Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-01-09 / 2. szám

Kereskedelmi bál. - 1909 jan. 2. — A cím merész, annyira merész, hogy a mi idestova másfélévtizedes pápai hirlapirói emlé kezetünk sem tud róla, hogy valaha e fennenhangzó cim alatt bátorkodtak volna Pápán mulatságot rendezni. Hogy miért nem mertek eddig, annak okát bajos volna megadni. Hisz lám, iparosbált mióta és mily szép sikerrel rendeznek. Vagy az a bizonyos szeparatisztikus hajlandóság, mely néha még az egy társadalmi osztálybeliek között is megtalálható, inkább megvolna a kereskedők, mint az iparosok között és eleddig ezért, nem lehetett egységes nagy kereskedelmi bált rendezni ? De ne kutassuk az okot, hogy eddig miért nem mert bálrendezésbe belemenni keresk. ifjuságunk. Adjuk meg az okát, hogy idén mégis miért mert belemenni. Az ok igen egyszerű. A rendkívül agilis, sok tekintetben mondhatnók ötletes rendezőség jól választotta meg a bál védnökeit és jól a mulatságot megelőző hangverseny szereplőit is. Ezek neve oly vonzó erővel birt, az eleinte tervezett táncmulatság iránt oly szokatlan meleg érdeklődés nyilatkozott meg, hogy a rendezőség a keresk. ifjúság önképzőkörének táncmulatságát uralkodói szuverenitással, de nem „az illetékek elengedése nélkül" (taxenfrei) bállá léptette elő. Ha már előléptetés történt, az előléptetettetillik üdvözölni s ez újabb jogcim volt, hogy a kellemesnek Ígérkező mulatságra még többen vonuljanak fel a Griffnek renoválás után régen epedő nagytermébe. * Fél 9-re volt jelezve a hangverseny kezdete, de a közönség ősi szokásához hiveu lassan gyülekezett. Mikor azonban a védnökök Kohn Miksa Míhályné és Koréin Vilmosné pazar báli toalettben a zenekartól tussal fogadtatva megjelentek — a bál harmadik védnöke Mészáros Károly polgármester előkelő társaság körében szintén jelen volt — akkor nemsokára kezdetét vehette a hangverseny. Vala pedig ez 9 óra után és tartott a hangverseny mindössze egy óráig. E rövid időtartam minden Demoszthenesznél szebben bizonyítja, hogy a műsor sze replői nemes lélekkel gondoltak a táncolni akarókra, annál is inkább, mert közölök is a legtöbb — tánoolni akart. De ha rövid volt a műsor, annál tartalmasabb, annál élvezetesebb. kissé felizgatta. Észrevette, hogy egy kicsit becsípett és engedelmet kért, hogy visszavonul' hassák. —- Oh, ne még ! — kérlelték mindenfelől — Mindenesetre addig ne, amig nem szerencséltet bennünket azzal, hogy elénekel valamit — mondta valaki. A hölgy ellenkezett, de addig-addig kérlelték, mig végre engedett ós odaült a „Caffó de Paris" hires zongorája elé, mely hirhedt volt főleg azért, mert sohasem volt hangolva. Ujjai végigfutottak a billentyűkön és azután egy mélabús szentimentális dalba kezdett. — De nem ezt! — szakította meg önmagát í Ez túlunalmas, ugyebár tisztelt uraim ? Elénekelek önöknek inkább valami modern dalt. És rágyújtott ta legújabb párisi „gassenhauerra." A vegyes közönség örömmámorban úszott és ujjongott. A lelkesedés-közepette betoppant váratlanul a sürgönyhordó és sürgönyt hozott Lecot Marcel úr részére. A fiatal úr felbontotta a sürgönyt és elolvasta : „Lekéstem a vonatról. Holnap érkezem. Lilli Machin." Első pillanatra azt hitte Marcel, hogy optikai csalódás áldozata, de akárhogy dörzsölte is a szemeit, a szavak ott maradtak változatlanul a sürgönylapon. Remegve közeledett az érdekes hölgy felé és dadogva kérdezte: — Bocsánat Madame, ön nem Lilli Machin ? — Lilli Machin, ón volnék Lilli Machin ? Szó sincs róla ! Hogy ki vagyok ? Én vagyok Rangis új alprefektjének a felesége ! . . . Mindjárt először megkapta a sziveket az a poétikus, szép előadás, mellyel Drach Jolán Katona Ivánnak, lapunk finomlelkü poéta-munkatársának magvaseszméjü. hangulatos, allegorikus költeményét elszavalta. Művészi értékű szavalatáért zúgó taps volt a jutalma, mely megújulva