Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-01-02 / 1. szám

VI. évfolyam. 1. szam. Pápa, 1909 január 2. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 21 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KOROS KNDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A jövő évi kilátásaink. Mint a jó gazda az esztendő lezárásakor nemcsak a múlt év számadásait gyűjti egybe, hanem a jövö tizenkét hónap terveit is megállapítja és a lehetőségig egymás utáni sorrendbe állítja, sőt a rávonatkozó kiadásokkal is tisztába jő : hasonlóképpen kell a városoknak már előre számotvetni minden új év létesítendő alkotásaival, sorrendjükkel és ezek költségeivel, valamint meg kell hányni-vetni azokat az eshetőségeket is, amelyek vagy javára vagy kárára lehetnének anyagi helyzetöknek. Pápa városának sem árt, ha a jelen uj év küszöbén, miután lezárta az 1908-ik év adatait, az 1909-ik évre is összegezi perspektíváit. Nem elég csupán csak a költségvetési előirányzat oszlopsorozataira lepihentetni agyunkat és nyugton várni a jövőt, hanem a költségvetés keretén kivül is előálható ügyekhez már most kell megcsinálnunk az utakat, a kisegítő csapásokat. Amennyire lehetséges. Első sorban is magára vonzza figyelmünket a városok segélyezésére megszavazott összegből való részesedésünk. Az igaz, hogy az egész két millió korona csekélység, annyira, hogy szinte kíváncsivá teszi az embert vájjon mi célra és mely elvek szerint is fogják felosztani annyi sóvárgó város között azt az alamizsnának is kevés summát. No, de mindegy! Ha ennyi van is és nem több, mégis jussunk van nekünk is hozzá. Ennek a jognak megőrzése és védelmezése hatóságunk főkötelessége. Mert ha most elalusszuk e jussunkat, később bottal verhetjük a nyomát. Csak emlékezzünk a most történt lakbérosztályok esetére. Hivatalnokainkra nézve eme rendkívül fontos kérdés igen károsan ütött volna ki, és igen igazságtalanul, ha tisztán hatóságunkra biztuk volna e dolgot. A véletlen és a véletlenből származott információk és az érdekeltek jogosult elkeseredése akadályozta meg, hogy városunkkal a lakbérosztályok új megállapításánál sértő méltánytalanság ne történjék. Hatóságunknak ebből tanulnia kell. Át kell éreznie, hogy mégis csak ö felelős városunk e fajta dolgainak és érdekeinek végző eldöntéseért is és nem a publikum. A városunk részére adott állami segélyből a magunk jogos jutalékát, amennyi leszannyi lesz, föltétlenül meg kell szereznünk. A maga igazaiban bizva és ennek tudatára támaszkodva hatóságunk könnyen legyőzheti azokat a fortélyokat és áskálódásokat, amelyeket egyes, az államtól és a megyétől elkényeztetett városok szoktak ily alkalmakkor szerepeltetni. Mi mindenesetre éber figyelemmel kisérjük e kérdést is és a körülötte kifejlett fáradozásokat is, és bírálatunkat annak idején a tapasztaltak után alakítjuk ki. Míg a jutalék-összeget nem ismerjük, addig hová fordításáról beszélni annyit jelentene, mint előre inne a medve bőrére. Ezt akkorra hagyjuk. Az államisegélyösszeg ügyéhez hasonló előregondolkodást követel hatóságunktól a már megszavazott utcanyitások végrehajtása is. A Zrijiyi-utca meghosszabbítása nem késhetik soká. A Major-utca szabályozása és teljes erkölcsi purifikálása oly égető kérdés, hogy bámulatos polgárságunk közönsége és türelmessége, amellyel itt a város középpontján a városnak legdrágább és legdédelgetettebb szakaszán elnézi az erkölcsi szempontokat homlokba ütő állapotokat. A városnak sem anaygi, sem esztétikai haszna nincs benne, erkölcsileg pedig igen veszedelmes, hát ugyan kinek van haszna az olyannak, akinek kedvéért e kérdést végre-valahára