volt igaz. A saját lelkében duló harcot, midőn az egyik férfitől megtagadja a szívét, hogy a másiknak adja, azt a pillanatot, mikor forrong lelkében az érzelmek változása, nem játszotta meg kifejező módon. Máshol azonban sok finomsággal tudott az érzelmek és indulatok húrjain játszani. Igen jól megállta helyét Gyenis Ede, főleg ott, ahol a halálfélelemtől egészen lesújtott, majdnem úgyszólván nyomorult, remegő féreggé vált férfit ábrázolta. Déri Béla, a másik, a hős férfi szerepét játszotta ismertjeles művészetével. Megható volt főleg ott, amikor az élni vágyás — a szerelem és gyönyör lázában — egy pillanatra megtántorítja. Más helyeken azonban igen kellemetlenül befolyásolta játékát — a szerep nemtudás, mely téren a többi szereplők sem igen maradtak el mögötte, ami aztán az első drámai előadás színvonalát mélyen alászállította. Megemlítjük még Kovácsot és Vértest, kik reálisztikus alakítást nyújtottak. Mivelhogy a Forradalmi nász vonzó erejében nem bizott a direktórium, másnap valahonnan az ócskaságok raktárából előráncigálta a Csókon szerzett vőlegényt. Az előadáson látszott^ hogy amúgy csak összeütötték. Iparkodtak is túlesni rajta s ez 10 órára közönség és színészek közös örömére be is következett. Már a csütörtöki előadáson sajnálhatja, aki nem volt jelen. Ez volt eddig a szezón, legszebb, legharmonikusabb estéje. A Pillangó kisasszony-ban Verő Janka hatásos prologja után Kormos Ilonka oly művészi alakítást produkált. melyre egész életében büszke lehet. Édes naivitásában, szerelmi odaadásában, anyai gyöngédségében elragadó és meghatő volt. Mit mondjunk ? Lehet e szép sikere egy operett-színésznőnek, minthogy a darab vége felé minden asszony könnyezett, nem : sírt a színházban s még a ridegebb férfiak szemében is könny csillogott. Három énekszámát egyaránt szépen, művészileg adta elő. Az ensemble is igen jó volt Kovács emberileg igaz diplomatája, Gyenis pompás márkija s a csak pár szavas szerepekben Dériné, Inke mind helyükön voltak s emelték Kormos fényes alakításának sikerét. — Jött aztán utána mindjárt a Szenes leány, szenes legény, ez a régi, kedves, mulatságos operett. És Kormos, a finom kis Kormos, a drasztikus hangnembe is beletalálta magát, a szoknyadalával meg valósággal lázba hozta a közönséget, Pompás alakítást produkált Bátori a rendőrbiztosban; elemében volt, burleksz-erejét a maga teljességében kifejthette. Inke, a szenes legény, méltó párja volt a szenes leánynak, ötletes, kedves, természetes és mint mindig — jó énekes. Gyenis együgyű Tardivelje szintén nem volt utolsó bolondság. Szóval ismételhetjük, amit fentebb mondtunk, csak sajnálhatja, aki ezen az estén jelen nem volt. HETI ÚJDONSÁGOK. — A veszprémi káptalan köréből- A király a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a veszprémi szókeskáptalanban Jánosi Ágoston választott dulmi püspöknek 8 olvasó kanonoknak a káptalani nagyprépostságra, Fejérvári József éneklő kanonoknak az olvasó, dr. Rédey Gyula őrkanonoknak az óneklő, Néger Ágoston székesegyházi főesperesnek az őrkanonokságra, Kránitz Kálmán zalai főespereanek a Szent Mihályról nevezett hantai prépostságra ós székesegyházi főeBperességre, dr. Rada István