felzúgott ismét, hogy a szerzőt is előhívja, ki meghatva köszönte meg a meleg ovációt. Taps köszöntötte dr. Fehér Dezsőnét, midőn a pódiumra lépett, hogy egy magyar fantáziát zongorán előadjon. Finoman árnyalt nemes technikájú zongora-játéka mint máskor, most sem tévesztette el hatását. A közönség gyönyörüsép-gel hallgatta a magyaros akkordokat s végűi nem fukarkodott tetszésnyilvánításaival. Ezután dr. Kőrös Endre „A nóta története" cimmel egy verses elbeszélést olvasott fel, melyben a „Söprik a pápai utcát" kezdetű dal keletkezésének históriáját énekelte meg, úgy, ahogy ő elképzelte. A vers a napokban külön kiadásban megjelenik, hogy tiszta jövödelmével szolgálja azt a nemes célt, mit maga az estély ia szolgált, melyen először felolvasásra került. Most Weisz René szavalta el Koroda Pálnak egy szimbolikus költeményét, mély érzéssel és sok drámai kifejező erővel. Mondanunk sem kell, hogy szintén sűrű taps lőn jutalma. Rácz Dezső hegedűszólója következett most. A vonónak ezt a mesterét a hangversenyre egybegyűlt közönség egy része még nem ismerte. Nekik meglepetés volt tehát, amit nyújtott, az a csillogó előadó művészet, mely egy-egy érző lényként képes a hegedű egy-egy húrját megszólaltatni. Akik viszont ismerik a művész egyéniségét, azok bámulták az előadott zenekölteménybe való odaadó belemélyedését. Hatása igen nagy volt, bizonyította ezt a felzúgó tetszészaj. Kár, hogy ráadásban nem volt részünk. Ne feledkezzünk meg arról a biztosságban és finomságban folyton erősbödő zongora kíséretről, mit tíáty Lenke szolgáltatott. Ugyancsak az ő zongorakísérete emelte Tóth Annus énekének határát is. A hatás főtitka azonban mégis az énekesnő kellemesen csengő, lágy, de amellett kellő tömörségű hangjában rejlett. E szép énekhang hatását csak fokozta minden újabb fellépésével erősödő énektudása és előadásának kedvessége. Minden egyes dalát lelkes tetszés honorálta méltó befejezéseként a kitűnően sikerűit hangversenynek. Ha kitűnően sikerült volt a hangverseny, mit mondjunk az azt követő táncmulatságról ? Régen, nagyon régen láttunk mulatságon ennyi fesztelen jókedvet, ennyi csapongó örömet, mint ezúttal. Attól kezdve, hogy Jónás Béla rázendített (ügyesen és stílszerűen) a „pápai utca" nótájára s ez lehetett úgy fél 11 táján, egész a reggeli órákig zajosan, élénken tartott a mulatság. Sok szép asszony, sok szép leány volt együtt (az első négyest keresztben a teremben 8 kolonban 70 pár táncolta) és volt táncos is nagy bőségben, forgolódtak is buzgóan, így hát mi híjjá sem volt a mulatságnak, amely — szavahihetők tanúsága szerint — csak fél 7-kor ért véget. A rendezőség büszke lehet fényes sikerére, melynek anyagi részéről a felülfizetésekkel együtt jövő számunkban számolunk be. Itt közöljük a jelenvolt hölgyek névsorát : Asszonyok : Barna Ignácné, Böhm Samuné, Engel Lipótné, dr. Fehér Dezsőné, dr. Flesch Salamonná, Goldschmied Ödönné, Goldstein J-né, Havas Ernőné, Hoch Lajosné, Kaiser Sámuelné, Kohn Lipótné, Kohn M. Mihályné, Kohn Jenőné, Koréin Vilmosné, dr. Kóródi Simonné, dr. Kőrös Endréné, Lang Samuné, Lázár Ádámné, Lengyel Gáspárné, Leszlauer Józsefné, Millhoffer Gézáné, Pfeiffer Mórné, Rácz Dezsőné, Rosenthal Mórné, dr. Sági Ernőné (Siklós), Schlésinger Sándorné, Scher Fülöpné, Schlésinger Rudolfné, Schlésinger Simonná, Schvarc Vilmosné, Singer Ferencné, Singer Miksáné, Sebő Simonné, ifj. Stern Lipótné, Stern Mórné, Sternfeld Mórné, Úngár Mihályné, Weisz Zsigmondné, Weisz Pálné, Wellner S-né, ' ifj. Wittmann Ignácné, Weiler Mihályné. Leányok: Blum Gizi, Böhm Elza, Drach Jolán, Drach Szerena, Engel Jolán, Gáty Lenke, Goldstein Elza, Grünfeld Róza ós Hermin, Gutmann nővérek (Tóth), Haas Irma, Hamburger Riza (Szentgál), Kaiser Gizi és Jolán, Klein Margit (Csorna), Kohn Franciska ós Terée, Kohn Irma, Kohn Olga, Lázár Vilma ós Boriska, Lang