megoldani nem merik. Az 1909-ik esztendőben ennek is dűlőre kell jutnia ! Nevezetes lesz a jövö esztp.ndn még a kataszteri bérház dolga miatt is. Itt két szempont domborodik ki. Először is mi elébb végleges elvi határozattá kell érlelődnie annak az okos belátásnak, hogy a város bérházak építésében ne versenyezzen a lakossággal, hanem ha a közszükséglet vagy egyéb közérdek parancsolja, akkor építtessen ö, azonban ilyen esetben neki is éppen úgy, mint a magán Á „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. SZENT HAZUGSÁGOK.* Szent hazugságok jó asszonyok arcán Ti legszebb ékességek: Ha látlak lelkem rokonlobogókat Lenget felétek . . . Nem azt gondolom én, amit gondolni szoktak, Az nem igaz, azt csak kitaláltátok! Az én kedveseim hószin fehérbe járó, Tiszta, szent hazugságok. Már ott jön az egyik. Ül egy szép nemes arcon Redő a ruhája s a neve Oond Most öltözik által Mosoly-ruhába S mesét mesére mond. „Nem ismerem, sohase láttam a gondot Kacag a szó le szép ajkairól. És arca gödrén a szent hazugság Szűz remegéssel elpirul. Vannak üveges, bús nézések, Névtelen mély gyötrelmek, Miket soha nem tud, nem lát Se férj, se gyermek. * Mutató szerzőnek most megjelent „Ezüst pohár €s más újabb versek" cimü verskötetéből. Hideg sóhajok, melyek a lelket Borzongva végigfutják S nem ül ki belőlük az arcra más, mint Rózsapalástban: egy szent hazugság. És könnyek, könnyek! melyek a szemeknek Áruló kis szögleteket adnak S idegen szemek első sugarára Sietve felszáradnak. A mosolyokat én magamban mindig Levetkőztetem szép hallgatagon S az imádkozó hazugságok arcát Melegen, gyöngéden megsimogatom. S ha e hétfátyolos asszonyarcok jönnek Könnyű is, kedves is kis játékuk velem Mert szent hazugságokból a glóriás fehér kört Fejőkhöz én mindig oda képzelem. De ne leskelődjék szem soha reájuk, Maradjon a fátylak titokjoga szent, Ezek a selyembe elpólált nyílhegyek, Ki tudja hol értek volna elevent ? Mert attól a perctől, melyben dalos bölcsőnk Csicsíjja babával elsőt lengve ring A megigazított koporsó-párnáig E szent hazugságok, ezek a mi áldott Jó angyalaink. Száray Gyula. Grisha. Irta: Csehor Antal. Grisha, egy vaetag, két éves és nyolc hónapos fiú, a sétatéren sétál a dajkájával. Hoeszó télikabát és meleg cipó van rajta ; a nyaka kendővel van körülcsavargatva, a fején bojtos sapka. Anélkül is melege van, 8 hozzá még a barátságos áprilisi nap éppen a szemébe süt és csiklandozza a pilláit. Egész bizonytalanul, esetlenül tipegő alakja roppant gyámoltalanságot árul el. Eddig csak egyetlen, négyszögletű világot ismert Grisha, amelynek egyik szögletéhen a/, ő ágya, a másikban a dada ládája, a harmadikban egy szék áll, a negyedikben pedig mdcs ég a szent kép előtt. Aki benéz az ágy alá, ott egy letört karu bábut és egy trombitát lát; a dada ládája mögött meg egész sereg mindenféle holmi hever: céruagombolyagok, papírszeletek, egy skatulya a födele nélkül. Ebben a világban a dadán éa Grishán kivül sokszor látni a mamát és a cioát. A mama olyan, mint egy bábu, a macska meg olyan, mint a papa prémsapkája, csakhogy a sapkának ninos izeme, se farka. Ebből a világból, melynek a neve gyerekszoba, ajtó vezet egy szobába, ahol délben enni szokás, meg teázni. Ott áll a Grisha magas széke, s a falon egy óra függ, hogy az ingája himbálódzzék» meg hogy csengjen. Az ebédlőből egy másik szobába lehet menni ; ott vörös székek vannak. A szőnyegen egy sötét folt látszik, amiért Grishát ujjal szokás fenyegetni. E mögött a szoba mögött vau még egy másik is, abov.á Grishának nem szabad bemenni, és ahol a papa tesz vesz. Eí a papa roppant csodálatos valaki ! A