Irén, Lengyel Margit, Pfeiffer Laura és Frida, Reif Olga (Ogyalla), Rosenstein Szidi, (Budapest), Scher Jozefa, Schiller nővérek, Schőnfeld Irma ós Flóra (Budapest), Salczberger Margit, Stern Róza, Tóth Annus, Weisz Irón, Weisz Szera, Weisz Ilona (Rajka), Weisz Renée, Weiler Etel, Wittmann Sarolta (Győr). HETI ÚJDONSÁGOK. — A délolaszországi földrengés áldozatai felsególyezése érdekében nagyszabású mozgalom indúlt meg, melynek élén Vaszary Kolos hercegprímás, Wekerle Sándor miniszterelnök és Kossuth Ferenc keresk. miniszter állanak. Kossuth Ferenc táviratot intézett városunk polgár mesteréhez, felkérvén őt, hogy az országos nagybizottság tagjáúl belépni szíveskedjék. Polgármesterünk természetesen kész örömmel vállalta a megtisztelő megbízást és saját hatáskörében mindent megszándékozik tenni, hogy a nagybizottság társadalmi akciójának Pápán is meglegyen a kellő sikere. — Részünkről nem is kételkedünk benne, hogy amaz iszonyatos szerencsétlenséggel szemben, melyhez foghatót a világ megteremtése óta nem élt át, városi lakosságunk sem fog érzéketlen maradni és filléreivel hozzá fog járulni annak az elképzelhetetlen nyomornak euyhítéséhez, melynek a lapok tudósításai csak halvány képét rajzolták. E tekintetben a hivatalos városnak kell jó példával előjárni azzal, hogy a délolaszországi Ínségesek számára nagyobb összegű segítséget szavazzon meg. — Gyurátz Ferenc evangélikus püspök körlevelet intézett a kerületbeli lelkészekhez, melyben felhívja őket, hogy a földrengés által elpusztított délolaazországi városok és községek életben maradt lakosainak gyámolítására könyörülő szívvel adakozzanak. A nemes főpásztori szózat méltó visszhangra fog találni a hivők lelkében. — A városi népkonyhán megnyitása óta a következő forgalom volt: szombaton elfogyott 30 adag étel, vasárnap 54, hétfőn 80, kedden 105, szerdán 108, csütörtökön 119, péut^ken 120 adag étel. — A héten a következő hölgyek tartanak felügyeletet, hétfőn: özvegy Dvorzák Lászlóné, Csizmadia Jolán; kedden: Fa Mihályné, Kiss Vilma; szerdán : Faragó Jánosné, Kis Ilonka; csütörtökön : dr. Fehér Dezsőné, Kiss Jolán; pénteken : Fischer Gyuláné, Koritschoner Margit; szombaton : Fürst Sándorné, Koritschoner Ilona ; vasárnap : Galamb Józsefné, Kövi Angéla. —Új plébános. A megüresedett marcaltői plébániára Esterházy Sándor gróf, mint a plébáuia kegyura, Stenger Gyula káplánt, jelenlegi adminisztrátort prezentálta, akit Hornig Károly püspök az állásra ki is nevezett. — Az ey. egyház köréből. Gyurátz Ferencz püspök egyházkerületi segéd-lelkésznek a B.Szentlászlóra távozott Magyar Géza helyébe Ihász Mihály vadosfai segédlelkészt hivta be Pápára. — A pápai ev< ng. gyülekezet a gyülekezeti nőegylettel karöltve elhatározta, hogy a téli időszak folyamán 10 szegény iskolás gyermek élelmezését látja el a városi népkonyhán. — Évkönyv. A Jókai-kör évkönyve megjelent és a tagoknak szétküldetett. Az évkönyv a közgyűlési tudósításon, elnöki megnyitón és titkári jelentésen kivül Fejes Zsigmond, özvegy Jakabházy Istvánné, Kis Ernő, Losonczi Jenő, Molnár Kálmán, Nagy Gabriella és Sarudy György dolgozatait tartalmazza. Végül közli a tagok névsorát, kiknek száma most 238. — A jégsportnak nem igen kedvez az időjárás. Hot a nagy havazás, hol meg az olvadás teszi lehetetlenné, hogy a korosolyázók a tél örömeit igazándibul élvezhessék. Múlt vasárnap szép látványt nyújtott a Sportegyesület jégpályája, délelőtt a műkorcsolyázók végezték a tükörszinü jégen bravúrjaikat, délután meg csak úgy hemzsegett a sok diákgyerek a pályán. Tovasiklottak, kergetőztek, bukdácsoltak, öröm volt nézni őket. Ám jött a hétfő és az olvadás, mikor meg a hét vége felé kissé kemónyre fordulni látszott az idő, jött ismét a hó s a hőmérő leszállott 0 alá. így áll ma a jégspjrt ügye, Halifax hivei remélik, hogy a hét folyamán majd jobbra fordul.